Díjak

Arany Prága TV Fesztivál:
Császár István: Gyilkosok - tévéjáték. A legjobb női alakítás díja (Szemes Mari). Rendező Dömölky János, operatőr Illés János, író Csiszár Ferenc, dramaturg Benedek Katalin.

Barcelonai ONDAS Fesztivál:
Dante: Pokol - ONDAS-díj. Rendező Rajnai András, operatőr Abonyi Antal, dramaturg Jánosi Antal.

Hollywoodi TV Világfesztivál:
Keménykalap és krumpliorr - ifjúsági tévéfilm sorozat. A gyerekkategória nagydíja. Rendező Bácskai Lauró István, operatőr Ráday Mihály, író Csukás István, dramaturg Békés József.

Salzburgi Gyermekfilm Fesztivál:
Dunai hajós, I.-II. rész - a gyermek-zsűri díja. Rendező, forgatókönyv Markos Miklós, operatőr Lakatos Iván, zene Hidas Frigyes.

Montreux, Arany Rózsa Fesztivál:
Szórakoztató tévéműsorok fesztiválja, ahol egyébként Szinetár Miklós, a Magyar Televízió művészeti igazgatója a zsűri elnökhelyettese.
Alfonzó-cirkusz - magyar tévéfilm, a nemzetközi zsűri különdíja. Rendező Bednai Nándor, operatőr Darvas Máté.

Várnai Vöröskeresztes és Egészségügyi Filmek Fesztiválja:
Tennem kellett valamit - II. díj. Rendező, író Kárpáti György, szerkesztő Radványi Dezső.

Veszprémi TV Találkozó

Az V. Veszprémi TV Találkozó zsűrijében Boldizsár Iván elnökölt.
Urbán Ernő - Szőnyi G. Sándor: Írott malaszt - tévéfilm. Fődíj. Operatőr Ráday Mihály, dramaturg Deme Gábor.
III. Richárd - fődíj. Rendező Fehér György, operatőr Edelényi János, fordította Vas István, dramaturg: Zahora Mária.
Szép Ernő: Ida - fődíj. Rendező Ádám Ottó, operatőr Molnár Miklós.
Császár István: Gyilkosok - Veszprém város díja. Rendező Dömölky János, operatőr Illés János, dramaturg Benedek Katalin.
Különdíjat kaptak:
Törőcsik Mari, az Amire vágyunk című műsorban nyújtott alakításáért,
Polgár Géza, az Írott malaszt című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Edelényi János, a III. Richárd című tévéjáték operatőri munkájáért,
Alfonzó (Markos József) az Alfonso cirkusz című műsorban nyújtott különleges teljesítményéért.

MÚOSZ Hazádnak rendületlenül címmel kiírt pályázata:
Hazámat szolgálom - a MAFILM katonai stúdiója és a Magyar Televízió közös sorozata, I. rész. A filmkategória első díja. Rendező Takács I. Gábor. Eck T. Imre - Vértessy Sándor: Ének a végekről - a sorozat Obsitosok című epizódja második díjat nyert.
Sípos József - Kovalik Károly: Tiszta szívvel - film, harmadik díj.
Bokodi Béla riportsorozata a szolnoki ejtőernyős-világbajnokságról szintén harmadik díjat kapott.

Január

A hónap folyamán a Lengyel Televízió filmet forgat a Magyar Televízióról.

Január 1. 15.45 Tirso de Molina A zöldnadrágos lovag című vígjátékának közvetítése felvételről a Gyulai Várszínházból.

20,05 Újévkor indul a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozat, gyorsan népszerűvé váló szereplőivel, a pszichológus-bagoly Bubó doktorral és asszisztensnőjével, Ursulával... Szinkronhangjuk Szabó Gyula és Csala Zsuzsa.

20.20 Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó - tévéfilm vetítése. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Koltai Lajos, rendező Ranódy László. Főszereplők: Asszony - Törőcsik Mari, Férfi - Haumann Péter, Lovag Martiny - Darvas Iván.

A Filmvilág 1975/3. számában írta Menyhárt László, részlet:
"A televízió, felbuzdulva a Flinstone család, a Mézga család és más, hasonló rajzfilmsorozatok sikerén, új sorozatot indított. Huszonhat alkalommal látjuk majd dr. Bubó - főállásban amolyan tudós bagoly - és megtermett asszisztensnője, Ursula medve-kisasszony, valamint az erdőőrségtől akkreditált sólyom Csőrmester kalandjait. A sorozatot a tévé megrendelésére a Pannónia Filmstúdió készítette.
Az egyes részek alapkoncepciója, hogy az erdőben lakó - általában lelki sérült - állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzák föl az alkotók (Romhányi József író, Ternovszky Béla és Nepp József rendezők). Romhányi verseiben és rím- és szójáték-gazdag prózájában - amelyek máskor is jó alapanyagot biztosítottak a rajzfilm számára - megnyilatkozik a groteszkre fogékony szürrealista látása, nyelvi találékonysága és parodisztikus társadalomkritikai érzéke. A nyelv lehetőségeivel játszadozó szó- és rímfacsarásai a gyermeki játékosságot kívánják föléleszteni mulatságos, képtelen nyelvi élményeivel."

Január 2. 17.55 Az első fénykép - Cseh Tamás műsora.
20.05 Shiller Don Carlos című tragédiájának közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1974/52. számában Cseh Tamás és Bereményi Géza így ajánlották a nézők figyelmébe műsorukat:
"Az ötvenes években, amikor mi gyerekek voltunk, a rádiók, a megafonok és az emberek valósággal ontották a különféle énekeket. Nóta, népdal, operett, népdal, sláger hangzott mindenütt. ťA kerthez tartozott a rózsaŤ, ťelcsitult a város, a békés JerevánŤ, volt, aki ťéletében hajlongott sokatŤ, más meg ťgyűlölte a vadvirágos rétetŤ, egyesek azt dúdolták, hogy ťzakatol már a sok kerék, a sok gyerek nevetŤ, mások, hogy ťcsupa könny a szobámŤ, megint mások, hogy ťsapkám vidáman meglengetemŤ... A dalok mindig nagy erővel idézik fel azt az időszakot, amikor szívből kedvelték őket. E felidéző képességük segítségével szeretnénk bemutatni, hogy a korszakok, az életek, a sorsok milyen sokféle hangulatot, maradványt cipelnek magukkal - és ha sikerül - azt is, hogy ez mind: egy része történelmünknek.
Az első fénykép című műsor ennek ellenére saját szerzeményű dalokból áll, csak egy-két zenei szövegidézet utal a régi kedvencekre - eredetükre. Jogos a kérdés: ha a hajdani ťslágerekŤ környezetét, emlékét akarjuk felidézni, miért nem maguk a régi dalok hangzanak el? A válasz: mert ezek a dalok elsősorban mirólunk szólnak, akiknek gyerekkorát régi szerzemények vették körül, és olyan mélyen belénk ivódtak, hogy arról a harminc évről, amit megéltünk, másképp nem tudunk énekelni. És arról sem, hogy kik vagyunk ma..."

Január 3. 17.40 befejeződik a 8 nap alatt a Föld körül, a tízen túliak vetélkedője. Szerkesztő Takács Vera, rendezte Horváth Ádám, és először vezet műsort Rózsa György.

A TV Híradóban Zádor László szerkesztő és Török Vidor operatőr készített tudósítást az Erkel Színházban, ahol Mikó András rendezésében mutatták be Benjamin Britten Koldusoperáját, Házy Erzsébettel és Palcsó Sándorral a főszerepben.

20.05 Jávor Ottó: Felnőttek (Árvák, Küszöb) - tévéjáték. Televízióra írta Szauder Péter, dramaturg Jánosi Antal, vezető operatőr Németh Attila, rendezte Málnay Levente. Főszereplők Tomanek Nándor, Némethy Ferenc, Páger Antal.

A Rádió és Televízió Újság 1975/3. számában Rózsa György így nyilatkozott S. P.-nek:
"Nem könnyű dolog egy 4X40 perces vetélkedősorozatban műsorvezetőnek lenni. Hát még, ha az ember először szerepel a képernyőn! Rózsa György rögtön elsőre ilyen feladatot kapott: a 8 nap alatt a Föld körül című gyermekvetélkedő műsorvezetőjeként ťdebütáltŤ. De csak a képernyőn, hiszen szerkesztőként már régóta olvashatjuk nevét műsorok alatt.
- 1971-ben, az ELTE magyar-orosz szakának elvégzése után kerültem a Televízióhoz, de már gyerekként ťbensőségesŤ kapcsolatba kerültem vele. 1957-ben ugyanis nagyapám megvette első készülékünket és én azóta, kisebb-nagyobb megszakításokkal ťa képernyő előtt ülökŤ. Az első műsor nézése közben ťelhatároztamŤ, hogy a Televízióban fogok dolgozni, de a lehetőségre egyetemista koromig várnom kellett. Először külsősként Borús Rózsa és Kelemen Endre ťvédőszárnyai alattŤ mindeneskedtem az Iskolatelevíziónál, voltam ügyelő, asszisztens, fordító. Ötödéves egyetemista koromban ösztöndíjasként fél évet Leningrádban töltöttem, az ottani televíziós módszertani kutatóközpontban sok anyagot gyűjtöttem Az irodalomoktatás lehetőségei és módszerei a televízióban című szakdolgozatomhoz. Iskolákat látogattunk, részt vettem kísérleti felvételeken. Nagyon érdekelt ez a téma, de a diploma megszerzése után nem az ITV-hez, hanem a gyermekosztályra kerültem szerkesztőnek. Alig két hét múlva már adásba is ment első műsorom, a Hétmérföldes kamera. A cserét nem bántam meg, mert egyrészt így is gyerekekkel foglalkozhatom...
- A mostani műsorvezetésnek voltak előzményei?
- Mióta a Televízióhoz jöttem, dédelgettem azt az álmomat, hogy egyszer talán riporterként is kipróbálhatom képességeimet. Második éve tagja vagyok Vitray Tamás riporter-stúdiójának, ahol igyekszem minél többet ellesni a riporterkedés azon fortélyaiból, amelyeket egyáltalán meg lehet tanulni. Vitray ťtanár úrŤ foglalkozásain rendszeresen készítünk próbafelvételeket, amelyeket később megbeszélünk, elemzünk. Így egy kis gyakorlatot is szerezhettem, mégis én csodálkoztam a legjobban, amikor főnökeim ilyen komoly feladattal bíztak meg. Először kicsit megijedtem, de amikor megismerkedtem a Takács Vera kollégám által szerkesztett műsorral, elvállaltam. A legtöbbet talán a rendezőnek köszönhetem: most látom csak, milyen nehéz dolgom lett volna a ťmélyvízbenŤ, ha nincs Horváth Ádám mindenre kiterjedő figyelme, nincsenek szigorú ťkülönóráiŤ..."

Január 4. 18.50 Örökség címmel indul néprajzi sorozat. Hosszú előkészítő munka után (1971) került a nagyközönség elé került az új sorozat, amely tíz filmjében a magyar kultúra még megtalálható, napról napra fogyó jelenségeinek megörökítését tűzte ki célul.

Január 8. 18.35 indul a Hol vagytok ti régi játszótársak? című sorozat. Készítői Pásztor Ferenc szerkesztő-riporter, Edelényi János, Janovics Sándor és Várszegi Károly operatőrök, Szűcs László rendező.

20.00 Száraz György: Vacsora a hadiszálláson - tévéjáték. Dramaturg Zahora Mária, vezető-operatőr Sík Igor, rendező Hajdufy Miklós. Szereplők: Nagy Attila, Horváth Sándor, Bitskey Tibor, Fölöp Zsigmond, Kozák András, Lőte Attila, Inke László, Madaras József, Csíkos Gábor, Gelley Kornél, Izsóf Vilmos, Ujlaky Károly, Darvas Iván, Egri Márta, Jani Ildikó, Szakács Eszter, Deák B. Ferenc, Rajz János.

Január 9. 20.00 újabb hat filmmel folytatódik az Egy óra múlva itt vagyok. Láng Vince (Harsányi Gábor) kalandos históriájának IX.-XIV része. Író Pintér József, rendező Wiedermann Károly.
20.01 a 2. műsorban Kende Sándor: Szerelmetes barátaim - dráma közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Január 10., a Nemzeti Színház bemutatta Németh László VII. Gergely című drámáját, tudósított a TV Híradó.

Január 12. 16.20 bemutatják az APN és a Mongol TV koprodukciójában készült A kék égbolt országa című dokumentumfilmet.
18.15 dokumentumfilm sorozat indul Hazánk, Magyarország címmel. A MAFILM és a Televízió közös sorozata 13 részben mutatja be a 30 éve felszabadult országot.

A heti műsorújság 1975/2. számában Radványi Dezső így ajánlotta a nézők figyelmébe a sorozatot:
"Az összefoglaló főcím előre jelzi a vasárnap kezdődő dokumentumfilm-sorozat szándékát: felfedezni-bemutatni hazánkat - országnak-világnak.
Felfedezni? Igen! Mert három évtized fejlődése - bármennyire hisszük is, hogy ismerjük eredményeinket - olyan roppant változásokat hozott, hogy egy-egy tájegységet áttekintve még a kamera szeme is meglepődött, sőt a témára felkészült forgatócsoport tagjai is elcsodálkoztak. Menet közben ugyanis - s most 30 év meneteléséről van szó - hajlamosak vagyunk reagálás nélkül, vagy netán közömbösen elmenni legszebb, legértékesebb újdonságaink mellett. Ritkán - főként, ha külföldi vendégünk csodálkozva oldalba bök - vesszük észre, hogy önerőnkből mi mindent alkottunk. Ezért a 13 részes sorozat minden egyes filmje felkiáltójeles figyelmeztetés: ťszíveskedjünkŤ elismerni áldozataink és tudásunk, saját és össznépi munkánk sikereit. S bár három évtizedes fejlődésünk tükre valamennyi film-fejezet, ezek mégsem úgynevezett leltár-filmek. Nem az ťez is felépült ,már az is megépült, már ilyenünk is van, olyanunk is vanŤ, hanem látványos és hangulatos tájak, nevezetes történelmi emlékek és események, korrekt valóságok és szerény számvetések bizonyítják, hol tart ma hazánk. A magyar nézők önmagukat és teteiket látják majd viszont a képernyőn és a mozivásznon. Ugyanakkor a külföldi nézők a csikós-gulyás, a paprikás-csárdás, a délibábos Magyarország helyett végre a dolgos-művelt, épülő-szépülő, valóságos Magyarországot ismerhetik meg.
A MAFILM és a Televízió mindössze 13 részes koprodukciója természetesen nem törekedhetett teljességre, de azért így is bő a választék tájakban és témában egyaránt. A sorozat-jelleg ellenére minden egyes film önálló produkció, s mert különböző alkotók művei, ezért változatosak a feldolgozások is. Bizonyos, hogy a vállalkozás nem tekinthető befejezettnek s az évfordulós ünnepségek után remélhetően tovább készülnek a Hazánk, Magyarország filmjei, hogy idővel| megközelítsék az országos összképet..."

A Pest megyei Hírlap 1975. január 14-i számában írta L.L:
"Szépség és igényesség.
Figyeljünk a vasárnap kezdődött Hazánk, Magyarország című sorozatra: mindössze erre szeretnénk itt olvasóink figyelmét felhívni. Már az első adásból kiderült, valami egészen szép és igényes vállalkozás kezdődik ezzel a műsorral. Nézzük hát az ilyen sorozatoknak kijáró figyelemmel."

A Csongrád megyei Hírlap 1975. január 14.-i száma írta:
"Érdeklődéssel várta minden tévénéző annak a 13 részes dokumentumfilmnek első részét, amelyet Hazánk, Magyarország címen a MAFILM és a Televízió közösen forgatott felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére. Az első rész vasárnap, a kora esti órákban Beszélgetés a térképpel címen került vetítésre. A térkép nagy találmány volt, és 1566-tól figyelemmel kísérhettük a magyar térképtudomány kialakulását és fejlődését a magyar történelem nagy korszakaiba ágyazva. Megszólalt - természetesen - a mai magyar térképészet tudomány kiválósága, dr. Radó Sándor is, aki a magyar kartográfiát "nagyhatalommá" fejlesztette. A sorozat első része - noha tartalmazott néhány érdekességet - csalódást keltett a nézőben. Somló Tamásnak, a rendező-operatőrnek nem sikerült a rendelkezésére álló 25 percben a Hazánk, Magyarország sokat sejtető cím mögé igazán érdekes és sokatmondó tartalmat sűríteni. A sorozat iránti bizalmunkat talán megerősíti a következő vasárnapi adás, amelynek címe Volt egyszer egy Viharsarok... Ebben Békés, Csanád, Csongrád, a hajdani paraszti nyomor földjén a felszabadulást követő évek változásait láthatjuk majd. Rendezője Lakatos Vince, operatőrje Lakatos Iván."

A Filmvilág 1975/2. számában Kristóf Attila írta, részlet:
"Felszabadulásunk 30. évfordulójára tizenhárom részes dokumentumfilm-sorozatot készített közös vállalkozásban a MAFILM és a Televízió. A 25-30 perces kisfilmeket január 12-től kezdve április 4-ig, vasárnap délutánonként mutatja be a tévé, ugyanakkor a mozikban is vetítésre kerülnek. Önálló művek ezek a dokumentumfilmek, mégis célját és hangvételét tekintve összefüggő, lebilincselően érdekes sorozat áll össze belőlük, az ünnephez méltó.
Egy részük a jellegzetes magyar tájegységek, a Balaton, a Zempléni-hegység, a Duna-Tisza köze, a Hortobágy életét mutatja be a film sajátos, a képzőművészethez közel álló eszközeivel, szinte tökéletesen felidézve e tájak hangulatát A filmek többsége egy-egy gondolatkör kibontásával a felszabadulás óta eltelt harminc esztendő változásait követi nyomon..."

Január 13., a tévé elnökségi ülésén Szinetár Miklós, az egyéb ügyek között felvette Rajnai András kísérleti dramaturgiájának létrehozását:
"A következőket javaslom az Elnökségnek állásfoglalásra: Rajnai András és Jánosi Ferenc [bizonyosan Jánosi Antal dramaturgról van szó, a dokumanteumban elírták a nevét - Dunavölgyi Péter], akik eddig is nagy dolgokat hoztak, kísérleteztek új dolgokkal, önálló csoportot kellene kialakítaniuk, magukkal vinnék a státuszukat is. Ez a csoport 3-4 emberből állna. Úgy gondolom, hogy az Irodalmi és Drámai Főosztályon belül lenne ez a csoport. Tulajdonképpen nem tartoznának a főosztályhoz, csak helyileg lennének ott. Van tervük már erre az évre. Javaslom, kapjanak 3 millió forint költségvetést."
Nagy Richárd megjegyzése:
"Sándor és Szinetár elvtárs beszéljék meg a Rajnaiék ügyét, és tegyenek nekem javaslatot, a költségvetésről majd később beszélünk."
Jegyzőkönyv: Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.

Január 15., a TV Híradó hírt közölt a budapesti repülőszerencsétlenségről. Később a Politikai Bizottság is jelentést hallgatott meg az okokról. Részlet a
Politikai Bizottság 1975. március 11-i ülése jegyzőkönyvéből:
"Jelentés a MALÉV IL-18 típusú repülőgépének 1975. január 15-i Budapest Ferihegy repülőterén bekövetkezett balesetének vizsgálatáról. Rossz időjárási viszonyok között, leszállás, majd átstartolás közben a gép a földnek ütközött 340 km/ó sebességgel, ennek következtében a repülőgép darabokra tört, 9 főnyi személyzete azonnal életét vesztette"
Forrás: Magyar Országos Levéltár. -288f 5/659 MSZMP KB PB.

A honvédelmi miniszter a honvédelmi tudósítói hálózat létrehozásának 10. évfordulója alkalmából a sajtó hét dolgozójának Haza Szolgálata Érdemérmet adományozott. A Magyar Televízió munkatársai közül Bereczky Gyula, Mahrer Emil és Szőnyi János arany, Fülöp Tibor az ezüst fokozatot kapta. Menczel Jánost a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke dicséretben részesítette.

A Rádió és Televízió Újság 1975/1. számában Tömpe Istvánnal, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökével a lap főszerkesztője, Lévai Béla készített interjút. Részletek:
"Ismeretes, hogy az MRT kettéválásával, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió önálló intézménnyé alakulásával párhuzamosan megalakult az Állami Rádió és Televízió Bizottság, mint a Minisztertanács tanácsadó, véleményező, koordináló és ellenőrző szerve. Elnökét, Tömpe Istvánt megkértük: az újesztendő küszöbén tájékoztassa olvasóinkat, mi a bizottság feladatköre.
- Megvitatjuk és összehangoljuk a Rádió és a Televízió hosszú távú és éves műsorterveit, koncepcióit. Figyelemmel kísérjük az elfogadott irányelvek érvényesülését és elemezzük a műsortendenciák alakulását.
- "Gyakorlatibb" kérdések nem tartoznak a bizottság hatáskörébe?
- Természetesen tartoznak - a legkülönfélébb összetett, tárcaközi és koordinációs problémák. Az új évben tartandó első ülésünkön például a két intézmény ötéves műsorpolitikai irányelvein kívül megvizsgáljuk a műszaki fejlesztési elképzeléseket és a Posta adóhálózat-fejlesztési tervét is. Áttekintünk a rádiózással-televíziózással kapcsolatos minden komplex fejlesztési kérdést, mindig az adott témában érintett minisztériumok vagy más országos hatáskörű szervek iparágak stb. Szakembereinek bevonásával. Megtárgyaljuk és véleményezzük a Rádió és a Televízió éves költségvetési és beruházási terveit, összehangoljuk nemzetközi kapcsolati koncepcióját, ill. figyelemmel kísérjük annak érvényesülését... De az is a hatáskörünkbe tartozik pl., hogy az 1975 őszén sorra kerülő nemzeti frekvencia (hullámhossz-) elosztási konferenciára kialakítsuk az egyeztetett magyar álláspontot. Figyelemmel kísérjük a nemzetközi rádiózás, televíziózás fejlődését, elemezzük e fejlődés tendenciáit, és a tapasztalatokat szükségszerűen hasznosítjuk a hazai gyakorlatban. Ezzel összefüggésben jegyzem meg, hogy megtárgyaljuk a Tömegkommunikációs Kutatóközpont éves tervének főbb témáit, a kutatási munka irányát is."

Január 19. 14.00 Útkeresés - vasárnap kora délután jelentkezett a pedagógusok műsora. Szerkesztő Böröndy Erzsébet, riporter dr. Sas Elemér, operatőr Kocsis Jenő, rendező Béres János.

A Rádió és Televízió Újság 1975/2. számában a tanítók és a tanárok véleményét közölték a televízió oktató műsoraival (ITV) kapcsolatban. Részletek:
"...A televíziót - egy felmérés szerint - több-kevesebb rendszerességgel az iskolák mintegy 70%-ában bekapcsolják. És akkor már minden rendben? Hát - nem egészen. A tanyán tanító alsó tagozatos nevelők, akik egy teremben gyakran több évfolyamot is tanítanak egyszerre, nem győzik hangoztatni, hogy számukra a képernyő valóságos varázseszköz, amelynek segítségével a gyerekek bejárhatják, felfedezhetik a világot.
A pedagógusok jórészében magától értetődően merül fel az az igény is, hogy elméleti, módszertani segítséget kapjanak munkájukhoz. E téren bőven van tennivaló - nemcsak az Iskolatelevízió, hanem a pedagógusképző intézetek és egyéb országos hatáskörű szervek háza táján is. Az utóbbi idők legnagyobb közönségvisszhangot és elismerést kiváltó adássorozata meggyőzően bizonyítja ezt. Az alsó tagozatos nevelőknek sugárzott Ahol mindenki felfedez és a felső tagozatos tanároknak készült Építsük fel a matematikát sorozatok - a szerkesztőséghez érkezett levelek tanúsága szerint - jelentősen hozzájárultak a matematikatanítás reformjával együtt járó új szemlélet és gyakorlat meghonosításához. Az ország minden részéből érkezett hozzászólások között találhatók Péter Rózsa akadémikus, egyetemi tanár sorai is: ťBár éjszaka dolgozom, és fél 11 előtt nemigen szoktam felkelni, a múlt hét öt napján hajnali 8-tól 10 óráig a tévét néztem. Sok öröm is volt benne; felejthetetlenek maradnak számomra az iskolától még meg nem rontott, a felfedezés lázában égő tündéri gyerekarcok, és annak biztató jelei, hogy a mi tanításunk nem is fogja őket megrontani... A következőkben pedig a barátaimnak írom meg ellenvetéseimet, hogy az új sorozatban ezeket hasznosíthassák.Ť Ha az Iskolatelevízió munkatársai együttesen kívánhatnának valami szép ajándékot 1975-re, alighanem az ilyesfajta kritikának örülnének legjobban."

Január 21. 20.00 5-tusa címmel Egri János új vetélkedővel jelentkezett, keddtől szombatig minden nap. Játékvezető Réz Ádám, Antal Imre, Egri János, Sumonyi Zoltán, Horvát János. Szerkesztő Egri János, rendező Born Ádám. Mind az öt játékot - az egymást követő napokon - más játékvezető vezette.

Az Esti Hírlap 1975. január 22-i kritikájából részletek, (barabás) tollából:
"A televízió nézői sportriporterként ismerték meg Egri Jánost, aki most jobbára rejtvény- és játékműsorokat szerkeszt. Kettős érdeklődését ezúttal összekötötte: olyan játékot szervezett, amely egy nagyon nehéz, de igen népszerű - a magyar színeknek sok dicsőséget hozó - sportággal, az öttusával rokon. A címe is ez: 5-tusa. Ugyanaz a négy versenyző - egy tervelőadó, egy egyetemi hallgató, egy érettségiző diáklány és egy mérnök -játssza öt estén át, egymástól különböző ágazatban. S valamiképp e szellemi vetélkedő pontozása is az ťigaziŤ öttusa pontozási rendszerét követi...
Maga a játék azonban valószínűleg többekben csekély érdeklődést kelthetett: a sok magyarázat ellenére is csak lassan lehetett megérteni a licitálás és a pontszámok bonyolult kapcsolatát, s egy-egy betű kitalálása akkor sem lelkesített igazán, amikor egyik-másik játékos merészen, egyszerre négyet talált ki, vagy legalábbis próbált megfejteni...
Végül a szerkesztés slampossága: hol külön hangzónak számította a szavak közti közt, hol elfeledkezett róla, ami nem fair a játékosokkal szemben. De talán jobb, színesebb, érdekesebb lesz a hátralevő négy vetélkedő."

A Filmvilág 1975/4. számában írta Baróti Géza, részlet:
"Sokat ígérő nekifutással kezdődött a Televízió ötnapos ťnonstopŤ vetélkedője, amelynek elnevezését a sport világából merítették. A játékos szellemi versengések népes tábora nekigyürkőzött a szurkolásnak, remélve, hogy a képernyőről jó ideje letűnt Ki kicsoda és más elnevezésű műveltségi cselgáncsküzdelmek izgalmasan mulatságos folytatásában lesz része keddtől szombatig. A szombat este lezajlott döntő azonban megerősítette a nézők estéről estére fokozódó gyanúját, hogy ez az új vállalkozás nem pótolja népszerű elődeinek szórakoztatva oktató, feszültségektől terhes negyedóráit, amikor a halkan ketyegő óra és a versenyzők révülten töprengő arca szinkronban jelent meg a képernyőn, s az akkor már beavatott néző a körmét rágta izgalmában, kitalálja vagy nem találja ki? Olyan pillanatok voltak azok, mint amikor egy döntő mérkőzésen a csatár egyedül áll az üres kapu előtt.
Az 5 tusa öt mérkőzését öt játékvezető bonyolította le. Ki megejtő nyugalommal, mint Réz Ádám, ki kamaszos bájjal, mint Horváth János, de mivel az öt játékvezető sem volt azonos súlycsoportban, az ötször húsz perc is széttöredezett, egyenetlenné vált. Nem alakult ki nagy tétre menő küzdelem a stúdióban, csupán egyfajta lustán patakzó fejtörés, tétova találgatások. Valamiképpen úgy hatott az egész játék, hogy a sportnál maradjunk, mint amikor a téli alapozás után első edzőmérkőzését játssza egy csapat, komoly ellenfél nélkül, melegítőben.
Különböző játékelemekből állították össze az új vetélkedőt, szerencse- és társasjátékok elemeiből, de sem a kocka, sem a sakk vagy a kártya, de az összerakós mozaikjáték sem késztette a versenyzőket olyan erőfeszítésre, mint a barkochba végjátéka, amikor már-már megszólal a gong. Mintha a műsorszerkesztő túl- és alábecsülte volna játékosait, úgy keverte meg a kitalálandó kérdések kártyapakliját, hogy az effajta játékok gyakorlatában kevéssé jártas néző is rávágta a megfejtést, más kérdések viszont megfejthetetlennek bizonyultak..."

A Film Színház Muzsika 1975/5. számában Apáthy Miklós kritikájából részlet:
"...Talán mi, nézők is megkedvelnénk az itt látott játékokat, ha - akár havonta - újra találkozhatnánk e játékokkal, játékvezetőkkel. Különösen Réz Ádám és Horvát János volt elemében, az előbbinek egy szellemes megjegyzésére is emlékszem: ťNem tudok olyan híres embert mondani, akinek a neve hézaggal kezdődik...Ť Én tudnék egyet: az övét. Egy olyan hézagot tölt ki játszókedve, mely már a múlté. Arra az időre gondolok, amikor kispolgári csökevénynek számított a frissítő, ismeretet játszva gyarapító, elmeélesítő játék."

Január 22. 18.35 ismét egy új műsor, a Falujárás.
20.20 Max Frisch: Don Juan, avagy a geometria szerelme - komédia közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

A műsorújság 1975/3. számának figyelemfelkeltő cikkéből részlet:
"...A Falujárás állandó adásidejével, időszerű témáival elevenebbé, közvetlenebbé szeretné tenni a kapcsolatot a televízió és nézői között. A sorozat ugyan a mai faluról és mezőgazdaságról szól, de nemcsak a falunak. Olyan tükröt kíván elénk tartani, amelyben láthatjuk a falvak változó arcának szépségét vagy éppen hiányosságait, és okulhatunk is belőle. Fórumot kínál a műsor a falu minden olyan értékének, amelynek közreadása előbbre lépést jelenthet a munkában, a közéletben. Kezdő számaiban a termelés, a zárszámadások gondolatai mellett helyet kapnak a kiskertek gazdáinak gondjai, a világgazdaság legfrissebb hírei és a mezőgazdaság technikai újdonságai is. Ha újság volna ez a műsor, azt mondhatnánk: első példányai mutatványszámok. Szerkesszük együtt tovább; tartalmi és formai változtatások ötleteit, javaslatait szívesen várja a szerkesztő: Varga János."

Ezen a napon a Népszabadság és a Magyar Nemzet is leközölte az előző napi MTI anyagot:
"1975-ben tovább bővülnek, gazdagodnak a Magyar Televízió nemzetközi kapcsolatai. A következő hetekben, hónapokban számos ország tévéprodukcióit, filmjeit láthatjuk majd a képernyőn, s ugyanebben az időszakban jó néhány magyar alkotást mutatnak be más országokban. Különösen most, felszabadulásunk 30. évfordulójának közeledtével vált élénkebbé Magyarország iránt a nemzetközi érdeklődés.
Valamennyi szocialista ország televíziója megemlékezik az évfordulóról, de műsort kértek tőlünk jó néhány kapitalista államból és a harmadik világ országaiból is. Többek között Venezuela, Svédország, Irak, Algéria, Svájc, Finnország vetít majd április 4-e táján hazánkról, ipari, gazdasági fejlődésünkről, művészeti életünkről készített produkciókat.
Különösen harmonikus az együttműködés a szovjet televízióval. Éves szerződés alapján fejlődik a kapcsolat a szovjet APN hírügynökséggel is, amely különösen a szovjetunióbeli filmforgatások megszervezésében, lebonyolításában vállal nagy szerepet. A baráti közös munka egyik bizonyítékának ígérkezik az a tervezett Fórum-adás is, amelyet teljes egészében a Szovjetuniónak szentelünk. Erre az estére neves szovjet személyiségek, politikusok, újságírók, művészek, sportolók jelentették be részvételüket.
A következő időszakban hat országgal írunk alá egy, illetve két évre szóló munkatervet. Köztük szerepel Lengyelország, Csehszlovákia, Mongólia és Algéria, de tervezzük a kapcsolatok felvételét olyan államokkal is, mint Portugália, illetve Mexikó. Utóbbiban hamarosan magyar tévéstáb kezdi meg egy hatrészes színes film forgatását az ország természeti szépségeiről, kultúrájáról, ősi művészetéről. Forgatócsoportot várunk Kubából.
Az idén több jelentős nemzetközi televíziós értekezlet színtere lesz Budapest. Februárban az Intervízió egyik szekcióülésére kerül sor, majd májusban a híradó-szakértők tartják tanácskozásukat fővárosunkban. Júniusban ismét megrendezik az immár hagyományos veszprémi televíziós szemlét, amelyre ezúttal is a világ számos országából várnak tévés szakembereket, kritikusokat. A Magyar Televízió munkatársai is ott lesznek a külföldön sorra kerülő nemzetközi tanácskozásokon, filmbemutatókon és fesztiválokon."

Január 23. 17.40 Nyugalmunk érdekében. Szerkesztő Karácsondi Miklós, forgatókönyv Berkes Péter, műsorvezető Vértessy Sándor, rendező Csányi Miklós.
21.35 Gép indul... Irkutszk - utazás az Aeroflot járatain, riportfilm. Szerkesztő-gyártásvezető Illés Tiborné, operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.

A Kelet-Magyarország 1975. január 25.-i száma, részletek M.S. kritikájából:
"Új sorozatot indított csütörtökön este a televízió: negyedévenként jelentkező, polgári védelemmel kapcsolatos műsor első adását láthattuk. A szerkesztő (Karácsondi Miklós), a forgatókönyvíró (Berkes Péter) és a műsorvezető (Vértessy Sándor) nem kevesebbre vállalkozott, mint az atomfegyver 30 percben történő bemutatására...
Ezekre az ismeretekre főleg a polgári lakosságnak van szüksége. Adatokkal bizonyították, hogy a korábbi arány megfordult: régen a harcolók közül szedte áldozatait a háború, de egy esetleges újabb háborúban már minden tíz áldozat közül kilenc polgári személy, a hátország lakója lehetne. Ezért is fontos megismerni a fegyvert és az ellene való védekezés lehetőségét mindenkinek...
Érdemes tehát a Nyugalmunk érdekében című sorozat adásait megnézni. Akkor is - mint azt a közreműködők írják filmjük első részéről -, ha a béke megnövekedett reményeinek korszakában semmi különös ťokaŤ nincs a műsorsorozat megindulásának. Mindössze, más országokhoz hasonlóan a televízió sajátos eszközeivel kíván hozzájárulni a polgári védelem tevékenységéhez, amely immár negyedszázada szolgálja a lakosság biztonságát és nyugalmát."

Január 26. 19.00 A HÉT-ben vetítik Chrudinák Alajos és Várszegi Károly nagy feltűnést keltő dél-libanoni frontriportjának első részét.

Magyar Hírlap, 1975. január 28-i száma, részlet Geszti Pál kritikájából: "Megint egyszer remekelt A Hét, amely - mostanában már vitathatatlanul - egyike lett a televízió legszínvonalasabb, saját feladatait legpontosabban értő, azokat az elképzelhető optimumhoz leginkább közelítve megoldó műsorainak.
Bejrúti és dél-libanoni tudósítással indult a műsor. Chrudinák Alajos nem csupán imponáló arab nyelvtudásával, hanem riporteri, külpolitikus-újságírói szakértelmével és humánus felelősségtudatával is kivívta a néző tiszteletét. Kérdései, amelyeket a libanoni miniszterelnöknek tett fel, az illusztris interjúalany válaszaira következő újabb és kérdései; a helyszínen, tehát az állandó háborús állapotban élő Dél-Libanonban tett útjának riportélményei, és a látottakhoz fűzött magvas, rövid kommentárjai valóban hozzásegítették az információra éhes nézők széles táborát ahhoz, hogy részleteiben pontosabban, egészében pedig valósan fogja fel a háborús fenyegetés baljós légkörében, s a mindennapos emberi tragédiák állandó ismétlődésében vergődő közel-keleti térség bonyolult politikai és katonai kérdéseit..."

A Rádió és Televízió Újság 1975/2. számában Márványi György beszélgetett Nagy Richárddal, a Magyar Televízió elnökével a televíziózásról és az 1975-ös tervekről.
"- Nagy elvtársat néhány hónapja nevezték ki a szervezetileg önállóvá lett Magyar Televízió elnökévé. Addig néző volt, most már az egész intézmény munkájáért felelős. Ebből az új helyzetből hogyan ítéli meg a televízió műsorát, működését, lehetőségeit?
- Az új helyzetben is igyekszem néző maradni, a néző szemszögéből minősíteni műsorainkat. A képernyő előtt ülők véleménye, észrevételei adnak támpontokat a műsor továbbfejlesztésére. Mint néző korábban is elégedett voltam a tévé műsorával. 1970-ben a nagy nyilvánosság előtt mondtam el, hogy ťA mi Televíziónk - gyermekbetegségeit leszámolva - ma már népi igényt elégít ki: tájékoztat, tanít, szórakoztat. Belopta magát a családok életébe, és gondolom, már mindenki hiányolná, ha hirtelen abbahagyná adásait.Ť Ez a X. Pártkongresszus plénuma előtt hangzott el. Új munkaköröm, új felelősségem kritikusabb magatartást követel, de ez a kritika akkor lesz teljes és sokoldalú, ha néző maradok.
- Ami a munkát és lehetőségeinket illeti: a párt és a kormány törődik a Televízióval. A bizalom - amit az ťönállósításŤ jelentett - pénzügyi fedezetet kap jövőre is. A pénz és az eszközök ésszerű felhasználása aztán már a mi feladatunk. Eszköztárunk szélesítésével, a műsoridő mérsékelt növelésével, a tájékoztatás meggyorsításával több emberhez jutnak majd el a műsoraink. A lehetőségekkel párhuzamosan természetesen nő a felelősségünk is.
- Mi a véleménye a televízió közéleti szerepéről, helyéről a magyar társadalomban?
- 2,3 millió készüléktulajdonos van hazánkban. Az ország felnőtt lakosságának több mint feléhez tudunk egyidejűleg eljutni. Ennek a hihetetlenül széles közvéleménynek a hatékony formálása - mint eddig is - őszintén, egyértelmű, szókimondó, a szocialista politika iránt határozottan elkötelezett műsorokkal oldható csak meg. A televízió közvélemény formáló erő, de akkor igazán az, ha közben nem felejti el senki, hogy legfontosabb feladatunk a nézők, az emberek szolgálata. Műsorpolitikánkkal az ő tájékoztatásukat, pihenésüket, szórakozásukat kell biztosítani.
- A szocialista demokráciának is fontos tényezője a televízió. Segítségével az emberek milliói vitathatnak meg fontos kérdéseket; a párt és az állam vezetői milliókkal cserélhetik ki gondolataikat. Hogy ezt a néző is így érzi, azt évente több ezer - kritikát, javaslatot, véleményt, ötletet tartalmazó - levél is bizonyítja.
- Végül még valami. Szerintem - az előbbiekkel összefüggésben - a tévéműsor egésze (de nem egy-egy műsor) a társadalmi élet örömeinek, gondjainak reális keresztmetszetét, vagy inkább tükörképét kell hogy adja. Ez is sokrétű, gazdag programot kíván.
- Az intézmény szerepének van egy speciális oldala: kapcsolatai a kultúra, a tudomány, az irodalom más műhelyeivel. Ez hogyan fejlődhet tovább?
- A Televízió önálló, de nem elszigetelt alkotóműhely. Ismereteim szerint az elmúlt évek során kialakultak az együttműködés tartós formái, és ennek gyümölcseit a néző is élvezte, jó filmek, színházi közvetítések, tévéjátékok formájában. Az előnyök kölcsönösek. Nemcsak a televízió, hanem a társművészetek, az irodalom, a zene, a film és a színház is hasznát látta a televízióval kialakított jó kapcsolatoknak. A lehetőségek az együttműködésre még nincsenek kimerítve. Mi televízióra adaptáljuk a művészet más területeinek alkotásait, de szeretnénk, ha mind több önálló, televízióra írt, komponált mű születne. Hajlandóak vagyunk ezt messzemenően finanszírozni. Őszintén meg kell azt is mondani: a tévéműsorok színvonala nem független a többi művészi alkotóműhely tevékenységétől. Sok ponton valósággal ťösszenőttünkŤ velük, nem csoda, ha se sokkal jobbat, se sokkal rosszabbat nemigen tudunk produkálni. A cél, hogy az alkotók legyenek a tévé önálló művészeti műhelyének munkatársai. Várjuk őket!
- A tudományok területén persze más a helyzet. A tévé önálló művészeti alkotóműhely, de nem önálló tudományos műhely. Feladata nem az alkotás (még a társadalomtudományok terén sem!), hanem a népszerűsítés. Hogy ez milyen magas színvonalon valósulhat meg, arra példa Az öröklődés titkai sorozat, vagy régebben az Iszlám-széria. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a tudományos-technikai forradalom olyan mértékben változtatja meg létfeltételeinket, a társadalom értéktermelő szférájának fejlődését, hogy ez különleges feladatokat ró ránk is. A tudományos eredmények népszerűsítésével többet kell foglalkoznunk.
- Kialakultak-e már elképzelései a tévé jövőjéről, fejlesztési irányáról?
- A tévé jelenlegi vezetése jó tradíciókat folytathat. Akár az előző időszakokban, most is az intézményre vonatkozó elvi, politikai döntések, párt és kormányzati irányelvek megvalósításán dolgozunk. A hasznos, jó folytonosságok alapján most a műsorpolitika biztonságosabbá tételét, a színvonal-hullámzás mérséklését látom legfontosabb teendőnknek. Az "ideális" tévéműsor gyors (aktuális), művészi, érdekes, nevelő jellegű és mindezt magas színvonalon produkálja. E követelményeknek egyidőben nem mindig tudunk eleget tenni, innen a színvonal-hullámzás, amely megnehezíti, hogy a néző könnyen ťilleszkedjenŤ a műsor egészéhez, azaz: hogy mindig találjon benne valami kedvére valót. Az előrelépést itt az biztosíthatja, ha a távlati tervezést biztosabbá tesszük; ha nagyobb előrelátással rendelkezünk gyártási kapacitásainkat illetően; ha megfelelő tartalékaink lesznek. Magyarán: a tévé szellemi termékeket előállító és sugárzó nagyüzem - ennek megfelelően kell belső munkáját és külső, kooperációs kapcsolatait is megszervezni. Ennek alapján láthatunk hozzá az első és a második program fejlesztéséhez. Hogy vehetők legyenek az adások, ez a Posta feladata. Hogy növeljük a műsor-órák számát, hogy valódi választékot, jó műsort találjon a néző a két csatornán, ez a mi dolgunk. A két műsor egyrészt ki kell, hogy egészítse egymást, másrészt - éppen az előbbi érdekében - eltérő profillal kell szerkeszteni őket.
- Feladatnak tartom az importműsorok számának növelését. Ez szilárdító, előre vivő, de - sajnos - bizonytalansági tényező egyszersmind. A világ filmgyártásának hozzáférhető (pénztárcánk szempontjából is hozzáférhető) része nem mindenben alkalmas a bemutatásra. A mi politikai és etikai szűrőinkkel kisebb a ťmerítésiŤ lehetőség, mint hittem és mint a néző általában hiszi. Fokozottan keresni kell a szocialista filmpiacon A tavasz 17 pillanatához hasonló filmeket. Nem a holnap, inkább a holnapután feladata, hogy növelni kell a színesen sugárzott műsorok számát, és növelni kell a színes vevőkészülékek számát. A színes műsor óriási minőségi emelkedést jelent. Úti filmek, művészeti műsorok, színházi és operaközvetítések, sportesemények, szabadtéri műsorok esetén a szín sokszorta több információt képes továbbítani, mint amennyit a fekete-fehér képernyőn észlelünk. 1975-től kezdve remélhetően meggyorsul a színes televíziózás elterjedése. Ehhez persze a színes készülékek tömeges piacra dobása is szükséges.
- Végül, de nem utolsósorban: tájékoztató műsoraink, mindenekelőtt a Híradó gyorsaságát, frissességét és képi minőségét a szovjet Orbita műhold-rendszer adásainak átvételével lehet biztosítani. Egy magyar földi állomás felépítése - a csehszlovákokéhoz hasonló színvonalon - már nem várathat magára.
- Az előbbi kérdésekre adott válaszok sok előrejelzést tartalmaztak. Most az év elején vagyunk: mit várhat a néző 1975-ben, a nagyon szeretett és sokat szidott Televíziótól?
- Mindenekelőtt sok érdekes sorozatot. A minap kezdtük meg az Egy óra múlva itt vagyok újabb hat részének sugárzását. Vivát Benyovszky címmel 13 részes színes, kalandos történelmi filmet sugárzunk Benyovszky Móric gróf izgalmas életéről. Ez a sorozat a Szlovák Televízióval koprodukcióban készült. Déry Tibor Felelet című regényéből nyolc folytatásból álló televíziójátékot forgattunk. Ami a külföldről vásárolt filmeket illeti, jövőre bemutatjuk Tolsztoj Háború és béke című regényének 20 részes televíziós változatát. Képernyőre kerül Martin du Gard A Thibault család című világhírű regényének hétrészes filmváltozata. Hat folytatásban mutatjuk be Osztrovszkij Az acélt megedzik című művét, amelyet a Szovjet Televízió készített. Folytatjuk a Szombat esték sorozatát; az év első negyedében befejezzük a Hazai estéket. Hóvégi hajrá címmel egyórás aktuális kabaréműsort tervezünk, havonta egyszer. Több lesz jövőre a játék, a vetélkedő. Hamarosan útnak indítjuk Öttusa című új játékunkat, amely havonta, mindig öt egymást követő napon kerül majd képernyőre. Az Arany páva sorozatot 1975-ben a Szovjet Televízió szervezi. Ezeket az adásokat mi is átvesszük. A krimi kedvelői bizonyára örülnek majd az Aranyrablók című, 13 részes angol filmsorozatnak. Ismeretterjesztő filmjeink közül mindenekelőtt a Hazánk, Magyarország sorozatot említem. Bizonyára sokan örülnek Az állatvilág titkai című 12 részes sorozatnak, vagy egy másiknak, amely a Letűnt kultúrák nyomában címet viseli. Ez a felsorolás természetesen az érdekesebb műsoroknak csak töredékét teszi ki.
Végül, ami a sokat dicsért és szidott televízió és a néző kapcsolatát illeti, remélem, hogy - ha a néző elismerése és szidalma meg is marad - de az arányok előnyünkre fognak megváltozni. A néző kritikáját a televíziósok mindig, mint egy hozzájuk tartozó családtag jogos neheztelését fogták fel, aki éppen azért bírálhat keményen, mert szereti, akit megbírál. A lényeg az, hogy ne csökkenjen a néző érdeklődése a televízió iránt!"

A Film Színház Muzsika 1975/4. számában Hámori Ottó a nyilatkozatra reagált. Kritikájából részlet:
"...Egy elnöki nyilatkozat. A többi között ezért is olvastuk örömmel és megnyugvással a Televízió elnökének, Nagy Richárdnak a Rádióújságban a minap közölt nyilatkozatát, amely okos és félreérthetetlen szavakkal szólt a tévé közéleti szerepéről, művészi alkotóműhely jellegéről, mindennapi életünkben elfoglalt helyéről és jövőjéről is, e szavakkal: ťA hasznos, jó folytonosságok alapján most a műsorpolitika biztonságosabbá tételét, a színvonal-hullámzás mérséklését látom legfontosabb teendőnknek. Az "ideális" tévéműsor gyors (aktuális), művészi, érdekes, nevelő jellegű és mindezt - magas színvonalon produkálja. E követelményeknek egy időben nem mindig tudunk eleget tenni, innen a színvonal hullámzás, amely megnehezíti, hogy a néző könnyen illeszkedjék a műsor egészéhez, azaz: hogy mindig találjon benne valami kedvére valót.Ť"

Január 28. - február 2. között Koppenhágából közvetítette a Magyar Televízió a műkorcsolya Európa bajnokság eseményeit.

Film Színház Muzsika, 1975/6. száma, részletek Bulla Károly kritikájából:
"Színesben közvetítette hat napon át, közel tízórányi adásidőben, két programon, főidőiben. A műkorcsolya műsor csakugyan elegáns és egyszerű viselet. Megy a kívánságműsorhoz, a filmsorozathoz, a tévéjátékhoz, a portréfilmhez, egyszóval mindenhez. Szeretjük a műkorcsolyát és szereti a műsorszerkesztőség is. Egyszerű, szolidan hétköznapi, annál azonban egy picit ünnepibb is, a közízlést nem rontja, nem lehet róla kritikát írni, versenyszerű, mert sport, nem lehet rajta ťelcsúszniŤ. ťSzámosŤ műkorcsolyapályánk tulajdonosi öntudatával szemléltük tehát esténként ezt a fényűző sportot...
Én is a régi iskola híve vagyok, és őszintén megmondom; elegem van a műkorcsolyából. Amíg nem tudják biztosítani, hogy minden magyar gyerek Garmisch-Partenkirchenbe menjen délutánonként korizni, addig ezt a műsort nem nézem. (Legföljebb csak néha fogok odapillantani, amikor magyar gyerek fut, meg az ellenfeleit nézem meg, és a párost, mert jó látni, hogy együtt mozognak, a nőket, mert szép a ruhájuk és a gálát, mert hála istennek vége van.) Azt hiszem, így van ezzel valamennyi néző. A műkorcsolyapálya reflektorokkal megvilágított jege ezért megfényesítette az egész hét műsorát."

Január 29. 20.00 Németh László: Szörnyeteg - tévéjáték. A forgatókönyvet írta és rendezte Hintsch György, vezető-operatőr Czabarka György. Szereplők: Mensáros László, Vörös Eszter, Tomanek Nándor, Mécs Károly, Venczel Vera, Szacsvay László, Borbás Gabi, Rinitz György, Tarsoly Elemér, Győry Ilona.

Január 31. 21.00 Kardos István újabb tudósportréval jelentkezett: Babits Antal akadémikust mutatta be. Operatőr Szalai András.

A Film Színház Muzsika 1975/6. száma, részlet Bulla Károly kritikájából:
"A Magyar tudósokban Babics Antal akadémikus mutatkozott be, Kardos István riporter-szerkesztő segítségével. Arra kell jutni: ha megfelelő partnert választ a televízió, izgalmas és igen tévészerűt tud létrehozni. Egyszerű eszközökkel, csupán a szó hatalmával teremt atmoszférát ez a műsortípus, úgy mutat be életutakat, hogy a legköltségesebb megoldások, a legszakszerűbben előkészített forgatókönyv elmarad mögötte. Itt persze nem arról van szó, hogy az ilyen típusú műsor nincs előkészítve, hanem arról, hogy az egyik legjobb dramaturg valószínűleg a való élet. Ha a partner őszinte (Babics Antal őszinte partnernek bizonyult), szinte előre nem látott, de bejárható pályán halad, belső dramaturgiája van a mondanivalónak, ami talán olyan megszívlelendő tanulságokkal is szolgálhat, ami jelen esetben nemcsak az orvostudományra érvényes, hanem olyan szintre emel, ahol mint egy szirten vagy hegycsúcson, láthatjuk síkon való szemhatárunk többszörösét is..."

A Pest megyei Hírlapban február 2-án írta Ökrös László, részlet:
"Ne szidassa magát ilyen tízpercekért a televízió. Hogy a televízió egyeztetési hibája miatt magam minél kevesebbet veszítsek, azt találtam ki, hogy az interjú utolsó tíz percét nem nézem majd végig, hanem átkapcsolok a lengyel filmre. A Csatornát ugyan már láttam, de nagyon régen, még abban az időben, amikor nem tudhattuk, hogy Wajda az lesz, aki végül lett, tehát még a Hamu és gyémánt előtt. Izgatott néhány dolog ezzel a korai Wajda filmmel kapcsolatban. Kardos István beszélgetése a világhírű magyar urológussal azonban olyan érdekes volt, hogy a film iránti minden jogos kíváncsiságom ellenére képtelen voltam az Orilux fekete gombját benyomni.
De hát mi volt olyan nagyon érdekes a Babics interjúban? Egyrészt a beszélgetés információs anyaga, a nagyon világosan, népszerűen közölt tudományos eredmények, mindaz, amit a professzor többek között a veseelzáródásról, a vesekövekről, az átültetésekről és a nehezen születő új magyar kőoldó gyógyszerről elmondott...
Ez azonban csak egyik része a dolognak! A másik vonzerő - és a közléseknél talán fontosabb - annak az orvosi magatartásnak a rajza volt, amely a beszélgetésből szemléletesen épült fel a nézők előtt..."

1975-ben sor kerül második nagy stúdió, az l-es rekonstrukciójára. A THOMSON cégtől vásárolják a négy színes kamerát és a SECAM-mixert. Az ekkor beszerzett TTV 1515 kameraláncok igen korszerűek. Automatikus konvergenciahiba-kiegyenlítőjük a THOMSON cég szabadalma, úgyszintén a színcsatornák spektrális elosztása: három plumb-ikont használ fel, de a színegyensúly stabilitásában majdnem a négycsöves eredményt éri el, mert a zöld csatorna a zöldes árnyalatokat széles spektrumban viszi át (pszeudo-luminancia).
Ez évben sor kerül az új Színes-3 közvetítő-kocsi átvételére is. Berendezése két db THOMSON TTV 1515 kamera és SECAM-mixer. Újdonság, hogy beépített AMPEX AVR 2 videomagnója és áramfejlesztő aggregátora van. Ez új fejezet a közvetítő-kocsik technológiájában, könnyebb kivitelű autóbusz, két kameralánc, függetlenség a villamos hálózattól és mikrolánctól, vagy rögzítő-kocsitól. Ez az a technika, amit később EFP-nek (Electronic Field Production) neveznek.
Az AVR 2 géppel új rögzítő generáció került a Magyar Televízióba. Felépítésében (montírozó egységében is) modulrendszerű. Egyszerű a kezelhetősége, karbantartása, az összes szervo beállítás egy potméterre korlátozódott. Vákuumrendszere nem tartalmaz motort, Venturi elven működik. Áramkörileg a harmadik generációba tartozik. Időalap-korrektora digitális. A videó-magnók lejátszási időhibáit eddig változtatható késleltetésű művonallal és a lejátszó mechanizmusba való beavatkozással korrigálták. Az új technika nagyon üzembiztos: a lejátszott jel néhány sorát digitálisan kódolva tárolókba írja be, a kiolvasás pedig a helyi szinkrongenerátor órajelével történik. Az AVR 2 gép az AMPEX utolsó quadroplex fejlesztése.

Február

Február 4. 20,00 folytatódik az Indul a gép... sorozat, Jalta bemutatásával. Szerkesztő-gyártásvezető Illés Tiborné, operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.
20.25 Tamási Áron: Csalóka szivárvány - drámai színjáték közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről.

Február 6. 21.35, 2.program, Mihály András: Századunk zenéje -ismeretterjesztő zenei sorozat. Az első adásban I. Sztravinszkij A katona története című művét mutatták be. Szerkesztő-műsorvezető Antal Imre, zenei rendező Beck László, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Sándor Pál.

Február 7., a vezetői értekezleten tárgyalták a TV Híradó 1975. évi tervét. Sándor György hozzászólásából részletek:
"4. Az az érzésem, hogy a Híradó és A HÉT között a jövőben szorosabb kapcsolatot kell teremteni. Sokkal bátrabban állhatnánk elő a külföldi tudósító hálózat kiépítésével, ha A HÉT-tel együtt egy bázison megpróbálnánk kialakítani.
5. A Híradónak központi alapkérdése a tudósítói hálózat. Úgy látom, a belföldi hálózat ügye jó úton halad, főleg ha autóval és megfelelő keresettel ösztönözzük őket. Azt kellene megoldani, hogy ha a riporter autót is vezet, vagy ha az operatőr hangot is csinál, ezt valamilyen formában honorálni kell külön.
Arra gondoltam, hogy esetleg meg lehetne oldani az együttműködést a Rádió vagy Népszabadság külföldi tudósítóival oly módon, hogy kiképezni filmezésre őket. Ugyanakkor a következő 3-4 évben három vagy négy kihelyezett stábot kell elérnünk, emelett mozgó stábokat is biztosítani kell."
Megyeri Károly hozzászólásából:
"...Amit Sándor elvtárs mondott a Híradó és A HÉT koordinálása ügyében: itt az a probléma, hogy jelentkezik a két műsor sajátossága. A HÉT háttéranyagokat készít, a Híradó a nap eseményeihez igazodik. Azért így is célszerű az együttműködés. Azzal egyetértek, hogy nem cél arra törekedni, hogy a Népszabadságot megközelítsük tudósítói hálózat dolgában."
Nagy Richárd hozzászólásából:
"...Amiben lépni kell azonnal, az a berlini tudósító kiküldése. Ez valóban bázis lehetne, ahonnan mozoghatnánk..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Február 8. 15.25 Sz. Eizenstein filmje, a Rettegett Iván - első rész.

A Magyar Televízió szombat délutánonként sugározta filmtörténeti sorozatát. Így lehetőség nyílt arra, hogy új és új generációk ismerkedhessenek meg a régi idők mozijaival, történetesen a szovjet filmművészet maradandó alkotásaival. Különleges ez a film, hiszen a harmadik része Eizenstein halála miatt nem készülhetett el, de torzó volt e két rész is sokáig. Évekig készült az első, hogy 1944-ben bemutathassák, évekig a második is, hogy majd két évtizedig dobozban maradjon. Az ekkor vetített, A bojárok összeesküvése alcímű Rettegett Ivánt ugyanis csak az SZKP XX. kongresszusa után, 1958-ban mutatták be a közönségnek.

A látás hatalma címmel indul ismeretterjesztő sorozat. Szerkesztő Ivanics Lilla, írta és a műsort vezette Balogh Jenő, rendező Pásztory János, operatőr Molnár Miklós.

A műsorújság 1975/5. száma ajánlójában írta a szerkesztő, Ivanics Lilla:
"Látás és hatalom? Furcsának tetsző szókapcsolat. Adhat-e az embernek a látás hatalmat, s ha igen, mifélét? Ezt kutatja az új húszrészes tévésorozat. A népi bölcsesség a maga módján már régen megválaszolta ezt a kérdést. Szólás-mondásaink plasztikus példákkal szolgálnak: ťnem lát a szemétőlŤ, ťnem lát tovább az orránálŤ, ťnem látja a fától az erdőtŤ. Mindennapos kifejezéseink arra az esetre utalnak, amikor valaki a lényegest a lényegtelentől nem tudja megkülönböztetni. Ennék ellenkezője: aki a lényeget felismeri, az ťtisztánlátóŤ, ťmesszire látóŤ, ťelőrelátóŤ, ťátlát a szitánŤ. Az optimista rózsás színben látja a világot, a pesszimista sötéten látja a dolgokat. Belelátunk valakinek a kártyáiba, meglátjuk a lényeget, jók lehetnek a kilátásaink, esetleg belátjuk hibáinkat. Az ember amióta világra nyitotta a szemét, kutatja annak dolgait, jelenségeit, és tapasztalatainak zömét látás útján gyűjti össze, s értelmezi. Erre bizonyság nyelvünk csodálatos szóleleménye is: a szemünk világa kifejezés.
Hosszasan sorolhatnánk azokat a kifejezéseket, amelyek mind a látás különös szerepét, fontosságát hangsúlyozzák. Mégis: roppant egyszerű, természetes adottságnak véljük. Sokan nem is gondolják, hogy a látást - ugyanúgy, mint bármi mást - az embernek szintén meg kell tanulnia. E műsor előzetesének forgatásakor több járókelőnek feltették a kérdést: Mi a különbség a nézés és a látás között?
A válaszok rendkívül eltérőek, nemegyszer egymásnak ellentmondóak voltak, s nem is csak a megkérdezettek különböző felkészültsége, foglalkozása, végzettsége miatt, hanem azért, mert a vizualitás kérdései csaknem mindenkiben meglehetősen tisztázatlanok. Vajon tudnának-e válaszolni az efféle kérdésekre: ťEgyéni adottság-e a látásmód? Fejleszthető-e megfigyelőképességünk? Megtekintés után milyen képet alkotunk a látott tárgyról, eseményről, s azt fel tudjuk-e idézni? Mindenki ugyanúgy látja-e ugyanazt? Képesek vagyunk-e látás útján a lényeg felismerésére?Ť Bárki nehéz helyzetbe kerülhet, ha ezekre és hasonlókra pontosan kíván válaszolni. Pedig az ember egyik alapvető lényegi tulajdonsága, hogy képalkotó lény, és nem mindegy, hogy látáskultúrája milyen fokon áll. Minél fejlettebb egy ember képalkotása, annál több információt tud gyorsabban, szélesebb és mélyebb összefüggésben felismerni. A mindennapi életben oly nagy szerepet játszó, csodálatos és fontos képességünk tudatosabb használatához, fejlesztéséhez kíván segítséget adni minden érdeklődőnek az új sorozat."

A Film Színház Muzsika 1975/7. számában Apáti Miklós írta a sorozatról, részlet:
"Igazi hasznát talán nem csak a néző, hanem a televízió is élvezi majd. Nem kevésről van szó: járni és beszélni megtanítanak szüleink, de egyik legfontosabb készségünket, érzékünket, a látást nem tanítják sehol. Mi csak úgy nézünk, bele a vakvilágba. Filozófiai iskolák egyik alapkérdése, hogy amit és ahogyan látunk, az azonos-e azzal, ami. Esetünkben arról van szó, hogy - mint erre Balogh Jenő, a műsor vezetője is utalt - fel kell ismernünk látásunk fogyatkozásait, mert csak a rendszerezett fogyatkozások tudatosítása után van lehetőségünk látásunk fejlesztésére.
Rendkívül gondolatébresztő adássorozat ez, hiszen a látás és gondolkodás dialektikus kapcsolatáról eddig, így nemigen beszélt a televízió. Nézzük-e ezt a műsort vagy látjuk? Egyelőre inkább nézzük. A buzdítás, mely a kísérletekbe való bekapcsolódásunkat sietteti, talán nem lesz hiábavaló. Hiszem, ha megtanulnánk látni, ha képesek volnánk látásunkat és gondolkodásunkat optimálissá tenni, alighanem jobb tévénézőkké válnánk..."

Február 10. az Állami Rádió és Televízió Bizottság Tömpe István vezetésével 1975. február 10-én a Televízió Székházában ülésezett, az Elnöki Tanácsteremben. A napirend szerint megvitatta következőket:
"1. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió V. ötéves terve
a, A Magyar Rádió és a Magyar Televízió általános műsorpolitikai irányelvei (1976-1980)
b, A Magyar Rádió és a Magyar Televízió műszaki fejlesztési terve (1976-1980)
c, a Magyar Posta rádió-televízió adóhálózati fejlesztési tervei.
2. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont főbb kutatási irányai.
3. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint az Állami Rádió és Televízió Bizottság 1975. évi nemzetközi kapcsolatairól.
4. Különfélek:
a,Tájékoztató a Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1975. évi költségvetéséről
b, Tájékoztató a Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1975. évi tervezett beruházásairól
c, Tájékoztató a nemzetközi rádiózás- televíziózás néhány jellemző összehasonlító adatáról."
Az ülésen részt vettek a bizottság tagjai: Gosztonyi János, Grósz Károly, Hárs István, Horn Dezső, Kornidesz Mihály, Maróthy László, Nagy Richárd, Orbán László, Virizlay Gyula, Vészits Ferenc. Szentistványi Gyula külföldön tartózkodott.
Meghívottakként jelen voltak: Kiss Kálmán, a Rádió elnökhelyettese.
Az 1. napirendi pontnál: Doró György az OT elnökhelyettese, Mester Károly, az OT főosztályvezetője, Horváth Lajos, a KPM főosztályvezetője, Kerpel Róbert, az MTV műszaki igazgatója, Heckenast Gábor, a Rádió műszaki igazgatója.
A 2. napirendi pontnál: Szecskö Tamás, a tömegkommunikációs Kutatóközpont igazgatója.
Részletek a vitában elhangzottak jegyzőkönyvi összefoglalójából:
"...A műsorpolitika tervezése és megvalósítása során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a jogos és megalapozott - a valóban legszélesebb nyilvánosságot igénylő - kritikai hangok mellett több helyet kapjanak - és jobb feldolgozásban - a 30 év eredményei is.
Nagyobb figyelmet kell fordítani:
a szomszédos szocialista országokban élő magyarság nemzeti kultúrájának fenntartására, ennek segítésére;
a szocialista országokban élő magyarság kultúrájának hazai bemutatására;
a magyar emigráció óhaza iránti érdeklődésének kielégítésére.
Jobban kell törekedni arra, hogy a rádió és a televízió egyes szerkesztőségei - a maguk eltérő műfajában ugyan, de egyeztetve - ugyanazokban a témákban azonos nézetrendszert képviseljenek és azonos politikai cél irányába hassanak...
Népgazdaságilag indokolható volt a korábbi években egy új központi TV-komplexum tervének napirendről való levétele, majd később a Technika Házának átadása. A mai helyzetben - feltételezve a műsorpolitikai irányelvekből adódó feladatok elfogadását - a rendelkezésre álló elhelyezés a szinten tartásra sem elegendő, fejlesztési lehetőséget pedig egyáltalán nem biztosít. Ez indokolja a szerkesztői házra vonatkozó igényt, amely kb. 20 évre biztosítja a fejlesztés lehetőségét.
Szükségszerű gazdasági intézkedések esetén a végrehajtás lassítható ugyan, de a végrehajtás 7 évnél nem lehet hosszabb...
A vitában résztvevők egyhangúlag megállapították, hogy az előterjesztések reálisak, összhangban vannak a műsorfejlesztési feladatokkal. Nem tartalmaznak irreális igényeket, és a legszükségesebb fejlesztési lépcsőket jelölik meg..."
Az ülésen még Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke tájékoztatást adott a montreáli nyári olimpiai közvetítésekkel kapcsolatos költségvetési tárgyalásokról. Részlet:
"A kanadai rendező szerv a mintegy 130 órás európai közvetítési jogokért 30 millió USD-t kér. (Eurovízió: 20millió, Intervízió 10 millió). Ez az összeg tizenhétszerese a müncheni olimpiáért fizetett jogdíjaknak.
Az előkészítő tárgyalások során - mint maximumot - az Eurovízió 7, az Intervízió 3 millió USD-t ajánlott meg."
(Magyar Országos Levéltár 288 f 36/1975/ 24.öe MSZMP Tudományos, Közoltatási és kulturális Osztály.)

Február 11. 20.00 A városparancsnok - a Magyar Televízió és a szovjet APN dokumentumfilmje Zamercev tábornokról. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, társszerkesztő Nyina Ivanovna, operatőr Janovics Sándor, rendező Pintér Gyula.

A Veszprém megyei Naplóban írta február 13.-án -g.-b.:
"Moszkva mellett egy katonai kórházban ápolták, amikor egy súlyos betegség után lábadozott, de hajlandó lett volna fogadni. Az orvosi tanács után mi mondtunk le a beszélgetésről. Akkor már maga mögött tudhatta azt az ötvenperces riportfilmet, amit róla és vele készített a Magyar Televízió stábja, hogy bemutassa Iván Tyerentyevics Zamercev vezérőrnagyot.
Budapest városparancsnoka volt, a kedd esti film is ezt a címet viselte: A városparancsnok! Azok emlékeztek vissza a tábornokra, akik már harminc évvel ezelőtt is együtt dolgoztak vele. Közösen állították talpra a romok alól aléltan előbújó embereket.
Iván Tyerentyevics Zamercev a múlt év őszén Veszprém megyébe is ellátogatott. Nem először! Mint mondotta akkor, Budapestről gyakran leutazott a Balatonhoz, később pedig vendégként jött hozzánk. Elmondta, hogy három évtizeddel ezelőtt milyen kép fogadta megyénkben. Leírta a romokban heverő péti gyárat, Balatonfűzfőt, ahol néhány éve még kibírhatatlan "illat" terjengett, ma pedig a gyár erejéből a környezetvédelemre is jut. Jól tájékozott, a magyar életet, változásokat ismerő ember járta megyénket. ťEngem gyakran felkeresnek Moszkvában, és sok levelet is kapok magyar barátaimtól. Ezekben a levelekben nemcsak üdvözölnek, hanem tájékoztatnak is az itteni fejlődésről.Ť...
Leült a 75 éves tábornok a magyar ťunokákŤ közé is a Bakony Művek óvodájában, és a legkisebbekkel beszélgetett. Megértették, mert a harcedzett, egykor szigorú parancsokat osztogató katona megtalálta az utat a gyermeki szívekhez is. Akárcsak harminc évvel ezelőtt, amikor kenyeret, tejet és fedelet biztosított a gyermekeknek. A Moszkva melletti kórházból - telefonbeszélgetésünk során - azt üzente a Veszprém megyeieknek, hogy legyenek nagyon boldogok. Munkasikereket is kívánhatnék, ahogyan ez már szokás - mondta a tábornok - de jól tudom, hogy a magyar nép enélkül is sikeresen dolgozik. Ott voltam, láttam, ezt tolmácsolja... Megtettem. Abból az alkalomból, hogy a Magyar Televízió bemutatta a róla, vele készült dokumentum riportfilmet."

Február 12. 20.30, a 2.programon Kuan Han-Csing: Tou O igaztalan halála. XIII. századi kínai dráma közvetítése a 25. Színházból, felvételről. Főszereplő Jobba Gabi (Tou O).

Február 13. 20.00 Fórum a Szovjetunióról. Műsorvezető Megyeri Károly, Munkatársak: Gubcsi Lajos, Korolovszki Lajos, Schmidt Péter, rendező Kígyós Sándor.
Előző nap Nagy Richárd, a Televízió elnöke Ferihegyen fogadta a Szovjet Fórum (tévéműsor) szovjet résztvevőit, számolt be a TV Híradó.

A Népszabadság februári 13-i száma közölte:
"Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán az MSZMP székházában fogadta a Magyar Televízió csütörtök esti Fórum műsorának szovjet részvevőit. A találkozón jelen volt Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. Részt vett B. D. Sevikin, a szovjet nagykövetség követ-tanácsosa."

A Magyar Hírlap február 14-i száma tudósítása:
"Barátsági gyűlés. A tévé Fórum szovjet vendégei a Dunai Vasműben. A televízió Fórumának szovjet vendégei közül Szevasztjanov űrpilóta, a Szovjetunió hőse pénteken Dunaújvárosba, a Dunai Vasműbe látogatott. A vendégeket Fejér Antal, a Dunai Vasmű személyzeti és szociális igazgatója és Verbó István, a vasmű nagyüzemi pártbizottságának titkára fogadta, és tájékoztatta a gyáróriás eredményeiről, dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről. A tájékoztató után a szovjet vendégek megtekintették a hengermű gyárrészleget és a folyamatos acélöntő művet. Mindkét üzemben szovjet berendezések működnek. A gyárlátogatás után a Dunai Vasmű klubjában szovjet-magyar barátsági gyűlésen találkoztak a Fórum szovjet vendégei a vasmű dolgozóival. Ott voltak a Jurij Gagarinról és a Komarovról elnevezett szocialista brigádok vezetői is. A barátsági gyűlésen Verbó István és V. I. Szevasztjanov mondott beszédet."

Február 14. 20.50 Zenés TV Színház bemutatók.
Ligeti György: Aventures (Kalandok) - bábpantomim. Bábtervező Koós Iván, rendező Szőnyi Kató, operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.
Láng István: A nagy drámaíró - vígopera. A szöveget Karinthy Frigyes jelenetéből írta Láng István. Szereplők: Udvardy Tibor, Szőnyi Olga, Marcis Demeter. Vezető-operatőr Mestyán Tibor, dramaturg Bánki László, rendező Horváth Zoltán.

Február 15. Ben Johnson: Volpone - tévéjáték. Dramaturg Litványi Károly, zene Simon Zoltán és Presser Gábor, vezető-operatőr Edelényi János, rendezte Fehér György. Szereplők: Volpone - Major Tamás, Voltore - Básti Lajos, Corvino - Kállai Ferenc, Corbaccio - Kömíves Sándor, Masca - Helyei László, Colomba - Bánsági Ildikó, Conina - Andai Györgyi, Leone - Bessenyei Ferenc, Bíró - Rajz János, Parancsnok - Raksányi Gellért.

A Heves megyei Hírlap február 18-i számában írta Gyurkó Géza, részlet:
"...A televízió olyan komédiát mutatott be Volpone címmel, amelynek hősei nem komédiáznak. Fehér György rendezése és a puritán, valójában csak jelzett színpad, Edelényi János mindent leleplező, az emberek lelkébe is beható kamerája nyomán a ma ťBen Johnson-átŤ kaptuk. Ben Johnson Volponéjának lehető legkorszerűbb értelmezését...
A televízióban, egy komédia keretében, az ember tragédiáját láttuk: hogyan válik embertelenné. Igaz, a történet vaskos és kacagtató, Volpone bukása igazságot osztó lenne. Ha nem lenne ott, ha nem hangsúlyozná külön is, a kamera is, a rendezés is: Moscát. A folytatást! Aki furfangjával erősebb volt eme Volponénál, aki furfangjaival erősebb akart lenni és volt is ama Corvínónál aki...
A nagy hal és a kis hal története ez. A gyengébbet, a pillanatnyi megtorpanót eltaposók története került hát itt képernyőre..."

A Pest megyei Hírlap február 18-i számában Ö.L. kritikájából részlet:
"...A régi, világhíres komédiának remekbe sikerült adaptációját láttuk szombaton a képernyőn. Fehér György egészen eredeti felfogású rendezése a darab erőteljes, nyers színeit nem harsánysággal, hanem - a Volpone előadásának hagyományaival szemben - egészen és feltűnően visszafogott hangvétellel vitte fel a képernyőre. Ez a szinte felfedezés értékű rendezés suttogásra, fülbesúgásra, halk közlésekre, szándékok leplezésére, titkok rejtegetésére épült, nagyon precízen jelenítve meg ezzel a darab hangulati lényegét is. Bármilyen nyers színekkel dolgozott is Johnson a Volponéban, mégis éppen erről a halk tónusról van szó valójában, s mint a televíziós változat rádöbbentett, éppen így kell ezt a komédiát játszani. A tévéjátékban közreműködő színészek porosan értették a rendező szándékainak újdonságát. Remek alakításokat láthattunk: Major Tamás sokszínű Volponéját, Kőmíves Sándor reszketeg uzsorását, Bánsági Ildikó ostoba fiatalasszonyát, Bessenyei Ferenc hangos kapitányát és a produkció nagy meglepetését: Helyei László Moscáját..."

Február 20. 20,00 indul A Thibault család francia tévésorozat.

FOTÓ 750221
Február 21., a Vidám Színpadon bemutatták a Dollárpapát, Kabos László, Csákányi László, Csala Zsuzsa főszereplésével, számolt be a TV Híradó.
20.00 Folytatódik a gép indul... sorozat, Leningrád című részével.
20.25 Fürdés - tévéfilm, Kosztolányi Dezső A kulcs és a Fürdés című novelláiból Szántó Erika forgatókönyve alapján készült. Operatőr Koltai Lajos, rendező Ranódy László. Főszereplők: Szirtes Ádám, Vass Éva, Geiger János, Egri István, Gobbi Hilda.

Február 22. - március 8. között a TV Híradó folyamatosan tájékoztatta a nézőket a kambodzsai eseményekről.

Február 22. 18.10 indul a József Attila szavalóverseny sorozat közvetítése. Műsorvezető Simon István, szerkesztő Hárs György, vezető-operatőr Zsóka Zoltán, rendező Csányi Miklós.
A TV Híradó tudósított a belgrádi színház vendégjátékáról, a budapesti Nemzeti Színházból.

Február 25. 20,01 a 2 programon Max Frisch: ...És a holtak újra énekelnek - tévéjáték bemutatója. Fordította Ungvári Tamás, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Esztergályos Károly. Szereplők: Bilicsi Tivadar, Tomanek Nándor, Mensáros László, Bálint András, Balázsovits Lajos, Piros Ildikó, Kútvölgyi Erzsébet, Szilágyi Tibor, Koltai Róbert, Dózsa László, Kránitz Lajos, Farádi István, Kalocsay Miklós, Maros Gábor, Meszléry Judit, Kéri Gyula, Gyukányi Éva, Hajdú Endre, Galgóczy Imre.

Február 26. 21.00 Nyitott könyv: Remenyik Zsigmond Vén Európa Hotel című tévéjátékának bemutatója. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Czabarka György, rendező Hintsch György. Szereplők: Bihari József, Bod Teréz, Dallos Szilvia, Hűvösvölgyi Ildikó, Inke László, Kollár Béla, Madaras József, Mensáros László, Páger Antal, Turán László, Várkonyi Zoltán.

Február 27., Raffai Sarolta Vasderes című darabját mutatta be a Kecskeméti Katona József Színház, tudósított a TV Híradó.

Február 28. 20.00 Híres szökések - francia filmsorozat, A sakkjátékos című epizód vetítése. Főszerepben - Kempelen báró - Latinovits Zoltán.

Március

Március 4., a Vezetői értekezlet elé került az az előterjesztés, amely a gyerekeknek szánt kulturális és művészeti műsorok értékeléséről és fejlesztéséről szól. Kovács Béla készítette 1975. február 15-én, részletek:
"Ha a gyermekeknek szánt kulturális munka országos helyzetét vizsgáljuk, lehangoló kép tárul elénk. Szegényes a gyermeksajtó, s nemcsak a hazai felnőtt, hanem a szocialista országok gyereksajtójához viszonyítva is. A Pajtás c. hetilap kivételével alig van gyermekújság. A biztatóan indult irodalmi, művészeti lap, a Kincskereső évente csak tízszer tud megjelenni. A Móra Könyvkiadó színvonalas munkát végez, de - mint arra az MSZMP KB Titkárságának 1974. április 1-jei, az Úttörőszövetség feladatairól hozott határozata is felhívta a figyelmet - amíg a felnőtt könyvkiadás volumene 1955-höz képest két és félszeresére nőtt, addig a gyermekkönyveké 76 százalékkal esett vissza. Ami a gyermekfilmeket illeti: még rosszabb a helyzet. Rendszeres és céltudatos gyermekfilmgyártás tulajdonképpen soha sem volt Magyarországon - és ma sincs. Készült ugyan néhány sikeres film (Szánkó, Légy jó mindhalálig, Pál utcai fiúk, Hahó Öcsi!), ezek azonban nem egy koncepció részeként, hanem többnyire egyéni kezdeményezésre születtek...
Ebben a helyzetben nagy feladat hárul ránk. A televízió a maga sajátos eszközeivel a család, az óvoda, az iskola és a mozgalom mellett nagymértékben segítheti a gyermekek személyiségének formálását, ízlésbeli művészeti fogékonyságának fejlesztését...
Ezeknek a törekvéseknek a jegyében születtek olyan sikeres alkotások, mint a nagyobb gyereknek szóló Fabula, a Cimbora című irodalmi műsorok, a kisebb gyerekeknek a verses-zenés Pengető, a képzőművészet iránt nagy érdeklődést keltő Varázsolló. Említhetjük még a változatos Diákabrakot, a kicsinyek kedvenc Zsebtévéjét. Saját készítésű műsoraink mellett arra is vállalkoztunk, hogy egy-egy országos művészeti mozgalmat indítsunk. Ilyen a Játszunk bábszínházat.
Néhány esztendővel ezelőtt ismét megindult a dramaturgiai munka a területünkön, s bizonyos mennyiségi eredmények mellett - 1975-ben mintegy 600 percnyi tévéfilmet, tévéjátékot sugároztunk - olyan minőséget is fel tudunk már mutatni, mint a Palacsintás király c. mesefilm, vagy a Keménykalap és krumpliorr c. sorozat..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 23. doboz. MTV Elnökségi iratok.)
1975. október 9-én tárgyalta végül is a Vezetői értekezlet a Közművelődési Igazgatósághoz tartozó Közművelődési és Ifjúsági Főosztály éves munkatervét.

Március 4. 19.30 a TV híradó beszámolt arról, hogy emlékülést tartottak a Magyar Tudományos Akadémián, Károlyi Mihály születésének 100. évfordulóján, majd felavatták a Duna parton Károlyi szobrát, melyet Varga Imre készített.

20.00 Idősebbek is elkezdhetik... - a televízió képernyőjén megjelenik a tévétorna, amit a legfiatalabbtól a legidősebb nézőkig mindenkinek ajánlanak.

20.50 Hit illúziók nélkül. Forgatókönyv Kiss György, szerkesztő Major Anna, operatőrök Dubovitz Péter, Fehér György, Illés János és Kenyeres Gábor, rendező B. Révész László.

A Rádió és Televízió Újság 1975/9. számában Gyulai István, a Sportosztály szerkesztő-riportere így ajánlotta a tévétornát a nézők figyelmébe:
"ťEgy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel. Ez a kis torna, néhány percen át, ne tessék félni, senkinek sem árt!Ť Így kezdődik majd kedden este 8 órakor a tévé sportosztályának új sorozata: a tévétorna, és utána minden kedden és pénteken újra meg újra. Egészen addig, míg valamennyi kedves néző végleg be nem adja a derekát, azaz míg televízió nélkül is magától értetődő lesz a napi torna széles e hazában. Számítunk rá, hogy a műsor vitákat kavar majd. Hogyne kavarna, hisz évtizedes beidegződésünket kívánja megbolygatni! Az elkényelmesedés, a testi tunyaság, az egészségünkkel nem törődés nyilván nem tudatos, de mégiscsak kikezdhetetlennek látszó beidegződését. Sokáig reménytelen vállalkozásnak éreztük. Este az emberek ugyebár szórakozni akarnak, műsort nézni, nem pedig ugrabugrálni, hajlongani, törzskörzéssel bajlódni. Kár belefogni - ez zsongott bennünk. Csak legyintenek majd, végig se nézik, bosszankodnak, jönnek a levelek, hogy: mit képzelünk, havi ötvenért senki sem helyben futni akar. Beletelt egy kis idő, míg más érvek bukkantak fel: orvosi statisztikák, szívszorító adatok testi állapotunkról, tekintélyes (és egyre tekintélyesebb) pocakunk mérete, infarktus itt-ott, mindenütt. Olyan betegségek, amelyek már kevés sporttal is gyógyíthatók, megelőzhetők!
Nincs korhatár! Két neves szakember - egykori bajnok -, Kertész Aliz és Sárkány István úgy állította össze a gyakorlatokat, hogy bárki súlyától, korától függetlenül megpróbálkozhat velük. Reméljük, sokan követik majd a tévénéző házaspár - Telessy Györgyi és Kósa András példáját, és együtt tornásznak majd a két volt válogatott tornásszal, Müller Katival, és Bérczi Istvánnal. Aki pedig látta és hallotta: állítja, hogy Kőszegi Pál zenés főcíme sláger lesz. ťEz a kis torna ugye jólesett? Mindenki frissebb, fiatalabb lett. Mozgásra öt perc, nem is nagy idő, és minden este ismételhető!Ť Hát akkor: gyakorlat, rajta."

A Somogyi Néplapban március 7-én J.R. írta, részlet:
"Alig várom a ma estét. A tévé 8 órakor kezdődő ötperces tornája felizgatta a fantáziámat. Az Idősebbek is elkezdhetik c. műsor bizonyára új távlatokat nyit meg. Már látom a jövőt. Rövidesen meghirdetik majd a "minél több tornaszobát" mozgalmat. Lakásunk fokozatosan átalakul. Levesszük/ a csillárt, helyére gyűrűket szerelünk. A fali könyvespolc helyét bordásfal foglalja el, s a ruhásszekrényt a svédszekrény váltja föl. A perzsaszőnyeg helyett a magyar tornaszőnyeg is megteszi majd...
Hogy miért éppen nyolckor van a torna? Hát telt gyomorral mégiscsak könnyebb ugrálni. A maci is már jó álmokat kívánt gyermekeinknek, így torz mozdulataink látványa nem ássa alá a szülői tekintélyt. Esetleg ők is tornászhatnak velünk? Ugyan! Erre ne is gondoljunk. Nekik van még idejük, hisz előttük az élet... Egyszóval hasznos kezdeményezése ez a televíziónak."

A Népszabadságban május 22-én Sz. F. írta a műsorról, részletek:
"Most már bizonyos, hogy egy kis torna mindenkinek kell. Pedig a testedzés áldásairól felvilágosult tornarajongók is furcsállották jó ideig, hogy estefelé kell átmozgatni az egésznapos teendők után elmacskásodott testüket.
Furcsállották, aztán elismerték, hogy talán kellemesebb a leghosszabb éjszaka is. Ugyanis követték a csinos-mutatós Müller Kati és a deltás-bajszos partnere gimnasztika-előírásait, ötletesen koreografált gyakorlatait.
Nyomban meg kell mondanom, hogy sokan ügyes ötletnek tartják, sőt a felnőttek meséjének érzik az esti tornát. Amellett önbizalom növelőnek is, hiszen akik könnyed testtartással végigcsinálják az ötperces programot, elmondhatják: derekasan produkálták magukat...
A nézők által "a Kati"-nak becézett fiatalasszony (férje Széli Antal, a Bp. Spartacus úszóedzője) impozáns műsorából leginkább az tetszik, hogy nem liheg az előírt gyakorlatok bemutatása és magyarázása közben. Meggyőz arról, hogy lehet anélkül is teljesíteni a legnehezebb mutatványokat, hogy elfúljon a hang az erőlködéstől vagy a tempótól.
Pedig igazán megdolgoztatják egy-egy felvételnél: órákig tart, amíg a műsor elkészül, és hetekre, hónapokra előre tartalékolnak, hogy a zenés testmozgás állandó szám lehessen.
Müller Kati szerint a tornából sokkal több kellene, mert nemcsak egészséges, hanem konzervál is. Ez pedig sokak számára vonzó. Nincs az a kozmetika, amelyik jobb hatással lenne a legkülönbözőbb testtájékokra, mint a házi gimnasztika. Elképzelhető, hogy a későbbiekben még több percet kapnak majd a népszerű előtornászok, hogy az olcsó tömegsportot propagálják.
- Állítólag akkor ér véget az esti torna műsora - mondja Kati -, amikor én már öregasszony leszek... De nem leszek, teszi hozzá tanáros hangsúllyal, hiszen tornászom."

A Délmagyarországban szeptember 10-én Palágyi András írta, részletek:
"A TEB-et, vagyis a Tévétornát Elbíráló Bizottságot azért hívták össze, hogy eldöntsék: hasznos-e, vagy netán káros a tévének ez az ötperces műsora. Képviselve voltak itt szakemberek és laikusok, nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt. Idézek néhány felszólalásból:
Az orvos: A kezdeményezés igen jó. A ma emberét úgyis sokan vádolják elkényelmesedéssel, tespedtséggel, csekély fizikai erőkifejtéssel. A műsort valamiféle kocogómozgalomhoz hasonlíthatnám, amely ugyan rövidebb annál és más jellegű, de gyakoribb és rendszeresebb. Az ablaknyitogatásnak például különös jelentősége van; a szellőztetésről így tényleg nem lehet elfelejtkezni, és az izomzattal együtt a tüdő is felfrissül...
A pszichológus: Kiváló találmány ez, kérem... Ép testben ép lélek! Csak az a baj, hogy nem csinálja mindenki. De ami még nagyobb, hogy kényszeríteni sem lehet rá senkit. No, meg a húsz órai kezdés... Ilyenkor mindenki iparkodik bekapni a vacsora utolsó darabjait, hogy kellőképpen kényelembe helyezkedve nézhesse a főműsort...
A műsorszerkesztő: Tudjuk, hogy mindennap kellene... mert hiába ismételhető, nem csinálják maguktól. No meg aztán próbálta volna valaki például az FTC - Estudiantes mérkőzés elé betenni, amikor az már amúgy is lázba hozza az izmokat, s a kedélyeket...
A statisztikus: Ha csak minden második családban van tévé, s ha családonként csak egy fő csinálja rendszeresen, az heti kétszer öt percet figyelembe véve, annyi mint... havi ötszáznyolcvanhatezer-három-százkilencvenhét munkaóra. Ez izomteljesítményre átszámítva elegendő lenne két Eiffel-torony és három Erzsébet-híd megemeléséhez. Igen szép summa... Bár a baleseti statisztika nem mutat ilyen jó képet, mert egyesek - főleg az idősebbek - túlságba viszik, nem veszik figyelembe az életkori sajátosságokat. Ennek megfelelően, az előző évihez képest 2,6 százalékkal nőtt az orr- és lábtörések, kar- és bokaficamok száma...
A tornatanár: Örülök, hogy a tévé segít a mi munkánkban. Tulajdonképpen a műsoridőt érdemes lenne megnyújtani, s egy-két szertornaszerű gyakorlatot is bevezetni, olyat, ami házilag is kivitelezhető...
A lakáshivatal embere: Hát, kérem... Soha ennyi panasz nem érkezett még be hozzánk a mennyezetek elrongálódásáról, s beható vizsgálataink eredménye szerint, ebben első fokon a tévétorna a ludas..."

A Rádió és Televízió Újság 1975/9. számában Kiss György, a Hit illúziók nélkül forgatókönyvírója írta, részlet:
"Amikor filmünk forgatókönyve elkészült, arra gondoltunk, hogy életútjának fölrajzolásakor gyakran kell majd részleteket felolvasni leveleiből, tanulmányaiból, beszédeiből. De amikor interjúkat készítettünk kortársaival, egykori harcostársaival, hamar kiderült, hogy nemcsak azt mondják el erről a kivételesen tiszta és világos életútról, amit mi vártunk, hanem még sokkal többet. Felejthetetlen élmény volt Aranyosi Magdától, Duczynska Ilonától, Illyés Gyulától, Wessely Lászlótól és másoktól hallani mindazt, amit egy későbbi nemzedék úgysem tudott volna megfogalmazni. Így aztán a film gerincét a kortársak emlékezései adják, s csak ott ťlép beŤ a kommentár, ahol ez elengedhetetlen. Korunkban, amikor a technika és tudomány fejlődése olyan nagymértékben fölgyorsult, sokan félnek attól, hogy a műszaki és a természettudományok mögött lemaradnak a társadalomtudományok, háttérbe szorul az ember. Károlyi Mihály életútja arra is példa, hogy a társadalmi kérdések iránt annyira fogékony ember, mint ő, hogyan támogatja az újat az élet minden területén. Abban, hogy a hitbizományok ura eljutott a szocializmushoz, természetesen nagy szerepet játszottak a külső körülmények, azonban ezek önmagukban nem fordítják el egy ember életútját 180 fokos szögben. A perdöntő ebben mégiscsak Károlyi egyénisége volt. Szenvedélyes igazságszeretete és igazságkeresése, bizalma és hite az emberekben sok-sok nehézségen átsegítette. A Hit, illúziók nélkül nem egyszerűen emlékiratainak címe, hanem hitvallása is. Sokszor megbántották, rágalmazták. Vagyonát, barátai egy részét elvesztette. Kétszer kényszerült emigrációba, de a szocialista jövőbe vetett hite megmaradt. Károlyi Mihály 100 éve született, 1875. március 4-én."

A Filmvilág 1975/7. száma, részlet Balázs György kritikájából:
"A tévének ebben a mostani sikerült dokumentumfilmjében főleg az emigrációs harcostársak szólaltak meg. Néhány villanásnyit kaphattunk a két világháború közti nehéz évtizedek eseményeiből, a magyar emigráció küzdelmeiről, amelyeket lassan háttérbe szorított, helyesebben: magába olvasztott a nemzetközi antifasiszta harc. A Frank-pertől a Kállay kormányig Károlyi Mihály segített menteni a magyarság becsületét is...
Örültünk, hogy e filmen újra találkozhattunk a nagyszerű feleséggel is, aki nemcsak harcostársa, de ugyanannak az ügynek sokszor más harctéren önálló harcosa is volt - ezzel is tanúsítván, hogy nem egyoldalú választás, de kölcsönös vonzások jelölték ki kislánykorától életpályáját. Úgy érezzük, tékozlás volt a bő anyagból egyetlen órára sűríteni e visszaemlékezéseket és a dokumentumokat is - de ez alatt az óra alatt kétségtelenül volt mire figyelnünk."

A Pest megyei Hírlapban írta március 7-én Ökrös László a filmről, részlet:
"A B. Révész László rendezte és a nagy hazafi születésének 100. évfordulója alkalmából sugárzott dokumentumfilm meggyőzően foglalta össze Károlyi életútját. A filmben megszólaló kortársak, akik ismerték Károlyit és hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgozták vele - többek között Illyés Gyula, Vessely László, Aranyosi Magda, Duczynska Mária - egyöntetűen vallottak nemcsak a nagy és tiszta emberről, de az élesen látó, realista politikusról is. A legtöbb néző például minden bizonnyal a tévé összeállításából értesülhetett annak az együttműködésnek a részleteiről, amely Károlyi és a kommunisták között a francia emigráció éveiben kialakult. S ezen nemcsak elvi-eszmei egyetértést kell érteni - ami természetszerűleg önmagában sem kis dolog -, hanem nagyon konkrét és nagyon fontos gyakorlati, politikai munkát.
A kortársak vallomása Károlyi egész pályáját áttekintette. Szó esett arról a fájdalmas szakításról is, amely a felszabadulás után a Rajk per miatt keletkezett, és amely másodszor is emigrációba kényszerítette a mindig hazája jövőjéért munkálkodó politikust. Az egyórás összeállítás méltó és megérdemelt emléket állított Károlyi Mihálynak az első Magyar Köztársaság elnökének..."

Kitekintés a világba:
Ebben időben egy japán mérnök olyan parányi tévékészülékkel lepte meg a világot, amely belefért egy gyufásdobozba, és tökéletes élességű képet adott. Ugyanekkor a Sony cég új felvevőrendszert dolgozott ki a tévéműsorok rögzítésére. Egy 182x257 mm mágneses kártyát, amire tízperces színes műsor felvételét lehetett rögzíteni. A kártyáról a lejátszás történhetett valós időben és lassítva is!

A Magyarország című hetilap közölte a "Realites" külföldi lap egyik nagyon érdekes, a televíziózás hatásaival foglalkozó cikkét, Legfőbb ideje fellázadnunk a tévé ellen címmel, amelyben Alfred May beszélgetett McLuhan professzorral, és ismertette a professzor véleményét. Részletek:
"Egy Angliában és az NSZK-ban végzett kísérlet a bizonyság. Önkénteseket toboroztak, akik napi 15 dollár fejében lemondtak a tévénézésről. Többségükön hat hét múlva pszichés zavarok mutatkoztak. Mintha a nikotint, az alkoholt vagy a kábítószert vonták volna meg e szenvedély rabjaitól.
A hiányérzetet nem a műsor, nem a tartalom hiánya okozza, hanem a hordozóé, magáé a televízióé...
1972-ben a bűnözéssel foglalkozó kongresszusi bizottság előtt Edward Teller (Teller Ede), a hidrogénbomba atyja azt mondta: ťKét intézményt kell megszüntetni: a maffiát és a televíziót. És ha választani kell, először a televíziót kell felszámolni.Ť
Teller kétségkívül arra gondolt, hogy a televízió műsorai az erőszakot terjesztik. De nemcsak erről van szó, hanem arról a hatásról is, amelyet maga a közlő eszköz gyakorol pszichikumunkra.
A televízió az egész emberiséget a játékosok világává teszi. A játékos, aki kockára teszi pénzét a kaszinóban vagy életét az amerikai párbajban, nem a jelenben él. A ma és a holnap között él. Úgy él, mintha a következő pillanat lenne az egyedül valóságos. A most és a mindjárt közötti intervallumban él. Énje állandóan a következő pillanat felé fordul...
Mennyiben veszélyezteti a televízió a képviseleti demokráciát?
A televízió minden politikai intézménynek árt. A választások manapság egyszerűen népszerűségi tesztek. Nem eszmék között folyik a harc, hanem egy-egy személyről alkotott képek között. A Nixon - Kennedy vagy újabban a Giscard - Mitterrand tévécsatákban nem a tartalom, a nevelő vagy tájékoztató érték volt az érdekes. Itt is bebizonyosodott, hogy a politikai intézmények alávetik magukat a közlő eszköznek, amely a saját törvényei szerint az intervallum és a hiányzó láncszem elektromágneses varázserejével uralkodik az elméken.
A győztes manapság az a politikus, aki gyakorlat vagy rátermettség folytán ki tudja használni ezt a helyzetet. A televízió kegyetlen: a legkisebb arcrándulás, a legkisebb habozás vagy zavar eldönti a jelölt sorsát. Az angolszász országokban meg sem választanának olyan embert, aki a tévében rendkívül intelligens, élénk szellemű embernek bizonyul: nem tűrnék el. Ez történt Adlai Stevensonnal, Eisenhower balszerencsés vetélytársával."

Március 5. 19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy kisebb tűz volt a Magyar Televízióban.
20.01 a 2. műsoron Tennessee Williams: A tetovált rózsa - dráma közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

FOTÓ 750307 (Németh László)
Március 7. 19.30 a TV Híradó beszámol Németh László író temetéséről.
20.01 a 2. műsoron Hanák Gábor és Kiss György Kerítés című műsora. Alcíme: Gondolatok egy dokumentumfilm nyomán. A Műhely társadalomtudományi figyelő melléklete. Szerkesztő Koós Béla, rendezte Kende Márta. Műsorvezető Mester Ákos, a beszélgetés résztvevői Godó József, a Dunai Vasmű szb-titkára, dr. Callmayer Ferenc építészmérnök és dr. Pozsgay Imre, a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese.

A műsorújság aznapi tartalmi ismertetője:
"Az utóbbi években tömegessé váltak a magánparcellák, a hétvégi pihenés és üdülés iránti igény kielégítésére. De szolgálhatja-e kizárólag ez a forma a jövőt? Szavatolja-e, hogy a legszélesebb dolgozó tömegek jussanak megérdemelt pihenéshez, valamint a jövő nemzedékének egészséges nevelését s a tájképi kincs védelmét? A műsor egy szociálpszichológiai kísérlet és egy gyakorlati kezdeményezés tükrében tárgyalja az új formák, az új elképzelések lehetőségét.

Március 8. 20.00 a Szombat este című összeállítson belül portréműsor Markó Iván balett-táncosról. Szerkesztő Hámos Veronika, vezető-operatőr Kenyeres Gábor, rendező Horváth Ádám.

Március 12. 20.00 Magyarországi néptáncok - 16 részes sorozat kezdődik a képernyőn. Az első adás a Kalocsa vidéki táncokat mutatta be. A sorozat a néprajzkutatók 15-20 éves tudományos gyűjtőmunkájának eredményeit foglalta össze, olyan világot tárva fel, amely minden bizonnyal az újdonság erejével hatott a kor nézőire. A filmek azokhoz a forrásokhoz vezettek el, amelyekből az elmúlt évtizedekben az amatőr és a hivatásos táncegyüttesek is táplálkoztak. A néprajzi hitelességű, gazdag táncanyagban két néprajzkutató, Martin György és Pesovár Ernő segítette az eligazodást.

Március 13. 21.30 Pillantás a karcsai dombokról - indul Rácz Gábor rendező, Becsy Zoltán operatőr és Lázár István forgatókönyvíró dokumentumfilm sorozta.

A Rádió és Televízió Újság 1975/10. számában Lázár István így írt a filmről, részlet:
"...E "szabályos képletű falufilm" azonban, úgy hisszük, meglepetéseket is rejt a türelmes néző számára. Olyan történelmi és társadalmi tényekről ad hírt és képet, amelyek nem vagy alig ismertek; ezek egyikéről-másikáról a filmszalag képben, interjúban először rögzített dokumentációt. Mit értsünk azon, hogy a Bodrogközben a honfoglalás után is tovább élt az öt-hatezer év óta helyben lakó ős-európai népesség? Miről tanúskodnak Karcsa csodálatos románkori templomának téglái-kövei? És miről a karcsai mondák hagyományozódásának kutatásai? Mi az, amit Mongólia távoli pusztáin ugyanúgy főztek még nemrég is, mint a Bodrogközben, s itt és ott egyaránt nagy titokban? Megtéréséről beszél a karcsai őskeresztények prédikátora. És tudtunkkal e vidéken került sor először KGST-államok közötti munkaerőcserére, ingázásra országhatárokon át..."

A Filmvilág 1975/7, számában írta Baróti Géza, részlet:
"Sokféle hangszeren kell játszani annak a forgatócsoportnak, amely arra vállalkozik, hogy teljességében ábrázoljon egy magyar falut a felszabadulás harmincadik évfordulóján. Lázár István forgatókönyvíró, Rácz Gábor rendező és Becsy Zoltán operatőr Pillantás a karcsai dombokról című, ötrészes dokumentumfilmje bevallottan az új magyar irodalmi szociográfia eredményeit igyekezett a televízió nyelvére lefordítani, az írott könyv hatóanyagát a tévéadó-antennák óriási sugárzási körére kiterjeszteni.
A vállalkozás méretei, a háromórás adásidő kezdeti aggodalmakat szült, vajon lehet-e az öt részre tagolt száznyolcvan percet egyenletes feszültséggel megtölteni. Van-e annyi irodalmi és filmes "anyag" a bodrogközi faluban, hogy ez a nagy léptékű riport végig lekösse a nézőt és okulására szolgáljon az utókornak, amely az évezred váltásánál vagy még később kiemeli a tekercseket az archívumból. Egy ültő helyben végignézve a filmet, a néző azzal az elégedett érzéssel kelt fel a székről, hogy a televízió fiataljai mindinkább felnőnek a feladatok nagyságához, meglelik egyéni hangjukat és formanyelvüket, olyan mélységekbe tudnak és mernek leásni, ahol a múlt gyökerei korhadnak s e korhadó humuszból sarjadnak a jelen és a jövő friss gyökerei..."

Március 15. 20.01 Zenés TV Színház bemutató. Erkel Ferenc: Bánk bán - az opera tévéváltozata. Szereplők: II. Endre, magyar király - Szoboszlai Sándor, Sólyom Nagy Sándor, Gertrudis királyné, Endre felesége - Komlóssy Erzsébet, Ottó, meráni herceg, Gertrudis Öccse - Trokán Péter, Réti József, Bánk bán, Magyarország nagyura - Simándy József, Melinda, Bánk felesége - Szakács Eszter, Ágay Karola, Petur bán, bihari főispán - Fekete Tibor, Faragó András, Tiborc, paraszt - Solti Bertalan, Melís György, Biberach, kóbor lovag - Benedek Miklós, Palócz László. Vezényel Ferencsik János, zenéi rendező Mátyás János, dramaturg Ruitner Sándor, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Vámos László.

A Rádió és Televízió Újság 1975/10. száma közli S. E. bekonferáló cikkét, részlet:
"- Az első meglepetés: az opera március 15-én bemutatásra kerülő tévéváltozatának jelentős szerepeire prózai színészeket hívott meg Vámos László rendező. Miért?
- A Bánk bán drámaként és operaként is nemzeti kultúrkincsünk része, az iskolában kapott képtől kezdve a színházi élményeken át csaknem mindenkiben él valamilyen határozott elképzelés Peturról, Tiborcról, Biberachról. Elsősorban azt akartam elérni, hogy a drámának az előadásban megelevenedő alakjai minél jobban hasonlítsanak a bennünk őrzött képhez. Ritka lehetőség kínálkozott így a szövegét és zenéjét tekintve is közismert mű megjelenítésére. Gyakran elképzeljük, milyen öröm volna, ha több helyről gyűjthetnénk s gyúrhatnánk össze a jót, így közelítve meg a tökéletest. Valami ilyenféle élt bennem is. Az operákat illetően általában úgy véljük, elég, ha az énekesnek szép a hangja, s eltekinthetünk a színészi megformálástól. Csakhogy a tévé arc közelképeiben az utóbbiak is hiánytalanul meg kell felelni.
- A néző prózai szerepekben szokta meg a színészeket, akiket most majd énekelni is lát. Meg tud-e barátkozni ezzel az újdonsággal, nem vonja-e el a figyelmét feleslegesen?
- Ha a színész játéka meggyőző, a nézőben azt a hatást kelti, hogy most látja először, és mind a saját személyét, mind előző szerepeit képes elfeledtetni. Az elfeledtetés a színész csodája. Nagy súlyt helyeztünk arra, hogy a más hangján való éneklés ne csak technikailag legyen tökéletes, de a színész hitesse el, hogy valóban ő énekel, a dallamok belőle jönnek, az ő lelkében születnek, hogy a szemével s egész valójával énekeljen..."

A Szolnok megyei Néplap március 19-i kritikájából részlet:
"...A televízió Zenés Színháza jól időzítette Erkel operájának bemutatóját. Éppen azon a napon sugározta, amikor Katona műve is igazán a nemzet drámája lett: március 15-ének estéjén. A korabeli feljegyzések tanúsítják, hogy 1848. március idusán, a forradalom napján hogyan követelte színre a Bánk bánt a szabadságtól megittasult pesti nép. A tévépremier tehát emlékeztető is. És igazi zenei ősbemutató a képernyőn. Az opera televíziós megjelenítése ugyanis igazi felfedezéssel járt: a zenéhez "kapcsolódó" látványban teljesen hiteles drámát kaptunk. Nem egy kitűnő zenei felvétel képi illusztrációját - a televíziós változat egy régebbi zenei felvételre készült - nem "megképesített zenét" kaptunk, hanem igazi, őszinte mély emberi tragédiát. Vámos László rendező jól tette, hogy az operaénekeseken kívül kitűnő prózai színészeket is csatasorba állított, hogy így erősítse a játék hevét, erejét, hogy így biztosítsa az átélés természetességét. Hisz az arcokra figyelő kamerák a legkisebb hamis, áruló jelet is észreveszik, leleplezik az átélés hiányát. Igaz, Vámos Lászlónak meg kellett küzdenie bizonyos fajta ellentmondással is. Ténylegesen azzal, hogy hogyan mutassa közelről az éneklő színész arcát úgy, hogy a túlzott közelség ne eredményezze az énekléstől valamelyest eltorzult arc visszataszító bemutatását. Az ellentmondást sikerült jó érzékkel feloldania, képi modorosságok nélkül..."

Március 16. 20.05 Döme Piroska: Asszony a viharban - tévéfilm bemutató. Forgatókönyv Bencsik Imre, zeneszerző Tamássy Zdenkó, dramaturg Litványi Károly, operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnai Levente.

Fejér megyei Hírlap március 18-i száma, S. Boda András írásából részlet:
"Szép és tiszta mondanivalójú könyvet írt Döme Piroska, s olyan témáról, amelyről keveset beszélünk. A kommunistává váló polgárlány főszereplő jelkép is egyben, jelképe a történelem viharában alakuló életeknek és jellemeknek, az illegális kommunista mozgalom névtelen asszonyhőseinek. A szép könyvből jól pergő forgatókönyvet írt Bencsik Imre, s azt megvalósította Málnay Levente rendező. Az író, forgatókönyvíró és rendező hármasa a film készítésekor tudatosan vállalt egy veszélyes utat. Konkrétan azt, hogy egy szerelem kapcsán és tükrében mutasson valamit az illegális harcból úgy, hogy hihető és hű legyen a történet..."

A Televízió és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, közösen pályázatot hirdetett a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából. Pályázhattak az elmúlt harminc esztendő alatt itthon vagy külföldön személyesen átélt olyan esemény leírásával, amely során büszke lehetett a szerző, hogy a szocialista Magyarország állampolgára.

Március 17., rendkívüli adásnap! A TV Híradó tudósított az MSZMP kongresszusáról, az első napon Kádár János beszédéről és L. I. Brezsnyev részvételéről. A kongresszus többi napján is rendszeresen beszámoltak az eseményekről.

A Rádió és Televízió Újság így írt szerkesztőségi cikkében a kongresszusi televíziós közvetítésekről:
"Napjaink embere számára természetes igény, hogy a fontos események szemtanúja akar lenni. A televízió ezt még megtoldotta azzal a lehetőséggel is, hogy az eseménynek a történéssel egyidőben lehetnek szem- és fültanúi milliók. Mindkét igénynek eleget tesz ezen a héten is, amikor munkatársai és kamerái segítségével naponta ország-világ közvéleménye elé tárja a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elhangzott beszámolókat és felszólalásokat.
A kongresszusi tudósítások nyitányát A HÉT adja március 16-i, vasárnapi adásában. Hétfőn a televízió rendkívüli adásnap keretében két alkalommal is sugároz kongresszusi műsort. Délután egyenes adás közvetíti a megnyitót és Kádár János elvtárs szóbeli beszámolóját. Este 19.50-kor egyórás összeállítás látható a kongresszus első munkanapjának eseményeiről. Ez az időpont a hét további napjain is a kongresszusi tudósítások sugárzásának állandó kezdésideje. A mindennap jelentkező 45 perces összefoglalók az ülésterem falait kitágítják, és az ország elé tárják a kommunisták tanácskozásának legfontosabb eseményeit. Pénteken két kongresszusi tudósításra kerül sor, szombaton pedig 13.00-kor kezdődő élő adás számol be a kongresszus záróüléséről; ekkor tudjuk meg azt is, hogy kiket választottak a Magyar Szocialista Munkáspárt legfőbb tisztségviselőivé.
A kongresszus iránti tisztelet jeléül ezen a héten indul útjára egy új portrésorozat. Szirtes filmetűdöknek is nevezhetjük azokat a tévé-portrékat, amelyekben egy-egy szakma 8 órás műszakjának mozzanatait, a munka szépségét, értelmét örökíti meg a filmszalag. Ilyen jellegű műsor korábban is volt már a televízióban, de a most indulónak az az újdonsága, hogy az intimebb bemutatás érdekében ťegyszemélyes stábŤ tárja fel a témát, írja a forgatókönyvet, rendezi a filmet és végzi az operatőri tevékenységet is. Olyan versengés ez, amelyben rendezni tudó operatőrök mérik össze erejüket, keresve, hogy miképpen tudják minél hívebben ábrázolni a hétköznapi munka teremtő erejét. A sorozat premierje kedden 19.00-kor lesz az 1. műsoron. Az első filmben - Mindennapi kenyerünk - Dobray György a pék munkáját követi nyomon. Csütörtökön Zöldi István mutatja be egy esztergályos nagy figyelmet, precizitást kívánó munkáját. Pénteken 19.00-kor - A színek mesterei - Szabó Árpád kíséri kamerájával a nyomdász-gépmester tevékenységét. További három portré is elkészült a borbélyról, a repülőgép szerelőről és a kivágó-gép kezelőjéről. Alkotóik Mátrai Mihály, Vecsei Marietta és Andor Tamás. Ez utóbbi három filmet később mutatja be a televízió."

Tájékoztató jelentés a Politikai Bizottságnak Grósz Károlytól, 1975. április 1-jén. Részlet:
"3. A Magyar Televízió a kongresszus ideje alatt összesen 15 és fél óra adásidőben adott hírt a kongresszus munkájáról. Az élőadás időtartalma ebből 4 óra. A Híradó naponta háromszor húsz percet adott a kongresszusról. A fő műsoridőben A XI. kongresszusról jelentjük címmel minden nap összefoglalót sugárzott a televízió, összesen mintegy 8 órában. Az összefoglalókat a leglényegesebb politikai mondanivalók köré csoportosították.
A Televízió a kongresszus megnyitásának napján, hétfőn rendkívüli adásnapot szervezett. Mintegy három és fél óra időtartamban, élő adásban közvetítette az elnöki megnyitót, valamint Kádár elvtárs beszámolóját. A Nehézipari Minisztérium értékelése szerint - a többletenergia felhasználásából ítélve - a rendkívüli adásnapon mintegy 1,5 millió tévékészülék volt bekapcsolva, az összes vevőkészülékek közel 70 százaléka. A televízió ugyancsak élő adásban közvetítette Kádár elvtárs szombati zárszavát is, mely 30 perc volt.
Naponta 10 perces színes tudósítást adtak át az Intervíziónak, amelyet az Intervízióhoz tartozó valamennyi ország átvett. Az Eurovízió országai közül a Magyar Televízió március 18-i összefoglalóját vette át Belgium, Hollandia, az NSZK tévétársasága, Ausztria, Dánia, Finnország, Svájc, Olaszország, Jugoszlávia, Tunisz, Spanyolország, Portugália és Algéria. A záróülést ezen országok közül a jugoszlávok, a svédek és a tunéziaiak vették át.
A Magyar Televízió külföldre irányuló munkája teljes egészében megfelelt a követelményeknek, melyről mind az Intervízió, mind az Eurovízió képviselői elismerően nyilatkoztak..."
(Magyar Országos Levéltár, 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.)
A Politikai Bizottság ülése 1975. április 8-án, jegyzőkönyvi részlet:
"A Politikai Bizottság tájékoztatót hallgatott meg és azt elfogadta a Jelentés a sajtó, a rádió, a televízió XI. kongresszussal kapcsolatos munkájáról címmel."
(Magyar Országos Levéltár, 288f 5/661 öe MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.)

Március 18. 21.05 Tanzánia - a Magyar Televízió úti filmje.

Részlet Moldoványi Ákos Szinetár Miklóssal készült interjújából:
"Rendhagyó film kerül a nézők elé e héten. Nem mondható szabványos úti filmnek, sem játék-, sem dokumentum-alkotásnak, de még a szó szoros értelmében vett riportfilmnek sem, hanem mindezek keverékének. Forgatócsoportunk (Sugár András riporter, Ráday Mihály operatőr és jómagam) a tanzániai kormány meghívásának tett eleget tavaly júniusban. Ebben az afrikai országban a kormány új módon szervezi a mezőgazdaságot - egyfajta termelőszövetkezeti mozgalommal. Persze ez távolról sem azonos a miénkkel, inkább az ősi néger közösségi életformához nyúlik vissza. Megkértek bennünket, hogy forgassunk filmet a szövetkezetekről, olyat, amely alkalmas a mozgalom helyi népszerűsítésére.
Mikor odaérkeztünk, megmutattak nekünk egy sor filmet, melyet nyugati televíziók forgattak erről a témáról: teljesen európai szemmel készített filmek voltak, angol kommentárszöveggel. Mi valami mást akartunk, nagyobb hatásfokút: ezért elhatároztuk, hogy nem Sugár csinálja a riportokat, hanem kiválasztottunk egy bennszülött fiatalembert, sebtében ťfelkészítettükŤ a riporterségre, ő beszélget szuahéli nyelven az emberekkel, ő mondja a kísérő szöveget is. Úgy hisszük, saját nyelvükön beszélő saját emberüket szívesebben nézik majd a filmen a tanzániaiak.
Ezekből a felvételekből áll - bizonyos kiegészítésekkel - a film első része, amely a dzsungelben megalakított termelőszövetkezetekről szól. A film második része, amely ugyanaznap kerül a képernyőre (kár, hogy elég későn, pedig a gyerekek is élveznék!) egy párját ritkító tanzániai vadrezervátumot mutat be..."

A Pest megyei Hírlapban március 21-én Ökrös László írta a kritikájában, részlet:
"Szinetár Miklós és Sugár András afrikai filmje, a Tanzánia mindenekelőtt abban különbözik a hasonló riportok átlagától, hogy a tárgya nem aktuális jelenség, hanem egy - különben természetesen szintén időszerű - folyamat. Ez rögtön jelzi, hogy a Tanzánia mélyebbre tört, mint a beszámolók átlaga: célja nem pusztán a jelenség bemutatása, hanem az okok keresése, a jelenség mögötti rétegek feltárása. Ez persze nem független a film terjedelmétől; folyamatokat nem lehet percek alatt hitelesen kibontani.
A keddi riport számunkra legizgalmasabb része a szövetkezeti mozgalom tanzániai fejlődését mutatta be. Ott persze - láthattuk -, nem olyan szövetkezetekről van szó, mint nálunk; talán a faluközösség szó jobban is illene rájuk. Végtére lényegtelen az elnevezés, a fontos az erőfeszítés és az igény, ami mögötte van: elvezetni a tanzániai népet a jobb élet felé, a XX. századba, a szocializmusba.
Szükség van ilyen nagy összefüggéseket feltáró, folyamatokat elemző tudósításokra. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert amilyen mindennapos a televízióban a külföldjárás, annyira ritkák az ilyen igényesebb vállalkozások."

Március 19., Regős Sándor, a TV Híradó szerkesztő-riportere és a portugáliai tudósító Simó Endre (MTI+TV Híradó) készít riportsorozatot.

Március 21. 20.35 Keresztút - tévéjáték bemutatója. Írta Fülöp János, dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Mezei István, rendezte Horváth Tibor. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Soós Lajos, Tomanek Nándor, Kautzky József, Kenderesi Tibor, György László, Szénási Ernő, Kollár Béla, Szatmáry István, Gonda György, Sós László, Dávid Kis Ferenc, Horváth Pál, Rózsás Éva.

Március 22. 20.50 Braginszkij - Rjazanov: Ma éjjel megnősülök - komédia közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

A Rádió és Televízió Újság 1975/12.,

március 23-i számában Moldoványi Ákos bemutatta Krämer Máriát, a TV Híradó vezető vágóját. Részletek:
"- Ugye ki lehet javítani, ha valamit rosszul mondok? Rádiós, televíziós szerkesztők és riporterek gyakran hallják ezt a kérdő-reménykedő mondatot mikrofon és kamera előtt ülő beszélgetőtársaktól, akik még csak most kezdik kóstolgatni a "riportalanyság" egyáltalán nem könnyű kenyerét.
- Hát persze: csak olló kérdése az egész! - vágjuk rá ilyenkor biztatóan, kissé fölényes magabiztossággal, remélve, hogy önbizalmunkból valami átragad szerencsétlen ťáldozatunkraŤ is. Pedig mi nagyon jól tudjuk, hogy egyáltalán nem csak olló kérdése... (Már csak azért sem, mert a filmes tévés szakmában dolgozó vágók ma már egyre kevésbé használnak ollót. A filmszalagot az olasz Ferrania cég által gyártott vágó-ragasztó préssel vágják, amelybe beilleszthető a film két összeragasztandó vége, majd cellux-szalaggal összeragasztható, végül egy kis fogas szerkezet rendbe hozza a perforációt a ragasztás helyén.)
A legfontosabb azonban mégsem az ťollóŤ, hanem aki kezeli: a vágó. Nélküle hiába lennének szerkesztők, riporterek és műsorvezetők: a vágó jó szemére, ügyességére, tömörítő készségére, gyorsaságára, tanácsaira mindig szükség van.
A legnagyobb tömörségre, a leggyorsabb munkára a híradós vágók kényszerülnek. Vezetőjük Krämer Mária. Valamikor régen filmrendező szeretett volna lenni, rendező szakra járt, Bán Frigyes, Hegyi Barnabás voltak a mesterei. Ösztöndíjasként az oktatófilmesekhez került. Később a szinkron-filmgyárban volt rendező- és vágóasszisztens, 49-ben Gertler Viktor mellett dolgozott. Akkor forgatták az Úri murit. Aztán nagy vargabetű következett: volt titkárnő, elárusító a Corvinban, csomagolt növényvédő szereket, majd visszakerült a filmszakmába. 1958-ban jött a Televízióhoz, azonnal a híradóhoz szegődött. Megszerette, itt maradt. Tizenkét éve csoportvezető.
- Akkoriban hetenként egy híradó volt csak, körülbelül annyi dolgunk, munkánk, izgalmunk akadt vele, mint most a heti 14 adással.
- Mi a legfontosabb ťkellékŤ ahhoz, hogy valaki vágó legyen?
- A manuális készségen kívül: a lényeglátás. A vágó a szerkesztő legelső kontrollja, hiszen ő már csak azt látja, ami a filmszalagon rajta van. Nem tudja elképzelni pontosan az eredeti helyszínt, az előzményeket, a többi embert, aki még jelen volt a felvételnél. Azt látja tehát, amit majd a néző. A szerkesztő pedig elfogult: sokkal többet tud a témáról, mint amit felvettek; lehet, hogy olyan dolgokat is tudottnak feltételez, amiről a nézőnek fogalma sincs. A vágó tehát segít a szerkesztőnek megláttatni a lényeget, minél egyszerűbben, képszerűbben, érthetőbben.
- Néha elképesztő bravúrokat kel csinálnunk, főleg gyorsaságban. Van eset, mikor este hétkor érkezik meg a laborból egy tekercs film; baleset, tűz, árvízi jelentés, fontos politikai esemény van rajta, amelynek helyet kell kapnia a fél nyolckor kezdődő első kiadásban. A vágón és segítőjén ilyenkor nagyon sok múlik. Ekkor persze nem a szépség, a "művészi vágás" a fontos, hanem mindenekelőtt a tempó! A vágás ideje változó: attól függ, mennyire bonyolult az anyag. Az interjút, hangos felvételt is tartalmazó anyag több időt vesz igénybe, mert először szinkronba kell hozni a kép- és hangszalagot, majd a felvett szövegből szelektál a szerkesztő és a vágó. Néha egy mondatnak is nagy szerepe van. Egyszer egyik politikusunk munkásokkal beszélgetett egy gyárban. Stábunk jó félórányit felvett ebből, majd a ťvágóŤ-ban elkezdtünk válogatni. Mikor elkészültünk, a riport még mindig hosszú volt az adásidőhöz képest. Kivettünk egy mondatot, félredobtuk. Este háromnegyed hét volt: megkönnyebbülten sóhajtottunk és készülődtünk haza. Ekkor jött be a tévé egyik vezetője és azt mondta: gyerekek, minden hiányozhat, de ennek a mondatnak feltétlenül benne kell lennie a riportban! Mint a hangyák, kezdtük keresni a másfél méteres magnószalagot a nagy halom felesleges hangszalag tárában: tűt a szalmakazalban! Most az egyszer a szerencse segített: a szokásos fehér zsírceruza helyett zölddel jelöltem meg azt az egy mondatot. Ennek köszönhettük, hogy időben megtaláltuk, visszaraktuk, indulhatott az adás..."

Március 24., az MTI belföldi hírei között beszámolt a Magyar Televízió közeljövő terveiről és forgatásairól:
"Több tévéjáték forgatása fejeződik be, illetve folyik ezekben a napokban. Különösen érdekesnek ígérkezik az a kétrészes tévéfilm, amely Szabó Pál Isten malmai című regénye nyomán készül. A magyar falu felszabadulásának mindmáig legjelentősebb irodalmi ábrázolását Gaál Albert ülteti át a televízió nyelvére. Szabó Pál könyve egyrészt hiteles társadalmi rajz, pontosan ábrázolja az osztályharc erővonalait, másrészt nagyszerű figurákat léptet fel, felvillantva egyéni sorsukat, emelkedésüket, bukásukat. A mű sokszínűen dokumentálja, hogyan eszmél magára az egyszerű falusi nép és szervezi ujjá életét. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére mutatja be a televízió Nyitott könyv sorozatában a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelenő Jelenlét című antológiát, amelyben mintegy félszáz magyar író elbeszélései, költeményei tartanak tükröt az elmúlt három évtized társadalmi változásai elé. Az összeállítást Katkó István szerkeszti, a rendező Málnay Levente.
Tévéjáték készül Jelenések egy festő életéből címmel, Csontváry Kosztka Tivadarról. A Kovásznai György forgatókönyve nyomán készülő produkció öt, élesen elkülönülő részre tagolódik. Az első részben megismerjük a művész kortársak és Csontváry viszonyát, a másodikban egy kiállítás kudarcát látjuk, a harmadikban pedig a festő kapcsolatkeresését a tanácsköztársasággal, az utolsó két epizódban a festő halála pillanatának víziói tűnnek fel, az ötödikben pedig az az árverés játszódik le, amelyen Csontváry képei majdnem, ťszekértakaró ponyváv፠váltak. A rendező Várkonyi Gábor, a film operatőre Ráday Mihály. Dömölky János különös hangvételű új filmje, a Témák a műalkotás és a valóság kölcsönhatását, az alkotó és a témák találkozásának pillanatát kutatja, azt bizonyítja, hogy az élet minden percében új meg új témát kínál a nyitott szemmel járó, a valóság igaz arcának felderítésén munkálkodó művésznek.
Ádám Ottó rendezésében televíziós változat készül Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című kétszemélyes kamarajátéka nyomán. Ugyancsak az ostromgyűrűbe zárt Budapest a helyszíne Vészi Endre Kapupénz című tévéjátékának, az egyik bérház pincéjében a háború idején zajlik az öregedő házmesterlány tragédiája, a rendező: Kerényi Imre.
Páskándi Géza Tornyot választok című drámája Apáczai Csere János életének azt a mozzanatát ragadja meg, amikor a külhonból hazatérő gondolkodót és népnevelőt azzal vádolják meg, hogy szimpatizál az angol forradalommal. A dramaturg Szűcs Andor, a rendező Mihályfi Imre.
A Mai magyar egyfelvonásosok a képernyőn című sorozat következő darabjában Summa summarum címmel Szabó György egy tipikus magyar család születésnapi vacsorájára invitálja a nézőt. A családfőt, az apát ünneplik gyermekei, unokái, az öreg ezt az alkalmat ragadja meg, hogy összegezze életét, tapasztalatait, hogy ťjótanácssalŤ lássa el gyermekeit, de tulajdonképpen senki sem veszi komolyan, a ťsummázatŤ elmarad.
A mai úrhatnámság szatirikus története Csák Gyula Családi sírbolt című játéka. A história főhőse egy kiskereskedő, aki alaposan megszedte magát, és vidéken egy romos volt főúri kastélyt vásárol, s azt korhűen rendbe hozatja. Az ťelőkelőŤ környezetbe ťméltóŤ vendég kívántatik, s az hamarosan meg is érkezik egy szélhámos és két cinkosa személyében. Hogyan teszik lóvá ezt az újgazdagot és családját? - ez a témája a szerző első tévéjátékának, amelyet Horváth Tibor rendez."
(MTI i-nn/kné/fé hgy, 1975.március 24.)

Március 25. 20.25 Hogy érzi magát elvtárs? - a szovjet APN hírügynökség és a Magyar Televízió műsora. Szerkesztő Valja Satalova és Radványi Dezső, operatőr Borisz Kiladze, rendező Kígyós Sándor. Ezzel a filmmel indul az egy héten át tartó ciklus az APN hírügynökség filmjeiből.

A Rádió és Televízió Újságban a tárgyhéten Gellért Endre írt beharangozó cikket, részletek:
"Március 25. és 29. között öt napon át jelentkeznek a képernyőn az APN (a Novosztyi hírügynökség) filmjei, melyekből jó néhányat már ismer a magyar közönség, hiszen a Magyar Televízió és az APN együttműködése már sok érdekes filmet eredményezett. A mostani vetítés-sorozat azt is célozza, hogy érzékeltesse: milyen széles körben dolgozik a hírügynökség film- és televíziós részlege.
A műsorsorozat egyik filmje, a Mihail Nozskin színművészről készült portré az APN saját produkciója, de vendégrendezője a Magyar Televízió rendezője, Bánki Iván. Nozskin egyébként vendégünk is lesz ezekben a napokban, s itt lesz Anatolij Bogomolov főszerkesztő, az APN film- és tévérészlegének vezetője, akivel a képernyőn is találkozik majd a néző: elmondja, hogyan dolgozik az APN-nek ez a fontos csoportja. Vendégünk lesz A. Puskov is, az APN kiadói részlegének főszerkesztője (a többi között a nálunk is jól ismert Fáklya című lap "gazdája"), aki ennek a Novosztyi részlegnek a munkájáról beszél majd az APN filmnapok során.
A napi műsorban szereplő filmek címei tulajdonképpen önmagukért beszélnek. A hazánk felszabadulása 30. évfordulójára készült Hogy érzi magát elvtárs? és a már látott Határok nélkül, a szovjet-magyar alumíniumipari együttműködésről. A Tyumen - Szibéria kincsesháza (a japán tévével közösen készített film), A nagy zenekar (a BBC-vel készült a Szovjet Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekarról), A verő szív (a Csehszlovák tévé és az APN közös filmje a szívműtétek terén végbement tudományos fejlődésről). A már említett színészportré, A gyermek - a társadalom kincse (a japán tévével közös munka). Ha csak ízelítő is, de jelzi a széles műfaji skálát, mely jellemzője az APN egész tevékenységének.
A Magyar Televízió most már ötödik éve, évről évre szélesebb körben dolgozik együtt az APN munkatársaival; az APN filmjeinek mostani jelentkezése az ünnepi műsorok sorában a további együttműködés jelzése is. A megvalósulás alatt vagy előtt álló ez évi közös tervek is mutatják a közös munka újabb fejlődését. Már jó-néhány rövidfilm elkészült a Bemutatjuk a Szovjetuniót című sorozatból, melynek egy-egy darabja a szovjet hétköznapok érdekességeit, a régi foglalkozásokat és művelőiket, a legérdekesebb szakmákat, a természet szépségeit mutatja be. A kommunizmus technikája című film az SZKP XXIV. kongresszusán hozott, a közszükségleti cikkek minőségének javítását és a termelés kibővítését célzó határozatok megvalósulásáról ad képet, néhány teljesen automatizált üzem példája nyomán. Moszkva egyik új kerületéről, a kuznyecki szénmedencében meghonosított új technikáról, egy nagy szovjet tengeri kikötő munkájáról, a KGST-ben folyó tudományos-gazdasági együttműködésről (a Vinyicából kiinduló villamos távvezeték-hálózat építéséről) készül (a többi között) közös film..."

Március 27. 20.00 Színházi Világnap, Csehov: Három nővér - dráma közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

Március 28., ifjúsági nívódíjakat adtak át a Parlamentben, a televíziósok közül a Fabula és a Radar munkatársai kaptak ilyen elismerést.

Március 29. 20.00 Sólyom László: A bohóc felesége - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Mészöly Miklós, operatőr Bíró Miklós, rendezte Nemere László. Főszereplők: Dayka Margit, Bilicsi Tivadar, Márkus László, Maros Gábor, Körmendi János, Schütz Ila.

