Radnóti Miklós

Budapesten született, zsidó családban. Születése édesanyja és ikertestvére életébe került. 1921 júliusában édesapja is meghalt agyvérzésben. 1926 őszén ismerkedett meg leendő feleségével, Gyarmati Fannival.

1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec textilipari főiskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. Ez év októberben barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg. 1930 őszén beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. Egy évvel később bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe. Ez év áprilisában a budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, verseskötetének példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene. December 8-án zárt tárgyalás keretében nyolcnapi fogházbüntetésre ítélték. 1934-ben sikeres doktori szigorlatot tett, Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a Művészeti Kollégium is kiadta. A Nyugat munkatársa lett.

1935-ben vette feleségül Gyarmati Fannit, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. 1937-ben Baumgarten-díjban részesült. 1940-ben jelent meg a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei. Szeptemberben munkaszolgálatra hívták be. December 18-án szabadult. 1941-ben sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit. Július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani cukorgyárban dolgozott, majd egy pesti ládagyárba vezérelték. Aláírásgyűjtés kezdődött a kiszabadítása érdekében.

1943 májusában a budapesti Szent István Bazilikában megkeresztelkedett. Egy évvel később újabb munkaszolgálatra hívták be, az ukrán fronton tejesített szolgálatot. Verseit ekkor egy kis noteszbe írta fel, melyeket szétosztott barátai között. Azt akarta, hogy aki tudja, vigye magával a háború után, és jelentesse meg. Augusztus végén a bori tábort felszámolták és az ott élő 3200 zsidót Magyarországra vezényelték, hogy onnan deportálják őket. Radnóti az út folyamán írta az Erőltetett menet címűt versét. Mivel ő és társai képtelenek voltak tovább haladni a tisztek a Győr közeli Abda község határában tömegsírba lőtték őket. 18 hónappal később exhumálták és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel.