Július

A hónap folyamán indult a Balzac nagy szerelmei című lengyel-francia tévéfilmsorozat, valamint vasárnap délelőttönként a Jókai műveiből készült filmsorozat.

Július 2. 20.00 a

Szojuz-Apollo riportműsor első része került a képernyőre. Műsorvezető Ipper Pál, szerkesztő Domján Dénes, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendező ifj. Kollányi Ágoston. A négy részes sorozat bemutatta a küszöbön álló szovjet-amerikai közös űrkísérletet, amely július 15-én kezdődött. A sorozat színes adás volt, eredeti forgatott riportokkal színesítve, melyeket a Csillagvárosban és Houstonban forgattak. A sorozatban megszólaltak a kor magyar asztronautikával foglalkozó kiváló szakértői: Almár Iván csillagász, Abonyi Iván fizikus, Echter Tibor orvos ezredes, Ferencz Csaba híradástechnikai mérnök, Horváth András csillagász, Kőháti Attila geológus, Szentesi György mérnök ezredes.

20.01 2. műsor, Unokáink is látni fogják - Osskó Judit sorozatában a Vita a hétvégi házakról című rész volt látható. Országszerte egyre több hétvégi ház épült a 40-50 négyszögölesre aprózott telkeken. Műsorvezető Kopeczky Lajos, operatőr Zsóka Zoltán, rendező Endrődy Sándor.

Július 4., a TV Híradó beszámolt a kormányátalakításról, és bemutatta az új kormány eskütételét.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték - Cserehalmi Imre: A világ közepe - zenés játék közvetítése a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

Július 9. 20.00 Indokina tájkép háború után - Róbert László indokínai filmsorozatának első része. Operatőr Illés János, rendező Radevszky Teodor.

20.20 Zendül az osztály - tévéfilm.

Ilku Pál regényéből, Nádasy László és Ranódy László forgatókönyve alapján Szemes Marianne rendezte. Szereplők: Nagy Gábor, Tímár Béla, Baracsi Ferenc, Kalocsay Miklós, Kállai Ferenc, Madaras József, Bujtor István, Gosztonyi János, Benkő Gyula, Molnár Tibor, Tábori Nóra, Sallay Kornélia, Soproni Ágnes fh.

A Magyar Nemzet július 16-i számában írta -a a-, részlet:
"llku Pál elhunyt művelődésügyi miniszter ifjúkori és ifjúsági regényét, a Zendül az osztályt filmesítette meg a Magyar Televízióban két forgatókönyvíró, Ranódy László és Nádasy László, a rendező Szemes Marianne, és Békés József dramaturg. Négyen bábáskodtak az egykori könyv körül, hogy filmváltozatában egyrészt lecsillapítsák azt, ami benne túlzóan és regényesen "ifjúkori" látásmódú és hevületű, másrészt hatókörét, mondandóját társadalmivá tágítsák ki azok körül a pontjai körül, amelyek benne csak ťifjúságiŤ érdekűek. Nem utolsósorban fáradoztak azon is, hogy elfogadtassák a nézővel, s meggyőzzék afelől, hogy a szerző valaha írónak indult, s pályája az irodalomtól később fordult a neveléstudomány, majd kizárólagosan politikai-művelődéspolitikai funkciók - végül is a miniszteri tárca felé. A megfilmesítők sokirányú, odaadó tevékenysége nem mindenben érte el célját. Leginkább mindenesetre abban közelítették meg céljukat, hogy ez az 1920-as évek legvégén játszódó, kisvárosi diáktörténet megsejtette a nézővel, hogy a cselekmény nem csupán egy érettségi előtt álló gimnáziumi osztály lázongásairól, fellázadásáról szól, hanem társadalmi osztályok, az elnyomott parasztság, az elnyomorított munkásság morajló elégedetlenségéről, gyülemlő forradalmi indulatáról is. A Zendül az osztály így a címében lappangó többértelműséget a filmváltozatban javarészt kifejtette, s rábírta a nézőt, hogy a kisvárosi diákok mozgolódásában egy országos földrengés előjeleit vegye észre. Szűk, lírai köréből ilyenformán az elbeszélés drámaivá szélesedett, epikán túli feszültségek is megjelentek benne, filmen ábrázolható konfliktusok. Különösen a cselekményt indító első képsorok és jelenetek vallottak arra, hogy a nézőnek drámai élményben is része lesz..."

Július 10., a TV Híradó beszámolt Simon István költő temetéséről. Halála előtt Illyés Gyula levelet írt a nagybeteg Simon Istvánnak a sümegi kórházba: "Csúcson vagy. Nem a pályádén. Azon a hegyvonulatén, amely -egyszerűsítésül - Burnsnél kezdődik..." Simon István pályáját ezen Illyés mondatnál szebben nem lehetett méltatni.

20.25 Találatról találatra - sportvetélkedő. Az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokság előestéjén a "sportok királynője" volt a témája egy vetélkedőnek. Most, 1975-ben a magyarországi Vívó VB előestéjén a kilenc évvel korábbi helyszínen, a Játékcsarnokban rendezték meg a vívást népszerűsítő vetélkedőt. Műsorvezető Vitray Tamás, rendező Mahrer Emil, szerkesztő Vitár Róbert. A Vívó VB-ről naponta élő közvetítés volt.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Illés Endre: Egyszárnyú madarak - színmű közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Július 11., a Felszabadulási pályázat eredményhirdetéséről számolt be a TV Híradó. II. díjat kaptak a televízió munkatársai: Konner János, Sipos József, B. Megyeri Gabriella és Kende Márta.

20.05 Indokina tájkép háború után - Róbert László indokínai filmsorozatának második része. Operatőr Nemescsói Tamás, Gyulai István, Sascári Lászó, rendező Radó Gyula.
20.55 Hubay Miklós: Római karnevál - tévéjáték bemutatója. Rendezte Szőnyi G. Sándor, dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Kaplár Ferenc. Szereplők: Tolnay Klári, Gábor Miklós, Tomanek Nándor, Gelley Kornél.

Július 12., a TV Híradó tudósított az új szolnoki MÁV pályaudvar avatásáról.

Az operatőr Vecsei Marietta volt.

20.00 a Szombat este című szórakoztató összeállításban került a képernyőre

Záray Márta és Vámosi János táncdalénekesek műsora, Nekünk találkozni kellett... címmel. Szerkesztő Tánczos Gábor, vezető-operatőr Bónis Gyula.
A műsor nagy tetszési indexet hozott a közvélemény-kutatások szerint. A július 7.-11. közötti hetében a sorrend a következő volt: első a Jókai sorozat Aranyember című filmje, ezt követte a Felelet egyik epizódja, és a harmadik helyen volt a Nekünk találkozni kellett...".

Kitekintés:
A Rádió és Televízió Újságban ezen a héten a Tömegkommunikációs Kutatóközpont közzé tette a Science et Vie című francia lap egyik érdekes cikkét a televíziós műsorokról, Franciaországból. Részlet:
"Valéry Giscard d'Estaine elnök kívánsága: el kell érni, hogy a francia televízió a világ egyik legjobb televíziója legyen. De mi az a jó televízió? Egyes vakmerő szociológusok azt gondolják, hogy mindenekelőtt a kevesebb televízió. Mert okunk van rá, hogy nyugtalankodjunk e hatalmas tömegkommunikációs eszköz társadalmi viselkedésünkre gyakorolt hatása miatt. Ha Michel Poniatowski miniszter kívánságának megfelelően "a nézettségi arány az igazi döntőbíró a versengő csatornák között", nem kockáztatjuk-e az alacsony szinten való kíméletlen kiegyenlítődést? Tudjuk végtére is, hogy az úgynevezett ťkulturálisŤ műsoroknak Franciaországban nevetségesen kicsi a népszerűsége. Tudjuk, hogy a francia tévénéző több filmet akar látni. Tudjuk, hogy az erőszak nyugtalanító vonzóerővel hat rá - mint minden más tévénézőre. ťA híradó - mondta egy 12 éves breton kisfiú - érdekel egy kicsit, ha balesetek vannak, meg a vietnami háború.Ť ťEgy hadi-filmbe nem raknak elég cselekményt; tankok, géppuskák, puskák, pisztolyok, katonák, verekedések, robbantások, halottak kellenének és gyalogosok, akik menekülnek.Ť (Egy 8 éves fiú.) ťSzeretem, ha odacsapnak.Ť (17 éves néző.)
A televízió a századnak az a találmánya, amely bármi másnál (még az autónál is) jobban felforgatta a társadalmi magatartást, az időfelhasználást, a modern ember világképét. De mit tudunk pontosat e hatodik érzékszerv hatásáról, az ember idegrendszerének fantasztikus elektronikai kiterjesztéséről? Keveset..."

A Magyar Televízióban tanulmányozta a magyar televíziós gyakorlatot Radzsiv Kumar, az indiai tévé Új-Delhiből érkezett újságíró munkatársa. A Rádió és Televízió Újságban beszélt az indiai televíziózásról S.E.-nek adott interjújában.

Részlet:
"Tavaly ősszel Londonba és Budapestre kínáltak lehetőséget. Az előbbi elfogadása esetén otthon gyorsabb előmenetelt remélhettem volna. Mégis Budapestre jelentkeztem, részint mert indiai magyar barátaim révén sokat hallottam önökről, részint mert úgy véltem, hogy egy szocialista ország gondja-öröme közelebb áll a miénkhez. Nem is csalódtam: nyolc hónap alatt rengeteg használható tapasztalatot gyűjtöttem.
- Mondana valamit az indiai televízióról?
- Öt tévéállomás közül négy helyi műsort sugároz, főleg a városiaknak. Az új-delhi program műhold segítségével eljut az ország minden vidékére. Napi hatórányi adás fekete-fehérben, egy csatornán vehető. (Most tervezik a 2. csatornát az igen fontos mezőgazdasági adások számára, mivel a városiak nem szeretik a hetente háromszor jelentkező ťföldműves-műsorokatŤ.) Programunk meglehetősen változatos: az iskolatévétől a vitaműsorokon át a különféle érdekes játékokig terjed. Az adásokat angol és hindi nyelven sugározzuk, kivéve a játékfilmeket, melyek az ország 14 főnyelvén hallhatók. Én az ifjúsági szerkesztőségben dolgozom - szerkesztek és műsort vezetek - hetenként két alkalommal jelenünk meg a képernyőn, 30-30 percben. Az angol nyelvű műsor az új India mindennapi kérdéseivel foglalkozik, hindi adásunk inkább a fejlődés gondjait veszi szamba. Van a TV Híradónak és A HÉT-nek megfelelő programunk is, valamelyest eltérő formában. Csak egyet említek: a híradót mindvégig egy személy vezeti, viszont több az újságíró-kommentátor, akiket elsősorban megfelelő hangjuk és külsejük alapján válogatnak. A tévének nincsenek újságíró belső munkatársai, külföldi tudósítói. Most toborozzák őket; magam is közéjük tartozom majd visszatérésem után. Megemlítem még, hogy Indiában átlagban napi egy játékfilmet gyártanak, tévéfilmet azonban nem készítünk - nincs rá anyagi keret, és a szakemberek is hiányoznak..."

Július 15. 20.05 A dunai hajós - tévéfilm első része. Verne Gyula regényéből írta és rendezte Markos Miklós. Dramaturg Békés József és Bíró Zsuzsa, az operatőr Lakatos István. Főszereplők: Koncz Gábor, Agárdi Gábor, Bujtor István, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Menszátor Magdolna, Madaras József.

Július 17. 17.00 Kapcsoljuk a világűrt! - élő adás, az este folyamán többször is, összesen több mint 140 percben. A Szojuz-Apollo szovjet-amerikai űrkísérletről élő közvetítés. A televízió IV. stúdiójában pedig szakemberek kommentálták a látottakat. A két űrhajó magyar idő szerint délután öt órakor kezdte meg a dokkolást, melyet 16 perc alatt hajtottak végre.

A Népszava július 22-i számában Molnár Géza írta:
"A Magyar Televízió méltóképpen kivette részét a Szojuz-Apolló program közvetítéséből. Nemcsak az összekapcsolás, hanem az előkészületek idején sugárzott ankétokat, ismertető, magyarázó előadásokat, amelyek a páros űrrepülés alatt sok mindent érthetővé tettek a nézők számára, hogy úgy mondjam: beavatottak lettünk mindnyájan.
Ipper Pál vezetésével a speciális alkalomra jól felkészült szakértőcsoport és nagyszabású technikai apparátus működött közre a magyar tévéadás lebonyolításában. A csütörtök délutáni első közvetítés meglehetősen nagy hibaszázalékkal ment végbe. Ipper nehezen birkózott izgalmával. A szakértők nemegyszer pontatlan válaszokat adtak, az űrképek olykor késve kapcsolódtak a hazai adásba, s nekem az volt az érzésem, hogy az összekapcsolódás lélekemelő, nagy pillanatairól is tulajdoniképpen lemaradtunk. Azt mindenképp hibának tartom - a sokat markolás hibájának - hogy egy ilyen adásban, amelyben minden pillanat felhasználásának jelentősége van, még a tévénézők leveleire, telefonjaira is megpróbáltak válaszolni, mintha valamiféle kívánságműsorról lett volna szó.
A második közvetítéskor azonban minden rendbejött, a gépezet olajozottan működött. Mindent egybevetve: míg élünk, örökre emlékezetünkbe vésődik a Szojuz-Apolló program tetőzése, az űrrandevú közvetítése..."

A Hajdú Bihari Naplóban augusztus 15-én Rubovszky Kálmán a következőket írta, részlet:
"A Szojuz-Apolló űrrandevú adásain ízelítőt kaphatott az érdeklődő abból, mennyire sok tudományterület képes csak megvalósítani és kommentálni egy ilyen eseményt. Az élő adásban, amely a televíziószerűség alappillére, a csillagász dr. Almár Iván, az orvos ezredes dr. Echter Tibor, a geológus Kőháti Attila, a fizikus Abonyi Iván, a mérnök őrnagy Szentesi György, a mérnök Ferencz Csaba, s az újságíró Ipper Pál, Vértes Éva és Csák Elemér válaszolt a kiselőadások mellett a nézők kérdéseire is. A tömegközlés visszacsatolási nehézségeit e megoldás jelentősen enyhítette. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy az adások során az űrhajósok helyzetének szemléltetésére, valamint az összekapcsolás lényegének érzékeltetésére a szemléltetés egész hadseregét vetették be az alkotók. Volt ott applikációs táblától kezdve bejátszott snitt-filmeken át a két űrhajó, túlzással szólva, majdnem életnagyságú modelljéig minden. A makettet látva önkéntelenül is egy másik makett jutott eszünkbe: a televízió nemrég bemutatott, egyébként jószándékú drámatörténeti sorozatában alkalmazott makettek (pl. a görög színházé). Mennyire kisméretű, jelentéktelen, bemutatása, megmagyarázása mennyire elkapkodott volt. A Szojuz-Apollo műsor űrhajó makettje annyira áttekinthető és többszörösen, más eszközök segítségével is megmagyarázott volt, hogy mikor elérkezett az összekapcsolás pillanata, a homályos, nehezen látható manővert könnyen észlelni tudtuk. Már gyakorlatunk volt benne..."

A korabeli közzétett közvélemény kutatások szerint a hét legnagyobb tetszést arató műsora a Szojuz-Apollo közvetítés volt, amit a Jókai sorozat Egy magyar nábob című filmje és a vasárnapi Delta adása követett.

Július 18., a TV Híradó beszámol Lengyel József író temetéséről, a televízió emlékműsort mutatott be az író halála alkalmával.

Július 22. 20.05 Zsolt Béla: Erzsébetváros - színmű közvetítése a Thália Színházból felvételről.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Raffai Sarolta: Vasderes -színmű közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

Július 23. 20.00 Külpolitikai Fórum. Műsorvezető Vitray Tamás.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Lunacsarszkij: A felszabadított Don Quijote - dráma közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból, felvételről.

22.05 a Nyitott könyv sorozat újabb adása, Lakatos Menyhért:

Füstös képek - tévéjáték. Rendezte Mihályfy Sándor, vezető-operatőr Kecskés László, szerkesztő Katkó István. Szereplők: Szemes Mari, Rácz Irén, O. Szabó István, Siménfalvy Sándor, Ujvári Nettka, Madaras József, Lakatos Ilona, Nagy István.

A Filmvilág 1975/16. számában írta Hegedűs Zoltán, részletek:
"A televízió Nyitott könyv műsora általában mozgékonynak, frissnek mondható. Viszont nem eléggé találékony a könyvek bemutatásában. Ami a frissességet illeti, ezúttal is dicsérendő: alighogy megjelent Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye - regényes visszaemlékezése az őt kibocsátó cigányközösségre - könyvét alighogy megérintette a siker szele (már nem kapható), a Nyitott könyv bemutatta a regényt és íróját a tévé nézőinek. Nem késlekedve, de annál inkább elsietve, ami a bemutatás módját illeti. Mert nem volt összhang a bemutatott, dramatizált részlet és az utána következő beszélgetés, főleg a lektor, Sík Csaba könyvítészi mondandója között. Akik olvasták Lakatos Menyhért könyvét, miden bizonnyal igazat adtak Sík Csabának, aki hangsúlyozta, hogy a regény mentes minden fajta egzotikumtól, kuriózumtól, romantikától, hogy végre az első színtiszta realista ábrázolása a cigánysorsnak, cigányéletnek. Akik viszont nem ismerik a könyvet, aligha láttak mást a bemutatott részletben, mint valamiféle cigány népszínművet, harsány életképet, amely keresve keresi az egzotikum, kuriózum tarka színeit; kiütközött ez Mihályfy Sándor rendezésében, mind pedig a dramatizált részletben szereplő hivatásos színészek - és sajnos éppen a központi alak, Szemes Mari - játékéban; elragadta őt a dramatizálás jó szándékú szenvedélye...
A néző mindinkább bosszankodik, ő elsősorban az írót szeretné hallani, akár önmagáról beszél, akár könyvéről, élményeiről, vagy tárgyának, a cigányság sorsának ma is eleven problémáiról, múltjának történetéről. Az a néhány perc, melyben Lakatos Menyhért mégis szóhoz jutott, többet mondott el e lényeges dolgokról, mint a kicsiszolt elméletieskedés. Ha akad ma a cigányságnak ilyen hiteles szavú, erőteljes krónikása, tárgyának ilyen széles körű ismerője, mint Lakatos Menyhért, azt hiszem, elsősorban övé kell legyen a szó. A tudományos ízű irodalomelmélkedés aztán következik. Legalábbis a televízióban így kellene lennie - a nézők és a műsor maradandó hatása érdekében."

A Népszava július 29-i számában Molnár Géza írt kritikát, részlet:
"A televízió Nyitott könyv műsora fontos és hasznos szolgálatokat tesz az
olvasóközönségnek: könyvtermésünk egy-egy újdonságára hívja fel a figyelmet. Dramatizált részletet mutat be - ezek néha egy-egy jól sikerült tévéjáték színvonalára emelkednének s utána valamelyik kritikus, szerkesztő, irodalomtörténész beszélget a szerzővel. A nyomtatott mű egészéhez viszonyítva ez olyasféleképpen hat, mintha elolvasnánk a fülszöveget és belelapozván a könyvbe, elidőznénk egy-egy érdekesebb részletnél: de hát éppen ez a ťbelelapozásŤ adja a műsor fontosságát, éppen ebből fakad legfőbb haszna, a kedvcsinálás az olvasáshoz. Pénteken Lakatos Menyhért Füstös képek című regényével találkoztunk a Nyitott könyv adásában. A regény egyik fontos értékét a témának az a szerencsés írói megközelítése adja, hogy a szerző nem az egzotikumokat hajszolja, de mindenekelőtt emberi világot ábrázol művében, emberi drámákat és konfliktusokat, fejlődésvonalakat rajzol föl érett epikus eszközökkel..."

Július 30. 21.00 Polgár András: A szembesítés eredménytelen - dráma közvetítése a Madách Kamara Színházból, felvételről.

Július 31., Kádár János felszólalt a Helsinki értekezleten, beszédében az ezer éves magyar történelemről, és Trianonról is beszélt. Az eseményről a TV Híradóban tudósított Ipper Pál és Regős Sándor.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Racine: Berenice - tragédia közvetítése a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

Augusztus

Augusztus 1., a TV Híradó beszámol arról, hogy a Helsinki záróokmányt aláírták.

Helsinkiből való hazatérése után az Európai Biztonsági Konferencia történelmi jelentőségéről nyilatkozik Kádár János Megyeri Károlynak.

17,20 Riporter kerestetik - a negyedszer is megrendezésre került vetélkedő első elődöntője. Résztvevők:

Bán László mérnök Budapest, Csurgay Judit gimnáziumi tanuló, Déri János mérnök Budapest, Fodor Csilla egyetemi hallgató Budapest, Hortobágyi Éva mérnök Budapest, Nagy László újságíró Dunaújváros, Pálfy Ferenc üzemmérnök Budapest, Puch Tamás üzemmérnök Miskolc, Vajda Mária múzeumigazgató, Vágó István mérnök- üzletkötő Budapest, Zelényi Zoltán technikus Budapest, Zétényi Lili közgazdász Budapest.

20.50 Csontváry, jelenetek egy festő életéből - tévéjáték.

Csontváry szerepében Őze Lajos. Írta Kovásznai György, dramaturg Lendvay György, rendező Várkonyi Gábor, vezető-operatőr Ráday Mihály.

A Pest megyei Hírlap augusztus 3-i számában T.I. írta, részletek:
"Úgy tűnik, újabban téma lett Csontváry, a különös életű és művészetű festő; különböző műfajú alkotások témája. Ebben az évadban mutatták be Hidas - Seregi Csontváry balettjét az Operaházban, olvashattunk róla, hogy Huszárik Zoltán, a Szindbád rendezője Csontváry filmre készül, s most a televízió bizonyára igen népes nézőközönsége előtt jelent meg a festő és kora.
De valóban megjelent-e? Testi, fizikai külsőségeiben mindenesetre, hiszen Őze Lajos szuggesztív játékkal és kitűnő maszkkal (írjuk ide a maszkmester, Sommer Katalin nevét) elevenítette meg a festőt. Hiteles volt az első jelenet művészkávéházi környezete is (Szinyei-Merse, Rippl-Rónai, Fényes Adolf, Lechner Ödön, Pólya Tibor s más festőművészek ismét csak pompásan sikerült maszkjaival), érdekes volt a kudarcba fulladt kiállítás operatőri-rendezői megoldása, vagy a festő vizionálása - egészében azonban nem mondható sikerültnek ez a munka. Az alcímben ugyan ez állt: Jelenetek egy festő életéből, de ezek a jelenetek - az említett kávéházi szín s a kiállítás-jelenet nagy átokmonológja kivételével - nem tudták igazán felidézni a festőt és problémáit. Itt ugyanis valójában nem is annyira az életrajzi mozzanatokat kellett felvillantani, mint azokat a mozgatórugókat, amelyek Csontváry festészetét létrehozták, majd ezt a festészetet már a művész életében szinte meg nem történtté tették...
Sem az írói, sem a rendezői munka nem állott azon a szinten, amelyen egy ilyen bonyolult és mélyen drámai témát adekvát módon meg kell közelíteni. A külsőségek, a gyakran látott megoldások (a vízió-jelenetben például határozottan az operaházi táncjáték bizonyos elemei, ötletei is), egyfajta modorosság (amely Várkonyi rendezéseire fiatal kora ellenére máris jellemző kezd lenni) fedte el sok esetben a mélyebb gondolatokat. Vagy - mint a jelzetten is kitalált, képzeletbeli népbiztos jelenetben - Csontvárytól is, művészetétől is és egy 19-es közoktatási népbiztos-helyettestől is idegen eszmei összefüggéseket, egy-két megfogalmazásban vulgarizált marxista tételeket hangsúlyozott. A záró ötlet pedig, a hatodik jelenetet az úgynevezett főcím, a szereplők és más közreműködők listájának felsorolásával azonosító, s ezzel az értő, megbecsülő utókort is e névsorhoz kötő ötlet, nem is volt egészen ízléses."

A Film Színház Muzsika 1975/32. számában Bulla Károly írta, részletek:
"Felemás érzést váltott ki a tévéfilm. Tiszteletre méltó a kísérletező kedv, ahogy fölrúgva minden dramaturgiai szabályit, Kovásznai jelenésekben közelített a nagy festő életéthez, de olyannyira kacérkodott a szétesés víziójával, hogy már-már sikerült is elérnie. A gyors stílusváltásokkal nehezen barátozik a néző, és szinte természetes, hogy a legközlékenyebb áll hozzá a legközelebb. Nem kellett asszociációs képességünket bevetni, hogy az első "jelentést" megértsük, ezért találtatott a legjobbnak. A második rész dramaturgiai sutasága szembetűnő, kivált mert láthatóan ügyelt rá az író, hogy szerkesztett legyen. A harmadik jelenés feltételes módja színpadias, a negyedik, szecessziós kavargása kimódolt, az ötödik hamvassága tankönyvszerű. És az összkép mégis kedvező, az író mondanivalója, a rendező bátor sokat-akarása és a színészek nagyszerű játéka miatt...
Őze Lajos Csontváry-ja nagy alakítás; ahogy illik, személyiségének varázsa tartotta össze a jelenéseket..."

Augusztus 2. 21.45 a Veszprémi Tévétalálkozó díjnyertes műveiből ezen a napon - a Fehér György rendezte - Shakespeare III. Richárd-ját vetítik.

Augusztus 6. 20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Schiller: Stuart Mária - színmű közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Augusztus 7. 21.00 Al-Ahram - A piramisok - Chrudinák Alajos és Várszegi Károly riport-dokumentumfilmje.

Augusztus 7., ülést tartott a tévé elnöksége. A jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy foglalkozott a műszaki kiszolgáló területen kialakítandó komplex brigádok létrehozásával, ezzel a stúdiómunkák folyamán létszám megtakarítást lehetett elérni - többes feladatok egyszemélyes ellátásával. Ugyancsak tárgyalta a mini-stábok létrehozását, ahol szintén a fő cél az optimális kis forgató létszám kialakítása volt, 3-5 fős stábokkal.
Az ülésen Kerpel Róbert műszaki igazgató kiemelte, hogy köszönet jár az MTV KISZ szervezetének, akik a tervet kidolgozták és előterjesztették (1975. augusztus 14. E/8/1). Először 1975. augusztus 27-én került az Elnökség elé!)). Vita bontakozott ki arról, hogy 1976. január 1-jével, vagy csak 1977. január 1-jével vezessék-e be. Nagy Richárd közölte, január 1-jével kísérleti jelleggel el kell indítani.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Augusztus 8., Megyeri Károly megküldte az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályra, Kőszegi Ferenc részére az MTV jelentését a IV. ötéves tervben megvalósult főbb fejlesztési célokról, és az V. ötéves tervvel kapcsolatos elképzelésekről, melyet korábban Kolek Vera kért az MTV-től.
Részletek:
"Az Állami Rádió és Televízió Bizottság megtárgyalta és jóváhagyólag támogatja összehangolt fejlesztési terveinket az V. ötéves tervre vonatkozóan. A Magyar Televízió célkitűzése, az, hogy a tervperiódus végére két közel azonos értékű műsorszóró csatornával rendelkezzen, amely alkalmas arra, hogy az I. program az ország területének több mint 90%-án, a II. program az ország területének több, mint 60%-án jól vehető legyen...
A IV. ötéves terv időszakában a Magyar Televízió fejlesztési célkitűzései mennyiségi és minőségi fejlesztést irányoztak elő. A tervtörvény a Magyar Rádió és a Televízió fejlesztésére 1.063.000e Ft-ot irányzott elő, (ebből a televízióra 844.073 millió Ft jut)...
A tervperiódus alatt indult meg a színes elektronikára történő átállás, amelynek eredményeképpen két színes stúdió-rendszert helyezünk üzembe ez év végéig. A Televízió műsorgyártó berendezéseinek fejlesztésénél előnyben részesítettük az elektronikai ágazatot a filmes technikával szemben, figyelembe véve, hogy a kulturális Minisztérium Film-főigazgatóságának technikai eszközei - beleértve stúdióparkját, felvevő gépeit, világítástechnikai eszközeit - hasznosan szolgálják a Televízió műsorkészítő tevékenységét, ezzel elkerülve a párhuzamos beruházásokat.
A IV. ötéves terv során nőtt a Magyar Televízió mindkét műsorcsatornájának vételi lehetősége. Különösen jelentős a növekedés a II. műsorcsatorna területén, ahol nagy teljesítményű adóberendezések léptek üzembe (Pécs, Tokaj)...
A IV. ötéves terv időszakában műsorkészítési bázisunk fejlődése a fentiekben ismertetett eredményei mellett nem tudta elérni azt a szintet, amely lehetővé tette volna a műsorkészítés mennyiségi és minőségi körülményeinek zavartalan kielégítését. A műsoridő növekedése, valamint a műsorokkal szemben támasztott magasabb minőségi követelmények teljesítése mellett nem tudtuk megoldani a Televízió elhelyezésének problémáját. Felsőbb szervek intézkedése kapcsán a rendelkezésünkre bocsátott Szabadság téri épület már nem tudja befogadni és kiszolgálni a műsort szerkesztő és műsort realizáló részlegek egészét.
Műsorkészítő műszaki berendezéseink egyes ágazatokban (stúdiótér, filmtechnika, szinkronizálás, archiválás, stb.) nem képesek kielégíteni a műsorkészítő szellemi kapacitás által támasztott igényeket...
Az V. ötéves terv során a műsorkészítési kapacitás tárgyévenként a tervperiódus első két évében 8-10%-al, 1978-1980 között 10-15%-kal növekszik.
A tervperiódusban tervezzük:
A Televízió szerkesztőségei, archívumai, adatbankja, valamint az azokat kiszolgáló műszaki és gazdasági szervek befogadására szolgáltató épületet kívánunk kialakítani.
A Szabadság tér 17. szám alatti épületet teljes egészében a Televízió technikai bázisává tervezzük átalakítani. A Szabadság téri épületben szándékozunk építeni három további stúdiót, amelyek közül az elsőt (V. stúdió) a szolgáltató ház építésével egyidejűleg, vagy annak befejezését követően építenénk meg. A VI. és a VII. stúdiók építésének megkezdésére a tervperiódus második felében kerülne sor, és befejezésük a VI. ötéves terv első éveiben történne.
Az MSZMP KB. Agit. Prop. Bizottsága állásfoglalásának megfelelően a terv előirányozza öt vidéki tévéstúdió építését Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc, és Győr telephelyekkel, Az építendő stúdiók új épületekben történő elhelyezésével járó költségkihatásokat a korábbi elképzelések szerint a megyei tanácsok költségvetésében kell biztosítani, míg a stúdiók műszaki berendezéseit, épületgépészetét a Televízió fejlesztési terveiben szerepeltetjük...
Óbudán a IV. ötéves terv során megépült gyártó bázis területi bővítésével két közepes nagyságú műtermet kívánunk építeni, amelyek alkalmasak lesznek filmes és elektronikus eszközökkel rögzített műsorok készítésére...
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 1.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

A különböző kulturális intézmények jelentéseit az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya összegezte és véleményezte, és Tájékoztató jelentést készített, melyen az is szerepel, hogy ez egyben az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalása is. A jelentés aláírója Kornidesz Mihály, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya vezetője. A jelentés szeptember 16-án készült el, részletek:
"...A három kiemelt területen kívül a IV. ötéves tervi szintet meghaladó fejlesztési lehetőségeket biztosít az V. ötéves tervezet a Magyar Tudományos Akadémiának (111%). A IV. ötéves tervvel azonos a Rádió és Televízió fejlesztési lehetősége...
A Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendelkezésére álló eszközök a jelenlegi műsoridőhöz szükséges feltételek megteremtésére és a munkakörülmények javítására sem nyújtanak fedezetet..."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 1.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

Augusztus 14., a TV híradó beszámolt Sosztakovics temetéséről, és a televízió rövid megemlékező műsort is sugárzott, derül ki a korabeli kritikákból.

A Békés megyei Hírlapban augusztus 16-án írta S.E., részlet:
"Csütörtökön a televízióban hírt adtak temetéséről: milliók gyászolják. Aztán rendkívüli adás következett: film az életéről. A gyermekkor, az ifjúkor emlékei, fényképek, archív filmek. Sosztakovics mellett más nagyok arca: Majakovszkijé, Meyerholdé. Közben végig a zeneszerző muzsikájáé a főszerep, a filmzenéktől az emlékezetes, nagy szimfóniákig. Operatőri és rendezői, szerkesztői bravúrok, tökéletes arcképvázlat. Dicséretes a gyorsaság és a friss reagáló készség, ahogyan a Magyar Televízió közelünkbe hozta Sosztakovicsot, korunk felejthetetlen muzsikusát ezzel a műsoron kívül, de az est fénypontjaként sugárzott filmmel."

Augusztus 15., meghalt Kisfaludi Stróbl Zsigmond, tudósított a TV Híradó.
20.00 első magyar-szovjet ifjúsági Barátság-fesztivált tartottak Budapesten. Közvetítés a budapesti Sportcsarnokban megrendezett nagygyűlésről. A fesztivál eseményeiről folyamatosan, több műsorban és a Híradó adásaiban is beszámolt a Televízió.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Sarakadi Imre: Kömíves Kelemen - dráma közvetítése a Veszprémi Petőfi Színházból.
20.40 Bibó Lajos: Csodadoktor - tévéfilm bemutatója. Televízióra alkalmazta Semsei Jenő, operatőr Molnár Miklós, rendező Félix László. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Papp János, Hűvösvölgyi Ildikó, Fónay Márta, Zenthe Ferenc, Felföldi Anikó, Tímár Éva, Simon György, Raksányi Gellért.

A Pest megyei Hírlap 1975. augusztus 17-i számában írta Csontos Magda:
"Túlzásba vitt igyekezet. Lelkesen helyeslem a tévé nagy igyekezetét, hogy szórakoztatni szeretné nézőit. Miért ne érezhetnék magukat kellemesen az emberek a képernyő előtt? Nem helyeslem viszont ennek az igyekezetnek a túlzásait, azt, hogy összetévesztik olykor azt, hogy a szórakoztatás nem egyenlő az igénytelenséggel. Az igénytelenséget, amely könnyedén elfeledkezik arról, hogy egy mű megítélésében a "szórakoztatásnál" jóval előbbre való normák, követelmények is vannak. Ne akarjon a tévé mindenáron mulattatni. Úgy semmiképpen, ahogyan pénteken este Bibó Lajos Csodadoktor című vígjátékának műsorra tűzésével tette. Melléfogott ezzel a produkciójával a televízió. Bibó Lajos - a két világháború közötti kor ünnepelt írója - írt jó műveket is. Hiteles, drámai híradásokat a parasztság életéről. A Csodadoktor nem tartozik ezek közé. Nem azért, mert vígjáték. Ez a darab azért gyengécske, mert - függetlenül megírásának kommersz, olcsó fogásaitól - a népszínművek rossz hagyományai élnek benne tovább. A keretek már ugyan kissé modernizáltak, de a paraszti élet idillikus felfogása, göregáboros humora, mesterkélt cselekménybonyolítása mind-mind a népszínmű kellékei. Jellemei nem hitelesek, megnyilvánulásaik hamisak. Az egész játék légköre, levegője fals. Kár volt a Csodadoktort kiemelni a feledés homályából. Azért is, mert a szándék, amellyel műsorra tűzék, visszájára fordult: az előadás egyáltalán nem szórakoztatott. Ahogyan a rendező, Félix László kínos igyekezete ellenére a színészei - Bessenyei Ferenc, Papp János, Hűvösvölgyi Ildikó, Fónay Márta, Zenthe Ferenc - feszengtek szerepeikben, ugyanolyan nyugtalansággal ültünk mi is a képernyő előtt. Mi jöhet még ezután? Viszontlátjuk a Piros bugyellárist és a Sárgapitykés közlegényt?"

A Filmvilág 1975/18. számában írta Sziládi János, részlet:
"Félix Lászlónak nem volt könnyű dolga. A drámateremtő ťideológiaŤ eltűnése - a televízióra alkalmazó Semsei Jenő munkája is ťsegítŤ ebben - szinte kiüresíti a történetet, s a nyersebb, a naturálisabb jelenetsorok belopása (ami egyébként Bibó Lajos írásaira is jellemző) ezt akarja pótolni. Jórészt sikertelenül. A tartalmatlanná - az eredeti ideológia szempontjából ártalmatlanná - vált játék a népszínművek hamis felhangjaival telítődik. Ez pedig azt a másik funkciót veszélyezteti, amiért pedig az egész műsor született; a jó értelmű szórakozást."

Augusztus 16. 20.00 Micsoda idők voltak! - szombat esti tévésorozat indult az elmúlt harminc esztendő színpadi és filmvígjátékainak részleteiből, és a korszak legemlékezetesebb kabarétréfáiból.

Augusztus 18., felavatják (a tervektől eltérően, mert augusztus1-je volt a kitűzött dátum) a tévé 1. programját sugárzó új, magyar gyártmányú, felügyelet nélkül működő 20/4 kW-os Szabadság-hegyi adót és mindkét adás új antennarendszerét. Üzembe helyezik a Gerecse hegység Tatabánya-Újváros fölé emelkedő egyik nyúlványán az új tévéátjátszó állomást.

Idézet a Népszava július 13-i számában megjelent cikkből (szerző nincs megjelölve), részletek:
"Ha ember lenne, azt mondanánk, no még 19-et alszunk, aztán kezdődik a nyugdíj. Mivel a Széchenyi-hegyi öregadóról van szó, úgy változtathatjuk meg a szólás-mondást: még 19 napon át sugároz, aztán nyugalomba vonul. Ugyanis augusztus 1-jén veszi át a ťhatalmatŤ az antennáival együtt mintegy 770 méter magas, korszerű új adóállomás, amelynek sudár "termete" mellett eltörpül az 50 méteres épület tetején álló 30 méter magas toronymatuzsálem.
Tizenhét éve szinte megállás nélkül sugározza a televíziós műsorokat, a tengerszinthez viszonyítva 500 méter magas Széchenyi-hegy tetejéről az NDK gyártmányú adó. Ez a berendezés megtette a kötelességét. Egy tévéadó átlagos életkora egy évtized: ennyi időn át lehet gazdaságosan üzemeltetni. Dr. Villányi Ottó mérnök, a Posta-vezérigazgatóság osztályvezető-helyettese elmondta, hogy az öreg adó ťtúlkorosŤ ugyan, de még jó állapotban van. Ez köszönhető annak is, hogy a szokásosnál több időt fordítottak karbantartására.
Az Elektromechanikai Vállalat szakemberei által készített új adóberendezés 20 kilovolttal sugározza a képet és néggyel a hangot: ez a teljesítmény nem nagyobb a réginél, de az adó biztonságosabb lesz. A 150 méteres acéltorony tetején helyezkednek el a tévé- és az URH-antennák. A néző szempontjából lényeges, hogy kevesebb lesz az üzemzavar. Eddig a Várban és a budai hegyekben lakók egy részének speciális magasantennát kellett építtetni. Ezentúl erre nem lesz szükség, mert az adó hatáskörzetében - ami eddig 50 kilométer volt, de augusztus 1-től bővül - "közvetlen átlátással" vehetik a műsort. A tévé 1. program adóberendezése teljesen új. A 2-esé marad az 1969. március 21-e óta üzemelő régi, csak áthelyezik az új állomásra. A 2. program antennái előreláthatólag augusztus végétől működnek majd az új 150 méteres torony tetején.
Tekintve, hogy az ország lakosságának mintegy 25 százaléka Budapesten és a környékén lakik, a Széchenyi-hegyi új adótorony lényegesen hozzájárul az országos televízió vételi viszonyok javításához...
1975. augusztus 1-je lényeges határkő a műsortovábbítás történetében. Az épületet úgy tervezték, hogy benne a későbbiekben újabb adóberendezéseket is el lehet helyezni, sőt, a tartalékadók is kapnak ťszállástŤ. A posta távolabbi tervei között szerepel, hogy távirányítású központokat építtet, s azokból irányítják majd az ország különböző területein elhelyezkedő kilenc adóállomást."

Augusztus 20., a TV Híradó aznapi adásában láthatták a nézők Kovács Györgynek, a TV Híradó helyi tudósító operatőrének, és Lódi György szerkesztő-riporternek az anyagát a Csanyik völgyben megrendezett munkás-paraszt találkozóról.

A Rádió és Televízió Újság 1975/31. számában Tamás György, a Híradó vidéki tudósítói rovatának vezetője ismertette meg a lap olvasóit a Híradó tudósító hálózatának munkájával:
"A vidék tévétudósítói. 1959 tavaszán a TV Híradó egyetlen szobájának egyetlen telefonja interurbán hívást jelzett. Miskolcról jelentkezett Kovács György mérnök. Kiöntött a Szinva, és mint amatőr filmes, megörökítette keskenyfilmen az eseményt. Szívesen átadja a Híradónak. A film megérkezett, így az ország akkor még csak néhány ezer tévénézője is láthatta a medrébe visszatérni nem akaró folyót.
Azóta természetesen nagyon sok minden történt. A televízió fejlődésével egyidejűleg ťmegemberesedettŤ a Híradó is, felnőtté vált. Hetente 14 kiadásban jelentkezik és az egész világ, sőt a világűr eseményeit viszontláthatjuk a képernyőn esténként. Közvetített már a Holdról is, de azért változatlanul érdekli az embereket, ami házunk táján, határainkon belül történik.
Az 1959-es miskolci riport fellelkesített néhány embert, és mind több vidéki amatőr filmes vált a Híradó lelkes tudósítójává. Most, 16 év elteltével már egy külön osztály fogja össze a Híradón belül a megszaporodott vidéki tudósítók és szerkesztőségek munkáját. Igen, a vidéki szerkesztőségekét is, mert Debrecenben, Győrött, Miskolcon és Pécsett már 2-3 tagú stábok dolgoznak és küldik szinte naponta riportjukat Budapestre. Ismerik megyéjüket és mindenütt ott vannak, ahol történik valami - gondoljunk csak az elmúlt évek árvíz riportjaira. Debrecent Tóth Károly és Zoltai Károly, Győrt Olajos Csongor, Katona Miklós és Bognándi György, Miskolcot Lódi György, Fodor Balázs és Sonkolyos Endre, Pécset Berkics János és Kovács Sándor képviseli. (Tóth Károly és Lódi György neve nem volt ismeretlen a televízió nézői előtt, évekkel ezelőtt a Riporter kerestetik-ben sokan izgultunk értük.)
Az ország többi megyéjében amatőr filmesek, újságírók segítik a Híradó munkáját, rendszeresen küldik az értékes információkat, riportokat a budapesti szerkesztőségnek. A lelkes gárda sokat tesz, hogy megyéjük életéről mind gyakrabban hírt adjanak a Híradóban. Nevükkel ugyancsak találkozhatunk az egyes riportok kezdetén, de ismerjük meg őket így együtt: Bács megye - Fodor Dezső, Békés megye - Martincsek Gábor, Borsod megye - Bera Károly, Csongrád megye - Horváth Dezső, Fejér megye - Miegend Árpád, Hajdú megye - Végh László, Heves megye - Szelényi György, Komárom megye - dr. Kékesy József és Kerekes László, Nógrád megye - Strumann Béla, Somogy megye - Jávori Béla, Szabolcs-Szatmár megye - Elek Emil, Szolnok megye - Sz. Nagy József, Tolna megye - Kiss István, Vas megye - Fazekas Péter, Veszprém megye - Péterfai Endre és Beke Géza, Zala megye - Mázsa Imre.
A megyei tudósítók hetenként egyszer telexen közlik, hogy megyéjükben milyen esemény várható a következő hét napban. A Híradó különböző kiadásainak ideje kötött, ezért másodpercre kidolgozott terv alapján kapják meg az egyes napokra szóló riportmegrendeléseket, sőt még a feladási időt is, azaz hogy melyik vonattal vagy autóbusszal küldjék el a film-, illetve magnótekercseket Budapestre. A megadott időben és helyen motoros futár várja a riportot, és viaskodva a délutáni csúcsforgalommal, szállítja a laboratóriumba.
A vidéki tudósítók riportjai a legkülönbözőbb járművekkel kerülnek a Szabadság térre, hol vonattal, hol autóbusszal, de gyakori, hogy repülőgéppel érkeznek. Előfordult már az is, hogy az új gyárat felavató miniszter hozta fel a riportot az esti adásra. A TV Híradó névtelen, de nélkülözhetetlen segítői a MÁV mozdony- és vonatvezetői, a Volán autóbuszsofőrei, kalauzai, forgalmistái, akik gyakran a zsebükben hozzák napról napra a riportokat, hogy azok idejében a Szabadság térre kerüljenek. A beérkező és a laboratóriumban előhívott riportokat a vidéki osztály budapesti munkatársai és a vágók veszik kezelésbe, hogy a Híradó három kiadásának valamelyikében viszontlássák a nézők.
A vidéki szerkesztőségekkel és tudósítókkal állandó telexkapcsolat épült ki. Így volt lehetséges, hogy még tombolt a vihar Pécsett, de az ottani híradósok már jelezték: az esti adásra itt van róla a riport.
A Híradó vidéki szerkesztőségei és tudósítói jelentős hányadát adják az esténként adásra kerülő riportoknak. Ízelítőül néhány számadat: 1975 első hat hónapjában a vidéki osztály 610 hazai riportot készített, ebből 310-et a négy megyei szerkesztőség és 300-at az amatőr-filmes tudósítók.
1959-ben egy lelkes miskolci amatőr filmessel kezdődött, jövőre pedig - Szegeddel együtt - már öt megyeszékhelyen dolgoznak a Híradó vidéki szerkesztőségei. És mi a távoli jövő? A megyeszékhelyekről képmagnóval felvett, elektronikus úton továbbított riportok érkeznek majd, és a képernyőn ezt olvashatjuk: ťKapcsoljuk a TV Híradó pécsi szerkesztőségét.Ť"

A TV Híradó ebben az időben sok állóképet, fotót is használt az adásaiban. Leggyakrabban olyankor, amikor a mozgókép - filmfelvétel - már késői esemény miatt "nem érhette el" a legközelebbi adást. A TV Híradó fotóriportere Chochol Károly volt ebben az időben. A Rádió és Televízió Újság 1975/35. számában Murányi László, a Híradó szerkesztő-riportere készített interjút Chochol Károllyal. Részletek:
"- Milyen szerepe lehet a fotóriporter munkájának a TV Híradóban? Ott, ahol naponta gyakran 15-20-25 filmoperatőr szállítja a mozgóképes információt?
A kérdés nem lepi meg Chochol Károlyt - aki már öt esztendeje a Híradó fotóriportere.
- Filmoperatőr kollégáim mellett egy pillanatig sem éreztem vagy érzem magamat amolyan ťmásodhegedűsnekŤ, hiszen a film és a fotó kétféle ťinformáció-hordozóŤ.
- Hogyan mondhat többet egy eseményről a pillanatfelvétel?
- Úgy, hogy a leglényegesebbet mutatja. Ettől lesz ugyanis jó a felvétel. Ekkor tölti be feladatát. Vegyünk egy egyszerű, ám mozgalmas példát: a lovas átugrik az akadályon. A jó szemű riporternek ki kell választania azt a pillanatot, amely ló és lovas együttes produkciójában a legjellemzőbb, leglátványosabb - ezt a pillanatot kell ťkimerevítenieŤ.
- A kimerevítéshez gyakran fordulnak a filmesek is...
- Igen, s ilyenkor nem tesznek mást, mint visszanyúlnak a film ősapjához, a jó öreg fotóhoz, így adva hangsúlyt valaminek. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a mozgófilm egyetlen kockájának a sokszorosítása technikailag sohasem olyan jó minőségű, mint a pillanatfelvételé lehet. És itt van a fotómontázs; az utóbbi időben mind gyakrabban használják a Híradó munkatársai is.
- Például?
- Emlékeznek: az országgyűlési választások előtt először fotók segítségével ismertettük meg a nézőkkel azokat, akiket azután egy sorozat bemutatott. Egy 5-10 másodpercig látható fénykép - például amelyik munka közben készült - nem is pótolható mással, hisz nevetséges lenne valakiről öt másodperces mozgóképet, ťfilmcsonkotŤ készíteni.
- Mennyivel gyorsabb a fotós filmes kollégáinál?
- Annyival, hogy mozgékonyabb: ő maga a ťstábŤ: riporter, operatőr, világosító, vágó, laboráns egy személyben. Amikor pl. nincs idő a filmriport egyórás laboratóriumi és vágási munkáinak elvégzésére. Így hát gyakran adódik, hogy délután hatkor, fél hétkor végbemenő eseményről is adhatunk állóképpel illusztrált információt a fél nyolckor kezdődő első kiadásban. Például egy jelentős sportesemény győzteséről vagy a verseny legizgalmasabb, legjellemzőbb momentumáról.
- Miért olyan nagy csoda ez, hisz a polaroid fényképezőgép kész pozitívokat készít, szinte másodpercek alatt?
- Sajnos, ez a 6x9-es képméret miatt a televízióban nem alkalmazható; a mi ťinzertjeinkŤ a jó adásminőség érdekében általában 30x40-es méretűek.
- Leggyorsabb munkája?
- Amikor a negyed nyolckor megnyitott, kíváncsi pestiekkel zsúfolt Ferenc körúti aluljáróról készített felvételemet - a Televízió felé menet a kocsiban hívtam elő a filmet - fél nyolc után öt perccel már milliók láthatták...
- Legkedvesebb témája?
- A sport. Mert ez a legnehezebb! És ha jó szemmel keresi benne a fotós a témát, talán a leghálásabb is. Itt már egy kicsit előre kell gondolkodni: miből mi lehet, milyen esemény, megmozdulás kapcsán mi várható a következő másodpercben, amelyből a legjobb egy vagy két századmásodpercet kell ťkiválasztaniŤ..."

Augusztus 22. 20.01 2. műsor, Ivan Bukovcan: Mielőtt a kakas megszólal - dráma közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

Augusztus 23., meghalt Hailé Szelaszié volt etióp császár, a halálhírt közölte a TV Híradó.
19.00 A szocialista képzőművészet jelképei - új képzőművészeti sorozat. Az első adás címe Anyaság. Aradi Nóra tanulmánya alapján televízióra alkalmazta Sobók Ferenc, szerkesztő D. Fehér Zsuzsa.
20.00 Szabó Sipos Tamás új rajzfilmsorozata indul A Fejvízvédelmi Kutatóintézet jelentései címmel.

A Rádió és Televízió Újság heti számában Sóbók Ferenc írta a képzőművészeti sorozatról, részletek:
"Egyik este elhatározván, hogy nem csinálok semmit - a fotel mellett halmozódó könyvrestanciát nézegetve - kézbe vettem Aradi Nóra A szociálisa képzőművészet jelképei című tanulmánykötetét. Az azóta eltelt hónapok során bizony ronggyá használódott a kötet. Olyanná lett, mintha nagyon-nagyon sokan olvasták volna már. De mégis sokkal kevesebben, mint ahányan ezt a könyv ihletésére született tévéműsort nézni fogják! Mindez nem elbizakodottság, csupán elgondolkodtató tény.
Hogy mi ragadott meg a tanulmánykötetben?
Az első mondat, amelyet aláhúztam a könyvben, így szól: ťA szocialista képzőművészeti szimbólumok áttekintésére, közvetlen eredetük nyomon követésére, rendszer jellegük megkeresésére eddig még nem történt kísérlet.Ť...
Az új képzőművészeti tévéműsor sem az absztrakt művészetet igazoló elméletek értelmében vett jeleket keresi, és nem is a társadalmi gyakorlattól elvonatkoztató, sajátos asszociációs készséget és készültséget igénylő motívumokat és jelképeket. A válogatás kiindulópontja a köztudatban kialakult asszociációk köre, amelyekből a művész, mint társadalmi lény, egy kritikai, elkötelezett, szocialista magatartás alapján képeket formál, és amelyekből további asszociációkat kezdeményező képi elemeket, motívumokat hoz létre. Ebben a folyamatban részben tovább élnek, új jelentéssel töltődnek közelmúltbeli vagy régi, sőt ősi korok művészeti jelképei, főként azok amelyek - eredetükben is - a legáltalánosabb etikai tartalmak hordozói voltak: részben új motívumokat és új jelképeket hoz létre a folyamatosan változó társadalmi és technikai környezet. A sorozat sokkal kevesebb szóval, de annál több képpel, szoborral, filmmel jeleníti meg Aradi Nóra tanulmányait."

A Rádió és Televízió Újság 1975/33. számában a rendező így ajánlotta a nézők figyelmébe a rajzfilmsorozatot:
"Ez a filmsorozat tulajdonképpen sokkal szerényebb címmel indult. A televízió dokumentumfilm-osztálya eredetileg az akkor heves vitákat, élénk cikkváltásokat támasztó kispolgáriság témakörében írt ki filmpályázatot. A kis számú indulóval lefolytatott verseny megnyerése után csakhamar világossá vált, hogy a szóban forgó fogalomkört nehéz lesz egyetlen szó abroncsába kényszeríteni. Az abroncsszorítás nyomán ezúttal különben sem vér serkent ki, hanem víz. A fejvíz annál is inkább kínálkozott cím- és gondolatadó fogalmul, mivel köztudomású, hogy ennek a fajhője kivételesen magas. Ha egyszer lehűlt, minden tüzünkkel is évekbe kerül, míg felmelegítjük, és ha egyszer felforrt, minden fagyos elszántságunk sem tudja egyhamar közösségéből helyre kényszeríteni. Nem titok, hogy fejlődő szocializmusunkban imitt-amott meg emitt - tudatban, zsebben, gőgben, kastélyban - élnek, sőt virulnak még furcsa képződmények. Talán nem titok az sem, hogy minden kinyilatkoztatott cél, derék szándék és termő akarat mellé felsorakoznak azok a nézetek, amelyek... - szóval, mint tetszik tudni.
Nézeteket mondtunk és nem embereket. Nem kispolgárról beszélünk, hanem kispolgáriságról. Úgy tekintjük, hogy nem büntetési, hanem orvosi problémáról kell beszélnünk, mutatnunk valamit. Olyan tünetekről, melyekben sokan ártatlanul, jóhiszeműen bennélve sokszor nem veszik észre, hogy közös bokánkat fenyegeti a vízkór. A környezetvédelem fontosságának tudatosodását éljük meg napjainkban. Mindenütt harc folyik a levegő és a víz tisztaságáért. Új sorozatunk (mely a Pannónia Filmstúdió rajzfilmeseinek és a televízió szerkesztőnek együttműködésével készült) arra próbál vállalkozni, hogy a bennünket környező és bennünk is csörgedező fejvizeink legalább, indikátorként, veszélyjelzőként figyelmeztetést adjanak.
A sorozat szellemében - és szerzőjében - kissé a korábbi Dr. Agy filmek folytatása. De itt nem Dr. Agy és Soma, hanem a Fejvízvédelmi Kutatóintézet központi komputere és az interjúkészítő riporter beszélget arról, ami életünkben - élő, álló-, és fejvizeinkben - kissé maszatos, kissé zavaros..."

A Tolna megyei Napló szeptember 2-i számában Csányi László írta, részlet:
"A hétvége műsoraiba az időjárás is beleszólt, szombatra viszont elmúlt a vihar, ekkor csak a jó műsor hiányzott. Kezdjük az elején, pontosabban in medias res, vagyis a dolgok közepén, ugyanis a Fejvízvédelmi Kutatóintézet jelentését nem először hallottuk. Már a címen is fennakadunk, a jószándékú szerzők ugyanis nem az egyes fejekben felgyülemlett vizet akarják védeni, éppen ellenkezőleg, tehát a pontosabb cím az lehetne, hogy Fejvízlevezetési Kutatóintézet, s szívből kívánjuk is, hogy sikerrel működjék ebben a közérdekű akcióban. Kételyeink nem a szándéknak szólnak, hanem a megoldásnak. Már ez a gügyögő géphang is zavarba hoz, mert olyan, mint amikor meglett emberek azt mondják egy kisgyereknek: tululu-mutyulu - s azt hiszik, ez a bölcs és mély értelmű szentencia egy életre szóló tanulságot jelent. No jó, a gépember még nem tanult meg rendesen beszélni, majd felnő. De mintha más baj is lenne. Amit a jószándékú szerzők ugyanis a kispolgáriság számlájára írnak, inkább a giccs fogalomkörébe tartozik, a giccs pedig nem csak a kispolgárra jellemző. A példabeli magyar úr, aki a fiának ellopja Napóleon egyenruháját, mert milyen jól fog benne mutatni a házibulin, egy giccseszmény jegyében cselekszik, ahogy a giccseszményt valósítja meg az aranynak látszó műanyag fülbevaló, vagy a golyóstoll, amelynek hengerén állandóan vetkőzésre készen áll egy álombeli nő. A giccs mindig egy magatartás következménye, az öncsalás szükséglete, amikor egymásnak ellentmondó jelenségeket kapcsol össze: az autóduda áriákat dalol, a hitvesi ágy fölötti képen lepleit lengeti egy nem létező nő, míg a pacaszerű tavon pacahattyúk úszkálnak, stb. A Fejvízvédelem gyermeteg gép-bácsija okos dolgokat mond, de nem mindig a lényeget mondja..."

Ezekben a hetekben láthatták a nézők a TV Híradó új portugáliai tudósítóját, Simó Endrét, aki az MTI mellett a Híradót is rendszeresen tudósítja Lisszabonból.

Augusztus 24., ezen a napon két irodalmi műsor is jelentkezett.
18.10 Megfestett világ. A film egy "szabálytalan Juhász Gyula arcképet" vázolt fel. Szerkesztő Katona Márta, rendező Jeli Ferenc.
21.30 Zelk Zoltán portréfilm. Operatőr Hollós Olivér, rendezte Nagypál Endre, szerkesztő Bihari Sándor.

A Magyar Nemzet augusztus 27-i kritikájában Lőcsei Gabriella írta, részlet:
"A televízió műsorai nemegyszer vitákra és ellenvéleményekre késztetik a tévénézőket. Szembeállítják a kritikust, az alkotót, meg a közönségét. Abban azonban alighanem mindhárom tábor - tévészerzőké, a hivatásos és az alkalmi kritikusoké is - egyetért, hogy az utóbbi esztendők emlékezetes televíziós élményeit a portréfilmek jelentették. A tévébeszélgetések révén az otthonokba invitált érdekes emberek megjelenése a képernyőn egyformán leköti minden réteg figyelmét. Az érdekességet persze nem a státus és nem a kitüntetések sora garantálja több millió tévénéző szemében, hanem a jellem és a magatartás, ahogyan a televízió minden más kommunikációs eszköznél hívebben bemutatja. A tévéportrék szerkesztőinek - azt hinné az ember - egyszerű a dolga. Kiszemelnek néhányat a nemzet színes egyéniségei közül, egy óráig, másfélig reájuk irányítják a kamerákat és beszéltetik őket. Ha azonban mindössze ennyi történne, aligha válna egy-egy portréfilmből a szó igaz és eredeti értelmében össznépi műsor. A Nobel-díjas orvosprofesszor az orvosokat érdekelné csupán, a híres sportoló a sportrajongókat, a költő a költészet híveit. Zelk Zoltánra azonban nem azért figyelt vasárnap este csaknem az egész ország ugyanazzal a lelkesedéssel, mint hetekkel ezelőtt Nagy Lászlóra, mert költő és mert már a kortársak mércéje szerint is nagy költő. Egyórás jelenléte a képernyőn nem az Irodalmárok ügye volt csupán, bár jobbára az irodalomról beszélt, mert az irodalom töltötte ki élete nagyobb felét. Babitsról, Kosztolányiról, József Attiláról szólt például, az irodalom-történetírás számára továbbgondolni érdemes újszerűséggel. Nem is a Zelk Zoltán-rajongók műsora volt csak a vasárnapi beszélgetés. Mert vannak ilyenek is, bármilyen szkeptikusan legyintene is e megjegyzésre maga a költő. Engedtessék meg egy kevés első személyű jelenlét: e sorok írója is az, tízegynéhány esztendeje, mióta Zelk Zoltán 1963-as kötetét, a Tűzből mentett hegedűt először forgatta. Mi avatta hát sokak elraktározandó szép emlékévé a Zelk Zoltánról forgatott filmet? Az, ami a költészetnél, az irodalomtörténetnél, a megjárt életútnál is fontosabb és érdekesebb: embersége, világszeretete, bátor magavállalása, példás szerénysége. Heveny indulatoktól megtisztult bölcsességgel nézi a múltat - múltját -, a jelent - jelenét - és a jövőt..."

A Filmvilág 1975/18. számában írta Létay Vera, részlet:
"Az interjú ott vált igazán emlékezetessé, amikor Zelk végre magáról, belső vívódásairól szólhatott, az öngyötrő igényességről, hogy költészetével sikerüljön bekerítenie a csöndet, hogy megszólaltassa ťa szóközök közti húrokon a sosehallod zengő némaságŤ-ot. Zelk tulajdonképpen nem mondott semmi meglepőt. Az utolsó két évtized verseit ismervén, természetesnek találjuk, hogy sokszor száz papírlapot elhasznál egyetlen vers megírásához, száz képet kifarag és lerombol, míg alakot ölt a végső tökéletes, míg a kezdeti ťhalott házmesternékŤ ťablaküvegre lehelt asszonyokŤ-ká tündériesednek. A nagy öregkori versei karáttal mérik a szavak gyémántjait, egy-egy szikrázó hasonlat, villogó látomás akár a világbankok széfjeiből kerülhetett volna elő.
ťElkezdeni a verset, / befejezni a verset, / megírni azt a verset / sohasem lehet. / Minden szó átírandó, / minden sor áthúzandó, / kitörlendő, kijavítandó - / kijavíthatatlan. / De abbahagyni? Azt soha!Ť - írta Töredék és életmű című versében. Abbahagyni? Azt soha! A küzdelem a rettegéssel, a betegséggel - amely, mint hallottuk, két éve nem engedi asztalhoz ülni, s csak háton fekve, a paplanon hagyja dolgozni - szerencsére költői erejét nemhogy megbénítaná, de virgoncabbá, lebírhatatlanabbá teszi. Az emlékezet fiatalos gyalogtúrákra indul a gyermekkor tájaira, a képzelet féktelenül repdes a Rákos patak, az Angyalföld, a Józsefváros, a Bosnyák téri piac, a Margitsziget világrészei, a mindenség csillagai között. S az utazások csillagporos poggyászából a mai magyar költészet maradandó ajándékai kerülnek elő."

A Film Színház Muzsika 1975/35. számában írta Bulla Károly:
"Zelk Zoltán portréfilmjét nézve azok is megmártózhattak a költői ember és az emberi költő személyiségének varázsában, akik amúgy nem közelebbi barátai, ismerősei a kortársi magyar költészetek. Keres Emil kérdéseire válaszolva Zelk Zoltán egy hosszú és eredményes pálya állomásait nemcsak fölvillantotta, de verseivel át is világította. Örülök, hogy gyakorlattá vált vasárnap esténként egy-egy portréfilmmel bemutatni élő irodalmunk jeles személyiségeit. Személyiség: azaz nem egyszerűen az alkotó bemutatása a cél, erre érzett rá pontosan a sorozatszerkesztő Bihari Sándor. Inkább ezekkel a vasárnap esti portréfilmekkel válik a televíziós hét egésszé és emlékezetessé."

Augusztus 28. 21.00 Ötszemközt - Vitray Tamás vendége Balczó András volt.

A Dunántúli Napló szeptember 2-i számában Hallama Erzsébet írta, részletek:
"A portré a televízióban is az egyik legizgalmasabb, de bizonyára nagyon nehéz műfaj. Meg kell győzni a leültetett embert, hogy kettesben van a kérdezősködővel, holott nemcsak abban a pillanatban nincsenek egyedül.
Köszönjük, kész, mondják a végén, és a vallomástevő felkászálódik, hazamegy, napokon át gyötri a sok elmondatlan gondolat, a bizonytalanul megfogalmazott probléma, de nem tehet semmit, az anyag dobozba kerül. És az adás pillanatában egy ország ül szembe nagy kritikusan a kínpadra feszítettel, lefitymálja vagy kevesli vagy sokallja, amit beszélt, kényelmesen, szorongás nélkül, megállapítva, hogy ťa múltkor az a professzor sokkal okosabbakat mondottŤ.
Az Ötszemközt, gondolom, igen népszerű sorozat. Vitray lehet kitűnő sportriporter, játékvezető, sőt show-man is, ettől még talán nem tisztelnék sokan. De riporter ízig-vérig, tud az emberekkel beszélgetni, ötszemközti riportjai mind emlékezetesek.
Nem mondom, hogy a legutolsó, Balczó Andrással készített beszélgetése nem marad emlékezetes. Az érzelmeim mégis vegyesek. Adva van egy kitűnő riporter, ebben a műfajban is rutinos, tapasztalt, a tetejébe a sportban is speciális otthonossággal rendelkezik. S adva van a magyar sport egyik legszimpatikusabb, legszívósabb, legeredményesebb képviselője. Pályafutásának is legizgalmasabb pontján, akkor, amikor a bajnoki érmek, serlegek már teremnyi méretekre növekedtek körülötte, és ő abbahagyta sportolást. Az öttusa nagy egyénisége most beléphet a sorba, Papp László, Bereczik Zoltán és mások után, iskolát teremthet. Olyan helyzetben van, ami nemzeti érdeket érint, országos érvényt jelent...
Kérdezek másokat, egyesek szerint "ezek a sportolók nem elég ťintelligensekŤ, mások szerint ťezt a lelkész dolgot nem kellett volna mondani, nem is tartozik ide, és egyáltalánŤ, ismét mások szerint ťVitray elaludtŤ. A kollektív bölcsesség most is, mint mindig, kapisgál valamit. Tagadhatatlan, hogy Balczó nem az a kimondott jó beszélő, az is igaz, hogy egyik, számára pillanatnyilag biztosan nagyon fontos felismerését az emberek megértéséről, kissé túlhangsúlyozta, anélkül, hogy érthetőbbé, konkrétabbá, továbbgondolhatóvá tette volna az ismétlések során. De az is igaz, hogy Vitray tényleg többet tehetett volna annak érdekében, hogy kissé másmilyen, egy fáradhatatlan, aszkétikusan szorgalmas, mesterségét hallatlan mélységekig ismerő, elpusztíthatatlan energiájú, tudáshitelű és már-már az undokságig csökönyös szakmai meggyőződésű Balczót ismerjen meg ebből a riportból az ország.
De az is lehet, hogy csak arányérzékünk berzenkedett. Többet szerettünk volna hallani arról, ahogyan Balczó azt a számtalan sok napot és órát végigdolgozta, ahogyan a restséget legyőzte, ahogyan ťszakmájánakŤ ezerszer végigcsinált alapelemeiből felépítette a magas szintű tudást, az életművet."

A Heves megyei Néplap szeptember 2-i számában Gyurkó Géza írta, részlet:
"Balczó Andrásról sikerei csúcsán is igen keveset tudtunk. Akkor is csak arca jelent meg a legtöbbször, a hírverés nem sokat szedett ki belőle. Feltűnt, hogy egy ilyen sikerekkel dicsekedhető fiatalember nem fut a saját híre után. Úgy hisszük, hogy most sok mindenre fény derült. Elsősorban arra, hogy ez a rendkívül komoly gondolkodású ember zárt, határozott egyéniség, az érettség és felelősség szigorú keretei között. Az Ötszemközt stílusa szerint Vitray próbálgatta őt kedélyessé tenni, a külső eseményekkel eljátszogatva. Meséltette Balczót Mimikéről, a drága kis lovacskáról, üzleti balfogásairól, a szövetségi javaslatokról és kikötésekről. De a néző is érezte, hogy ez még mindig nem az igazi, ez nem lehetett ennek a beszélgetésnek a célja. És akkor végre Balczó Vitraynak az egyik kérdését elkapta, megigazította és bár szabadkozva, mégis kimondta, sőt többször megismételte eddigi élete nagy tanulságát. Mindig az volt a törekvése, hogy a tőle telhetőt megtegye, a meggyőződése szerint. Innen van az, hogy csak akkor tudott igazán örülni sikereinek, ha a meggyőződése szerint cselekedett, és ha úgy érezte, hogy a tőle telhetőt megtette...
Ezeket a mondatokat nem úgy, a riporter által felvetett kérdésre válaszolta, saját bevallása szerint ennek az elmondását tartotta fő céljának, amikor az Ötszemközt vallatószékének elfoglalására vállalkozott. Érdemes tehát ezt a szándékot még egyszer megismételni: úgy, azért és azzal szereti az embertársait, hogy számukra önmagából a lehető legtöbbet adja, a saját meggyőződése szerint. Ezt a mondatot akár egy keleti bölcs is mondhatta volna, vagy egy nagyhírű európai gondolkodó. Balczó ťcsakŤ sportember. És nagy egyéniség!"

A Filmvilág 1975/18. számában Zsolt Róbert írta, részletek:
"Alighanem ebben a bizonyos Ötszemközt című adásban hiányzott Vitrayból az a kiolthatatlan riporteri kíváncsiság, ami jellemezte őt az előző interjúkban. Talán emiatt vitte a beszélgetést nemegyszer intimitásokra; olyan területre, ami számára is újságot jelentett. Ezért forgott a beszélgetés 13 percen át ťMimikeŤ - az Imperiál származék kanca - és a lótenyésztés körül...
Vitray az Ötszemköztben mindig ügyel arra, hogy partnere egyénisége zavartalanul kibontakozhassék. Eddigi beszélgetőtársai általában tudtak is élni ezzel a lehetőséggel. Balczó kevésbé. Sohasem szerette a nyilvános szereplést...
Kiderült azonban, hogy ennek a világhírű sportembernek, akiről csupán annyit tudtunk, hogy nagyszerűen lovagol, vív, lő, úszik és fut, gondolatai messze túl szárnyalnak a sport határán. Tudatos életszemélet és valami egészen mély humanizmus szőtte át a mondatait: ťNem az a lényeg, hogy milyen eredményt és sikert ér el az ember, hanem az, hogy mennyi tapasztalatot gyűjt, amit adaptálni tud a következő éveiben. Az ember a belső békéjét akkor éri el, ha mindent megtesz, ami tőle telhető. Ha ennek ellenére elmarad a siker, akkor ezt megnyugodva fogadja, hiszen több nem tellett tőle. A sport csak eszköz, felkészülés az éltre.Ť"

A Film Színház Muzsika 1975/36. számában írta Apáti Miklós, részlet:
"Balczónak - akiről köztudott, hogy a világ egyik legjobb sportolója - filozófiája is van, nemcsak lova és istállója. Kicsit tolsztojánus filozófia ez, de sebaj. Hiszen a Református Egyház püspöke egyszer már elmagyarázta Vitraynak - és nekünk -, hogy hazánkban szocializmus van. Minek ezt Balczó szájából is hallani? Lehet, hogy Vitray is megilletődött volt ennyi igehirdetés hallatán, talán ezért kellett szegény Balczónak ismételnie magát és tételeit. Amúgy azonban világbajnokunknak szinte mindenben igaza volt..."

Augusztus 29. 20.05 Mondom a magamét - kezdődik Komlós János hétrészes műsora.
20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: Grillparzer: Medea - tragédia közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Szeptember

Elhunyt Pauló Lajos

tévérendező, akinek nevéhez olyan műsorok ill. műsorakciók fűződnek, mint a Ki mit tud?, a Ki minek mestere?, a Halló, fiúk! Halló, lányok!, a Versengő párosok, a Szeged-Odessza-találkozó stb.

A Rádió és Televízió Újság 1975/35. száma szerkesztőségi cikkben így búcsúzott tőle:
"Lehetetlen elképzelni, hogy egyszer még elindul egy Ki mit tud? - és a kocsiban, a rendezői széken nem Pauló Lajos fog ülni. Nem halljuk a hangját, mi, akik ott szorongtunk mögötte, nem halljuk, amint azt mondja ťFigyeljünk uraim! Szignál indul! Egyes!Ť Nem látjuk mozdulatait, amint karmesterként vezényli munkatársait, nem halljuk hangját, amint leszól az operatőröknek: ťMenj közelebb! Kapd el azt a képet!Ť Lehetetlen elképzelni, hogy lesz még Ki mit tud?, Ki minek mestere?, valamikor elindul egy új Halló fiúk! Halló lányok! - s ő már nem lesz ott a rendezői pultnál.
Mert ezekkel kezdte; az úgynevezett ťnagy élő műsorokkalŤ, s folytatta, iskolát teremtve az ilyen típusú műsorok rendezésében. Hosszú volna felsorolni azokat az adásokat, melyek nevéhez fűződnek, köztük a televízió első kapcsolásos műsorát, a Versengő városokat, az első külföldi kapcsolásos adást, a Szeged-Odessza baráti találkozót. Ezekben a rendkívüli koncentrációs készséget igénylő műsorokban bontakozott ki tehetsége, a pillanat művészi megragadásában és magas szintű tolmácsolásában.
Életműve épp ezért aligha zárható dobozba. Kivéve néhány nagyszerű dokumentumfilmet - melyek közül a legutóbbi, a szülőfalujáról készített még bemutatásra vár -, ez az életmű nem alkalmas arra, hogy retrospektív vetítést lehessen belőle rendezni. Ezek az adások akkor, azokban a pillanatokban éltek igazán, ma szalagokon elsősorban dokumentumértéket jelentenek. Hatásuk, művészi erejük mégsem szállt el. Él azokban a fiatalokban, akik az általa rendezett műsorok révén szerették meg a művészetet, tanulták meg becsülni saját és mások munkáját, szeretni hazájukat, az emberiséget, s kaptak indíttatást a szépség, az igazság, a tisztaság szenvedélyes kereséséhez.
Mert ez a szenvedély hatotta át őt is minden munkájában, minden tettében, minden kimondott mondatában. Szenvedélyesen vallatta a valóságot, szenvedélyesen kereste az igazságot, szenvedélyesen szerette munkáját és az embereket. Szenvedélyesen élt.
S ez a szenvedélyes élet nem tűrte a méricskélő megfontolást, az óvatoskodó számítgatást. A maximumot követelte magától mindenben, hogy ne csak a valódit, de az igazat tudja megmutatni a képernyőn. Nem törődött vele, hogy mi lesz ennek az örökös égés-lobogásnak az ára. Pedig a legdrágábbal fizetett érte. Az életével."

Szeptember 2. 20.05 Filmlevél G. G.-hez - A csendes amerikai című regény helyszínéről, Saigonból, húsz évvel később Róbert László készített filmlevelet.

A Veszprém megyei Néplap szeptember 4-i számában jelent meg:
"Levéltöredék Róbert Lászlóhoz.
Ismeretlen ismerőseként egyszerűen csak szeretném megszorítani a kezét. Köszönetül politikai és szakmai teljesítményéért, a Filmlevél G. G.-hez egész élményéért.
Vietnami dokumentumriportja felemelő alkotás. Látszólag Graham Greene-nek, A csendes amerikai írójának szóló tudósítás a regény helyszínéről, húsz évvel később. Ha nem szánta volna eleve nyilvánosságnak is, becsületes és árnyalt helyzetelemzése, mondanivalója akkor is kikövetelte volna a magyar közönség tájékoztatását. S erősen remélem, megnyeri majd más országok népeinek rokonszenvét is.
Graham Greene-hez címzett filmlevele s rá a világhírű író válasza két olyan ember üzenetváltása, akik mélységes meggyőződésem szerint nem lehetnek a történelmi eseményeknek pusztán csak tanúi. Mert a szenvtelen szemlélődök - az apróbb mindennapi küszködésben is - közönyösségükkel a haladás kerékkötői.
Önök egy történelmi méretű küzdelemnek úgy váltak cselekvő részeseivé, hogy arról, ami Vietnamban történt, tisztességesen tájékoztatták a világot. A franciákat követő amerikai gyarmatosítók barbarizmusával szembeszegült vietnamiak roppant szenvedéséről és szívós, önfeláldozó harcáról, amellyel jobbra fordították sorsukat. Közvéleményt formáltak az elkötelezett író és a tudósító felelősségével.
Dokumentumriportja drámaian izgalmas és megkapóan hű történelmi keresztmetszet, a regény megjelenése óta eltelt húsz év krónikájának mesteri tömörítése. Megrendített és megerősített emberségemben, bizonyosra veszem: több millió tévénéző társammal együtt. Mint a legemlékezetesebb műsorok java, nemcsak a képernyő elé bilincselt, hanem tovább vibrál gondolataimban, érzéseimben. Mert az alkotók, kiváltképp az ön G. G.-ével rokon szenvedélyes igazságszeretete tisztességünket pallérozta. Tudatunkba, lelkiismeretünkbe épített újabb hidat zsugorodó Földünk más népeihez a vietnamiak szabadságszeretetének példájával.
Együttérzésünk és segítségünk erősítette a vietnamiak kitartását, s osztozhatunk szabadságuk örömében. Mégis szorongunk: hogy tanul meg járni a filmben látott féllábú gyerek? Kedves Róbert László! Ugye tudósít erről is? Beszámolóit várja: Raffai István."

A Film Színház Muzsika 1975/33. számában Torday Aliz beszélgetett Róbert Lászlóval és Radó Gyulával, a film születésének körülményeiről:
"Az ötlet Saigonban született. Egyszerű kis egybevetésnek látszott: A csendes amerikai című Graham Greene regényt, amelyet szerzője 1953-ban írt, egybevetni az 1973-as vietnami helyzettel: akkori embereit a mostaniakkal; felidézni a múltat és annak változásait. Róbert László a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság csapatával töltött ugyanis hosszabb időt Saigonban. Az egybevetéshez partnerek is ajánlkoztak amatőr filmfelvevőikkel: Sasvári László és Gyulai István katonatársak. A legfontosabb helyszínek a saigoni szállók voltak, a Majestic és a Continental, ahol Greene hősei, Fowler, az angol tudósító és Pyle, ťa csendes amerikaiŤ is találkoztak.
Az ötlet mellé rendező is kellett. Radó Gyula ťvette a labdátŤ. Levélben formálódott a forgatókönyv. Besegített a Thália Színház és a történelem - hogy csak a legfontosabbakat említsük. De legyen végre az alkotóké a szó.
Róbert László:
- Számomra emlékezetes hely a Majestic szálló, és nemcsak a saigoni, a párizsi is. Ugyanis a párizsi Majestic volt az első tudósításaim színhelye a vietnami béketárgyalásokról. A saigoni Majesticben született meg aztán az elhatározás: levelet írok Greene-nek, e szálló volt lakójának.
Radó Gyula rendező:
- Ez is lett filmünk címe: Filmlevél G. G-nek. Mert Greene válaszolt, sőt arra is hajlandó volt, hogy Párizsban a kamerának is beszéljen vietnami élményeiről, és válaszoljon Laci kérdéseire. A film következő "vonulata" a Thália Színház "A csendes amerikai" előadása, amelynek jeleneteit Kazimir Károly rendezésében használtuk fel, többek között Drahota Andrea, Kozák András és Nagy Attila közreműködésével, sőt aktív, cselekvő közreműködésével, ugyanis nemcsak a jelenetekben szerepelnek, hanem véleményüket is elmondják az alakított figurákról.
Róbert László:
- Amíg itthon Radó Gyuszi a színházi előadás jelenetei között és archív híradórészletekben a Dien Bien Phu-i győzelem dokumentumai között keresgélt, én könyvvel a kezemben, Sasvárival és Gyulaival jártam Saigont. Kerestük azoknak a nyomait, akik húsz év előtt itt éltek. És találtunk egy asszonyt, akinek a férjét megölte az a bizonyos, Greene által is leírt biciklibomba robbanás. És egy öreg pilótát, aki az ötvenes években szállíthatta volna Greene-t is.
Radó Gyula:
- Majdnem megtaláltuk azt a vietnami, de Párizsban élő lányt is, aki nevét szolgáltatta Phoung alakjához. Ma neves maszkmester Párizsban, és nem nyilatkozik, szakított múltjával. És ugyancsak Párizsban találkoztunk Raymond Cochetier-vel, aki húsz évvel ezelőtt a francia hadsereg tagjaként ťa csendes amerikaiŤ Saigonjában járt és egy nagyszerű fotóalbumot készített róla. E képek egy része, s a vele folytatott beszélgetés is látható majd a filmben.
Róbert László:
- Már kész volt a film, amikor a történelem is beleszólt. Ismét Saigonban jártam, s a filmlevelet Graham Greene-hez a csillagos-lobogós Majestic előtt fejezhettem be..."

A Békés megyei Népújság szeptember 5-i számában írta Szilárd Ádám, részletek:
"Kis túlzással azt is írhatnám, hogy Vietnam-est volt szeptember 2-án a tévében. A TV Híradó előtt 40 perces összeállítás emlékezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére, a híradóban tudósítást láttunk az ez alkalomból rendezett csepeli nagygyűlésről. Az est főműsoraként pedig - szokatlan műfaji megoldással - filmlevél pergett Graham Greene-nek címezve, Radó Gyula és Róbert László forgatókönyve alapján...
Önkéntelenül adódik a kérdés: mi adott erőt ehhez a maratoni öldökléshez a támadók részéről, s a védekezőknek? A kérdés megválaszolását, jó húsz évvel ezelőtt Graham Greene A csendes amerikai című regényében foglalta össze - most már nyugodtan mondhatjuk! - látnoki erővel. Pyle, a ťcsendes amerikaiŤ vakon abban hisz, hogy a régi kolonializmus meghalt, a kommunizmus szélsőség, ezért meg kell találni azt a harmadik erőt, mely az igazi demokráciát biztosítja.
Ennek a 75 perces filmlevélnek éppen abban rejlik a nagyszerűsége, hogy a regény alapján készült színpadi változat egyes jeleneteit szembeállítja, vágyképpen párhuzamosan futtatja azokkal az 1973-ban és 75-ben készített dokumentum-felvételekkel, amelyek napnál világosabban bizonyítják azt az amerikanizálási törekvést, mely az ťártatlannakŤ tűnő plasztikbombás merényletekkel kezdődött, s lett a történelem legbarbárabb emberirtó hadjárata. Saigon már többé nem ťajándék az idegennekŤ, hanem Ho Si Minh városa, az igazságért küzdők, a honvédők hősi városa. És hogy az lett, abban minden békeszerető embernek része van. Része van azért, mert eljutott a közömbösségben rejlő beláthatatlan veszélyek felismeréséhez, s a cselekvés, a támogatás útjára lépett. Külön elismerés és öröm volt a néző számára, hogy elégedett érzéseit Graham Greene - az adást követően - a budapesti stúdióból saját elégedettségével is megerősítette."

Szolnok megyei Népújság, részletek VM. Kritikájából:
"Az elmúlt hét kellemes tanulságát egy különleges, semmi más televíziós műre nem ütő alkotás szolgáltatta, Róbert László filmlevele. A tanulság lényege pedig: a képernyő sem szabhat határt az egyénien eredeti gondolatnak, semmiféle műfaji korlát vagy mű-nemi törvény, miként a művészet más, hagyományosabb ágazataiban sem tilos újítani. Eredeti ötlet eredeti formai megoldásokat követel. Róbert László valamennyi eddigi filmje arról tanúskodik, hogy alkotója nem akar megbarátkozni a sablonnal, járt utak helyett a járatlant keresi, hogy ő is, és vele együtt mi nézők is új felfedezések birtokába jussunk. Sok és sokféle tudósítást, riportázst láttunk és hallottunk már a délkelet-ázsiai ország életéről, harcáról, Saigonról, a vietnami nép hősi helytállásáról - leírót és elemzőt, drámait és költőit - a Filmlevél G. G.-hez azonban mintha valamennyinek a szintézisét adta volna...
Az egykori író-tudósító, Graham Greene nyomában járó riporternek sikerült ťnyakon csípnieŤ a történelmet, folyamatában, összefüggéseiben, azaz dialektikájában ábrázolni a valóságot. A különleges műfajú filmlevél (rendező Radó Gyula, operatőr Illés János) ezzel vált megismételhetetlenül emlékezetes alkotássá."

A Filmvilág 1975/19. számában írta Baracs Dénes, részlet:
"Coup journalistique - ez a francia kifejezés ötlik fel, jobb híján, Róbert László különös, egyszeri, műfaja-sincs műsorának láttán, amely Radó Gyula rendezésében Filmlevél G. G.-hez címmel került szeptember 2-án a képernyőre. Mondhatnánk újságírói bravúrt, ebben az összefüggésben a szó jelezheti a leleményességet, a ťnagy fogástŤ, a szenzációt is, vagy mindezt együtt és még sok minden mást.
De nemcsak a ťcoupŤ értelme gazdagabb - Róbert László újságírói énje is összetett: a publicista, a riporter, a filmes, a nyomozó, a világjáró - mindez benne van. A ťfilmlevélŤ alapötlete - Graham Greene A csendes amerikai című regénye miliőjének összevetése a húsz évvel későbbi helyzettel, s az ott ábrázolt sorsok és történelmi szituáció továbbfejlődésének bemutatása - jellegzetesen publicisztikai feladat volt, a megvalósításban pedig találkozhattunk a riporter színes palettájának minden árnyalatával.
Kétségkívül a ťcoupŤ része, nem akármilyen újságírói fegyvertény, hogy a G. G.-nek címzett képzelt levél szerzőinek sikerült a magyar televízió kamerái elé állítani a világhírű írót, hogy maga mondja el regénye és a valóság viszonyát - s hogy szavai végül is az eredeti saigoni filmkockákat fessék alá. Érdekes és tanulságos volt az írót hallgatni."

Új "tantárgyakkal" bővül az új tanévben az Iskolatelevízió - amilyen a világnézeti sorozat, a francia nyelvlecke, a pedagógusok továbbképző sorozatai - és jelleg-módosulást is mutatnak az olyan kezdeményezések, mint Rajki Béla úszásoktató tanfolyama vagy Szendrey-Karper László Gitáriskolája.

Szeptember 3., Megyeri Károly elnökhelyettes levélben tájékoztatta Grósz Károlyt, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjét, hogy a Magyar Televízió Népgazdasági Osztálya filmet fog készíteni Barcsról:
"...ha Barcsról filmet készítünk, nem maradhat ki a filmből Losonczi Pál elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Elnöke, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet alapítója: barcsi információink szerint Losonczi elvtárs szívesen rendelkezésünkre áll és elvállalja a filmben való szereplést. Tudjuk, hogy ehhez az MSZMP PB határozata alapján külön hozzájárulás kell. Kérjük szíveskedjen ezt a kérést előterjeszteni..."
Grósz Károly a kérelmet Feljegyzés formájában szeptember 22-én továbbította Óvári Miklós KB titkárnak.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1975/22.öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Szeptember 4., 2.műsor, Euripidész: Iphigenia Auliszban - a fertőrákosi Barlangszínház előadásának közvetítése felvételről.

Új tudósítói vannak Moszkvában TV Híradónknak: Farkas József és Butskó György hazatérése után

Elek János szerkesztő-riporter és Csák István operatőr tölti be ezt a posztot.

A Rádió és Televízió Újság olvasóinak az 1975/37. számban Moldoványi Ákos mutatta be az új tudósítókat:
"Szeptember elején új lakók költöztek a Magyar Televízió moszkvai szolgálati lakásaiba, a szovjet főváros egyik új negyedében levő Obruesev utcába. Farkas József és Butskó György, akik négy és fél éven keresztül voltak televíziónk moszkvai tudósítói, átadták a kulcsokat és a tudósítói posztot új kollégáiknak, Elek János szerkesztő-riporternek és Csák István operatőrnek.
Amint ilyenkor illik, hadd nyújtsuk át az új tudósítók ťszakmai névjegyétŤ olvasóinknak.
A huszonnyolc éves Elek János már nem újonc a szovjet fővárosban: korábban két alkalommal helyettesítette Farkast. Tanár, német-magyar szákon végzett az ELTE-n, egy évig a jénai egyetem hallgatója volt. Kiválóan beszél németül, angolul és persze oroszul. 1970 decemberétől dolgozik a TV Híradó külpolitikai rovatában, itt alkalma volt a műfaj sok-sok fogását, műhelytitkát elsajátítani. Híreket és kommentárokat írt, készített filmösszeállításokat, az utóbbi időben pedig önállóan szerkesztette a híradó harmadik kiadását.
Több televíziós riportfilm van már a ťtarsolyábanŤ. Két évvel ezelőtt az APN hírügynökség szervezésében Szibériában járt, Török Vidor operatőrrel. Munkájuk eredményét, a Míg az energia megszületik című színes filmet mindkét országban elismeréssel fogadták a nézők és a kritikusok. E film készítése közben voltak a tyumenyi olajmezőkön, a Szamotlor-tónál, Grúziában, az inguri erőmű építkezésénél. Nemrég azután a világ másik részéről jelentkezett tudósítással: egy kormánydelegációval Indiában és Burmában járt, ott is színes dokumentumfilmet szerkesztett. Májusban Kairóból adott jelentést és Fahmi külügyminiszterrel készített interjút. Tavaly feltűnést keltett a képernyőn az a riportsorozata, amely a Komi Autonóm Köztársaságba kalauzolta a nézőket. Most itt a lehetőség, hogy sok-sok új érdekességet küldjön a televíziónak.
Csák István harmincnégy éves, ebből az utóbbi tizenötöt a televíziónál töltötte. Laboráns volt, aztán a híradóhoz került. Hamarosan önálló munkákat is bíztak rá. Kiderült, hogy képi látásmódja, fantáziája kitűnő, munkabírása és lelkesedése pedig szinte határtalan. Azt mondják róla, soha nem mondott még nemet, minden feladatot elvállal, s azt általában hibátlanul teljesíti. Gyorsan dolgozik, igazi filmriporter-alkat. Tucatnyi országot bejárt kamerájával. Ott volt például Bissau-Guineában a függetlenségi ünnepen, és tavaly magyar-szovjet közös dokumentumfilmet forgatott Leningrád Budapest utcájában...
Az ťújŤ emberek tehát csak jelenlegi posztjukon újak, egyébként tapasztalt, rutinnal, szakmai múlttal rendelkező televíziósok. Tőlük kapja ezentúl a jelentéseket a TV Híradó Moszkva és a szovjet emberek életéről, munkájáról, hétköznapjairól."

Szeptember 10. 18.40 A nők gyára - Terlanday Mária riportfilmje a Békéscsabai Konzervgyárról.

A Békés megyei Népújságban szeptember 13-án írta Szilárd Ádám, részletek:
"Szeptember 10-én megyénkre ťnyitott ablakotŤ a téve. Terlanday Mária szerkesztőriporter kalauzolásával 30 percet tölthettünk megyénk és az ország egyik jelentős élelmiszeripari gyárában, a Békéscsabai Konzervgyárban.
A műsor arra a kérdésre igyekezett választ keresni, hogy milyenek a nők, mint vezetők. A helyszín a kérdés szempontjából ideális, hiszen a gyár dolgozóinak 90 százaléka, a vezetőknek pedig 70 százaléka nő. Ilyen környezetben tehát valóban minden adott ahhoz, hogy jellemző, meghatározó értékítéletet kapjunk a vizsgált kérdésre.
De nem kaptunk! Nem kaptunk, mert a riportalanyoknak címzett kérdések olyanok voltak, hogy a válaszok eleve nem közelíthettek a dolog lényegéhez...
Jó lett volna, ha vesésebb kérdések megfogalmazásával jobban a problémák sűrűjébe keveredtünk volna, mert megoldásukhoz is csak így juthatunk közelebb. Kádár János elvtárs ezt így fogalmazta meg a párt XI. kongresszusán: ťJelenleg még sok a megoldandó feladat, jócskán érvényesülnek visszahúzó erők. Összefogással még sokat kell változtatnunk a nők társadalmi szerepével kapcsolatos szemléleten, hogy az határozottabban szocialista irányba fejlődjék. Tovább kell javítani a nők egyenlő társadalmi esélyéinek gazdasági, kulturális, szociális és tudati feltételeit.Ť"

Szeptember 12. 21.05 Hubay Miklós: Párkák - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Torday Teri, Sunyovszky Szilvia, Pogány Judit, Koncz Gábor, Egri István, Sallai Kornélia, Galgóczi Imre, Hoffman Mária, Soproni Ági és a Los Pachuntos együttes.

A Film Színház Muzsika 1975/ 23. számában Szőnyi G. Sándorral készült interjú. Részlet:
"Hubay Miklós Isten füle című drámáját a Thália Stúdióban játszották, most Szőnyi G. Sándor rendezésében, Párkák címen televíziós játékfilm készül belőle.
- A színpadra írt drámát - mondja a rendező - kilencven percre sűrítettük, kevesebb lett a szövege, de ugyanakkor filmszerűbb a történet. A helyszínt Latin-Amerikába helyeztük, itt működik a lehallgató szolgálat. A televíziós játék drámai pillanatait a csodálatosan szép Kreol-mise zenéje kíséri végig, és úgy vélem, jól sikerültek a venezuelai, paraguayi és indián népi dallamokból összeállított zenei betétek, amelyeket egy Budapesten vendégszereplő latin-amerikai együttes játszik..."

Az Esti Hírlap, szeptember 13-i számában írta (morvay), részletek:
"Erőteljes dráma Hubay Miklós Párkák című darabja. Az író egy évezredes mitológiái gondolatnak - amely szerint a három párka sodorja, gombolyítja, illetve elvágja az élet fonalát - napi kötődést adott. A mának is megvannak a párkái. Abban a dél-amerikai közegben, ahol a cselekmény játszódik, a ma embere is kiszolgáltatott. S különösképpen azzá válhatik, ha visszaél, ha enged visszaélni a csodálatosan fejlődő technikával, ha nem vet gátat a manipulációnak...
A darabot megismerhettük már hangjátékváltozatban, és a Thália Stúdió is bemutatta Isten füle címmel. A tegnapi tévéjáték változat egyben-másban eltért a korábbi megfogalmazásoktól. A szerző eredetileg úgy képzelte, hogy ebben a művében a tragédia burleszkjelenetek során bontakozik ki. Ezeket az elemeket Szőnyi G. Sándor rendezése elhagyta, s a játékot egyértelműen tragikussá tette. Ez az egységesítés nem vált kárára a műnek viszont az átformálás során becsúszott néhány apróbb dramaturgiai következetlenség, s aligha volt szerencsés a feszültséget megtörni az összekötés szándékával beiktatott zenével. A rendező gondosan, jól választotta a játék kisszámú szereplőgárdáját...
Nagyon jó volt az operatőri munka - vezető operatőr Bornyik Gyula - a kamerák, akárcsak a játékbeli mikrofonok a hangokra, ezúttal minden apró rezdülésre, szemvillanásra, arcrándulásra kellett, hogy figyeljenek."

Szeptember 14. 19.00 A HÉT 250. adása. A jubileum alkalmával ismét egy alkalommal Vitray Tamás vezette a műsort, mint induláskor, 1970 őszén.

A Pest megyei Hírlap szeptember 16-i számában írta Csontos Magda:
"Vasárnap jubilált A HÉT: a népszerű politikai magazin 250. számát láttuk. Az ünnepi alkalomból műsorvezetőként Vitray Tamás jelentkezett, aki valamikor, a kezdet kezdetén már dolgozott a stábban. Rövid és mértéktartó számvetésében most összefoglalta A HÉT történetét, ismertette például, hány országban jártak a magazin riporterei, hány ismert emberrel beszéltek.
Érdekesek voltak ezek a számok, de úgy gondolom, fontosabb, ami mögöttük van. Az az informáló, ismeretterjesztő, végső hatásában tudatformáló munka, amit ez az adás hétről hétre olyan lendületesen és emlékezetes eredményekkel végez. Ebből a szempontból óriási jelentőségű A HÉT: tényleg a nagyvilágot viszi be a nézők lakásaiba, szemléletesen, elevenen, élet-teljesen mutatva be mindazt, ami izgalmas, időszerű, ami érdekli, foglalkoztatja az embereket. Gondoljuk el, mi mindenről nem tudnánk, vagy jóval kevesebbet tudnánk, ha nem lenne A HÉT. Milyen halovány, vérszegény képünk lenne Bangladesről, a Közel-Keletről, a felszabadult Vietnamról - hogy csak néhány változó pontját említsük a mai világnak -, ha A HÉT riporterei nem jelentkeznének hétről hétre rendszeresen a képernyőn friss tudósításaikkal, anyagaikkal. S kevesebbet tudnánk a magunk mai életéről is. A szép teljesítményekről, a bajokról, gondokról és a hibákról egyaránt.
Vannak, akik azt mondják, a televíziózás legfőbb, sőt egyetlen értelme az olyan aktuális anyagok sugárzása, amilyenekkel A HÉT-ben találkozhatunk. Ezek szerint a tévé azért van, hogy időszerű eseményekről számoljon be. Ez így nyilván nem igaz, ez végletes, szélsőséges vélemény. De az igaz, hogy A HÉT munkája nagyon fontos. És az is igaz, hogy tényleg közel jár a televíziózás csúcsaihoz."

Szeptember 16. 20.05 Illyés Gyula: Testvérek - tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból felvételről.

Szeptember 18. 20.50 Falu a Hortobágy szélén - új dokumentumfilm-sorozat első epizódjának vetítése, Föld, kenyér, szabadság alcímmel. Szerkesztő Major Sándor, operatőr Neumann László, rendezte Magyar József.
21.30 a Nyitott Könyv újabb adása, Fekete Gyula: Mézeshetek. Szerkesztő Katkó István, rendezte Hintsch György, vezető-operatőr Illés János. Szereplők: Hűvösvölgyi Ildikó, Téri Sándor, Horváth József, Hegedűs Erzsi, Sára Bernadett, Pusztaszeri Emília, Velez Olívia.

A Népszabadság október 12-i számában írta Alexa Károly, részlet:
"A Falu a Hortobágy szelén nagyobb figyelmet érdemelt volna a műsorszerkesztéstől, már csak azért is, mert igen nagy közösség figyelmére apellált. Élményteli anyaga országos érdekű tanulságokat, nemzeti méretű átgondolni valókat sugalltak. Különösségével és általánosságával - hiszen a sajátos színek csak kisugárzásukban, s megfordítva: az általánosíthatóságok csak a konkrétumokból kibontva vonzzák magukhoz a tekintetet. Balmazújváros, Veres Péter szülőfaluja és hosszabb ideig lakóhelye, sok művének táplálója és formáló közege. Soós Imre kiröptető fészke, a századelő agrárproletár feminista mozgalmának bölcsője. És sorolhatnánk; ugyanakkor e különösségek, egyedi vonások mellett egyetlen Magyarország sok száz községe közül, ugyanolyan terepe a szocializálódó magyar mezőgazdaságnak,mint a többi.
Magyar József (rendező) és Major Sándor (szerkesztő) filmje - bízvást melléjük sorolhatnánk társszerzőként a hajdani községi könyvtárost, Veres Pétert is - azért vált jelentős alkotássá, mert ezt a kettősséget a tények egyediségében, azok okos és ügyes hullámoztatásával érzékeltetni tudták. Százötven perc sok és kevés is. A mindenhez kevés, ahhoz viszont fegyelemre szorít, hogy a lényeg rajzolódjék ki. Változatos eszközök használatát, a dokumentumokkal való művészi bánásmódot igényel. Egyébként ez az egyetlen pont - eltekintve néhány érdektelenebb epizódtól, s az alkalmi riporterek hol kissé félszeg, hol kissé kedélyes modorától -, ahol a stílusérzék megbicsaklott, ahol a művészi színezés szándéka művészkedést eredményezett..."

Szeptember 18., Ranódy László forgatja az

Árvácska című filmjét, Czinkóczi Zsuzsa főszerelésével, számolt be a TV Híradó.

Szeptember 19. 20.45 Makszim Gorkij: Az áruló - tévéfilm bemutató. Dramaturg Benedek Katalin, televízióra alkalmazta Szűcs Andor, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Dömölky János. Szereplők: Szilágyi Tibor, Őze Lajos, Horényi László, Latinovits Zoltán, Szirtes Ádám, Maros Gábor, Horváth Sándor, Madaras József, Hoffman Mária.

A Magyar Nemzet szeptember 24-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"Dömölky János, a tévéfilm rendezője, és Szűcs Andor, a Gorkij-mű filmnyelvre fordítója megtalálta a módot, miként lehet a főhős önmarcangoló magánbeszédét képsorokkal érthetően és érdekfeszítően nyomon kísérni. Asszociációs elemeire szedték szét az elbeszélést, és a megfilmesített képzettársításokat párosították az elbeszélés egyes részeivel. Hangsúlyos értelmezést kapott így egy-egy mondat, a képek dramaturgiája segítette a gondolatok drámáját. Azt szokták mondani, a magyar tévéfilmekben túl sokat beszélnek. Az áruló tévéváltozatában is sokat beszéltek, s ráadásul súlyos dolgokról folyt a szó. De a képek mindig gondoskodtak arról (operatőr Bornyi Gyula), hogy a néző lássa is, amiről szó van, még ha elvont fogalmakat jár is körül a fokozatosan fogalmazó értelem. Lássa azt is, ami mögötte van, a felötlő gondolatok eredetét, miértjét és következményét, szinte egyidőben. Nem az idősíkokkal való, manapság túlontúl divatos játéknak lehetett tanúja Az áruló közönsége. Nem a múlt, a jelen és a jövő filmkockái keveredtek itt a vágó és a rendező önkénye szerint. Az ok és okozati összefüggések és összecsapások jelentek meg képekben az önigazolást kereső, de meg nem lelő értelem szabálytalan szabályainak megfelelően."

Szeptember 21., A HÉT beszámol a Firenzében tartott L'Unita fesztiválról és a párizsi Humanité fesztiválról, ahol Aczél György dedikálta franciául megjelent könyvét. Ugyancsak ekkor közlik Chrudinák Alajos interjúját Jasszer Arafattal.

Kezdődnek a Budapesti Művészeti Hetek és a Zenei Hetek eseményei. Mikrokozmosz címmel Bartók-sorozat indul a tévében, s a művészeti hetek keretében valósul meg Dürrenmatt - Esztergályos Károly János király című tévéfilmje, Páskándi Géza Tornyot választok című Apáczai Csere-drámája, (szeptember 26. 20.05), Száraz György - Hajdufy Miklós A Rókus templom harangjai és Vészi Endrei - Kerényi Imre Kapupénz című tévéjátéka.

Szeptember 24. 21.00 Mikrokozmosz: Apám, Bartók Béla - ifj. Bartók Béla visszaemlékezései. Beszélgetőtárs Somfai László, szerkesztő Fellner Andrea, operatőr Halász Mihály és Sólyom László, rendező Böszörményi Géza.

A Népszava írta szeptember 20-án (szerző megjelölése nélkül):
"A budapesti művészeti hetek alkalmából mutatja be a Magyar Televízió a közeljövőben azt az ötrészes filmsorozatát, melyet Bartók Béla halálának 30. évfordulójára készítettek. A filmek Mikrokozmosz címmel kerülnek majd képernyőre, átlag 40-40 perces epizódokban. Az első rész Apám, Bartók Béla címmel ifj. Bartók Béla visszaemlékezéseit tartalmazza. A második rész Férjem, Bartók Béla, ebben Bartókné Pásztory Ditta beszél férjével való megismerkedéséről, házasságukról. A harmadik részben Serly Tibor zeneszerző, Sándor György zongoraművész és Ormándy Jenő karmester állnak a kamerák elé, hogy felidézzék azokat az emlékeket, amelyek barátjukhoz, Bartók Bélához fűzték őket."

A Tolna megyei Népújságban szeptember 30-án Csányi L. írta, részlet:
"A beszélgetéseket vezető Somfai László példamutató szerénységgel szolgálta Bartók emlékét, csak annyira lépett előtérbe, amennyire szerepe kényszerítette, kerülte a fontoskodást, riporteri tetszelgést, s csak arra volt gondja, hogy a beszélgetést előre vigye. Ennek köszönhetjük, hogy valóban történeti perceknek lehettünk tanúi: a század egyik nagysága állt előttünk, azokon keresztül, akik nagyon sokat tudnak róla. S éppen ezért volt minden szavuk természetes és magától értetődő, hisz nem volt szükségük magyarázkodásra, bizonyságokra, a szemtanú és a családtag hitelességével vallottak Bartókról; s vele együtt életükről is. A harminc éve halott Bartók a két beszélgetés révén talán azokhoz is közel került most, akik eddig visszariadtak zenéjétől..."

Szeptember 27. 20.05 Hóvégi hajrá - indul a tévé új szombat esti tarka műsora. Rendező Deák István, műsorvezető Antal Imre.
Meg-megjelenik a tévében egy újszerű műfaj: a dokumentum-filmetűd. Az 5-10 perces kísérleti jellegű filmeket kizárólag operatőrök készítik. Az eddig már adásba került anyagok: Mindennapi kenyerünk (Dobray György), Lehet egy pár dekával több? (Andor Tamás), Esztergályos vagyok (Zöldi István), Nyolc óra, tíz percben (Mátray Mihály), A színek mesterei ( Szabó Árpád), A repülőgép-szerelő (Vecsei Marietta).

Szeptember 30. 17.50 élő kapcsolásban jelentkezik a Jó estét, Szeged! adása. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, vezető rendező Pintér Gyula, riporterek Feledy Péter, Knézy Jenő. Kovalik Károly, Molnár Margit, Vass István Zoltán, vezető operatőr Nagy József.
A MALÉV bejrúti járata szerencsétlenül járt, adta hírül az MTI jelentése alapján a TV Híradó.

Az MTI jelentése:
"A KPM jelenti, hogy a MALÉV MA 240-es Budapest-Bejrút járata szeptember 30-án, hajnali órában, 8 perccel a bejrúti repülőtéren való leszállás előtt, eddig ismeretlen okból a tengerbe zuhant. A gépnek 50 utasa volt, közöttük egy magyar. A gépen 10 főnyi személyzet teljesített szolgálatot. A szerencsétlenség kivizsgálására bizottság utazott a helyszínre."
(/mti/ (bb21 Bh la).
A hír megjelenése után különböző találgatások terjedtek el Magyarországon, többek között a gép lelövéséről.
Az aznap megjelent "csak a szerkesztőségek szigorúan belső tájékoztatására szolgáló" MTI kiadványban olvasható:
"Az AFP és a Reuter jelentése szerint kedden hajnalban, közép-európiai idő szerint 1.45-kor Bejrúttól 23 kilométerre Észak-keletre a tengerbe zuhant a MALÉV légitársaság egyik Tupoljev 154-es számú repülőgépe. A gépen 55 utas és 10 főnyi személyzet tartózkodott. Az utasok közül 35-en arab országok állampolgárai voltak. Az első jelentések szerint a katasztrófát senki sem élte túl. A szerencsétlenség akkor történt, amikor a gép leszálláshoz készülődve 5000 méteres magasságról 1000 méterre ereszkedett."
Az október 7-én megjelent "csak a szerkesztőségek szigorúan belső tájékoztatására szolgáló" MTI kiadványban olvasható:
"A Frankfurter Rundschau tudósítójának hétfői jelentése szerint a bejrúti légiforgalmi szakértők úgy sejtik, hogy rakétával lőtték le a múlt héten a MALÉV gépet. A gépen állítólag több tonna fegyver volt, melyet a libanoni polgárháborúban szemben álló feleknek szántak."

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága és Agit. Prop. Osztálya és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala javaslatot dolgozott ki az Agitációs és Propaganda Bizottság számára, a sajtószervek rendkívüli eseményekkel kapcsolatos tájékoztató munkájának szabályozására (decemberre!). Részletek:
"Rendkívül események esetén - a lakosság átgondolt tájékoztatása érdekében - minden tömegtájékoztatási eszköz egységes, központi irányítása szükséges...
Ha rendkívüli esemény történik, a Belügyminisztérium vagy az ágazati minisztérium értesíti a Központi Bizottság illetékes osztályát, valamint a Kormány Tájékoztatási Hivatalát, és a szükséges intézkedések megtételével egy időben, esetenként történik a döntés a lakosság tájékoztatásának módjáról...
Az utóbbi hónapokban történt két tömegszerencsétlenség (súlytólég robbanás Zobák aknán, MALÉV gép lezuhanása Ferihegyen) tájékoztató munkájának tapasztalatai azonban ismét bebizonyították, hogy mivel átlagos rendező elv nem áll rendelkezésre, rögtönözve kell dolgozni...
A tömegtájékoztatási eszközök (MTI, rádió, televízió, sajtó) rendkívüli eseményekkel kapcsolatos eljárásának szabályozására szükséges, hogy a Politikai Bizottság, majd ezt követően a kormány szabályozást fogadjon el, amelyet minden illetékes állami és tömegtájékoztatási szerv vezetőjével ismertetni kell...
Hírzárlatot csak az MSZMP KB Agit. Prop. Osztálya, illetve tudtával és engedélyével a Kormány Tájékoztatási Hivatala rendelhet el.
A ténykommüniké elfogadásával egy időben kell határozni arról, hogy a rádió és a televízió kimenjen-e a helyszínre. Általános rendező elv legyen, hogy helyszíni tudósítások, filmfelvételek ne készüljenek, az ilyen felvételek sokkolják a közvéleményt. Azokról az esetekről, amikor televízió és rádió helyszíni tudósítása indokolt, külön kell dönteni...
Gondoskodni kell arról, hogy a második, részletesebb kommüniké tartalmát a Televízióban és a Rádióban élőszóban az ágazati minisztérium illetékes vezető beosztású tisztségviselője ismertesse. Más felelős személy csak a vizsgálat lezárása után adhat nyilatkozatot. Addig a sajtó, a Televízió és a Rádió senkit ne zaklasson..."
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

Folyik a Televízió l-es stúdiójának átalakítása színes műsorok készítésére.

Nagy Richárdnak, a Magyar Televízió elnökének vezetésével Japánban járt a tévé delegációja, és együttműködési megállapodást írt alá két nagy tévétársasággal, az NHK-val és az NTV-vel.

Október

Tévésorozat kerül a képernyőre a szovjet nemzetiségi filmművészet alkotásaiból.

Október 1. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Shakespeare nyomán Friedrich Dürrenmatt:

János király - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Bencze Ilona, Vass Éva, Balázsovits Lajos, Lengyel Péter, Márkus László, Gálvölgyi János, Bujtor István, Tomanek Nándor, Bozóky István, Némethy Ferenc, Ujlaky László, Képessy József.
Éjjel, de a rádióújságban nem volt jelezve, Cassius Clay - Fraizer nehézsúlyú ökölvívó mérkőzés közvetítése.

A Népszabadság október 3-i számában Rózsa László írta, részletek:
"Technikai k. o., vagyis knock out lett a vége a szerda éjjel közvetített Cassius Clay - Frazier nehézsúlyú profi ökölvívó-mérkőzésnek, amely Clay részéről a világbajnoki cím megvédéséért folyt.
Micsoda mérkőzés volt! Van, aki szereti az ökölvívást, van, aki nem, de aki nézte - eltekintve az amerikai profi ökölvívást átitató reklámharsányságtól -, annak nem kis izgalmat okozott az erő és az idegek végsőkig való megfeszítése, amely a ringben és a ring körül volt érezhető. Clay, a barna bombázó és Frazier, a másik barna bombázó egymáshoz méltó ellenfelek voltak.
A magam részéről - bár Clay imponálóbb volt - Fraziernek szurkoltam. Talán azért, mért kisebb volt ellenfelénél, mert keményebben és szerényebben dolgozott, szorgalmasan működött még Clay elefántölelésű karjai között is. Meg azért is, hogy Clay már volt eleget világbajnok, a ring királya; engedjen már mást is szóhoz jutni, pláne hogy Frazier oly elképesztő szívóssággal készült hosszú idő óta erre a mérkőzésre. Amikor meg már látszott Frazier-en Clay vasöklének bőrdíszműves munkája, a részvét is azt diktálta, hogy annak szorítsak, akit vernek. Igaz, nemhiába verték, mert Ali 4.5 millió dollárt kapott fáradozásaiért, Frazier meg kétmilliót. Habár az utóbbi fele sincs annak, amit a győztes kapott, nem szégyen azért a kétmillió sem...
Közben a tévé nézőseregét eléggé igénybe veszik idegek és esélyek latolgatása dolgában, mert a nagy mérkőzés előtt harangozták be a Riporter kerestetik döntőjét is, amely ugyancsak nem csekély számú nézőt vonz, hiszen ťcsupánŤ egy-egy riporterjelöltet eddig is tizenöt-, húsz-, sőt harmincezres közönségszavazat segített továbbjutni. Amire e sorok megjelennek, már tudni fogjuk itt is az eredményt, de ebben a pillanatban
még csak latolgathatok, mint tegnapelőtt Papp Laciék..."

Október 2. 20.50 a Riporter kerestetik döntőjének első része.

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában a műsor szerkesztője, Pomezsánszky György így írt a verseny végső programjáról, részlet:

"Mit hoz az újabb szakasz?
...A négy ťfelvonásbanŤ lebonyolódó döntő első adásában ismét a stúdióban szerepel az öt versenyző. Ezúttal a zsűri aktuális politikai ismereteiket igyekszik lemérni. Október 7-én jelentkezik a műsor ťmagazinjaŤ, amelyben szeptemberben készített filmekből szerkesztenek műsort a jelöltek. Keleti pályaudvar 21.20 óra: helyszíni közvetítés egy órában, ez a következő feladatuk október 10-én. A döntő utolsó felvonására október 14-én kerül sor. A versenyzők a stúdióban a közönség által feltett kérdésekre válaszolnak, illetve beszámolnak arról, hogyan sikerült végére járniuk a nézőktől kapott feladatoknak. A közönség ti. levélben témákat javasolhat a jelölteknek, illetve választ kérhet tőlük olyan kérdésekre, melyek megválaszolásához alapos munka szükséges.
A döntő adásaiban a versenyzők pontokat gyűjtenek. A végeredményt a négy adás összesített pontszámai, valamint a nézők szavazatai alapján hirdeti ki a zsűri záróakkordként, október 17-én. Hogyan szavazhat a közönség? Erre a szerdai ťfelidéző adásŤ ad majd választ."

Az Arany mikrofont, azaz az első díjat - és az ezzel járó 15 napos Szovjetunióbeli utazást - Puch Tamás nyeri. Második Nagy: László, harmadik Déri János, negyedik Hortobágyi Éva, ötödik Csurgay Judit.

A Népszava október 10-i számában írta Hernádi László, részlet:
"Négy adásban láthatták a televízió nézői a Riporter kerestetik döntőjét. Már a ťtelefonszavazatokŤ számából is feltételezhető, hogy milliók ismerték meg az öt tehetséges fiatalember munkáját, nevét. A győztessel, Puch Tamással, a díjkiosztást megelőző percekben, a tévé ifjúsági osztályának egyik szobájában találkoztam, ahol társaival együtt boldog izgalommal várta a nagy eseményt. Megkértem, hogy mielőtt a kamera elé lép, beszéljen az életéről.
- Ózdon születtem, ott is érettségiztem. Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen szereztem gépészmérnöki diplomát 1974-ben. Ezután Budapestre jöttem dolgozni, a Kohászati Gyárépítő Vállalathoz. Decemberben leszek 26 éves, nőtlen vagyok.
- Hogyan jutott eszébe,hogy induljon a versenyen?
- Egy évig a miskolci rádió külső munkatársa voltam. Barátaim és munkatársaim ösztönzésére jelentkeztem a vetélkedőre. A rádiós munka tapasztalatai azonban csak némi segítséget adtak, mert a televízióban teljesen más feltételek mellett dolgoztunk...
- További tervei?
- Szeretnék a tömegkommunikáció területén dolgozni, méghozzá oly módon, hogy gépészmérnöki szaktudásomat is minél többször és minél jobban kamatoztathassam, a nézők, hallgatók, vagy ha pályám úgy alakul, az olvasók javára..."

A Délmagyarország október 19-i számában írta L. Zs., részlet:
"Szerettük ezt a péntek este véget ért félévnyi műsort, annak ellenére, hogy sokszor csalódottan keltünk fel a képernyő elől. Csalódásunk nem a riporter jelöltek szerepléséből származott. A zsűri okvetetlenkedő, erőltetett, kákán is csomót kereső értékelései, akadémikusnak szánt szócséplései keltették fel ellenérzésünket. Legalább annyira főszereplővé léptek elő, mint a versenyzők. Az utolsó adásban egyenesen uralták a képernyőt. A legtriviálisabb közhelyektől sem tartózkodtak. Szereplési lázban csak a műsorvezető Vértessy Sándor tett túl rajtuk. Hatásosan elhelyezett, közvetlenkedő, leereszkedő szókapcsolataival - leggyakrabban az oda nem illő tán és mén kifejezésekkel kombinálva - hasztalanul igyekezett bensőséges hangulatot teremteni. Egyszóval a profik mindent megtettek azért, hogy fontosnak, nélkülözhetetlennek tüntessék fel magukat. Oktalanul elnyújtották a műsort, holott korán megmutatkozott, hogy a versenyzők közül kik rendelkeznek vérbeli riporteri adottságokkal: jó szemmel, bátor vitakészséggel, szép és élvezetes beszédstílussal. Külön örvendetes, hogy az öt riporter mind önálló egyéniség. Bízunk benne, hogy ezután is merik vállalni magukat, nem akadnak ideálokat utánozni, s modorosságban nem követik a műsor hivatásos résztvevőit. Hortobágyi Éva és Puch Tamás korán meggyőztek tehetségükről, már az első forduló után biztosak voltunk győzelmükben. A mostani Riporter kerestetik - főként a versenyzőknek köszönhetően - az előzőhöz hasonló, érdekes műsor volt. Megmutatta ennek a sokak számára vonzó, de voltaképpen nehéz pályának minden szépségét, minden buktatóját."

Október 3. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Marosi Gyula: Az egyezkedő - tévéfilm bemutató. Dramaturg Katona Márta, operatőr Bíró Miklós, rendezte Nemere László. Szereplők: Cserhalmi György, Felföldi László, Mádi Szabó Gábor, Szilágyi Eta, Berek Katalin, Kállai Ferenc, Saárossy Kinga fh., Földi Teri, Horváth Sándor.

21.35 Két nyelven egy húron... - Vujicsics Tihamér dalaiból.

Vujicsics Tihamérra emlékeztek a műsorral. A repülőszerencsétlenség áldozatává vált, a tévéműsorokból is jól ismert nagy tehetségű zeneszerző világot látni, népzenét gyűjteni indult Teheránba. Negyvenhat éves volt. Bevezetőt mondott Petrovics Emil, riporter Szilágyi János, szerkesztő Gulyás László, rendezte Koltay Beáta.

Rokonszenves, közszeretetnek örvendő egyénisége hozzá tartozott a magyar művészeti élethez, állandóan jelen volt a Rádió Pagodában, gyakran láthatták a Szabadság téren az aulában, de otthon volt a Filmgyár műtermeiben is. A Filmvilág 1975/20. számában Vujicsics Tihamérra emlékezett Tamássy Zdenkó, ebből részlet:
"Megfogalmazni a lényeget és azt másodpercekbe sűrítve előadni: ez volt Vujicsics Tihamér egyik zeneszerzői erőssége. Bizonyítják népszerű filmsorozatok emlékezetes főcímzenéi (A Tenkes kapitánya, Princ, a katona, Bors), de meggyőződhetünk róla naponta, a Rádió Esti Krónikájának szignálját hallgatva. Az ilyen telitalálatok tették őt keresetté a nagyközönség széles rétegei előtt.
Ám téved, aki ezt a kitűnő muzsikust az aforisztikus műfajokba skatulyázza. Egy ízben társszerzőként dolgoztam a már említett Bors sorozat egyik filmjében. Ekkor tárult fel előttem Vujicsics alkotói műhelye a maga teljességében. A filmzene lényegéből adódó sok apró zenei töredék nála teljes tudatossággal állt össze egésszé, nagy formává. Motívumokkal jellemzett és azt talán felesleges mondanom, hogy mindegyik jellemzése rendkívül karakteres volt. Amikor elkerülhetetlen volt az ismétlés, mindig fejlesztett az anyagon, amely így teljes szinkronban állt a képi helyzetekkel.
Kifogyhatatlan volt ötletekben. Ezek hol egy-egy dallamfordulatban, hol a hangszerelés pikantériáiban jelentkeztek. Külön csodáltam az úgynevezett "hajsza-zenéit". Az ilyesmi általában a filmzeneszerzők mumusa, mert rendszerint hosszúak és jellegükből fakadóan rendkívül ťsűrűŤ partitúrát igényelnek. Vujicsics sok kalandfilmhez szerzett zenét és ezek lényeges eleme a ťhajszaŤ. Ilyenkor felépített egy viszonylag rövid zenei egységet és ezt a jelenet hosszának megfelelően ismételgette, egyre sűrítve a zene szövetét és bővítve a hangszerek számát. A feszültséget ezzel jól tudta fokozni, amivel nemegyszer nagyot lendített a jeleneten.
Igazán nem lehet csodálkozni, hogy a filmrendezők szívesen dolgoztak vele, alkotótársnak tekintették..."

Október 4. 17.20 a Tájak Városok Emberek című sorozatban mutatták be Chrudinák Alakjos szerkesztő-riporter és Várszegi Károly Kié Jeruzsálem? című filmjét.

Fotó 751004.1 Felszabadult műv.
18.45 ismét újabb képzőművészeti sorozat indul

Felszabadult művészet címmel. Írta és szerkesztette D. Fehér Zsuzsa, operatőr Becsy Zoltán, rendezte Jeli Ferenc.

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában jelent meg, részletek:
"A Televízió most induló ötrészes műsora a közösség művészetét, harminc esztendő monumentális szobrait és faliképeit mutatja be. 1949-ben egy emlékezetes kiállítás foglalta össze a romjaiból éledő ország művészeinek vágyait erről a mindenkihez szóló, ízlést formáló, eszmét hordozó művészetről. Azóta páratlan méretekben bontakozott ki, köztereink, új épületeink elmaradhatatlan kísérője lett. Új technikák is utat törtek, s ami a legfontosabb, a társadalom és a művészet változásának jellegzetes vonásait a köztéri alkotások tükrözték a legjobban. A szoboravatás megszokott eseménnyé vált, s a belső tereket díszítő nagyméretű dekoratív képeket is különösebb ceremónia nélkül vette birtokba az, akinek készült: vagyis a közösség.
Nem minden alkotás sűríti korát olyan művészi fokon, olyan meggyőzően, ahogyan ezt rendeltetése megkövetelné; születésébe sokféle feltétel, körülmény szól bele. Értékelésükhöz a kortárs is csak óvatosan nyúlhat, hiszen ezek a művek egy-egy lakótelep arculatának, egy-egy város főterének szerves hozzátartozói, nélkülük az épületek idegennek hatnának. Válogatni, biztos kézzel kiemelni közülük a szellemében és művészi megfogalmazásában is maradandót - nagyon nehéz. Az összefoglaló bemutatás többirányú megközelítésre, egyes művek elemző képi bemutatására, értékeinek nyilvánvalóvá tételére vállalkozott, hogy a megszokott, vagy a közönség által éppen vitatott műveket közelebb hozza, hogy a társadalom saját erejéből létrejött országos méretű ťállandó kiállítástŤ értelmezze...
Az első rész az időszak első feléből válogatott műveket mutatja be, a második a művészek alkotó szándékát kutatja, a harmadik a technikákkal, a negyedik a társadalmi fogadtatással ismertet meg, s végül az ötödik a jelentős alkotásokról ad rövid összefoglalást..."

20.50 Zenés Tv Színház bemutató - ezzel kezdi negyedik évadját a műsorsorozat - Puccini: Gianni Schicchi. Vígopera Melis György címszereplésével, Ferencsik János vezénylésével. Dramaturg Bánki László, díszlet Kézdy Lóránt, jelmez Wieber Mariann, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendezte Szinetár Miklós. Szereplők: Melis György, Csengery Adrienne, Komlóssy Erzsébet, Moldován Stefánia, Ágay Karola, Szalma Ferenc, Bordás György, Csányi János, Csányi Laci, Polgár László, Kelen Péter, Palcsó Sándor, Mészáros Sándor, Kertész Tamás, Rajna András.
(Előzőleg, október 2-án bevezető műsor a Gianni Schiccihi tévéopera előkészítéséről. Szerkesztő Bánki László, operatőr II. Dubovitz Péter, rendező-operatőr Edelényi János.)

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában Bánki László nyilatkozott Torday Aliznak arról, miért ezzel a művel indul a negyedik évad. Részlet:
"Negyedik évadját nyitja immár a Zenés tévészínház Puccini egyfelvonásos operájának bemutatásával. A zeneszerző 51 éve halt meg.
- Miért, hogy késve ünnepli a tévé a század egyik legjelentősebb operakomponistájának évfordulóját? Bánki László szerkesztő válasza:
- Mert a szerzői jog csak ötven év után szabadul fel! Tavaly még igen sok dollárt kellett volna kifizetnünk a televízióra-átültetés jogáért...
- Miért esett a választás éppen a Gianni Schicchire?
- Mert van olyan színészünk, énekesünk, akinek egyénisége, hangja tökéletesen megfelel a szerep követelményeinek: Melis György. Mert Ferencsik János nyugdíjba vonulása óta először vállalt vezénylést. Mert Szinetár Miklós, a rendező igazán televíziószerűnek, a talán leginkább képernyőre kívánkozó Puccini-műnek érzi ezt az alkotást."

A Film Színház Muzsika 1975/33. számában

Komlóssy Erzsébet, aki a vígoperában Zita anyót alakította, a forgatásról beszélt:
"Az én pályafutásom érdekes módon mégis Puccinival kezdődik: első szerepem Szegeden a Pillangókisasszony Kate-je volt. Később, ugyancsak Szegeden, énekeltem a Pillangókisasszony Suzukiját. Majd az Operaházban a Manon Lescaut Zenészét. S a legújabb Puccini-szerepem a legjelentősebb: Zita anyó - a Gianni Schicchi legutóbbi felújítása óta éneklem; és most én lettem Zita anyó a televízió kamerái előtt is. Előbb természetesen megvoltak a zenei felvételek, Ferencsik Jánossal öröm volt együtt dolgozni: csodálatosan dirigálta ezt a csodálatos muzsikát! A képfelvételek persze, nehezebbé teszik a munkát, mint amikor a színpadon, egyvégtében alakíthatja az ember a figurát. Sok a megállás, az ismétlés, az újrakezdés. Ilyenkor az embernek ismét meg kell találnia előbbi önmagát. Mire törekedtem? Vigyáztam, nehogy túlkomédiázzam, mert abban nincs humor. Azt hiszem, minél komolyabban veszem Zita anyót, a nézőre, a hallgatóra annál mulatságosabban hat. Majd kiderül..."

A Rádió és Televízió Újság 1975/33. számában Wieber Mariannt, a tévéopera jelmeztervezőjét Patonai Adrienne mutatta be, részletek:
"Asztalán néhány életképnek is beillő jelmezterv - "mindig tablószerűen rajzolok, így a szereplők kapcsolata is tükröződik." Görög dráma 1968-ból: a Szinetár Miklós rendezte Iphigeneia Auliszban - "első színes tervezésem, alig vártam már." Aztán egy másik nagysikerű darab, Rajnai András elektronikus trükkös Gulliverje - "nagyon élveztem ezt is, igazi jelmeztervezői feladat volt." És nívódíjas, mint a Mikádó vagy a Ficzek úr. Legutóbb pedig Veszprémben fődíjas az Ida.
- A sikerhez mindig hozzájárul az összhang a rendezővel - az előbbi sorrendnél maradva: Seregi Lászlóval, Hajdufy Miklóssal, Ádám Ottóval. De hasonló kapcsolat fűz össze Horváth Z. Gergellyel, Fehér Györggyel, Szőnyi G. Sándorral...
- Készítsünk egy gyors összesítést eddigi munkáiról!
- Reménytelen próbálkozás lenne. 1962-ben, iparművészeti főiskolás koromban ismerkedtem meg a tévével, s szövetségünk azóta tart. Negyedévenként legalább négy tévéjáték jelmezeit tervezem. S már jövő márciusig megkaptam a forgatókönyveket. Persze nemcsak én vagyok így ezzel - hasonlóan elfoglalt mind a tíz televíziós jelmeztervező. De ez nem panaszkodás! Változatos és szép ez a munka, nem lehet belefáradni. Általában egyszerre három darabbal foglalkozom: egyet tervezek, egyet próbálok, egyet ťforgatokŤ...
- Szinte minden tervezése kosztümös darab. Vajon ez véletlen, vagy válogathat a forgatókönyvek között?
- Inkább úgy mondhatom, hogy idővel kialakult, hogy tízünk közül kinek melyik terület áll közelebb a szívéhez. Nekem általában - nagy örömömre - kosztümös darabok jutnak.
- Voltak-e kedvencei?
- Bármennyire banálisan hangzik, mindig a legutóbbiak a legkedvesebbek. Most két frissen elkészült produkció hangulatában élek még. A csodálatos, meleg színekben pompázó Gianni Schicchit most fejezte be Szinetár Miklós. Egy századdal előbbre hoztuk ezt az olasz-reneszánsz történetet, hogy még szebbek, látványosabbak lehessenek a díszletek és a jelmezek. Ugyanígy örültem Asztalos István A fekete macska c. székely parasztdrámájának, melynek rendezője is erdélyi: Harag György. A 30-as években játszódik, de kortalanná téve, érdekesen stilizált díszletek - kopjafák, paraszti használati eszközök - között. S a színészeik teljesen leszűrt színekben, tompa feketében, barnában, fakó kékfestő anyagokban játszanak.
- S mi lesz a következő kedvenc?
- Egy Krúdy-darab Zsurzs Évával s a Gilgames! Októberben forgatja Rajnai András, de én máris sok skiccet készítettem hozzá. A drámairodalomban tulajdonképpen ismeretlen az ó-asszír, ó-babiloni idő. Most azon igyekszem, hogy minél jobban megismerjem e kort, s így elkerüljem a közhelyeket. S hogy a jelmezek is legalább egy kicsit többet mondjanak az eddig tudottaknál."

Az Esti Hírlapban október 6-án írta ( kristóf.):
"A Gianni Schicchiből, Puccini operájából tévéfilmet készíteni - nem mindennapi vállalkozás. Különösen akkor, ha a művet új szereplőkkel az élő-színház is műsorán tartja. Mégis: hatását, kulturális hasznát nem lehet eléggé becsülni. Az operairodalom egyik gyöngyszemétől remélhető, hogy a ťnehézŤ zenétől idegenkedő hallgató sem zárja el a készüléket. A Gianni Schicchi szinte kínálkozott a képernyőre. A zeneszerző triptichonjának mindmáig legnépszerűbb darabja. Amellett egy műsorból kettő is születhetett. Az egyik még csütörtökön - megmutatta az operafelvétel előkészületeit, a zenei betanítás, rendezés műhelytitkait, a kényes művészi munka alaposságát. A másik maga a buffo-opera, amelynek eredete Dante Pokoljának 30. énekéből való, s Babits Mihály fordításában így hangzik:
ťE bolond itt Schicchi Gianni és társait kínozni űzi kedve...Ť
Azért idéztük, mert hiányoltuk,hogy azok számára, akikkel a televízió a műfajt meg akarja kedveltetni, nem volt a szombati adás előtt bővebb szövegmagyarázat. Szerencsére Szinetár Miklós rendező és Ferencsik János karmester olyan énekeseket választott, akik pontos szövegkiejtéssel segítették az ének-beszéd megértését a gyakorlatlan fülnek is. Frappáns képi ötletekkel teletűzdelt operarum lett a Gianni Schicchi, hibátlan zenei megoldással, igazi XIII. századbeli, de mára is vonatkoztatható alapgondolattal. Szinetár és stábja az énekesekre koncentrált. A kitűnő hangú közreműködők közül is fölényes tudású Melis Györgyön kívül Lauretta és Rinuccio megszemélyesítőit emeljük ki. Csengery Adrienne bájosan énekelte el románcát, Kelen Péter pedig remekelt a Firenze-áriával. Káplár Ferenc vezető operatőrről is csak elismeréssel lehet szólni; nem lehetett könnyű az operai színpadhoz szokott énekeseket fényképezni."

Október 5. 20.05 indul dr. Sárosi Bálint Cigányzene sorozata. Szerkesztő Lengyelfi Miklós, műsorvezető dr. Sárosi Bálint, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Szitányi András.

A Rádió és Televízió Újság 1975/39. számában dr. Sárosi Bálint ajánlotta a műsorsorozatot a televíziónézőknek, ebből részletek:
"Miért éppen cigány zene? Nincs talán elég tisztázni való a magyar zenében?
Azok között, akik már hallottak a televízió most induló tizenhárom részes cigányzene sorozatáról, nem akad senki, aki így tette volna fel a kérdést. De akadhat még, aki így kérdez, s ezért nem árt, ha elébe vágunk az elsietett kérdésnek. Aki ugyanis egy kicsit már gondolkodott a ťcigányzenénŤ, belátja: az un. cigányzene nem valamilyen speciális cigány-ügy, hanem egyszerűen a magyar kultúra ügye.
Hogy miképpen az, erről 1971-ben a Gondolat Kiadónál megjelent Cigányzene... című könyvemben próbáltam rövid összefoglalást adni. E könyv megírására nem úgy került sor, mintha a tudomány már éppen ott tartott volna (sőt maga Kodály Zoltán, éppen a megelőző részlettanulmányok hiánya miatt, merésznek és korainak ítélte a vállalkozást: egyelőre lebeszélt róla). A kiadó - mindenek előtt annak zenei szerkesztője, Hamburger Klára - ítélte úgy, hogy a közönség a cigányzene-kérdésben részletes, szakszerű tájékoztatást vár. Ezért biztatott a könyv megírására. Jelenleg a könyvnek angol és német nyelvű változata is készül - jeléül annak, hogy a téma a külföldi közönséget is érdekli. A televízió, Lengyelfy Miklós kezdeményezésére, ugyancsak abban a meggyőződésben fogott a könyvről készült sorozat forgatásához, hogy a filmesített változattal széles körű, aktuális művelődési igényt elégít ki..."

Az Esti Hírlap október 6-i számában (f. I.) írta, részletek:
"Csak őszintén üdvözölni lehet a Televízió Cigányzene című tegnap indult sorozatát. Sokáig csaknem tabu volt ez a tárgy, mindenki félt hozzányúlni, hiszen különféle előjelű érzékenységeket érintett...
Sárosi Bálint, nyugodt, meggyőző, szenvedélyektől mentes felkészültsége meggyőz és világosságot teremt abban a homályban, amelyben összekeveredik magyar folklór, cigányfolklór, népies műdal és egy sajátos előadási mód. Kár, hogy Szitányi András ezúttal se tudott ellenállni a technika csábításainak, a képek egymásra játszatásának, így a szegény műsorvezető a legváratlanabb helyekről bukkant fel, és előadása, mondandója ezáltal széttöredezett, a film ismeretterjesztő célja kissé háttérbe szorult a céltalan rendezői művészkedés mögött."

A Szolnok megyei Néplapban október 15-én VM. írta, részlet:
"Tisztázni a cigányzene jelentését, elválasztani attól, ami nem az, s megismerni az igazi cigányfolklórt jellegzetességeiben és lényegében, ez vezeti most a televíziót, hogy Sárosi Bálint értékes, okos eligazításával és sok-sok illusztrációval siessen a tájékozatlan és ítélkezni többnyire képtelen néző segítségére. Időszerű és hasznos műsor ez. Eddig a tizenhárom részre tervezett sorozat két darabját láttuk, melyben - főleg az első részben - a kedvcsinálás, az étvágygerjesztés játszotta a főszerepet, s Szitányi András rendező szecessziós díszítő elemei is még túlságosan uralták a műsort, sőt a technika szirén csábításainak sem tudott ellenállni - természetellenes képegybecsúsztatások. Remélhető azonban, a továbbiakban az ismeretterjesztő jelleg válik uralkodóvá..."

Október 6. 16.35 - rendkívüli adásnap - labdarúgó Szuper Kupa. A Kijevi Dinamó - Bayern München mérkőzés közvetítése Kijevből, riporter Szőnyi János.

Október 8., a Vezetői értekezlet tárgyalta a Film és Koprodukciós, az Irodalmi és Drámai valamint a Szórakoztató és Zenei Főosztály 1976-os munkaterveit.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Október 9., a TV Híradó tudósít arról, hogy Rajnai András forgatja a Gilgames című tévéjátékot.

A Szabad Föld november 2-i számában írta Simon Emil, részlet:
"Ezekben a napokban a tévé IV-es stúdiója egy karácsony előtti pompás játékkiállítás hangulatát idézi. Egyik felében gondosan kidolgozott makettek: emitt egy ókori város oszlopainak, kapuinak, falainak hűséggel kicsinyített mása, amott egy homokból, parányi kövekből, apró növényekből, néhány kanálnyi vízből teremtett sivatagi táj. Üvegkristályok, brossok, gyertyaláng nagyságú tüzek, melyeket majd a kamerák hegyekké, pajzsokká, hatalmas lobogássá növelnek.
Jánosi Antal dramaturg, Közel Mária rendezőasszisztens és Rajnai András rendező irányításával folyik a Gilgames-eposz színes tévéváltozatának felvétele. Ott-jártunkkor ceruza-méretű faszénhasábokból építettek máglyát a makett-város falai tövében. A stúdió nagyobb része kék vászonnal borított-kerített tér, ebben mozognak a színészek, szinte lépésről lépésre meghatározott nyomvonalon. Ebben a részben épült fel a máglya "másolata": egy megfelelő szögben lejtő deszkalap, erre feküdt rá a színész, Uruk város színpompás öltözetben tarkálló népének arcra borult karéjától körülvéve...
Láttunk olyan képet is, amely egyfelől a sima térben járó színész, másfelől az üvegkristályok képének egybeolvadásából született, s összhatásában azt mutatta: Gilgames a kietlen üveghegyek vidékén bolyong. Alkalmunk volt néhány elkészült felvételt megtekintenünk: az illúzió tökéletes, a kétféle közeg elválaszthatatlanul eggyé olvad. Ez a fajta megvalósítás korlátlan lehetőségeket kínál..."

Október 10., ősbemutató Pécsett, Illyés Gyula Orfeusz a felvilágban című darabjának bemutatójáról tudósított a TV Híradó.

20.05 Budapesti Művészeti Hetek,

Száraz György: A Rókus templom harangjai - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Nagy József, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Horváth Sándor, Bánki Zsuzsa, Tyll Attila, Tóth Judit, Mensáros László, Inke László, Békés Rita, Makai Sándor, Andai Györgyi, Sinkó László, Kálmán György, Zách János, Bulla Elma, Gelley Kornél, Kránitz Lajos, Némethy Ferenc, Pathó István, Lengyel János, Földi Teri, Bozóky István, Kollár Béla.

A Kisalföld október 12-i számában írta Szapudi, részlet:
"...Hajdufy Miklós rendező kitűnő partnere volt az írónak, különösen a két város (Bécs és Párizs) lényegében azonos atmoszférájának érzékeltetésével adott hangsúlyt a mondanivalónak. A szereplők (Horváth Sándor, Bánky Zsuzsa, Mensáros László, Kálmán György és a többiek) átéléssel, a darab intellektuális értekéhez méltóan jelenítették meg a históriai alakokat."

A Film Színház Muzsika 1975/24. számában Illyés Gyula interjút adott Gách Mariannenak, ebben beszél erről a bemutatóról:
"- Az Orfeusz a felvilágban Pécsett kezdi meg színpadi életét. Elhatározott szándéka-e, hogy minden új darabját ott mutassák be legelőször?
- Örülök, ha ott mutatják be. Czímer József az együttessel nagy rangra emelte a pécsi színházat. S igen hasznos az is, hogy egyik-másik nagy színészünk akkora lelkesedéssel vendégszerepel vidéken. Színházi világunknak nem kis baja, hogy nem látom a forrásokat. Azelőtt minden színház egy-egy műhely volt, most minden összemosódott, a pesti színházaknak nincs külön-külön arculatuk, nincs saját holdudvaruk, meghitt közönségük...
- Miért fontos, hogy legyen?
- Mert a színház minden korban egy-egy meghatározott körre építhetett, Például Londonban, amikor Shakespeare színháza működött, vagy Párizsban, amikor Moličre színháza virágzott... Néhány vidéki színházunknak sikerült a maga környezetét megteremtenie, vidéken jobban szeretik a színészt, büszkébbek rá, mint Pesten, nemcsak reklámarcnak tekintik, hanem hozzájuk tartozik, mindennapi életük szerves része. Én magam is boldogan élnék egy olyan vidéki városban, amely nemcsak színházi tűzhelyet hozott létre, hanem ugyanezt érné el irodalmi, tudományos, társasági vonatkozásban is..."

Október 11. 16.05 elkezdik vetíteni Mezei András Svédcsavar című, gyerekeknek készült tévéfilm sorozatát. Dramaturg Békés József, operatőr Darvas Máté, rendezte Mamcserov Frigyes.
21.35 a Szombat este összeállításban került a képernyőre, Találkozásom Bartók Béléval címmel Benny Goodman visszaemlékezése. Riporter Heltai András, szerkesztő Fellner Andrea, operatőr Lukács Lóránt.

A Magyar Ifjúság november 14-i számában írta Bersényi Iván, részletek:
"Fehér holló a televízió műsorában az önerőből gyártott gyerekfilm. Évente egy, legfeljebb ha kettő jut belőlük a műsorba. Ezért azután türelmetlenebb is fogadtatásuk, és nem adatik meg számukra a kísérletezés lehetősége, kész, kiérlelt alkotásokként kell a nézők előtt megjelenniük. Eddig nem is volt okunk panaszra, mert a televízió gyermekfilmjei kielégítették ezt a mesterségesen felfokozott várakozást, alkotóik sikeres, emlékezetes filmekkel örvendeztették meg fiatal és felnőtt nézőiket egyaránt. A Svédcsavar című tévéfilmsorozatnak jutott az az előbb-utóbb elkerülhetetlen szerep, hogy megszakítsa ezt az egyértelmű sikersorozatot és az elismerés mellett vitára is serkentsen...
A Svédcsavar nyomán újra tudomásul kell vennünk, ami természetes: különleges kiképzés nélkül a gyerekek élni tudnak a filmen, de szerepet játszani nem. Mamcserov Frigyes valamilyen okból nem tudta ezúttal megkeresni azokat a gyerekszereplőket, akik élni tudták volna a szerepeket, hanem az előtalálhatókkal kellett eljátszatnia azokat. Szerepjátszás közben pedig egyesek éppen akkor hatottak különösen mesterkéltnek és természetellenesnek, amikor leginkább igazaknak és természetesnek kellett volna lenniük, így azután a legigazabb, az íróilag leghitelesebb szituációk is - a számtalan remek részlet hitele ellenére - nemritkán kiagyaltnak, mesterkéltnek tűnhettek. Érezte ezt valószínűleg már a felvételek közben is maga a rendező, és ettől elbizonytalanodott, így egyenetlenné vált a felnőtt színészek vezetése is. Csak ezzel magyarázható, hogy némely tehetséges, gyakorlott színész a gyerekekkel való jeleneteiben nemegyszer ťleereszkedveŤ, szinte gügyögve oldotta meg feladatát. Szerencsére azonban ezeket a jelenségeket csak a műsorok sokaságán edződött és nevelődött felnőtt nézők vehették észre..."

A Népszavában október 12-én Vajk Vera írt cikket Televíziónk a nagyvilágban címmel, az MTV egyre bővülő külföldi kapcsolatairól:
"A magyar televízió jó híre, bővülő nemzetközi kapcsolatai sok külföldi vendéget vonzanak a Szabadság téri stúdiókba. Ezekben a napokban is nagy az ťidegenforgalomŤ. Elutazott Madame Roberge, a kanadai tévé szerkesztője, aki a magyar gyermekműsorokat tanulmányozta. Megérkezett a Szórakoztató- és Zenei főosztály munkája iránt érdeklődő berlini küldöttség. A csehszlovák vendégek a műszaki berendezésekkel ismerkednek, egy nyugatnémet forgatócsoport a tokaji szüretről készít filmet. Érkezését jelezte Jukka Sippilöd finn rendező, aki vendégként egy eredeti finn tévéjátékot állít képernyőre.
Tévé-diplomácia
Külföldi delegációk, forgatócsoportok érkeznek, ugyanakkor magyar televíziósok is utaznak a világ négy tája felé. Jelenleg Ceylonban forgat Balogh Judit, Düsseldorfban dolgozik egy híradós ťstábŤ. Szőnyi G. Sándor vendégrendezésre utazott Berlinbe, Lenyelfi Miklós szerkesztő népzenei műsorokat válogat Moszkvában, Boros Rózsa irodalmi műsort készít Romániában. A műsorszerkesztés munkatársai nemrég svédországi kollégáiknál jártak tapasztalatcserén, a tévé-híradósok az amszterdami Intervízió - Eurovízió hírcsere-értekezleten vettek részt. Mindez pedig része annak a széles körű ťtévé-diplomáciaiŤ tevékenységnek, amelyet televíziónk a nemzetközi kapcsolatok kiterjesztéséért folytat. Japántól Svédországig és Szíriáig tizennégy országgal kötöttek már több évre szóló együttműködési egyezményt. A baráti országokkal, valamint Algériával és Finnországgal közös munkatervekben is megállapodtak.
A szerződések különböző műsorok, filmek, híranyagok cseréjére vonatkoznak, segítik a világjáró forgatócsoportok munkáját, a közös produkciók létrejöttét, a helyszíni közvetítések lebonyolítását. Egyszóval, a korszerű, mozgékony, sokszínű televíziós munkát, a műsor gazdagítását. A kapcsolatok évről évre bővülnek, legutóbb az indiai televízió jelentkezett az együttműködés szándékával.
Világjáró művek
A Magyar Televízió megbecsült partner a nemzetközi tanácskozásokon, fesztiválokon Moszkvától Cannes-ig és Madridig. Jelentős szellemi exportot bonyolít le. Tavaly tizenkétezer percnyi magyar műsort mutattak be a baráti országok televíziói, az idén még többet igényelnek. Nemcsak a szocialista országokban, hanem Nyugaton is kelendőek gyermekműsoraink, zenés filmjeink, tévéjátékaink.
A Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Balettcipő, a Maszk nélkül és a Hazánk, Magyarország sorozat, a Fekete macska című tévékomédia például osztatlan sikert aratott a televíziós filmpiacon. Az NSZK megvásárolta Móricz Zsigmond Pillangó és Hunyadi Sándor Téli sport című művének tévéváltozatát, Svájcban az Alfonzó-cirkuszt, Írországban a Tükrös című népművészeti sorozatot viszik képernyőre. A magyar tévéfilmek mellett számos nemzetközi produkció képviseli ťszíneinketŤ a nagyvilágban. Az idén például hét európai ország mutat be a magyarokkal közösen készített tévéfilmet, összesen csaknem hatvankét órányi műsort. Az együttműködés iránti igény, a koprodukciók száma egyre nő, noha a magyar televízió csak megfelelő színvonalú, itthon is bemutatható művekhez társul, bérmunkát nem vállal.
Leningrádtól Torontóig
Elkészült a Café Hungária című sorozat, a kölni és budapesti televízió közös vállalkozása, amely tizenhárom magyar novellát elevenít meg Makk Károly rendezésében. Bemutatóra vár Dosztojevszkij Pétervári éjszakák című elbeszélésének olasz-magyar tévéváltozata, rendezője Franco Giraldi, főszereplője Darvas Iván. A jövő évben kerül képernyőre a Harmadik határ című nyolcrészes lengyel-magyar koprodukció, mely a második világháborúban ide menekült lengyel emigráns hírszerző- és partizánközpont tevékenységéről szól. Most szinkronizálják magyar és német nyelvre a bajor televízióval közösen forgatott Köznapi legenda című tévéjátékot. Ez év végén kezdődik a Vivát, Benyovszky! című szlovák-magyar kalandos tévéfilmsorozat vetítése.
Évi hat-nyolc közös dokumentumfilmre szerződött televíziónk a szovjet APN sajtóiroda filmrészlegével. Bednai Nándor rendező a napokban fejezi be a leningrádi Kirov balettról szóló filmjét. Zenés, osztrák-magyar dokumentumfilm készül Olaszországban és Magyarországon. Makk Károly egy amerikai írónő magyar témájú novellájából forgat koprodukciós filmet Kanadában és itthon, Tolnay Klári és Vincent Duprey főszereplésével.
A tévé-diplomáciának legjobb, legigazibb ťutazó nagyköveteiŤ, képviselői a művek; a saját és közös koprodukciók, amelyekkel - sok nagy országot is megelőzve - elismerést, rangot szerzett a világban."

Október 16. 20.00 Fórum - Bulgáriáról. (14-én Megyeri Károly Ferihegyen fogadta a Bolgár Fórum műsorának bolgár részvevőit, számolt be aznap a TV Híradó.)

A Csongrád megyei Hírlap október 18-i számában írta Perényi István, részletek:
"A Fórum meghívott bolgár vendégei: Jaroszlav Rodev jogászprofesszor, a BKP KB tagja, Andrej Lukanov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Ljubomir Levcsev költő, a Művészeti és Kulturális Bizottság első elnökhelyettese, Ivan Szlavkov, a Bolgár TV igazgatója, Liljana Tomova világrekorder atlétanő, Violeta Doneva filmszínésznő és Kirill Krajev, a Georgi Dimitrovról elnevezett 16 ezer hektáros mezőgazdasági komplexum elnöke.
A Fórum iránt megnyilvánult nagy érdeklődést érthetővé teszi az a szerep, amelyet a Bolgár Népköztársaság kontinensünk és tágabb értelemben a szocialista világrendszer sikereinek és eredményeinek gyarapításában betölt...
A Fórumon feltett kérdésekre adott válaszok is erről győznek meg bennünket. Az a tény, hogy mintegy 700 kérdést juttattak el a Fórumhoz az ország minden részéből, bizonyság közvéleményünk Bulgária iránt megnyilvánuló érdeklődése mellett. Ehhez azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy ennyi kérdés közül jobban lehetett - és kellett - volna válogatni. Vagyis azokat a kérdéseket kellett volna elsősorban a bolgár vendégek asztalára tenni, amelyek válaszai érthetőbben, összefüggőbben fejezik ki a mai Bulgáriát jellemző eredményeket. Hiszen aligha lehet véletlen, hogy a bolgár élelmiszer-, sőt a műszeripari termékekkel az NSZK-ban is éppen úgy találkozhatunk, mint Londonban vagy - figyelemre méltó módon - Tokióban és Washingtonban is.
Az is igaz azonban, hogy a feltett kérdésekre választ adó bolgár vendégek inkább a műsor második felében ťlendültek beleŤ: igazán akkor ťültekŤ a válaszaik. Tartozunk azonban az igazságnak azzal is, hogy ekkor volt inkább módjukban pontosabban fogalmazott és körülhatárolt kérdésekre válaszolniuk.
Mindent egybevéve: a Fórum Bulgáriáról jól sikerült rendezvény volt. Még inkább az lett volna, ha Sugár András ťjátékmesterŤ jobban ťösszefogjaŤ a részleteket, másrészt, ha néhány jobb ťformábanŤ levő tolmács szerepelt volna."

A Magyar Nemzetben Lőcsei Gabriella október 22-én írta, részlet:
"Bulgáriáról alighanem minden magyar tévénézőnek van valami élménye, emléke. Kinek művészeti, kinek turisztikai, másnak gasztronómiai vagy éppen kozmetikai. A másfél órás Fórum Bulgáriáról című közvetlen adásban mégis többnyire mellékes vagy pusztán udvariaskodó kérdéseket kaptak a meghívott bolgár vendégek, az élsportoló, a nemzetközi hírű színésznő, a költő, a bolgár televízió igazgatója csakúgy, mint a gazdasági szakemberek. A posta jelentése szerint hétszáznál is több telefonhívás érkezett a Fórumhoz a műsor végéig. Meglehet, sőt bizonyos: a hétszáz között találni szép számmal valódi érdeklődésből fakadó kíváncsiskodásokat is. Olyan kérdéseket, amelyeket megválaszolva Bulgária jelene bontakozik ki a magyar nézők előtt, amiként a legilletékesebbek Bulgária politikai, gazdasági és művészeti vezetői látják. Bolgár vendégeink ezért nem felelősek nekünk, nézőknek kellett volna jobban, lényegre törőbben kérdeznünk.
Jó ideig az egyik legleleményesebb politikai tévéműsorként tarthatták számon a nézők a Fórumot. Szerkesztők, rendezők, műsorvezetők ötletességén, találékonyságán múlik, az marad-e ezután is, ha határainkon túl keresi témáit, s nem az estéről estére megszokott külpolitikusok, tévészakemberek, hanem külföldi vendégek ülnek a stúdiókban. Ügy tetszik, túlságosan ragaszkodik a televízió a műsor kezdetben meghirdetett játékfeltételeihez. Bölcs szelekcióra feltétlenül szükség lenne. Nincs keresnivalója egy élő adásban a lexikális érdeklődésnek, olyan adatok firtatásának, amelyeknek bármely közkönyvtárban utánanézhet az ember, s amelyek ráadásul nem is az ország lényeges jellemzőiről vallanak. Kár ťfórumot adniŤ továbbá az üres etikett diktálta kérdezősködésnek Ha hajdani nyelvkönyvekben szereplő angol úriember módjára teszi fel valaki a kérdést: Hogy van?, a felelet is a nyelvkönyvek formalitásával hangzik: Hogy van?, és egyik fél sem tudja meg a másikról, voltaképpen hogyan érzi magát ma Bulgária és a többi szocialista ország, amelyeknek képviselőit vendégül látják a következő Fórumok."

Október 19. 17.50 az Ólombetűs vallomások című sorozat XIV. részében Véletlenek alcímmel Róbert Lászlót mutatták be. Szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Nemescsói Tamás, rendező Radó Gyula.

Október 21. 20.05 Karinthy Ferenc: Szellemidézés - színmű közvetítése a Madách Kamara Színházból felvételről.

Október 23. 20.00 Hosszabb szünet után ismét jelentkezik a képernyőn Dr. Agy, Szabó Sipos Tamás rajzfigurája, s most az emberi jövővel foglalkozik. A sorozat címe: Magyarázom a magyarázatainkat.
21.00 a Színházi Album következő száma jelentkezik. Műsorvezető dr. Váradi György és Bányai Gábor, riporterek Baló Júlia és Kovács P. József, szerkesztő Virág Katalin, rendező Radó Gyula. A műsor többek között beszámolt arról, hogy Szinetár Miklós rendezi G. B. Show Szent Johannáját a Vígszínházban, és új elemmel bővült a műsor, a Kislexikonnal.

A Népszava október 28-i számában írta Vajk Vera, részlet:
"Hatodik évfolyamához érkezett a Színházi Album, a tévé színházművészeti magazinja. Indulása óta formájában és tartalmában is sokat változott, fejlődött. Korábban, részben technikai okokból, nem tudott lépést tartani a színházi világ eseményeivel, elkésett a bemutatókról szóló tudósításokkal és más információkkal. Most egyre inkább elébe megy az eseményeknek, amint azt legutóbbi adásában láthattuk. Sokszínű összeállítást kaptunk az induló színházi évad fővárosi és vidéki programjáról, előzetest, ízelítőt a tervekből, a készülő bemutatókból. Kitűnő kezdeményezésnek ígérkezik a Színházi album új rovata, Czenner Mihály színháztörténész illusztrált Kislexikonja..."

Október 24 18.30 élő közvetítés a BNV-ről. A TV Híradó napi rendszerességgel beszámolt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár eseményeiről. A BNV nagydíját ez alkalommal

a Mini-Vidi televízió nyerte.

Október 25. 16.25 Kezdőkör. A műsor vendége Cserháti Zsuzsa táncdalénekes és Balogh Csaba mezőgazdasági gépészmérnök volt. Szerkesztő-riporter Feledy Péter, operatőr Rozsnyai Aladár, rendező Szélyes Zoltán.

A Békés megyei Népújság október 28-i számában írta Sass Ervin, részlet:
"Érdekes párosításban hívott kamera elé két fiatal embert a Kezdőkör szerkesztő-riportere, Feledy Péter. Egyiknek választotta Cserháti Zsuzsa táncdalénekest, a másiknak Balogh Csabát, a nádudvari KITE (Kukorica és Iparinövény Termesztő Együttműködés) műszaki igazgatóhelyettesét, mezőgazdasági gépészmérnököt. Nem vitás, hogy fontossági sorrendben Balogh Csaba messze lekörözi a táncdalénekes Cserháti Zsuzsát, de ezúttal is érvényesülnie kellett az udvariasságnak: hölgyek előnyben.
Feledy Péter avatott, jó szemű és érzelmekre-értelemre egyformán figyelő riporter, ezúttal pedig, mint szerkesztő az egyórás műsor kitűnő felépítésével is megragadta a nézőt. A két meghívott munkahelyén, munkatársai körében készített riportbetétek rendre jól sikerültek és nem vágták ki azokból a rendhagyó félmondatokat sem, hogy a kép azokról, akikről szó van, teljesebb, élethűbb legyen, és még véletlenül se érhessük tetten a kimódoltságot, a riporteri sugalmazást, a túlszerkesztettséget.
A két vendég roppant érdekes dolgokat mondott, a betétfilmekben megszólaló kollégák, családtagok ugyanúgy. Ezek együtt adták az egy óra savát-borsát, jellemezték Cserhátit is, Baloghot is, és azt a társadalmi környezetet, amelyben élnek, dolgoznak.
Milyen óriási különbség volt, illetve van a két világ között. Persze, egyiknek sem a javára vagy hibájaként említem ezt, csak mint tényt. Hogy a KITE emberei például nem véletlenül beszélnek így: ťBalogh elvtárs a legnagyobb műszaki fej. (Érdekes, gondolkoztam a dolgon, mégis csak "ig. h."?!) Éjjel-nappal dolgozik, rendkívül szerény, azt hiszi, olyan a többi ember is.Ť Vagy Cserhátiról a zenekari tagok és mások: Emberileg és énekesnői szempontból is egyéniség; a legjobb haverom, jó kaját főz.stb.
Ők ketten, ez is jellemző: Teljesen mást csináltunk, mint addig. Ide mindenki megszállottsággal jött - mondta Balogh Csaba. Cserháti Zsuzsa pedig kissé rezignáltan, belemosolyogva a kamerába: ťHa befejezem, mint énekesnő, nem szégyellek visszamenni a Divatcsarnokba, ahonnan eljöttem. Óra-ékszer szakmám van..."

Október 26. 20.35 Tudós nők - Moličre darabjának tévéváltozata. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendezte Vámos László.

Szereplők: Ráday Imre, Ruttkai Éva, Szalai Edit, Egri Márta, Békés Rita, Miklósy György, Kalocsay Miklós, Tahi Tóth László, Garas Dezső, Kútvölgyi Erzsébet, Gyabronka József fh., Rácz Tibor fh., Gyenge Árpád.

Október 29. 21.20 a Nyitott könyv újabb adása, Hegedűs Géza: Európa közepén. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Oszter Sándor, Nagy Gábor, Békés Rita, Márkus László, Bencze Ilona, Némethy Ferenc, Tarsoly Elemér, Szénási Ernő, Horesnyi László, Paudits Béla, Bessenyei Emma, Szabó Imre.
20.01 2. műsor, Palotai Boris: Szigorú szerelmesek - színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

November

November 1. 20.10 Scserbakov: Nem bánok semmit sem! - zenés életrajz. Közvetítés a Győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

November 2. 20.20 Galgóczi Erzsébet: Férfiak, akiket nem szeretnek - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Szabó Gyula, Szegedi Erika, Szilágyi Tibor, Horesnyi László, Inke László, Patkós Irma, Bánhidi László, Hacser Józsa, Avar István, Halász László, Polgár Géza.

A Kisalföld november 4-i számában írta Nádor, részlet:
"Azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy Benedek Katalin ismét kitűnő tévéjáték alapanyagra lelt, amikor Galgóczi Erzsébet Bizonyíték nincs című novelláját javasolta megfilmesítésre Férfiak, akiket nem szeretnek címmel. Emlékezetes vasárnap estét szerzett sokunknak Szőnyi G. Sándor rendező. és a színészek közül elsősorban Szegedi Erika, Szabó Gyula, a nyomozót igen kulturáltan alakító Horesnyi László és epizódszerepében Polgár Géza."

A Filmvilág 1975/22. számában írta Bársony Éva:
"A produkció ereje arról győzött meg, hogy irodalmi anyag és rendező találkozása szükségszerű volt. Szőnyi G. Sándor igazi közege, ahol otthonosan, biztonsággal mozog, az a rendkívül életteli, reális valóság, amit Galgóczi műve képvisel. (Emlékezzünk rá, a rendező legerőteljesebb munkája az Urbán Ernő hasonlóan dús realitású, és szintén drámaian kiélezett írásából készült Írott malaszt.) Majdnem szikár, dokumentumszerűen tárgyilagos stílusát belső fűtöttség, drámai erő jellemzi, bizonytalanná akkor válik, amikor kilép önmaga művészi egyéniségéből. A Férfiak, akiket nem szeretnek olyankor veszít erős hatásából, amikor a rendező "hatni" akar egy-egy "megemelt" beállítással, kitartott lassúságú beszéddel. A valóságkutató szenvedély ezekben a pillanatokban érzékenykedésbe vált.
Szabó Gyulát ritkán látni a képernyőn. Milyen sokszínű művész pedig, micsoda mély lelki örvényekre nyitotta rá a szemet apró gesztusokkal a főhős szerepében. Visszafogott, természetes játékában olyan ember tragédiáját éreztette meg, aki nem siet fedezékbe vonulni az akna robbanásakor. Mellette Patkós Irma, Inke László és Polgár Géza hiteles játékát kell kiemelnünk. Bornyi Gyula képei ezúttal nem mutattak fel egy jellegzetes világot."

November 6., A HÉT-ben Polgár Dénes készített interjút Alvaro Cunhal-lal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával.

November 7. a Szovjet Televízió estje. A nap háziasszonyai Kertész Zsuzsa és Nonna Bodrova bemondónők voltak.
A TV Híradó pedig beszámolt Suksin Jómadarak című darabjának bemutatójáról a József Attila Színházból.

FOTÓ KELL HJF-ről
November 7-e alkalmából Munka Érdemrend arany fokozatával tüntetik ki Horváth J. Ferencet, a TV Híradó helyettes főszerkesztőjét.

A Képes Újság 1975/34. számában Gyenes András beszélgetett Horváth J. Ferenc főszerkesztő-helyettessel, aki napi felelős szerkesztőként is dolgozott, de ő irányította a Híradó külpolitikai területét is. A TV Híradó készítésének "műhelytitkairól" beszélgettek, részletek:
"Tizennyolc éve vendég a lakásunkban a TV Híradó. Esténként az egész országnak tükröt mutat a világ és hazánk legérdekesebb eseményeiről...
Horváth J. Ferenc, a TV Híradó főszerkesztő-helyettesének segítségével a műsor mindennapi születésének néhány epizódjába pillanthatunk be.
- Hogyan áll össze estéről estére a műsor?
- Minden hét csütörtökén elkészítjük a következő hét hozzávetőleges programját. Ez az előtükör nagyon nagy segítség munkánkhoz, mert munkatársaink itt ismertetik témajavaslataikat. Ez természetesen még nem tartalmazhatja a napi aktualitásokat, ennek megbeszélése minden adásnapon reggel kilenckor kezdődik. Ezután útra telnek stábjaink, amelyek szerkesztőriporterből, operatőrből, hang-technikusból és világosítóból állnak.
- A TV Híradónak hol működnek tudósítói?
- Külföldön egyelőre csak Moszkvában, de hamarosan Berlinben is állandó stábunk dolgozik. A gyakran látható varsói, prágai, berlini riportjainkat az MTI kiküldött tudósítói, továbbá a rádió munkatársai készítik, a baráti szocialista országok televíziójának segítségével. Vidéken Győrött, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben három-háromtagú csoportunk dolgozik. Ők tulajdonképpen egy egész országrésszel tartják a kapcsolatot. Hamarosan Szegeden is lesz állandó tudósítónk. Tőlük függetlenül az országban további huszonöt helyen tanárok, mérnökök, esztergályosok segítenek nekünk, ők alkotják a TV Híradó amatőr hálózatát.
- Milyen külföldi csatornákon érkezik a mindennapi filmanyag?
- Mind az Intervízióval, mind pedig az Eurovízióval állandó a hírcsere. Naponta kapunk mindkét szervezettől film-ajánlatokat, amelyeket azután mi rögzítünk, és kommentárokkal egészítjük ki. Délután négy és öt óra között készülnek el a kül- és belpolitikai hírmagyarázatok, amelyek közül a külpolitikusok bizonyos értelemben nehezebb helyzetben vannak, hiszen az ő tervüket az élet egyik pillanatról a másikra felrúghatja.
- A lakosság és a TV Híradó kapcsolatáról kérem, mondjon néhány szót.
- Ezzel kapcsolatban egy régi karikatúra jut eszembe, amely körülbelül úgy nézett ki, hogy egy ház összedől és egy házaspár meg mellette. A férj odaszól feleségének: ne nézz oda anyukám, este úgyis látod a TV Híradóban. A valóság az, hogy nem történne olyan baleset vagy bármi esemény, amelyhez legalább négy-öt szemtanú ne hívna minket. Azt hiszem, akárcsak az újságokat, minket is egész sor indokolt és teljesen személyes gondba, problémába avatnak be a nézők. Bizony, nem kis szelekció kell ahhoz, hogy ne vesszünk el a rengeteg nem ránk tartozó kérés dzsungelében.
- Hány ember munkája kell ahhoz, hogy például ma este a megszokott időben felhangozzon a szignál?
- Körülbelül százhúsz munkatársunk nagyon is összehangolt, precíz munkájára van szükség. Egyébként a tévén belül a legtöbb törzsgárda tag is itt, a híradósoknál található. Ha a többséget megkérdezné, mennyiért hagyná itt a TV Híradót, azt válaszolnák, a világ minden kincséért sem. Egyszerűen szeretjük ezt az örökös harcot az idővel és a technikával, amelynek bizony nap mint nap ki vagyunk szolgáltatva..."

November 9., az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának, Fodor László osztályvezető helyettesnek küld jelentést (Ag 810) Hárs István: Jelentés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szétválasztásának végrehajtásáról, és a további együttműködés formáiról. Nagy Richárd, a Televízió elnöke ugyancsak az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának, Német Jenőnek küld november 12-én hasonló jelentést (Ag 831) a fenti témában. (Magyar Országos Levéltár 288f/22/1975/ 22.öe.)

November 11., Roszcsin: Szerelvény a hátországban című drámájával vendégszerepelt a Szovremenyik Színház a budapesti Nemzeti Színházban. A bemutatóról a TV Híradó tudósított.

November 12. 18.25 Játék az életért - négyrészes munkavédelmi vetélkedő sorozat jelentkezik a képernyőn, a SZOT munkavédelmi részlegének kezdeményezésére és támogatásával.

November 13. 16.25-23.05 között a Szovjet Televízió estje volt a Magyar Televízió egyes csatornájának műsorán.
Pál pápa a Vatikánban fogadta Lázár György magyar miniszterelnököt, a TV Híradó 14-én közli a hírt.

A Magyar Televízió elnöke újabb produkciókat részesített nívódíjban.
A tévé külső munkatársai közül az alábbiak kaptak nívójutalmat:
Dr. Balogh Imre, dr. Csiky Ottó, dr. Petrik Ferenc a Jogi esetekért,
Bánki Szilárd, Kardos Sándor a Veszély az utakon című sorozatért,
Bodnár Erika az Életem Zsóka című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Bősze György, Jani Ildikó, Tordy Géza a Trisztán című filmben nyújtott alakításáért,
Böszörményi Géza, Keltái András, Somfai László a Mikrokozmosz-sorozatért,
Csíkos Gábor, Hámori Ildikó, dr. Hársing Lajos, Képessy József, Moldoványi József, Ruttkai Éva, Végvári Tamás a Thibault család szinkronszerepéért, szövegéért, ill. rendezéséért,
Dávid Sándor az 1975. évi vívó VB-n végzett munkájáért,
Esztergályos Cecília, Garas Dezső, Komlós Juci, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari a Felelet című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Ferencsik János, Melis György, Nádasdy Kálmán a Gianni Schicchi című operafilmért,
Hajdú János indokínai riportjaiért,
Halmos István, Malmos György, Martin György, Olsvai Imre, Pálfi Csaba, Pesovár Ernő a Magyarországi néptáncok című sorozatért,
Kőszegi Pál a Tévétorna főcímének zenéjéért és szövegéért,
dr. Králik Géza a Kuckó írásáért és műsorvezetéséért,
Magyar József a Falu a Hortobágy szélén című sorozatért,
Nagy Vendelné az Iskolatévé földrajzi előadásaiért,
Pallai János árvízi riportjaiért,
Pethö Tibor, Réti Ervin a külpolitikai Fórumban végzett munkájáért,
Róbert László Saigoni láda című filmjéért,
Schuller Imre Kezek melódiája című filmjéért,
Végh László riportjaiért,
Vitézy László Kenyér a szemétben című riportjáért.
A belső munkatársak közül nívódíjban részesült:
a Felelet, a Mikrokozmosz, a Magyarországi néptáncok, a Gianni Schicchi, a Veszély az utakon, a Falu a Hortobágy szélén, a Falujárás, az 1975. évi vívó VB, az országgyűlési választást kampány, A helsinki csúcsértekezlet, a Szojuz-Apolló űrrandevú, a Jogi esetek, a Kuckó, valamint az Iskolatelevízió 5. osztályos földrajz műsorának alkotócsoportja.

FOTO 751114 advent
November 14. 21.35 Ördögh Szilveszter: Ádvent öröme - tévéfilm bemutatója. A forgatókönyvet írta Árvai Jolán, operatőr Illés János, rendező Radó Gyula. Az írónak röviddel a bemutató előtt jelent meg a Csikó című kötete, ennek alapján írta Árvai Jolán a film forgatókönyvét, és a vetítés kapcsán beszélgetett az íróval a képernyőn.

A Délmagyarország november 18-i számában írta T.L.:
"Nehéz elfogultság nélkül írni itt Ördögh Szilveszter első tévéfilmjéről, hiszen a Szegedről elszármazott fiatal író, még gyermekfejjel, ezeken a hasábokon és Tiszatájban jelentkezett első tárcáival, novelláival. A József Attila Tudományegyetem Ságvári Gimnáziumából került ki, s néhány hónap óta az egyetem névadójáról, a nagy proletár költőről elnevezett irodalmi díj tulajdonosa. A péntek esti tévéjátékát (Advent öröme) követő beszélgetésben mégsem emlegette a várost (oka lehetett rá), csupán sejtelmes utalásokat tett. Holott végig szűkebb környezetéről, a Szülői házról vallott, nyíltan és kegyetlenül őszintén.
Nehéz tehát elfogultság nélkül szólni most. Noha tárgyilagosan kell. Mert fiatal novellistának, ha jó hírverést jelent a televízió hasonlíthatatlanul széles nyilvánossága, nem biztos, hogy jó irodalmi propagandát is.
Az Advent öröme mint elbeszélés ugyanis alkalmatlan tévéjátéknak. Hiába a forgatókönyvíró Árvai Jolán és a rendező Radó Gyula, sőt a kitűnő színészek, elsősorban Nagy Anna és Molnár Tibor fojtott szenvedélyektől átfűtött játéka, ha a tévéjáték egésze hatástalan marad, fölnőnek a részletek.. Ott fejeződik be, amikor érdeklődést kelt, megnyitja a néző fantáziáját, kigyújtja az emlékezés gyertyáit. A szegénysors döbbenetesen közvetlen élménye ennek a fiatal írónak, s a film dicséretes buzgalommal ássa föl Ördögh Szilveszter írói erényeit: az emberek, viselkedések, a tárgyaknak, a környezetnek aprólékos megfigyelését, harmóniáját, amint dialógusokban és monológokban tárulkozik elő az ábrázolás hitele. Ennél, többet azonban nem mond a tévéjáték. Vagy fogalmazzunk így: egy okkal több, hogy az elbeszélést elolvassák?"

A Szolnok megyei Néplap november 19-i számában V.M. - írta, részlet:
"Advent öröme. Nem is tudom, hova rakjam az Ördögh Szilveszter novellájából készült tévéfilm bemutatóját. Hisz a szerző megszólaltatásával erősen hasonlított a Nyitott könyvhöz. Mintha annak valamiféle külön kiadása lett volna. De hát fontos a címke? A lényeg: egy fiatal tehetséges író kapott hangot, drámai töltésű novellája kelt életre a képernyőn. Prózánk új terméséből láthattunk, a legfrissebb termésből, és új arccal ismerkedhettünk meg. Ilyen értelemben nem csodálkoznék azon sem, ha ebből is valamiféle sorozat kerekednék..."

Az Élet és Irodalom november 22-i számában írta Váncsa István, részletek:
"Csak örülni lehet annak is, hogy a sorozat nyitó darabja éppen Ördögh Szilveszter egyik írása alapján készült. Emlékeztetőül: Ördögh Szilveszter már az Ahol a sziget kezdődik című antológiában felhívta magára a figyelmet; itt közölt novellája talán a könyv legjobb darabja volt. A Csikó című kötetét (melyért később József Attila-díjat kapott) egyöntetű elismeréssel fogadta a kritika. Dicsérték következetes realizmusát, elnyerte az "utolsó parasztíró" címet, mert mint az egyik recenzióban olvasható: ťSzívós következetességgel vizsgálja meg környezetét, felméri életüket, azzal az írói feladatvállalással, elkötelezettséggel, amelyet mesterétől, Veres Pétertől tanult.Ť
Mindez nála "személyes érzelmi és pszichikai elemekkel árnyalt jellemzésekkel egészül ki: bonyolult, komplikált jellemek modernül izgalmas pszichológiai jellemzésekkel kelnek életre az írásokban.
Ideje megmagyaráznom, miért beszélek ennyit az íróról a produkció helyett: mert azt szeretném dokumentálni, amit a produkció megkérdőjelezett, ahelyett, hogy bizonyított volna - Ördögh Szilveszter írói rangját.
A fentebb dicsért szándék valóra váltását ugyanis azzal kezdte a tévé-dramaturgia, hogy a Csikó című kötetből kiválasztott egy olyan írást, amely megfilmesítésre teljességgel alkalmatlan. Mert cselekménytelen, s bár honunkban most az az elv járja, hogy a Memphiszi teológiától a Nemzetközi vulkánkatalógusig minden dramatizálható, színpadra állítható, megfilmesíthető, mégsem árt, ha egy forgatókönyvben történik valami.
Radó Gyula rendező viszont olyan forgatókönyv alapján készítette pályafutása második önálló filmjét, amelyben úgyszólván semmi nem történik. Az eredeti novella állóképszerű írás, elbeszélésnek jó, filmnyersanyagnak rossz. (Nem is annak készült.) A rendező mégis mindent megtett azért, hogy drámai feszültséget vigyen a képernyőre; ez néha sikerült, többnyire nem...
A film után a tévé megszólaltatta az írót is. Ez megint csak jó ötlet, hiszen az alkotó személyét megismerve maga a mű is emberközelbe kerül, másrészt egy ilyen nyilatkozat az írónak is hasznos."

A Filmvilág 1975/23. számában írta Koltai Tamás, részlet:
"A film utáni beszélgetése az írónak Árvái Jolánnal, aki egyben a forgatókönyv írója is volt, szinte második felvonásként folytatta a drámát. Az elmaradt katarzis mintha itt jelent volna meg; az íróban, akinek ki kellett írnia magából ezt a történetet. A nagyszülei történetét, amelyet nem közvetlenül, hanem édesanyja - a filmbeli Etus - közvetítésével élt át. Így értelmet nyert az a sokszor nem túl szerencsés ötlet, hogy a televízióban az írót a vetítés után művéről kérdezik. Ez a beszélgetés éppen olyan suta volt, mint a hasonló beszélgetések. De mégis magyarázatot adott arra, hogy az író miként teszi személyes élményét - magánügyét - irodalommá.
Az, hogy az Advent öröme film is lett, Radó Gyula rendezőnek köszönhető. Felöltöztette a csöndet, atmoszférát teremtett az alakok köré. Különösen a belső (konyhai és szobai) jelenetekben ért el drámai hőfokot. Ahogyan például egy olcsó kis operett-dallammal világot szervezett az asszony köré, sokáig megőrződik emlékezetünkben. Nem visszatekintő filmet csinált: az utalás a történés pontos idejére aligha terelte el azt a gondolatunkat, hogy az örömtelen Adventek évszázados nyűgétől ma sem könnyű szabadulni. (Az alig negyven perces mű a közepe táján tíz percre ellankadt. Pontosan ennyivel volt hosszabb a kelleténél).
Két erőteljes színészi jelenlét - Nagy Annáé és Molnár Tiboré - fémjelezte a filmet. Mindketten belülről tágítva lehetőségeiket, tetten érhető eszközök nélkül, emberi (s nem színészi) lényükkel töltötték meg az ábrázolt alakokat."

November 14,. a tévé elnöksége számára az MTV Szakszervezeti Bizottsága tett előterjesztést a Magyar Televízió belső lapjának megindításáról. Az előterjesztésből részletek:
"A Szakszervezeti Bizottság - a párt Végrehajtó Bizottságával egyetértésben a következő előterjesztést teszi:
A lap célja: a tájékoztatás, a demokratizmus, az intézményi élet pozitív előrejutásának segítése...
Címe: Teleobjektív, amely egyértelmű televíziós-filmes szakkifejezés, de átvitt értelemben jelezheti a Televíziót, s a lap objektív szellemét.
A lapot szerkesztőbizottság szerkeszti. Felelős szerkesztő Koncsol Judit. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Tihanyi Viktor (állami vezetés), Várnai Ferenc (szakszervezet), Szép Zsigmond (MSZMP), Takács Vera (KISZ)..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)
A tervezetet a Vezetői értekezlet november 19-én elfogadta.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

November 16. 16.20 Ki az úr a háznál? - szociológiai sorozat jelentkezik. Témája a család és a családon belüli szerepvállalások változása. Szerkesztő-műsorvezető Karácsondy Miklós, riporter Molnár Margit, rendező B. Megyeri Gabriella.
19.00 Willy Brandt nyilatkozott A HÉT-nek, Polgár Dénes volt a riporter.

Az Esti Hírlap november 15-i számában Karácsondy Miklós szerkesztő-műsorvezető beszélt a szociológiai sorozatról (bé)-nek, részlet:
"Mi adta az ötletet, hogy a család problémájáról készüljön tévéműsor?
- A probléma a levegőben van, ahogy mondani, szokták, s már nem is kínálja magát, hanem egyenesen követeli a helyét megbeszélendő gondjaink sorában. Mielőtt bármiféle tervet készítettünk volna, beszélgetéseket szerveztünk a témáról. Eleinte telve voltunk aggodalommal; vajon egyáltalán szóba állnak-e velünk az emberek, hiszen magánügyük mindez, ami a család belső életére vonatkozik. De minden esetben egyforma volt a fogadtatás; örömmel vették, hogy végre egyszer alkalom nyílik erről beszélgetni. És valóban: nyíltan és készségesen mondták el tapasztalatukat, véleményüket. Ez volt a kiindulópont; az adás pilléréi pedig azok az izgalmas szociológiai tanulmányok, amelyek az utóbbi időben a családok belső szerkezetét, működését és a társadalommal való érintkezését vizsgálták."

20.15 Vivát Benyovszky! - a tizenhárom részes szlovák-magyar koprodukciós tévéfilmsorozat vetítésének kezdete. Főszereplők: Benyovszky Móric - Josef Adamovic, Omahel Tamás - Juhász Jácint. A film nagy sikert hozott Juhász Jácintnak.
A sorozat a Magyar Televízió és a Csehszlovák Televízió pozsonyi dramaturgiájának koprodukciójában készült. A forgatókönyvet írta Lendvai György és Pavel Sobota. A főbb szerepeket többek között Emilia Vasaryova, Karol Machata, Ivan Mistarik, Libuse Safrankova, Daniel Michaelli, illetve Páger Antal, Gábor Miklós, Várkonyi Zoltán, Szemere Vera, Darvas Iván, Bujtor István, Ferenczi Krisztina, Őze Lajos, Káldy Nóra, Zenthe Ferenc játszotta. A film a két ország addigi legnagyobb koprodukciós vállalkozása volt. A "népes" filmben 207 színész, 8246 statiszta és kisebb epizód szereplő, 887 lovas és ló, 110 vívó stb. szerepelt. A forgatás öt országban 16 hónapig tartott: Csehszlovákia, Magyarország, NDK, Jugoszlávia, Lengyelország, Malgas Köztársaság. Rendezte Igor Ciel, társrendező Várkonyi Gábor és Valdimir Macko.

Szolnok megyei Népújság, V.M. írása, részlet:
"Mennyiségi oldaláról tekintve a magyar-szlovák tévéfilm nem akármilyen vállalkozás. Ahogy a Rádió-és Televízió Újságban beharangozták, kétszázhét színész játszik benne, statiszta is legalább nyolcezer, és vívó is több mint száz. A mennyiség azonban önmagában még vajmi keveset mond. Mert egy kalandfilmben egyáltalán nem az a fontos, hogy hányan vívnak, hanem az, hogy hogyan forgatják a fegyvert; hogy egy-egy összecsapásnak megvan-e az igazi hitele, s ami ennél is fontosabb, valódi izgalma. A műfaj jól bevett fogásai, a hatáskeltés arzenálja eléggé közismert. Egy kalandfilmből például sehol nem hiányozhat a szerelem. De ha úgy találkozunk vele, mint a Vivát Benyovszky első részében, ahol a két szív egyért hamis szentimentalizmusa keveredik a szerelem tiszta vizébe, attól bizony megkeseredik a szánk íze."

A Veszprém megyei Napló december 30-i számában írta (h. gy.), részlet:
"Komolyabban kéne végre venni a ťszórakoztatóŤ filmeket, filmsorozatokat. Hatásuk nem lebecsülendő! Nyugatról úgyis átveszünk sok kis és nagypolgári ideált sugalló kommersz-terméket. Legalább a szocialista országok filmgyárai ne utánozzák, adott esetben igen-igen rosszul azt, amihez semmi közünk. Félreértés ne essék: igenis jó dolog, hogy két vagy több szocialista ország televíziós filmesei összeszövetkeznek és progresszív eszmei töltésű kalandfilmeket gyártanak. Ez annál is inkább jó dolog, mert kevesebb álom-milliomost inspiráló filmet kényszerülnénk Nyugatról átvenni. De csak akkor, ha kalandfilmjeink is különböznek, eszmeileg mindenképpen, színvonalban lehetőleg, polgári műfaj-ikreiktől.
Nem lehetett olcsó a Vivát, Benyovszky!, még Madagaszkár szigetére is elhajózott filmezni az egyik forgató-stáb. Az eredmény mégis: bóvli. Máskor jobban meg kéne nézni, hogy kikre bízzák a pénzt és a feladatot."

November 18. 21.55 Vitézy László rendező-operatőr és Szegvári Katalin szerkesztő-riporter Rejtett hiba című dokumentumfilmje napokig volt beszédtéma Magyarországon.

A Magyar Nemzetben november 26-án Lőcsei Gabriella kritikája jelent meg. Ebből részletek:
"Örkény Istvánnak mégis csak igaza lehet, amikor a non fiction-nek jósol jövőt a televízióban a fiction-nel szemben (*). A nem kitaláltnak, az igaznak, a dokumentumnak a kitalálttal, a művészi teremtéssel szemben. Drámaibb drámát, tragikusabb komédiát rég láthatott a néző, mint Vitézy László és Szegvári Katalin Rejtett hiba című dokumentumfilmje. A drámát a valóság írta, az hegyezte tragikomikussá is még 1973-ban, no meg akkor és ott, amikor a tévé dacosan elszánt forgatócsoportja a megcáfolhatatlan tényekkel szembesítette a résztvevőket, a szenvedőket és felelősöket. Láthatott a néző az adatok súlya alatt hirtelen összeroppanó egykori megbékélteket, láthatott elszánt hazugokat, cinikusokat, felületeseket és lelkiismeret furdalástól gyötrődőket.
A kamera objektív. Nem vezeti félre az embert, nem kendőz, nem ferdít, nem szépít, nem hazudik senki kedvéért. Ezért is a leghűbb krónikása a jelennek. Csak a valóságot éles szemmel, értelmes jobbítani akarással figyelő, tiszta szándékú szakember kezében legyen. Vitézy Lászlót operatőr-rendezőként, Szegvári Katalint riporterként ilyennek mutatta az egyórás dokumentumfilm. Gábor Pál filmje óta úgyszólván divat filmet forgatni az üzemi balesetekről. A Rejtett hiba azonban nem csupán egyetlen, ám tipikus halálos kimenetelű balesettel foglalkozott. Témája volt közvetve az üzemi demokrácia kérdése is. Akár a cseppben a tenger, a kőbányai szerencsétlenség ok-okozati összefüggéseinek kibogozásában is benne foglaltatott egy tarthatatlan országos gond: az üzemi balesetek vizsgálatára vonatkozó hibás rendeletek, elavult jogszabályok.
Üzemi balesetek megtörténtekor mindig a termelés közvetlen körülményeit vizsgálják. A munka közvetlen résztvevője, közvetlen irányítója pedig az, aki a gépet kezeli, a munkás. Az üzemi balesetek nagy többségében tehát a munkás találtatik vétkesnek, noha a ťrejtett hibákŤ, a távlati felelőtlenségek, nemtörődömségek rendszerint nem őt, hanem az Üzemet összefüggéseiben nála jobban ismerő vezetőket terhelik. A tévédokumentum csak felvillantotta, a következtetni nem rest tévénézőt azonban tovább is hatja...
Drámaibb drámát rég láthatott a néző, s a drámaiságot fokozta, hogy a katarzis elmaradt. El a filmből, el a következő napon műsorra tűzött stúdióvitából, mert nincs katarzis a rejtett hibák nemcsak üzemi, de társadalmi drámájában. Nincs erkölcsi megtisztulás, sem megnyugvás, mint egy modern és kegyetlen színműben. A ťkegyetlen színházatŤ láthatták tán benne a műsorszerkesztők is, azért tűzték műsorra az éjszakai órákban a későn fekvő, nem hajnalban kelő értelmiség okulására. Ez a tévéműsor azonban elsősorban az éjszakai adások idejére már elnyugodott, hajnalban munkába indulókért készült. És nem ťkegyetlen színháznakŤ, hanem a valóság egy elgondolkodtató tükördarabjának."

* Megjegyzés: Örkény István véleménye már olvasható volt a Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XIX./I. részében, június 24-énél! (Dunavölgyi Péter)

November 19. 20.00 Németh László: Gandhi - dráma közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

November 19., a tévé Vezetői értekezlete értékelte a Sport Osztály 1975-ös tevékenységét és foglalkozott az osztály 1976-os terveivel. A jegyzőkönyv is dokumentálja, hogy a Telesport létrejötte után milyen több évtizedes vita kerekedik a Sport Szerkesztőség és a Híradó szerkesztősége között a "sporthírek" szerepéről és helyéről. Ennek voltak olyan periódusai is, hogy a Híradó a vita miatt inkább rádiós sportszerkesztőket alkalmazott adásaihoz.
Részletek az értékelésből:
Matúz Józsefné, a Híradó Főszerkesztője hozzászólásából:
"Nagyon értékesnek és a televízió szempontjából nagyon fontosnak tartom azt a munkát, amit a sportszerkesztőségünk végez, szórakoztató jelleggel. A Telesportot igen hasznosnak tartom, hogy megindult. Itt vannak azonban a mi közös frontvonalaink, a Telesportnál ez jelentkezik csütörtöki napon. Igaza van abban Radnai et.-nak, hogy mind több- és több sportanyag kerül át az elektronikán keresztül a televízióhoz, és mind kevesebb filmen. A Híradó jelenlegi, sőt jövőbeni rögzítő kapacitáshelyzete miatt nem tudunk arra vállalkozni, hogy a bejött anyagoknak - sportanyagoknak - bármiféle átjátszását mi segítsük. Ha a mostanihoz képest megduplázódik, ez akkor sem belekalkulált dolog. Tehát nekik külön kell rögzíteni, ennek viszont semmi akadálya.
A lehetőségek szerint és emberileg, amennyire a munka ezt megengedte, az összehangolást megcsináltuk. Én szigorúan veszem azt, hogy a napi sportriporterem a Radnai et.-al felvegye a kapcsolatot, egyeztessen. Mindig megköszönöm Radnai et.-nak, ha felhívja a figyelmemet arra, hogy valamelyik sportadásunkban hol, milyen hiba történt. De azért azt is látni kell Radnai et-nak, hogy a Híradó felelős szerkesztője felel az egységes egészért, tehát annak a lehetőségét, hogy bizonyos dolgokat meghatározzon, méreteket adjon, ezt továbbra is meg kell tartani. Általában azzal is egyetértek, hogy a Híradó sportanyagai elsősorban informatív természetűek legyenek, és ne kommentáló jellegűek, de azért egy kis türelmet és megértést kérek az ő részükről. Ugyanakkor világosnak tartom azt, hogy ellentétes nyelven - sportpolitikát illetően - a televízió különböző műsorai ne beszéljenek, így mi se beszéljünk, de a nem különböző nyelv nem kell, hogy jelentse a minden részletre kiterjedő előzetes egyeztetést, amire nincs is meg a napi munka során a lehetőség..."
Megyeri Károly hozzászólásából:
"Egyenletesen, jól dolgozó Szerkesztőség, határozott fejlődés az elmúlt esztendőben, a sportműsorok belső struktúrája is kedvezően változott, bővült azoknak a sportágaknak a köre, amelyek megjelennek a képernyőn, dicsérhető az a tömörítési szándék, amely a különböző eseményekről az eszenciát próbálta képernyőre tenni, jó dolog, hogy megjelent a Telesport..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

November 20., a Vígszínház Szent Johanna bemutatójáról számolt be a TV Híradó, a főszereplők Kútvölgyi Erzsébet és Lukács Sándor voltak.

November 23. 17.15 Landler Jenőre (1975-1928), a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosára emlékezett a Televízió. A műsorban szerepelt Landler Erzsébet, Lukács György, Petri Miklós, Szerényi Sándor. Szakértő Szabó Ágnes, operatőr Sólyom László, rendezte Szakály István.
17.45 Énekszóval... - a Kórusok klubja műsora. Műsorvezető Maklári József, szerkesztő Várbíró Judit, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Szalai András, rendező Mérei Anna. A műsorban közreműködtek a Vándor Sándor szemle legkiemelkedőbb kórusai.

A Rádió és Televízió Újság 1975/26-i számában Várbíró Juditot, a műsor fiatal szerkesztőjét Daróczi Judit mutatta be. Részlet:
"- Mint a szimfonikus zenei rovat munkatársa - mondja Várbíró Judit - a közönség- és a szakmai igény egyensúlyának keresését érzem a legfontosabbnak. Mindig valamilyen - szerintem ťtévére termettŤ - ötletből indulok ki, ezt igyekszem érdeklődést keltővé és közérthetővé tenni. Rovatunk fő célja a komolyzene hallgatótáborának bővítése. Saját munkáimban is természetesen ez az irányadó, de elgondolásaim aligha valósulhatnának meg, ha a szerkesztésben nem hallgatnék avatott egyéniségek, előadóművészek és mások tanácsaira. A Mesteriskola c. film ötlete például két zenetudós pedagógusnak, Kadosa Pálnak és Farkas Ferencnek köszönhető. Ám az ember egyszersmind "belülről jövő" tanácsokra is hallgat: például az aktív zenélés belső kényszerére. A Budapesti Madrigálkórusban magam is énekelek (amellett rendszeresen zongorázom), így ugyancsak jelentős, ťhasználhatóŤ hatások érnek.
- Van-e olyan műsor, amelyet különösen hálásnak érez?
- Hálásak azok az adások, amelyek ötletükkel az egész stábot felélénkítik: a Történelmi dallamok május 1-i felvételén például meg a műszakiak is fújták az adásban elhangzott dalokat...
- Kívánságai?
- Műsoraim tematikájához és hangulatához minden esetben szeretném megtalálni a leginkább odaillő egyéniségeket, és szeretnék valamelyest hozzájárulni ahhoz, hogy a komolyzene a képernyő révén is kivívja igazi megbecsülését."

November 26. 20.00 a Nyitott könyv adása - Jókai Anna: A reimsi angyal. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Gaál Albert.

November 28., Jasszer Arafatot fogadta Budapesten Kádár János, tudósított a TV Híradó.

20,05 Finish - avagy Álmom az életem túlélte. A. W. Berstein XVIII. századvégi londoni műkereskedő naplójából színpadra írta Hubay Miklós. Dramaturg Boldizsár Miklós, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendezte Sándor Pál. Szereplők: Major Tamás, Gobbi Hilda, Garas Dezső, Bánsági Ildikó, Szombathy Gyula, Kern András, Bujtor Itsván, Ujlaky Dénes, Makay Sándor.

A hónap végén a tévé-lottó jubileuma volt, öt esztendővel ezelőtt került képernyőre ez a műsor.

November 30. 21.15 Halló itt a Rádió ...! - a hazai rádiózás ötvenedik évfordulójára készített film bemutatója. Szerkesztő Sárdi Anna, operatőr Mátray Mihály, rendező Solymosi Ottó.
A HÉT-ben Chrudinák Alajos - Várszegi Károly újabb izgalmas tévériportját láthatták a nézők, a libanoni polgárháború frontjairól, a lángoló Bejrútból. A Magyar Televízió elnöke az adás után, a HÉT-ben lement riportfilmért Chrudinák Alajos szerkesztő-riportert és Várszegi Károly operatőrt rendkívüli nívódíjban részesítette. A riportfilmet a nagy sikkre való tekintettel december 20-án megismételték!

A Fejér megyei Hírlap december 2-i számában írta (V.I.), részlet:
"...Az élményt számomra A HÉT-nek a libanoni fővárosban készített riportja jelentette. Emlékszem még A HÉT ciprusi riportjára, a portugáliai beszámolókra, a Chunal interjúra, az itthoni gondokat feltáró képsorokra is. A mostani "csemege" még maradandóbb nyomot hagyott bennem. A Chrudinák Alajos által készített riport a szó szoros értelemében a barikád két oldalára kalauzolt el. Olyan élményt nyújtott, amelyet írott szóval, újsághasábokon lehetetlen nyújtani. Az ilyent csakis képben lehet elképzelni és megvalósítani. A riporter és operatőr segítőtársa nemcsak maga járta meg, hanem a nézővel is megjáratta, képben és érzelmekben is, mind a két oldalt (vagy több oldalt?)
A riport egyetlen képétől sem szakadhatott el a néző. Nem volt idő és mód a félrenézésre, a csöndes családi tereferére, a képernyő mellékes nézegetésére. A látottak, hallottak odaszögezték a szemet és odaszögezték a gondolatokat is. Már a haladó erők oldalán készített felvételek, ahol igazi fegyver dörgött, igazi barikádok mögött, igazi feszes, lényegre törő riporteri munkáról tanúskodtak. A feszültség - a filmé és a nézőé - később, a riport további részében sem csökkent, inkább fokozódott. A libanoni falangista párt
vezérével folytatott beszélgetés, az álarcosok rögzített szavai s a felvételek - ha túlzok, bocsáttassék meg nekem - a világpolitikai jelentőségű dokumentumok rangját érte el. (ťMiért nem engem kérdez? Mindenki maga veszi a fegyvert magának... mindenki maga...Ť S ezt követően az álarcosok: ťMeg kell értetni magunkat a világgal... Több fegyvert várunk... az amerikaiaktólŤ.) A riport képsora, Chrudinák Alajos elkötelezettségtől fűtött, igazságkereső szenvedélye szinte tapinthatóan érzékeltette, érttette meg: egy pillanatra sem szünetel az imperialista mesterkedés. S a harc ellene mindnyájunk harca..."

A Barcelonai ONDAS Fesztiválon a Magyar Televízió Pokol című Dante-adaptációja ONDAS díjat nyer. Rendező Rajnai András, operatőr Abonyi Antal, dramaturg Jánosi Antal, forgatókönyv Weöres Sándor, koreográfia Eck Imre).

A Rádió és Televízió Újság 1975/45. száma ismét Tallózás címmel, cikkeket közöl a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadványaiból. Részletek:
"A világ tömegközlési eszközeinek fejlődéséről, változásairól nyújt áttekintést egy nemrég elkészült UNESCO-tanulmány, melyhez hasonlót utoljára tíz évvel ezelőtt állítottak össze. Az alapjául szolgáló felmérés kétszáz ország tapasztalatait vette számba. Íme néhány megállapítása:
ťHa az egész világot átfogóan vizsgáljuk meg az adások műfaj szerinti megoszlásának arányait, azt mondhatjuk, hogy a ťwesternekŤ (kalandfilmek) és a folytatásos tévéjátékok immár nem tekinthetők a ťmenüŤ fő fogásainak. Így pl. Kubában a teljes adásidőnek csak 20%-át fordítják szórakoztató műsorokra, több afrikai országban pedig azért hozták létre, hogy a tanulás eszköze legyen: így pl. Elefántcsontparton országos oktatási tévéhálózat létesült. Indiában kísérletek folynak egy olyan távközlési műholdrendszer megteremtésére, amelynek segítségével 5000 faluba lehet majd eljuttatni az oktatási tévéműsorokat. Ausztráliában majdnem egész nap foghatók a különböző oktató adások. A Szovjetunióban egy csatornán a hét öt napján folyik ilyen tévéadás, egy másik csatornán pedig a Lenin Egyetem műsorait sugározzák.
Az utóbbi tíz évben a rádiókészülékek elterjedése is meggyorsult az egész világon. Ma már azt mondhatjuk, hogy szinte nincs olyan része Földünknek, ahol ne működne igen sok rádióvevő készülék. Mindazonáltal e készülékek globális száma még mindig nem túlságosan nagy, eloszlásuk pedig igen egyenlőtlen: 26 afrikai országban csak 20-nál több emberre jut egy vevőkészülék, míg Ázsia országainak több mint a felében a lakosság nagyobb részéhez nem jutnak el a rádió adásai, annak ellenére sem, hogy a falvakban sokhelyütt hangszórókat állítanak fel. (Afrikát különben a televíziózás hulláma sem érte el; ezen a kontinensen 20 országnak nincs még önálló televízióműsora.)
Mindent egybevetve, azt tapasztalhatjuk, hogy még azokban az országokban is, melyek egyáltalán nem készítenek nagy játékfilmeket, több ezer dokumentum- és oktatófilm készül minden évben a képernyő számára. A televízió a jövőben az emberek állandó, egész életen át tartó oktatásának tevékeny eszközévé válhat.Ť
Hírek a semmiből - ez a címe a Sight and Sound c. folyóirat cikkének, amely a brit televíziózás egyik fonákságára mutat rá:
ťAlig húsz évvel ezelőtt a televíziós híreket még a "Big Ben" állóképe előtt olvasták fel. Azután átalakultak a hírek Nagy-Britanniában - körülbelül ugyanabban az időben, amikor maga a televízió is valódi tömegkommunikációs eszközzé vált. Ennék következménye az lett, hogy a híradó az információtól mindinkább a szórakoztatás felé tolódott el. Megszületett az új forma: a főcímekkel, az ismerős dallamokkal és a hírek között cikázó bemondó-párral, valamint háttér gyanánt a különböző ťizgalmasŤ kellékekkel, írógépekkel és telefonokkal, titkárokkal és segédszerkesztőkkel. A hírközlésnek ez a különös "technológiai" rögeszméje a BBC egyik éjszakai választási műsorában érte el csúcspontját; ekkor gyakran úgy tetszett, hogy a választási eredmények csupán másodlagosak az összegyűjtésükre és értelmezésükre felvonultatott, mesterkélten fortélyos szerkezetekhez és masinákhoz képest.
A televíziós hírek alapelve mintha csak ez volna: a hír fontossága egyenes arányban áll tévéműsorként érvényesülő hatásával. Ez alól az egyedüli rendszeres kivétel csupán az olyan esemény, amely jelentőségénél fogva - mondhatni - beárnyékolja a napi híreket, és amelynek éppen ezért elsőbbséget kell biztosítani, vizuális illusztrálhatóságától függetlenül. A televíziós hírekben különben mindig előnyben vannak a filmmel illusztrálható események. A látványos és ťlendületesŤ bemutatás iránti belső kényszerre jellemző a technikai kellékek használatának mértéktelen fokozása. Egy hírszerkesztőnek a legkisebb ürügy is elég arra, hogy térképet vagy ábrát - lehetőség szerint mozgót - használjon. A tálalás rögeszméjének kényszerítő hatása folytán a híréknek izgalmasaknak vagy frisseknek kell tűnniük, s a beszélő személlyel szemben még akkor is előnyben kell részesíteni a filmet, ha a ťlátványŤ csupán egy falikárpit. A televízió így próbálja betölteni az unalom vákuumát. S minél közelebb kerülünk a látványossághoz, a hír annál kevésbé váltja ki a csupán neki szóló reakciót. A televíziós szakemberek természetesen tudatában vannak ennek. Ezért a hírműsorokat nem is úgy rendezik el, hogy maguk a hírek kerüljenek - ťérdemüknekŤ megfelelően - kedvező helyzetbe, hanem úgy, ahogyan a legvalószínűbb, hogy a nézőt lekötik. A televízió tehát saját külön felfogása szerint alkalmaz egy szabványos, népszerű sajtó-hagyományt.
Egy ízben a BBC hírműsorában drámai filmet mutattak be a montreali tüzekről, egy tűzoltósztrájk alkalmával. A képek ellenállhatatlanok voltak; a hírműsor csupán annak részletes magyarázatát mulasztotta el, hogy a tűzoltók miért léptek sztrájkba. Egy skandináv tanulmány megállapítása szerint a hírekből nyerhető fő következtetés az, hogy semmi különös nem történt. A brit televízió hírműsorai valószínűleg hasonló reakciót váltanának ki."

A Baja - Kiskőrös - Kiskunhalas háromszög és az országhatár közti területek tévé-vételi viszonyait javítja az ekkor elkészült, a tévé 1. műsorát a 28-as csatornán sugárzó csávolyi adóállomás. Az ottani nézőknek, valamint a Posta Rádió és Televízió műszaki igazgatóságának egyaránt régi gondja volt, hogy a Duna-Tisza köze déli részén milyen módon érhető el megfelelő képminőség. Még 1972-ben! az Országgyűlés őszi ülésszakán Raffai Sarolta képviselő interpellációt nyújtott be Kalocsa, Baja és környéke televízió vételi viszonyainak megjavítása érdekében. Dr. Csanády György, az akkori közlekedési- és postaügyi miniszter válaszában jogosnak tartotta a felvetést, de műszaki és gazdasági gondok miatt nem ígért gyors megoldást.

December

A hónap folyamán kezdődik Cousteau kapitány sorozata, A tenger titkai, amely nagy sikert arat a magyar nézőknél is.
Szepesi György a Magyar Rádió és a TV Híradó tudósítója lett Bonnban.

December 1., Grósz Károly levelet intézett Nagy Richárdhoz, az MTV elnökéhez és külön egyet Bernát Rózsához, az MTV Pártbizottsága titkárához, melyben kérte őket arra, hogy 1976. január 15-ig juttassák el észrevételeiket az Agitációs Propaganda Bizottságához, az MTV átszervezésének egyéves tapasztalatairól készült tájékoztatóval kapcsolatban.
(Magyar Országos Levéltár 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)
A jelentésből, részletek:
"Megállapítható, hogy a Politikai Bizottság 1974. július 30-i határozatát végrehajtottuk, a szétválás zökkenőmentesen, a reális helyzet figyelembevételével, a határozat elveinek megfelelően történt.
...A Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei 1974. október 22.-én írásban részletes irányelveket jelöltek ki a két intézmény közötti együttműködésre, a műsor koordinációjára és a legfontosabb műsor - és munkaterületek közötti kétoldalú kapcsolatok alapelveire.
...Műszaki Igazgatóság területén a szétválás alapvető változást nem jelentett, a Magyar Rádió műsora korábban is a Televíziótól teljesen függetlenül készült.
...A Kereskedelmi és Propaganda Iroda a Politikai Bizottság határozatának megfelelően a Televízió szervezetében működik.
...A Rádió és Televízió szétválasztása nem járt jelentős létszámnövekedéssel. A különböző szervek és részlegek megoszlása következtében a létszám a rádiónál 11 fővel növekedett."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1975/22öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

December 3., magyar-szovjet tévéegyezményt ír alá Nagy Richárd és Jurij Orlov, számol be a TV Híradó. A kétéves együttműködési munkaterv az APN és a Magyar Televízió között azokat a filmeket is tartalmazza, melyeknek forgatásához az APN nyújt segítséget.

December 4. 21.15 2. műsor: Pauló Lajosra emlékezett a televízió Rendezte: Pauló Lajos című emlékműsorával, melyben két filmje szerepelt. 1. Jó napot, tanító úr! - portréfilm Laczkó János rozsályi tanítóról, írta Szombathy István, operatőr Dobay Sándor. 2. Hajóépítők - írta Pauló Lajos, operatőr Dobay Sándor.

December 5., tűz keletkezett a szentesi tévéadó-állomás rekonstrukcióján. Az acélfalon nyílást vágó munkások azonnal leereszkedtek a toronyból, viszont fennmaradt a magasban három szerelő, Fekete Gyula a 32 éves nyíregyháza-sóstói gépszerelő, a 20 éves Németh József cseszneki géplakatos és a 19 éves Cseh József Monostorapátiból. A Délmagyarország cikket közölt december 10-én a drámai küzdelemről, arról, hogy a három munkásnak hogy sikerült kimenekülnie a tűzből az utolsó pillanatban. A tűz okozta károkat december 12-éig sikerült annyira kijavítani, hogy e naptól újból fogható volt a körzetben az adó műsora.

December 7. 16.35 a TV Híradó munkatársai, László Zsuzsa szerkesztő és Vecsei Marietta a nők nemzetközi éve alkalmából Irakban forgattak. Itt készült a Bagdadi nők - 1975 című

dokumentumfilmjük.

Az Esti Hírlapban december 8-án írta (bé):
"Hogyan élnek ma Seherezádé honfitársnál, a bagdadi nők? A Televízió két munkatársa, László Zsuzsa és Vecsei Marietta riportfilmben kívánta megadni a választ. Az arab országok asszonyainak mai életéről jószerivel csak azt a közhelyet ismerjük, hogy vannak, akik még mindig a lábuk ujjáig takarják magukat az idegen pillantás elől, és vannak, akik már divatos európai ruhákban járnak. Azaz: hogy még mindig élnek a százados nemzeti és vallási hagyományok, amelyek a nőket szinte szó szerint bezárják a családi élet szűk négy fala közé - kiszolgáltatottan a családfő akaratának, döntéseinek. A Bagdadi nők - 1975 című riportfilm ez utóbbiról igyekezett képet adni, arról a folyamatról, amelynek során Irakban a női nem kezdi tanulni az önmagával és lehetőségeivel való szabad rendelkezést. A kép, mint pillanatkép villant fel a riportban. A néhány kuriózum, mint például rendőrnők egy bagdadi negyedben, vagy a csuŹpa asszonyból álló mezőgazdasági szövetkezet inkább csak sejteni engedte, semmint megmutatta, hogy micsoda óriási társadalmi mozgások és emberi összeütközések rejlenek a kis és nagy eredmények mögött. Ha például azt is hallottuk volna az írni-olvasni nem tudó, ám orvosnak készülő lányára büszke hatgyermekes parasztasszonytól, hogy a család, a környezet miként fogadta, illetve egyáltalán elfogadta-e az egyetemre járó lány más életfelfogását, most elmondhatnánk, hogy többet tudunk annál, amit a riportfilm előtt is sejtetettünk."

Az Élet és Irodalom 1970/50. számában Váncsa István írta a filmről:
"Szekérrel a bagdadi nők után. Van Giacomettinek egy Szekér című bronzszobra; két jókora küllős kerékből és az összekötő tengelyből áll, a tengelyre kétlábú asztalféle van erősítve, ezen egy stilizált, pálcikaszerű, szerfelett nyúlánk nőszemély feszít. A látvány teljes labilitást sugároz: ez a kocsi csak borulni tud, haladni nem.
A tévéhíradó munkatársai - László Zsuzsa és Vecsei Marietta - ilyesféle közlekedési eszközt adtak a nézők alá, amikor a bagdadi nők életének mindennapjaiba akarták őket bevezetni. Nem sikerült. Pedig az alkotókban megvolt a lelkesedés, megvolt az ügybuzgalom; valami egyéb hiányzott. Talán a koncepció.
Ilyen helyzetekben ugyanis nem elég - sőt valószínűleg felesleges - elmenni egy gyárba és valamelyik munkásnőnek az orra alá dugni a mikrofont. Nem sok újat mond majd ahhoz képest, amit egy budapesti textil-gyár szövőnője is elmondana. Ha egy háziasszonyt kérdezünk meg, a kép ugyanaz. Tovább megyek: ha ugyanitt, a mai Irak területén, Bagdadtól száz kilométerrel délre és kétezerötszáz évvel korábban - azaz Nabú-kudurri-uszur Babilonjában - keresnénk fel az egyik ház asszonyát, közölné, hogy a nő mos, főz, veri a gyereket, varr, állatokat etet, dolgozik a kertben, a férje pedig a kocsmában ül és vedeli a sört. (Ezt nem az ujjamból szoptam, hanem egy asszirológiai szakmunkába olvastam.) Ezekért a válaszokért alighanem fölösleges elmenni Mezopotámiába. Az meg teljesen valószínűtlen, hogy akármelyik iraki nő, amikor kapásból beszél az életéről, azt fogalmazza meg, ami minket érdekel. De ezt nem is tőle vártuk, hanem az alkotóktól.
Ők viszont néhány dologról megfeledkeztek. Mindenekelőtt - ha már iraki nőkről készült a film - nem ártott volna néhány szót ejteni Irakról. (Közbevetve: az első képen egy hatalmas folyó tükre látszott; valaki megjegyezhette volna, hogy ez a Tigris). Ez az ország - amellett, hogy a föld egyik legősibb kultúrájának a helyén fekszik, meg hogy csak a fővárosa ezerkétszáz éves - páratlanul változatos történelemmel dicsekedhet; lakosai az elmúlt húsz esztendőben több politikai változást éltek túl - ha túléltek -, mint egyik-másik nép századok alatt. Ezek fölött nem lehet elsiklani, ha Irak asszonyainak helyzetét vizsgáljuk! Mint ahogy nem lehet elsiklani a jelen politikai struktúrája felett sem. A megszólaltatott társadalmi és egyéb vezetők elejtettek ugyan néhány; általános utalást, de attól tartok, ezek a nézők számára - előzetes magyarázat híján - nagyon kínaiul (akarom mondani: arabul) hangzottak!
Főként ebből származik, hogy árnyalt, szociografikus kép helyett csak egyes - jellegtelen - példákat kaptunk. Ez akkor is kevés, roppant kevés, ha a nők helyzetét csakis politikai-gazdasági-jogi szemszögből közelítjük meg. De nem kizárólag erre vagyunk kíváncsiak, hanem a - hirtelenjében - nem akad szebb szó szociálpszichológiai oldalra is; arra, hogy a férfiak-nők együttélése hogyan valósul meg, milyen problémáikat vet fel a gyakorlatban.
Ezt nem fejezi ki a nők órabére, a választójog, a tanulási lehetőség, csak abban ragadható, meg, hogy minek látja a társadalom a nőt, ezen belül minek látja a nő önmagát. Különösen érdekes ez ott, ahol még ténylegesen él és hat az iszlám szelleme, magával hordozva a saját előzményeinek - a judaizmusnak és a patriarisztikának - következetes nőgyűlöletét. Itt a nő minden lehet: ťa legfélelmetesebb ördögi kísértésŤ (Szent Pál), ťsátán kapujaŤ (Tertullianus), ťa legfenébb fenevadŤ (Aranyszájú Szent János); emellett persze lehet - egyéni ízlés és vérmérséklet szerint - Éva, Lilith és a jó ég tudja mi.
Nem részletezem tovább, csak arra akartam utalni, hogy ha a nő fogalma Európában sem tisztázott - márpedig nem az, hiszen könyvtárnyi irodalom bíbelődik csupán a meghatározásával -, akkor még kevésbé lehet tisztázott egy jórészt muzulmánok lakta államban. A filmnek ezt, ha nem is elemeznie, de legalább jeleznie kellett volna. A Rádióújság megjegyzi ugyan, hogy az alkotóknak ťa még élő hagyományok és évszázados vallási kötöttségek miatt... néhány témát nem sikerült megörökíteniükŤ, de sehol egyetlen szó sem esett arról, hogy melyek ezek a ťtémákŤ. A híradó munkatársai megelégedtek azzal, amit hallottak, elmondták nekünk, amit nekik elmondtak, ezzel a kötelességüket megtették, a küldetésük befejeződött. Pedig a szekér, amellyel a bagdadi nők nyomába akartunk eredni, jottányit se mozdult a helyéről. Ott billeg a kiindulóponton."

László Zsuzsa a forgatás körülményeiről mesélt Dunavölgyi Péternek, egy 2009-ben készült interjúban (www.tvarchivum.hu/tvtörténet), Ha a legjobbakkal dolgozol, téged is röptetnek címmel. Ebből rövid részlet:
"A nők nemzetközi éve volt akkor. A bagdadi kormány felkérte a magyar kormányt, hogy küldjenek ki egy magyar televíziós forgatócsoportot, és forgassanak egy filmet a bagdadi nőkről. Azért minket kértek fel, mert ugye ez volt a legolcsóbb. Egy nyugat-német, vagy egy angol stábnak ezért kemény pénzt kellett volna fizetni. És akkor úgy döntöttek, hogy ha a bagdadi nők, akkor két nő menjen forgatni. Így jelöltek ki minket, kettőnket a forgatásra. Persze az MTV nem adott egy fillér napidíjat sem, hiszen úgyis az irakiak vendégei leszünk, hiszen az iraki kormány hívott meg minket, ők fizették a repülőjegyet, és majd ott is ellátnak minket. Abban az időben nem nagyon utazhatott az átlag magyar állampolgár, főleg nem "nyugati országba", pláne nem Irakba. Akkor még Irakban nem Szaddam Husszein uralkodott, illetve alakult az ő vezérkari szerepe, de akkor ő még ellenzékben volt. Az iraki kormány akkor nagyon sok pozitív határozatot hozott a nőkkel kapcsolatban. A nők is mehettek egyetemre, meg dolgozhattak vezetőként, lehettek rendőrök, tanultak írni, olvasni, stb...
Hazajöttünk Irakból, elkezdtünk vágni. Vettem ott eredeti iraki zenét tartalmazó kazettát. Éjt nappallá téve vágtunk. Márványi Gyuri volt megbízva, hogy ő vegye át a filmet. Mert ki volt tűzve adásra, vasárnap délután hatra. Gyuri betelefonált, hogy neki más dolga van, nem veszi át, de megbízik bennem. Le is ment az anyag. Igen ám, de az Élet és Irodalomban a következő héten Váncsa István írt egy kritikát, melyben lehúzta az anyagot a sárga földig. Borzasztóan fel voltam háborodva, mert olyanokat kért tőlünk számon, amit még mai napig is csak a National Geographic csatorna munkatársai tudnak hónapok során megoldani. Hiányolta az emberiség ottani múltját, a Tigris és Eufrátesz szerepét a történelemben, a folyók értékét, stb. stb. Nekünk nem ez volt a dolgunk, az akkori arab nőket kellett bemutatnunk. Írtam egy választ Váncsának, Marinak megmutattam, ő hozzájárult, aláírtuk és a következő számban meg is jelent az ÉS-ben. Váncsa soha többé nem válaszolt, én viszont sorban kaptam a gratulációkat a válaszcikkre. Akkor jött oda hozzám a folyosón Mátray Mihály operatőr felesége, Keleti Éva, a kiváló fotós, és gratulált. Évával azóta vagyunk jó barátságban. Ezt a filmet mai napig felvállalom, egy mondat van benne, amit ma már nem tennék bele, azt mondtam: hogy ez a hatalmas forgalom -na nekem akkor ez egy hatalmas forgalom volt, a budapesti utcákhoz képest. De ma már csak derülhetek ezen. De a bagdadi rendőrnőket is meg tudtunk szólaltatni, olyan képek voltak, amik aztán bejárták a világot, mert átvette az Intervízió is a filmet. Hihetetlen volt, hogy egy arab országban rendőr egyenruhában, nők irányítják a forgalmat, ez elképzelhetetlen volt akkor is. Sajnos ma már újra nem ezt látjuk, ha Bagdad utcáit mutatják a hírcsatornák..."

December 8., a televízió ettől a naptól különkiadásokban számol be a Szakszervezetek XXIII. kongresszusáról, és a TV Híradó napi beszámolókat közöl.

A Magyar Nemzet december 17-i számában írta Feuer Márta:
"Estéről estére részletes összefoglalót kapott a tévénéző a TV Híradóban a XXIII. szakszervezeti kongresszus napi eseményeiről. Ez természetes is, hiszen a TV Híradó elsőrendű feladata, hogy frissen tájékoztassa közönségét a világ és az ország legjelentősebb híreiről. A szakszervezeti tanácskozás pedig a belpolitika egyik legfigyelemreméltóbb eseményének számított hétfőtől péntekig.
Azokról sem feledkezett meg azonban a televízió, akik nem csupán pontos hírösszefoglalókat szerettek volna kapni a kongresszus történéseiről, hanem maguk is részvevői kívántak lenni a tanácskozásnak - ha nem is személyes küldöttekként, de meghívott hallgatókként a televízió jóvoltából. Másfél-kétórás esti közvetítései révén kitágította a szakszervezeti kongresszus színhelyének falait a televízió. Mindenki ügyévé igyekezett tenni a tanácskozást, mint ahogyan valóban valamennyi, a szakszervezetekhez tartozó és szakszervezeteken kívüli dolgozó ember mindennapjait formálja a tanácskozás valamennyi döntése, határozata, javaslata. A gondos helyszíni közvetítéseire és megfontolt műsorvezetőire, kommentátoraira joggal büszke belpolitikai műsorsorozatnak csupán egyetlen szerkesztési hibát róhat fel közönsége; az adások időpontját. A késő esti műsor azokhoz nem juthatott el idejében, akiknek az érdekeiről a legtöbb szó esett az országos tanácskozáson - a korán kelő munkásokhoz."

December 10. 21.25 ismét jelentkezik a Színházi Album. Műsorvezető Bányai Gábor és dr. Váradi György, szerkesztő Virág Katalin. A tartalomból: NDK színházművészeti napok, Örkény István szolnoki ősbemutatója, az Album vendége Törőcsik Mari, Bornemissza Magyar Elektrájának és Csokonai Özvegy Karnyónéjának címszereplője a Nemzeti Színházban.

A Rádió és Televízió Újság 1975/26. számában mutatta be a fiatal szerkesztőt, Virág Katalint Dóczi Judit.

Részlet:
"Elöljáróban még annyit: Virág Katalin (egyebek közt a Két színész - egy szerep c. sorozat és a Színházi album szerkesztője) jogász.
- Szerencsés vagyok, egy idő óta ugyanis állandó munkatársakkal dolgozom együtt: a Színházi albumban például Radó Gyula rendezővel és Váradi György műsorvezetővel, akikkel elképzeléseimet jól össze tudom hangolni - mondja Virág Katalin. A szerkesztői munka így is éppen elég erőfeszítést követel. Nem mindig könnyű például összehangolni bizonyos szubjektív és objektív tényezőket, örökös dilemmám, hogy a fölkínálkozó gazdag anyagból mennyit válasszak ki, vagy hogy miképp birkózzam meg a szervezés, a szereplő- és időegyeztetés néha akrobatamutatványokra kényszerítő feladataival.
- Mi a véleménye műsorainak kritikáiról?
- Elsősorban a Színházi album adásait ért kifogásokat tartom indokolatlannak, részint hangnemük, részint az elemzés hiánya miatt. Több kritikus negatívumként említi, hogy ezek az adások lemaradnak az események mögött. Ehhez csak ennyit: 1. éppen az aktualitás érdekében sugározzuk újabban ťélőbőlŤ a műsort, 2. a bemutató és reagálásunk között egy darabot - mondjuk a Vígszínházban - telt házzal is csak mintegy 15 ezren látnak, negyed annyian, amennyien végül is látni fogják...
- Tervei?
- Folytatom a Világhírű színházak - világhírű rendezők sorozatot, filmet készítek a Déryné Színházról, s hogy új ismeretanyagot is szerezzek, hallgatni szeretném a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti előadásait."

Az Esti Hírlapban (kristóf) írta december 11-én:
"Az év utolsó Színházi Albuma a technika ördögének egy kis fintorával búcsúzott közönségétől. A Sütő András darabjának délelőtti próbáján készült friss felvétellel nem akart elindulni a képmagnó. Egyébként a műsor megszokott arcát mutatta, amelyhez már egy ideje hozzátartozik az is, hogy mindig van benne valami napi aktualitás, az itt és most frissessége. Tegnap például az adás helyszínéről, a Madách Színház előadásáról közvetlenül nekünk sugárzott néhány részlet volt ilyen, az Én, Bertold Brecht című produkcióból. A színházi albumok gyenge pontja e legutóbbi adásból sem hiányzott, sajnos. Ez pedig a tudósítások, filmriportok némelyikéhez fűzött kommentár jellegtelensége. Magyarázatnak fölösleges, ismeretközlésnek tartalmatlan, értékelésnek semmitmondó. Örkény új darabjának bemutatójáról közölni, hogy noha nem hasonlítható a Macskajátékhoz, de aki látta, annak ťigazi színházbanŤ volt része - olyan sommás összefoglalása egy előadásnak, hogy szerepe legföljebb csupán a szószaporítás lehet. És vajon mit jelent ma az nálunk, hogy ťigazi színházŤ? A Színházi Album az utóbbi időben minden alkalommal ad valami nagyon szépet is; néhány súlyos, őszinte percet. Amikor kamerája elé szerencsés kézzel választja ki színészvendégét. Ezúttal Törőcsik Marit. Az alkotó ember kínjaival, küzdelmeivel, reményeivel, kétségeivel találtuk magunkat szembe, miközben hallgattuk őt, és azzal az erővel és művészi szépséggel, ami előtt tisztelettel hajtjuk meg fejünket."

December 11., Regős Sándor tudósította a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusáról a TV Híradó nézőit.

December 12., megkezdődött az esztergomi tévéátjátszó adó építése, adta hírül a Magyar Nemzet.
20.05 két Horváth Ádám bemutató:
Robert Sheckey: Világok boltja. Televízióra alkalmazta Zsoldos Péter, szerkesztő Keszthelyi Ilona, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Márkus László, Némethy Ferenc, Váradi Hédi, ifj. Péli János, Prókai Éva, Bánffy György, Somogyvári Rudolf, Simon Géza.
Gordon R. Dickson: Az a bizonyos homokszem. Televízióra alkalmazta Zsoldos Péter, szerkesztette Keszthelyi Ilona, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Bálint András, Tahi Tóth László.

Az Esti Hírlap december 23-i számában írta (bársony), részletek:
"A tegnap este Horváth Ádámé volt: rendezésében három produkció követte egymást. Ha művészileg nem is a legizgalmasabb oldaláról, de érdeklődésének jellegzetes irányaira utalva mutatta meg az összeállítás a rendezőt nézőinek. Horváth Ádám évek óta foglalkozik annak a módszernek kidolgozásával, amely ideális közvetítője lehet látványban valamely nagyzenekari mű megszólaltatásának a képernyőn...
A két tévéjáték Horváth Ádám rendezői karakterének két jellegzetes vonását emelte ki. Egyrészt vonzódását az olyan művekhez, amelyek a valóság közvetlen realitásától kisebb nagyobb mértékben eltávolodnak, hogy egy irreális helyzetben fogalmazzanak meg bizonyos tanulságokat, gondolatokat; másrészt: azt a televízióban - sajnos - a kelleténél ritkábban tapasztalható dicséretes tulajdonságot, hogy kedveli a tömör, rövid játékot. A bemutatott produkciók irodalmi alapja azonban gondolatilag nem volt elég súlyos ahhoz, hogy jelentős műsor váljék belőlük..."

December 12., Sylvester András főosztályvezető levelet írt Tóth Dezsőnek, az MSZMP KB kulturális és Tudományos Osztályára, és ebben tájékoztatta arról, hogy a Televízió az ötvenéves Korunk folyóirat évfordulóját hogyan kívánja bemutatni. Részletek a tervből:
"Látogatás Romániában. Március első hetére összeszerkeszthetnénk egy műsorba két interjút, amit Romániában készítettünk Mihai Beniuc és D. R. Popescu román írókkal.
Beszélgetés Balogh Edgárral I-II. A két interjút követő héten műsorra tűznénk a két részes Balogh Edgár interjút.
A Korunk évfordulóra összeállítanánk egy műsort az alábbi anyagokból, felvételekből:
Beszélgetés a Korunk szerkesztőségében a következőkkel: Rácz Győző, Gaál Ernő, Ritoók János, Szilágyi Júlia, Kántor Lajos, Veres Zoltán, Herédi Gusztáv. Valamint felhasználnánk még a következő interjúkat: Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 7.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

December 13. 20.00 Szombat este - szórakoztató összeállítás. Az első részben láthatták a nézők Királyhegyi Pál estjét, Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat? Címmel. Vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Hintsch György.

December 14. 19.00 A HÉT-ben Polgár Dénes és Kis Csaba meginterjúvolta Joseph Luns NATO főtitkárt.

21.10 Zenés TV Színház bemutató Farkas Ferenc zeneszerző 70. születésnapjára, Farkas Ferenc: A bűvös szekrény.

Dramaturg Ruitner Sándor, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Edelényi János, rendezte Fehér György. Szereplők: Sass Sylvia, Radnai György, Sólyom Nagy Sándor, Gregor József, Palcsó Sándor, Berkes János, Szőkelfavi-Nagy Katalin, Lugosi Melinda, Budai Lívia.

A Rádió és Televízió Újság 1979/49. számában Ruitner Sándor így ajánlotta a nézők figyelmébe a műsort:
"Farkas Ferenc, a Kossuth-díjas zeneszerző ezekben a napokban ünnepli 70. születésnapját. Szerencsés összejátszása a dolgoknak, hogy a Zenés Tv Színház évek óta tervezett felvételét éppen erre az időpontra sikerült realizálni. Játszadozván a gondolattal, ezt a - immár alkalmi - bemutatót szinte jelképesnek is tekinthetjük, mert ahogyan az asszonyi furfang egy bűvös szekrénybe zárja vonzó testének, lángoló, fiatal szerelmének négy - nagytekintélyű - csábítóját: a kádit, a vezírt, a muftit és a mestert; úgy a szerző fantáziájában, műhelyében is feszeng, követelődzik a muzsikus - hasonlóan különböző - négy szerelmet követelő udvarlója. A szimfonikus és a kamarazene, az opera és a balett, a játékosan könnyűvérű daljáték és az operett, utolsóként pedig az előző három tulajdonságait ügyesen kihasználó filmzene.
Fiatalkori mű ez az opera, hiszen már tanulóéveiben kezdte izgatni a zeneszerzőt a téma, hogy aztán immár több, mint három évtizede nyerje el végleges formáját - Kunszery Gyula játékos librettója alapján. Sikeres magyarországi bemutatója nyomán hol itt, hol ott bukkan fel Európa zenés színpadain, elismerést szerezve szerzőjének és a magyar operakultúrának. Most viszont, ha ťrégi ismerőseiŤ megnézik tévéváltozatát, azt láthatják, hogy a mű megfiatalodott. Levetve a színházi kelléktár hagyományos szokásait, operaházunk fiatal ťprimadonnáŤ-ja, Sass Sylvia és a Televízió ugyancsak fiatal, az operajátszás konvencióit egyáltalán nem tisztelő rendezője, Fehér György kezében a darab ugyanazt a fiatalos lendületet sugározza, amelynek jegyében született. S ebbe a fiatalos áramlatba boldogan vetik bele magukat azok a ťközépkorúakŤ is, akik itt vagy ott, a most látható szerepben, vagy valamelyik másikban már kiŹvették részüket az elmúlt évtizedek bemutatóiból. Fiatalodási receptet kínál tehát a Kedves Nézőnek is a dramaturg: Ruitner Sándor."

A Magyar Nemzet december 17-i számában írta Feuer Márta, részlet:
"A Zenés Tv Színház szerkesztői jól választottak, amikor Kunszery Gyula librettója alapján az Ezeregyéjszaka egyik epizódját felelevenítő vígoperát tűzték játékrendre. Az opera dramaturgiája jól érzékelhető hagyományokból építkezik, karakterisztikusan jellemzett főszereplőkkel bonyolítja a pajzán és csattanós történetet, amelynek fordulatait, az összekötőzene szerepét is betöltve, ťkonferálják beŤ az odaliszkek tercettjei.
A Rádióújság bevezetőjében ťfiatalodási receptkéntŤ kínálja Ruitner Sándor, a tévéváltozat dramaturgja a bemutatót, s kínálata nem reklámfogás: a tévében már sikert aratott rendező, Fehér György munkáját valóban majd szétfeszíti az ifjonti lendület, a hagyományos operai játékstílus minden avítt beidegzettségével szakító felfogás. S ezúttal nem is annyira az énekes főszereplők: Sass Szilvia, Radnai György, Sólyom Nagy Sándor, Gregor József, Palcsó Sándor pompás komédiázására, vérbeli színészekre valló alakításaira vonatkozik a dicséret, hanem az elsőrendűen tévészerű rendezésre - énekeseink színészi képessége ugyanis nem akkora meglepetés, mint a rendezés műfaji hozzáértése. Fehér György a kamerával nemcsak láttatja hőseit, hanem gondolataikat is érzékelteti. A közeli képek, a pompásan artikuláló férfiénekesek mimikája, felnagyított gesztusai igen nagy szerepet játszanak, a képeksegítségével az is megérti az indulatokat, akit a zene gesztusai önmagukban még nem vezetnének el idáig. Zulejka szépségét, kívánatosságát a néző a kádi vagy a nagyvezír mohó tekintetével, a mufti álszentségével is látja, s így természetesnek veszi, a zene jellemzi. Ily módon tehát a rendező a zene tolmácsává, megközelítésének szószólójává válik: nem egyszerűen vizuális élvezetet kínál, hanem a zene befogadását is elősegíti."

December 16. 16.35-22.00 között a kanadai CBC televízió estje a Magyar Televízióban.

December 17.-22. között rendezték meg a Kubai Kommunista Párt. I. kongresszusát. Sugár András tudósította a TV Híradót a Kongresszus eseményeiről. 18-án számolt be Castro kongresszusi beszédéről.

Kulcsár Ferenc főszerkesztő Grósz Károlynak írt levelében és mellékelt feljegyzésben nehezményezte az MSZMP illetékeseinek a munkát akadályozó tevékenységét, amiből a TV Híradó "verseny győzetesen" kerülhetett ki, Sugár András szemfülessége révén.
Részletek, a feljegyzésből:
"Fidel Castro december 17-én kezdte és 18-án délben fejezte be a Központi Bizottság beszámolójának ismertetését. Erről - nehogy két részletben hangozzék el a beszéd - Vértes et. utasítása szerint csak december 20-án, azaz három nappal később adhatott hírt a magyar sajtó. Az összes szocialista és nyugati lap, rádió és televízió azonnal, több részletben, nem egyszer egyenes közvetítésben ismertette a rendkívüli jelentős beszédet.

Minthogy Sugár András, a Magyar Televízió kiküldött tudósítója még az embargó elrendelése előtt leadta első tényszerű összefoglalóját, Vértes Imre úgy döntött, hogy rá már nem vonatkozik az embargó, az csak a Rádió és a lapok, valamint az MTI munkatársaira érvényes, a Televízió azt ad, amit akar. Ezzel a magyar tájékoztatás teljesen ellentmondásossá vált: a Rádió és a lapok szinte csak lényegtelen mellékkörülményeket ismertettek, a közönség egyedül a TV Híradóban kaphatott megfelelő információt..."
(Magyar Országos Levéltár, 288f. 22/1976/24. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

December 18. 20.01 2. a műsorban John Gay - Peter Hacks - André Asriel: Polly Amerikában - zenés komédia közvetítése a Vidám Színpadról, felvételről. Az előadás egyik érdekessége volt, hogy a Cápa-dalt, felvételről Bertolt Bercht énekelte.

December 19. 20.05 Illés Endre: Hazugok - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Ruszt József. Szereplők: Szegedi Erika, Somogyvári Rudolf, Máté Erzsi, Szénási Ernő, Darvas Iván, Szacsvay László, Lórán Lenke, Mécs Károly, Nagy Gábor.

A Népszava december 23-i számában írta Mátai Györgyi, részlet:
"Ruszt József avatott kézzel nyúlt a darab rendezéséhez (1974-ben Debrecenben már színpadra állította). Jól ismeri a művet, a benne rejlő írói üzenetet, azonban - mivel vérbeli színházi ember - nem tudott teljesen elszakadni a színpad varázsától. Rendezői ritmusát is ehhez igazította, így elképzelése elsősorban akkor valósult meg igazán, amikor a drámai csúcsokban érzelmeket és érveket kellett ütköztetnie. Tévérendezői gyakorlatlanságának tulajdonítható talán, hogy az első harmad szürkébbre sikerült. S hogy a későbbiekben sem kaptunk zavartalan játékélményt, annak oka bizonyos szereposztási tévedésben keresendő. Pauli mama szerepében Máthé Erzsi sem korban, sem játékstílusában nem az volt, akinek Illés Endre megalkotta (hetvenéves, szívós test, kemény lélek, méltóságteljes alkat). Szegedi Erika a professzor feleségeként, ezúttal adós maradt a figura kibontásával, s talán nem árt kimondani: arcjátéka már-már meŹrev, modoros.
A Hazugok nézői sikerében azonban nagymértékben része van Somogyvári Rudolf nagyszerű alakításának."

December 19., Grósz Károly levelet intézett a KB Titkárságoz, mely javaslatban leírta, hogy a Magyar Televízió vezetősége kérte, hogy a Magyar Televízió - a lengyel, a csehszlovák, a bolgár és az NDK televízióval együttműködve - az SZKP XXV. Kongresszusa előtt, január végén 25-30 perces közös nyilatkozatot kérhessen Leonyid Brezsnyevtől.
(Magyar Országos Levéltár - 288f 22/1975/22.öe. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt.)

December 21. 21.00 Nők kérték - az Önök kérték különkiadása a nők nemzetközi éve alkalmából.

December 23., tragikus körülmények között elhunyt - öngyilkos lett - Pécsi Ferenc, a Magyar Televízió korábbi vezetője, az MTI vezérigazgató- helyettese. A TV Híradó beszámol a halálhírről, majd tudósít a december 23-i temetésről. (Életútjával a www.tvarchivum.hu/tvtörténet oldalon Zelei Miklós két írása foglalkozik.)

Az Agitációs és Propaganda Bizottság aznapi ülésének jegyzőkönyve:
Jelentés a magyar játékfilmgyártás és forgalmazás néhány kérdéséről. Előadó: Pozsgay Imre miniszterhelyettes elvtárs.
"5. pont: A televízió és a filmszakma kapcsolata a filmművészet és a filmkultúra jövőjének egyik döntő kérdése. A televízió rohamos fejlődése a filmgyártás valamennyi szektorában megváltoztatta a feltételeket és lehetőségeket. A két - műfajában, technikai és személyi állományában rokon és sok vonatkozásban egymásra utalt - terület érdemi, rugalmas együttműködésének kialakításában sok feladat vár még megoldásra; az egységes elvi, közművelődéspolitikai célkitűzések alapján szükséges az egyes szakterületek munkakapcsolatainak megerősítése.
Az Agitációs és Propaganda Bizottság a jelentésben vázolt helyzetértékelést - a vitában elhangzott - észrevételekkel - elfogadja...
A filmszakma irányításában, befolyásolásában határozottabban kell támogatni a szocialista eszmeiségű, közéleti elkötelezettségű filmművészetet; növelni kell a területen működő pártalapszervezetek és a kommunista aktíva szerepét...
A jelentést és az intézkedési tervet meg kell vitatni a filmrendezőkkel; a filmrendezőket rendszeresen orientálni kell a fontos társadalmi, politikai kérdésekben."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 41/255)

December 24. 21.15 Sütő András: Kis ember születik - tévéjáték bemutatója. Televízióra alkalmazta Szűcs Andor, vezető-operatőr Illés János, rendezte Dömölky János. Szereplők: Avar István, Szemes Mari, Horváth Sándor, Földi Teri, Bihari József, Horesnyi László, Kádár Flóra, Makay Sándor, Máthé Erzsi, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Tándor Lajos, valamint közreműködött az izményi székely népi együttes.

A Magyar Hírlap december 29-i számában írta Bélley Pál, részlet:
"Sütő András, az elbeszélés írója és a forgatókönyv alkotója, Szűcs Andor is a teljes emberi életért küzd. Szilveszter Bálint megérkezett ugyan, de 162 dekásan, kéken és - hangtalanul. ťBelépett az életbe, de nem az élők társadalmába, mert - nem tud sírni.Ť Nem olyan, mint a többiek. S ekkor megindul az anya és az apa harca a sírásért. A rendező, Dömölky János küzdelme pedig a tévéprodukcióért. Ám Sütő András írásából nem bontható ki sokágú, ugyanakkor egyenes vonalú cselekmény. Az elbeszélés szerkezete csak a párbeszédet és a monológot engedélyezi. A drámai mozgást pedig csupán a stilizálás teszi lehetővé. Végső soron sajátos hangulatú prózai oratórium formálódott az elbeszélésből. Ennek hangulata időtlenné tette a miliőt és így nagy erővel sugallta a korlátlan érvényességű mondanivaló szándékát. Az emelt hangvétel és a visszafogott tempó, a megfontolt biztossággal mozgatott színészek, az idősíkok eltéveszthetetlen logikájának vizuális megérzékeltetése a rendező munkáját dicséri..."

December 27. 21.05 Illyés Gyula portréműsor első része kerül a képernyőre. Műsorvezető Domonkos Mátyás, szerkesztő Borus Rózsa, operatőr Kocsis Sándor, rendezte Czigány Tamás. (A második részt következő nap vetítették.)

Magyar Hírlap december 29.- írta Bélley Pál, részlet:
"MESTEREK. Önvallomás és irodalomtörténet volt az Illyés Gyuláról készített film is. De vajon film volt-e? Ez a találkozás elsősorban személyes varázsával lepte meg a nézőt-hallgatót. Minden technikai közvetítőeszközt feledve, feledtetve egy bölcs, szerény, sokat próbált ember volt két estén át sok százezernyi magyar család szívesen látott vendége.
Csak az arcát láttuk, ezt az apró rezzenésekkel élő felsugárzó, elboruló, néha-néha ironikusan felvillanó, majd magábaforduló tekintetet. ťÚgy élt ez az arc, mint egy nagy apparátussal dolgozó történelmi dokumentumjáték.Ť Köszönjük Illyésnek, hogy eljött hozzánk, köszönjük a tévé valamennyi érdekelt munkatársának, hogy ezt a találkozót létrehozták..."

December 31., Szilveszter - Csak a felébe kerülhet címen sugározták a televízió szilveszteri műsorát.

Jelentés a népi ellenőrzés 1975. évi sajtótájékoztató tevékenységéről.
Részletek:
"A sajtóban megjelent és tudomásunkra jutott írások és a rádióban, tévében sugárzott adások száma 2075 volt, valamivel több az előző évinél. Ebből 1100 foglalkozott az országos és helyi témavizsgálatok elemző-értékelő ismertetésével. A korábbinál nagyobb arányban jelentek meg a gazdálkodásunk belső tartalékainak feltárásával, gazdaságfejlesztési céljaink magvalósulásával foglalkozó vizsgálatokról készült színvonalas, tartalmas írások...
Viszonylag ritkán éltünk - területi bizottságainkat is beleértve - azzal a lehetőséggel, hogy a sajtó feldolgozza a bejelentések egy-egy csoportjának tanulságait. Ennek egyik oka, hogy a bejelentések alapján kivizsgált és feltárt jelenségeket, esetleges mulasztásokat, visszaéléseket gyakran másként ítéli meg egy-egy érdekelt szerv, személy, mint a népi ellenőrzés, a sajtó és az állampolgárok nagy többsége. Az ilyen ügyek nyilvánosságra hozatala után nem ritka a vita (előfordul, hogy csupán azon: miért kellett ťpont ezt az ügyetŤ a nyilvánosság előtt szellőztetni?). A reklamációk - tegyük hozzá -alaptalanok. Ezt azért állíthatjuk, mert ilyen ügyben tavaly sem került sor helyreigazításra. A védekezésre kényszerített újságírók minden esetben megfelelő bizonyító anyagot kaptak a népi ellenőrzéstől. A presztizs védelmének, a személyes felelősség alóli kibújás kísérletének szemléltető példája volt az AUTÓKER gazdasági igazgatójának az esete, aki a Legfelsőbb Bíróság ítéletét is megkérdőjelezte a TV-ben A HÉT nyilvánossága előtt, a tisztességtelen haszon miatt indított gazdasági bírság ügyében.
A megjelent írások és a rádió- és tévéadások meggyőzően bizonyították a társadalmi rendünk és szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes gyakorlat káros hatását, ezek megelőzésének fontosságát. Nagy visszhangot váltottak ki azok a riportok - elsősorban a TV és Rádió munkatársai találtak erre lehetőséget -, amelyekben a vizsgálatokban elmarasztalt személyek is megszólaltak, s nem egyszer mellébeszélve vagy védve a védhetetlent, akaratlanul is elősegítették saját gyakorlatuk vagy vezetési módszereik elítélését..."
(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Oszt., Sajtó önálló osztály /Ag./272)

A Film Színház Muzsika 1975/51. (évi utolsó) számában közölték

Feledy Péter interjúját, melyet Nagy Richárddal, az MTV elnökével készített. Részletek:
"Nagy Richárd, a televízió elnöke 1928-ban született. Eredeti szakmája elektroműszerész. 1945-től pártag, ettől kezdve dolgozott - egészen 1965-ig - az ifjúsági mozgalomban, kisebb megszakításokkal. 1951-ben - maga sem tudja, miért - visszahelyezték a Ganz Villamossági Művekhez, eredeti szakmájába. Itt hamarosan ő lett az üzemi lap, a Turbó szerkesztője. 1957 tavaszán három hónapig rádióriporter. Közben egyetemre jár: elvégzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a történelem szakot, párhuzamosan a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre is jár. 1965-től a televízióhoz kerüléséig - 1974-ig - a pártapparátusban dolgozik. Mielőtt kinevezték elnöknek, a budapesti pártbizottság titkára volt.
- A mozgalmi munkámban többnyire gazdaságpolitikai feladatokkal bíztak meg - mondja. Ennek ugyan sok hasznát veszem jelenlegi munkám során is, de amikor idekerültem, viharos gyorsasággal kezdtem tanulni "televízióul". Az utóbbi egy évben elolvastam legalább 150 ívnyi tévés szakirodalmat: más televíziók szervezeti felépítését, technikáját, műsorstruktúráját, egyes műsorait tanulmányoztam. Ellátogattam a legtöbb szocialista ország televíziójába, jártam Japánban, Hollandiában is. Eddigi munkám során is széles körű áttekintésre és tájékozódásra volt szükségem, de hát a televízió maga az élet. Egyoldalúnak eddig sem mondható előéletemnek itt nagy hasznát veszem. A televízió műsorkészítőinek közel felét már korábbról ismertem. Jó értelemben vett tekintélyt előttük - de összes munkatársam előtt csak akkor tudok szerezni, ha tudok mondani nekik valamit! Fontosat, hasznosat, előrevivőt. Ezért is kell nagyon sokat tájékozódnom, tanulnom.
- Miután a televízióhoz kerültem, hamarosan szert tehettem egy kellemes és egy kellemetlen tapasztalatra. A kellemesről hallottam korábban is, és mint ahogy sokan nem hiszik most, amikor én mondom, úgy régébben én sem nagyon hittem. Lényege: a televízió szellemi kapacitása többszöröse a produkciókban tükrözödőnek. Jó minőségű, kedvvel dolgozó, munkáját szerető, magas fokú alkotókészséggel, intelligenciával rendelkező gárda van itt együtt. Természetesen itt sem csupa zseni dolgozik. Vannak munkájukat tisztességgel végző kollégáink, vannak közepes és gyenge tehetségek is. Csak hát ilyen technikai és munkakörülmények között, ennyi műsoridőben nehéz állandó magas színvonalat tartani. Ehhez kapcsolódik a kellemetlen meglepetés. Ez a televízió technikai ellátottsága, valamint a szervezetlenség. A technikai szintünk meglehetősen siralmas. Televíziótörténeti mértékkel nézve rengeteg a kőkorszaki technikánk, igaz, hogy vannak legmodernebb eszközeink is. Csak hát az arány... Technikánk a többi szocialista ország szintjéhez mérve is elmaradott. Egy adat: egy műsoróra elkészítésére más baráti televízióknak minimálisan kétszeres, maximálisan ötszörös technika áll rendelkezésére. És ez csak mennyiségi mutató! És ez is "világrekordnak" számít: a Magyar Televízió egy-egy munkatársára 1,2 négyzetméter terület jut. Ilyen körülmények között kell magas színvonalú, nagyfokú koncentrálást igénylő szellemi munkát végezni!
- De hát nem akarok panasznapot tartani. Vannak természetesen örömeink is. Például jövőre a televíziónk történetében rendkívüli jelentőséggel bíró eseményre kerül sor: előreláthatóan az év második felében működni kezd a Magyar Televízió szegedi és pécsi stúdiója. Egyelőre ugyan szerény körülmények között, de mégis megteremtjük a vidéki televíziózást! Annyi mindenben Budapest-centrikus ez az ország - a televízió sem kivétel ez alól. Ennek sok a hátránya. Két nagy kultúrhagyományokkal rendelkező nagyvárosunk bekapcsolása új színt jelent majd az országos programban. Alapelvünk: a pécsi és szegedi stúdiónkban pécsiek és szegediek dolgozzanak! Délkelet- és délnyugat-magyarországi örömökről és gondokról, eseményekről, a körülményeket jól ismerő munkatársak tudósítsanak! Türelmi időre természetesen szükség van - de mindenképpen megéri!...
A televízió - ideológiai nagyüzem. Mind a két szó fontos! Nagyüzem, tehát nagyüzemi módon kell kialakítani szervezetét, nagyüzemi módon kell irányítani! Nem vagyok bürokrata alkat, de azért meglepett, hogy amikor fontos nemzetközi szerződéseket kértem betekintésre, nem tudták a kezembe adni: egyszerűen nem volt egy jól szervezett irattár! Komoly értéket képviselő filmek szerkesztői, gyártásvezetői íróasztalok fiókjaiban hevertek - mindenféle nyilvántartás nélkül. Ezen is nagyon gyorsan kellett változtatni..."

Az 1975-ös korabeli statisztika szerint az év folyamán a TV Híradó 7832 külföldi eseményről kapott képes tudósítást, ebből 3332-t a Visnews, 3381-t a United Press filmes hírügynökségtől, a Híradó pedig 584 tudósítást küldött a partnereknek, ebből tizenhetet a Visnewsnak és tizenhatot a United Pressnek.

Az 1975-ben történt műszaki fejlesztések:
(Forrás: Koreny János - Heckenast Gábor - Polgár András: A Magyar Televízió története című könyv.)
- A mágneses rögzítők sorában újabb AMPEX VR 2000 jelűek kerülnek üzembe 1974-75 során. Öt darab épül be a Központi Rögzítőbe, ebből három gép RA 4000 automatikus, időkódos montírozó egység. Ez új munkamódszert teremt a képrögzítési technológiában, mód van a nyers felvételek elkészültével a végső termék összemontírozását előre elkészített program szerint végezni. Egyre több az ezzel a felvétellel készült műsorok aránya. Nem csak színesben, fekete-fehérben is. Erre a célra még 1976-ig használják a filmes technikát, a telerecordingot is.
Az AMPEX quadruplex technikában kidolgoznak egy hordozható, könnyű gépet, a VR 3000-t. Fekete-fehér kézi kamerával együtt, egy Volga Combi gépkocsiba szerelve megszületik a később könnyű elektronikának nevezett generáció első hírnöke. Ez az apparátus még nem versenyezhet a filmtechnikával, mert kezelése nehézkes.
- 1975-ben sor kerül második nagy stúdiónk, az l-es rekonstrukciójára. A THOMSON cégtől vásárolják a négy színes kamerát és a SECAM-mixert. Az első ízben érkező TTV 1515 kameraláncok igen korszerűek. Automatikus konvergenciahiba-kiegyenlítőjük a THOMSON cég szabadalma, úgyszintén a színcsatornák spektrális elosztása: három plumbikont használt fel, de a színegyensúly stabilitásában majdnem a négycsöves eredményt éri el.
- Ez évben sor kerül az új Színes-3 közvetítőkocsi átvételére is. Berendezése két darab THOMSON TTV 1515 kamera és SECAM-mixer. Újdonság, hogy beépített AMPEX AVR 2 videomagnója és áramfejlesztő aggregátora van. Ez új fejezet a közvetítőkocsik technológiájában, könnyebb kivitelű autóbusz, két kameralánc, függetlenség a villamos hálózattól és mikrolánctól vagy rögzítőkocsitól. Ez az a technika, amit később EFP-nek hívunk (Electronic Field Production).
- Az AVR 2 géppel új rögzítőgeneráció lépett a Magyar Televízió falai közé. Felépítésében, montírozó egységében is modulrendszerű. Egyszerű a kezelhetősége, karbantartása, az összes szervobeállítás egyetlen potméterre korlátozódik. Vákuumrendszere nem tartalmaz motort, Venturi-elven működik. Áramkörileg a harmadik generációba tartozik. Időalap-korrektora digitális. A videómagnók lejátszási időhibáit eddig változtatható késleltetésű művonallal és a lejátszó mechanizmusba való beavatkozással korrigálták. Az új technika nagyon elegáns és üzembiztos: a lejátszott jel néhány sorát digitálisan kódolva tárolókba írja be, a kiolvasás pedig a helyi szinkrongenerátor órajelével történik. Az AVR 2 gép az AMPEX utolsó quadruplex fejlesztése. Megérkezésével elkezdődik egy ötéves üzemfejlesztési periódus ezekkel a gépekkel... És két évtized múlva, amikor még mindig van két colira rögzített régi műsor, amit új technikára kell átmenteni, ezek a gépek állják még a sarat...

Az év során majd százezerrel (pontosan: 97.738-al) nőtt a tévéelőfizetők tábora; december 31-ével 2.390.190 ez a szám. Ez azt is jelenti, hogy míg egy évvel ezelőtt száz háztartásra 68 készülék jutott, ekkor már 71. A Rádió és Televízió Újság év végi példányszáma 1078 volt.

Felhasznált irodalom:
MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tvtörténet - tévétörténeti honlap
Rádió és Televízió Újság 1975.
MTI híranyagok 1975.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1975, Aczél Endre szövege
Magyarország 1975
Népszabadság 1975
Népszava 1975
Hajdú-bihari Napló 1975
Petőfi Népe 1974
Észak-Magyarország 1975
Magyar Nemzet 1975
Magyar Hírlap 1975
Magyar Ifjúság 1975.
Esti Hírlap 1975.
Szolnok megyei Hírlap 1975
Tolna megyei Népújság 1975
Magyar Ifjúság 1975
Vas Népe 1975
Kelet-Magyarország 1975
Csongrád megyei Hírlap 1974
Nógrád 1975
Társadalmi Szemle 1975
Békés megyei Népújság 1975
Élet és Irodalom 1975
Élet és Tudomány 1975
Délmagyarország 1975
Magyarország 1975
Filmvilág 1975
Filmkultúra 1975
Film Színház Muzsika 1975
RTV Szemle 1975