A Rádió És Televízió Újság 1975/12. számában Mészöly Miklós írt a forgatásról, részletek:
"Néhány évvel ezelőtt mutatta be a tévé Sólyom László Fekete macska című bohózatát - ugyancsak Dayka Margit főszereplésével, Nemere László rendezésében. Dayka Margit ezt a vidám kis játékot egy kedves, naivnak látszó, de valójában nagyon is fortélyos öreg néni szerepében mókázta végig, s elsöprő humorú játékával a következő veszprémi tévéfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. Csak természetes, hogy a televíziósok azon kezdtek gondolkozni: mivel lehetne ezt a nagysikerű ťDayka-parádétŤ folytatni...
Elhatároztuk hát, hogy olyan szerepet kell a nagyszerű komédiásnak írni, melyben megint alkalma lesz bohócjelmezt öltenie. így született meg A bohóc felesége, persze némi szerelemmel és egy kis erkölcsi tanulsággal megtoldva. Mert ez a bohócság egy kis fricskát is akar adni a nagyképű ťpuritánoknakŤ, akik az élet vidám oldalát valami alsóbbrendű, lenézendő szférának tekintik. A forgatás során azt mondta egy alkalommal Dayka Margit: ťA komédiázás iránti első, gyermekkori szerelem a cirkuszi bohócokért való rajongásommal kezdődött. Mielőtt a színházat megismertem, mindig bohóc akartam lenni, s így persze első "alakításomban" is a bohócot játszottam Mindig vágytam rá, hogy ezt megismételhessem és örülök, hogy A bohóc feleségében erre is alkalmam nyílik.Ť"

A Filmvilág 1975/ 8. száma, részlet Koltai Tamás kritikájából:
"Nemere László, a rendező elkerülte a kiöregedett bohócokról szóló történetek érzelgősségre csábító csapdáit. Az operatőrrel (Bíó Miklós), a díszlettervezővel (Mátay Lívia) és a jelmeztervezővel (Witz Éva) együtt a tárgyak és a pesti utca pontos realitásával vette körül a bohózatot. Jók voltak a szereplők, Márkus László (dr. Márfy) a tudósi szigorúságból egy merész sasszéval bravúrosan penderült át a bolondériák világába, Schütz Ila (Sári) még az öröklött, de elfojtott családi bohóchajlamot is éreztette. Körmendi János egy színházi szerepe után újra kedves nyelvtörőnek bizonyult. Maros Gábor és Bilicsi Tivadar szintén a helyükön voltak. Dayka Margit legnagyobb színésznőink egyike - ezt újra meg újra meg kell állapítani. S azt is, hogy nem kap méltó szerepeket. Pedig megérdemelné, hogy egyenesen rá szabják őket. Ezért a bohócériáért is hálás volt. Varázslatosan játszott. Csipkelődve, finoman mórikálva, huncut bájjal. Mintegy virtuóz. Hegedű nélkül."

A nézők megszerették a Bohóc feleségét, erről beszélt Dayka Margit a Rádió és Televízió Újság 1975/17. számában Cservenka Juditnak. Részlet az interjúból:
"A bohóc felesége óta idegenek hívnak fel telefonon, állítanak meg az utcán... Örülök, hogy most a Rádióújság segítségével mindenkinek elmagyarázhatom: ne nem köszönjék egyedül, ha jó szórakoztak! A film olyan összmunka, amelyben mindenki egyformán részt vesz: az író, operatőr, aki egy-egy szavával új lendületet adott, a jelmeztervező, a kellékes, a cirkuszi szakértő, a nagyszerű sminkes és a többiek mind. Hogyan sajátíthatnám ki a sikert, amikor Nemere László rendezőé a fő érdem, ő ťfedezett felŤ előzőleg A fekete macska főszerepére, az ő hite segített most is. És akiben hisznek, akit szeretnek, az csak jót produkálhat, ha nem tehetségtelen.
- Szavaiból arra következtethetünk, hogy Dayka Margit, a drámai színésznő végleg a bohózattal jegyezte el magát?
- Nagyon remélem, hogy így van és így lesz. Szeretem a derűt, mert az emberek is szeretik. Még ha egyes kritikusok lenézik is e műfajt, nekem nincs szándékomban mást csinálni, mint azt, amivel örömet szerzek.
- Honnan mintázta a bohóc szerepét?
- Magától alakult ki. Vonzódásaimból, hiszen olyan légkörben kezdtem a pályámat, amelyben Csortos, Kabos Gyula, Latabár tehetsége sugárzott, ők nemcsak nagy színészek voltak, hanem clown-ok is. Mindent tőlük tanultam!..."

Az Esti Hírlap kritikusának Dayka tetszett, de a filmről már nem volt pozitív véleménye. Részlet az április 1-jei számból, (barabás) írásából:
"Sajnáltuk azonban, hogy az egész tévéfilm laposra, vázlatosra sikeredett, s Nemere László rendezése nem tudta eldönteni, mit is akar tulajdonképpen megvalósítani: ťörökŤ clown-tréfát, mai problematikájú vígjátékot vagy burleszkjelenetek laza füzérét. Volt ez is, az is, de semmi sem igazán. Az egész tévéfilm úgy, ahogy volt, a Televízió gyengébb produkcióinak számát gyarapította. Továbbra is várjuk az igazi Dayka-szerepet - igazán jó tévéfilmben."

Március 30. 19.00 A HÉT adásában Horvát János riportja Az öreg halász és a tenger címmel került adásba.

A Magyar Hírlap április 2-i számában írta Geszti Pál, részlet:
"Kubából hozta a hét legérdekesebb riportját Horvát János. Elmúlt heti interjúja után, amelyet Blas Rocával, a Kubai Kommunista Párt titkárával készített, most egy öreg hajóssal beszélgetett.
Az újságírói tehetség nehezen meghatározható. Lehet, hogy valaki évtizedekig korrekt és megbízható riporter, csak soha nincs szerencséje. Nem találkozik a ťnagy témávalŤ - s úgy érzi, nem tehet róla. Gondolom, a ťnagy témávalŤ hiába is találkozik, aki nincs felkészülve erre a találkozásra. Jelentéktelen lesz a riport, azaz "kis témává" zsugorodik. Horvát János alighanem azzal az elszánással élte meg kubai kiküldetésének napjait, hogy igenis rábukkan majd arra a riportra, ami csakis rá vár az időben.
És ezért valóban rátalált. Megtalálta Hemingway jachtjának öreg matrózát, a ťpapaŤ bizalmasát, társát a magányos déltengeri hajós utakon. És az öreg elbeszélte, miként inspirálta a valóság hajdan, több mint harminc esztendővel ezelőtt Az öreg halász és a tenger megszületését.
A riport élményt adó, sokáig emlékezetes marad. Képi mivoltában, egyszerű szavaiban élő, hiteles. Ritka pillanat, amikor kézzelfogható közelségbe kerülünk egy remekmű születéséhez; gratulálunk!"

Április

Április 1. 20.01 2. műsor, Alexandr Vampilov: A múlt nyáron történt - dráma, közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Április 2. 17.00 a Magyar Kultúra Napjai a Szovjetunióban - a megnyitó előadás közvetítése a Kreml Kongresszusi Palotájából. A műsor rendezője Békés András, a közvetítés rendezője Bánki Iván volt. A gálaműsorban fellépett Sass Szilvia, Kováts Kolos, Melis György, Ránki Dezső, Révész László, az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével, a KISZ Központi Művészegyüttese egyetemi énekkara, az Állami Népi Együttes ének-, zene-, és tánckara.
21.15 a 2. műsor közvetítette a gálaműsor második részét.

Április 3. 18.00 díszünnepség Magyarország felszabadulása 30. évfordulóján az Erkel Színházban. Az ünnepi műsort 21.50-től közvetítette a televízió.

A Híradó tudósított a zalaegerszegi TV átjátszó adótorony avatásáról.
Kádár János interjút adott a Szovjet Televíziónak (TSS), az interjút az MTV-ben rögzítették, és ezen a napon a TV Híradó is leadta.

A Politikai Bizottság 1975. március 26-i ülésének jegyzőkönyvéből (288f 5/660) részlet:
"Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtárs interjúját a Szovjet Rádió és Televízió részére március 28-án veszik fel a Magyar Televízió stúdiójában; helyesli, hogy Kádár János elvtárs interjúját a Magyar Rádió és Televízió is közvetíti." (Magyar Országos Levéltár, 288f 22/1975/1öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.) A Híradó archívumában található anyag 26 perc 49 másodperc. A műsorújságban az interjú közvetítése nem szerepelt.

Április 4., egész napos ünnepi műsorsorozat.
9.35 ünnep Nemesmedvesen, élő közvetítés az utolsónak felszabadult faluból. Szerkesztő Radványi Zoltán, riporter Kovalik Károly, vezető-operatőr Czabarka György, rendező Pintér Gyula.
10.00 "1975. április 4." - közvetítés a fegyveres erők díszszemléjéről, és nyolcvanezer fiatal felvonulásáról. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, riporter Knézy Jenő, Petrányi Judit, vezető-operatőr Miszlai Gyula, rendező Eck T. Imre.
20.00 az Alekszandrov együttes Budapesten - közvetítés az Erkel Színházból. Szerkesztő Várbíró Judit, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendező Bednai Nándor.
21.00 Önök kérték - kívánságműsor a dabasi Szikra Tsz, a Fehér Akác és a Gyóni Géza Szakszövetkezet dolgozóinak kérései alapján. Riporter Horvát János, szerkesztő Buzáné Fábri Éva, vezető-operatőr Bónis Gyula, rendezte Koltay Beáta.

Április 6. 19.00 Arbát - Olasz Ferenc, Becsy Zoltán és B. Farkas Tamás dokumentumfilmje Moszkva híres utcájáról.

20.00 Fáy András: Külföldiek - tévéjáték bemutatója. Vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendező Nemere László. Szereplők: Garas Dezső, Gór Nagy Mária, Schütz Ila, Tahi Tóth László, Lőte Attila, Balázs Péter, Pogány Judit, Kránitz Lajos, Harsányi Endre, Szilágyi István, Zoltai Miklós.

Az ünnep alkalmából Televíziósok is kitüntetéseket kaptak:
Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság Elnöke a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozatát kapta.
Czóbel Anna operatőr és Szőnyi G Sándor rendező a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze lett.
Balázs Béla-díj II. fokozata kitüntetést kapott Hajduffy Miklós rendező, III. fokozatot Szurok János, a TV Híradó operatőre.
Erkel Ferenc-díj III. fokozatát kapta Lengyelfi Miklós szerkesztő.
Rózsa Ferenc-díj II. fokozatát kapta Vértessy Sándor.
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Békés Tamás, ezüst fokozatát Kukk György, bronz fokozatát Erdős János, Horváth Pál és Pálovits István.
Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt kapott Baracsi Mihály, Farkas Irén, Forgó Mihályné, Hencz Dezső, Ivanics Lilla, Janovics Sándor, Kudlik Júlia, Pálfy István, Réthey P. István, Varga János.

A Rádió és Televízió Újságban

Egri János szerkesztő-riporter és játékvezető ezúttal a játékvezetésről írt:
"Futballmérkőzés esetén sem egyezik meg mindig a szurkolók és a játékvezető véleménye a játék szépségét illetően. A lelátókon gyors játékot, izgalmas akciókat, felejthetetlen gólokat (és a kedvenc csapat győzelmét) szeretnék látni.
Mit szeretne a játékvezető? Túl lenni rajta... őt a gyors játék sok futásra készteti (ettől gyakran kimelegszik), az izgalmas akciók során kínos döntések hozatalára kényszerül (ezek többségéről utóbb kiderül, hogy tévesek voltak), végül senki sem hiszi el, hogy nincs kedvenc csapata. Csupán ennyiben különbözik a szurkoló és a játékvezető véleménye, holott ugyanarról a játékról van szó, csak a többség kívülről, a játékvezető belülről nézi az eseményeket.
Egészen más a helyzet a televízióban folyó játékoknál. Itt a véleménykülönbség korántsem jelentkezik azonnal, mint a stadionokban, ahol a nézők fennhangon jelezhetik ellenvéleményüket, egyben javaslataikat a játékvezető életvitelének megváltoztatására, új, eddig még nem próbált foglalkozások űzésére. A vetélkedők többsége élő adás, és így a nézők a játékvezető számára láthatatlanok és hallhatatlanok. A játékvezető kapcsolata a nézőkkel egészen sajátos. Amikor vége a műsornak, az erősebb idegzetűek felkeresik a telefonügyeletet, s ott elolvasván a feljegyzett észrevételt (arcukra könnyed mosolyt erőltetve, hogy ne látsszék megrendültségük) magukban szentül megfogadják, hogy soha az életben nem vállalnak többé játékvezetést. Fogadalmukat - a következő játékig - szigorúan be is tartják. Ez alól csak a legritkább esetekben van kivétel. (Ilyenkor - a mérsékelt sikerre való tekintettel - fel sem kérik őket.) A gyengébb idegzetűek nem olvassák el a telefon-bejegyzéseket, őket másnap a feleségük tájékoztatja arról, hogy a kerületben már sehol sem akarják a hentesek kiszolgálni, és ezért javasolja a vegetáriánus kosztra való áttérését...
De hát mi válthat ki egy játék során ilyen fortyogó indulatokat? A legváratlanabb dolgok. A játékvezető nem tudja eldönteni például, hogy patás állat-e az elefánt. (Ezzel a biológiailag fontos kérdéssel szinte mindennap találkozunk, hiszen bármikor szembejöhet velünk egy elefánt, amelyről már ránézésre is könnyen eldönthető a kérdés.) Nem tudja, hogy a Lánchíd melyik másik két Duna-híd között fekszik. Ezen nemcsak a budapestiek ütköznek meg, a meghökkenés hullámai elmossák a falu és a város között még meglevő határokat is. Olyan - első hallásra valóban kissé nehezen értelmezhető - szót fogad el, mint pl. a ťsámliénŤ, amely ugyan később némi üggyel-bajjal mégiscsak megmagyarázható, de a születés pillanatában általános döbbenetet vált ki. Ezenkívül a játékvezető lehet túl szigorú (az ellentábor szerint indokolatlanul engedékeny), locsogóan bőbeszédű (itt nincs ellenvélemény, a két tábor közötti ritka egyetértés esete forog fenn), udvariatlan a hölgyekkel (a nőknek mindent elnéző), és még sorolhatnám a tulajdonságokat, amelyek sokaknak szúrnak szemet. Pedig a játékvezető mindig a legjobb megoldást igyekszik választani (már csak azért is, hogy utólag ne kelljen mindenkinek magyarázkodnia), de sajnos, ez gyakorta félresikerül, nem is beszélve arról, hogy néha a játékszabályok vagy a játékosok állítják megoldhatatlan helyzetek elé.
Ezek után milyen is a jó televíziós játék? Lehetőleg egyszerű, könnyen érthető, világos szabályokkal, így a játékvezetőnek sem kell a műsor felét szabálymagyarázattal töltenie. Kapjon szerepet a győzelem megszerzésében a szerencse is, de csak szerencsével mégse lehessen győzni. A játékban előforduló kérdések, feladatok ne csak a játékosok, hanem a nézők számára is érdekesek és főleg megválaszolhatók, vagy kitalálhatók legyenek, hiszen ők otthon játszanak velünk, és nincs bosszantóbb annál, mint meghívóval a zsebünkben kívül rekedni a társaságon.
Arra a kérdésre, hogy milyen a jó játékvezető, már sokkal nehezebb válaszolni, már csak azért is, mert a játékvezető megítélésében mindannyiunkat befolyásolnak személyes indulataink, rokoni vagy ellenszenveink, de néha még pillanatnyi hangulataink is.
Hosszas töprengés után mégis megpróbálom összeállítani a játékvezető ťtízparancsolatátŤ, azzal a bocsánatkérő megjegyzéssel, hogy jó, ha ezekből sikerül néha legalább a felét megközelíteni.
Milyen tehát a jó játékvezető?
1. Igazságos, 2. Szerény (Van is mire!), 3. Felkészült, 4. Határozott (De nem makacsul konok!), 5. Megértő (Ha megérti...), 6. Segítőkész (Túlzásba azért ne vigye a fene nagy jóakaratát), 7. Jól kézben tartja a játékot, 8. Találékony (Azért ne mindent a tett színhelyén akarjon kitalálni), 9. Őszinte (Ismerje be, ha tévedett, vagy ha uram bocsá valamit nem tud), 10. Természetes (Ne a lábujjával próbálja észrevétlenül felemelni leejtett ceruzáját). Ugye, egyszerű?"

Április 8. 20.55 jubileumi kiállítás Moszkvában - Bán János és Csák Elemér beszámolója a moszkvai népgazdasági kiállítás magyar kiállításáról, a Szovjet tévé és az MTV közös produkciójában.
A TV Híradó tudósított arról, hogy Kádár János, Grósz Károly társaságában fogadta M. M. Boriszov ezredest, az V. Szovjet gárda, légi deszant hadosztálya küldöttségének vezetőjét és tagjait.

FOTO 750410 1-2 FELELET
Április 10. 20.00 Felelet - a Déry Tibor regényéből készült tévéfilm sorozat sugárzásának kezdete. A televízió - a korábbi gyakorlattól eltérően, amikor hetente csak egy rész volt műsoron, most hetenként két részt vetített a sorozatból.

A Rádió és Televízió Újságban Svéd Pál beszélgetett Lukács Lóránt operatőrrel, Bernáth Rózsa dramaturg, forgatókönyvíróval és Zsurzs Éva rendezővel a filmsorozat forgatásáról. Részletek:
"Nyolcvanezer méter film. Ennyit forgattak el a Déry Tibor regényéből készült nyolcrészes tévésorozat készítői.
Lukács Lóránt operatőrrel egy vetítés után beszélgetünk: ť...Úgy láttam: a sorozat egyes részei a történet fő alakjait mindig környezetükből kiindulva mutatják be, ezzel mintegy ťhelyükre téveŤ a figurákat, azután az ábrázolás mindinkább a főhősökre összpontosít, s a jellemrajz fokozatosan mélyül. Ezt a folyamatot próbáltam követni a kamerával; a kezdetben éles környezet lassan életlenné tompul, és végül már csak az egyre markánsabbá váló központi alakok körüli atmoszférát érzékelteti.Ť
Bernát Rózsa dramaturg a forgatókönyv elkészítése során együtt dolgozott Déry Tiborral. Tőle hallotta, hogy az írót már ifjúkora óta izgatta az egyén és a munkásmozgalom születő kapcsolatának érzelmi-értelmi rugója, a munkásfiatalok sorsa. Ez fel-felbukkant írásaiban, legnagyobb regényében, A befejezetlen mondatban is. Ezért határozta el, hogy megírja évtizedek óta dédelgetett témáját. Nagy alapossággal látott munkához: mintegy 300 olyan munkással beszélgetett el, aki részt vett a szakszervezeti mozgalomban, a 30-as évek munkásmozgalmi harcaiban. Így alakultak ki Déryben Köpe Bálint alakjának körvonalai; a tervezett történelmi tabló ellenpontfiguráját, a környezetétől viszolygó, de tehetetlen nagypolgári hőst azonban sehogy sem találta az író. Egyszer egy társaságban elmondta e gondját, mire író-barátja mesélni kezdett egy ismert tudósról, annak "viselt dolgairól". Déry órákig hallgatta kollégáját, anyaggyűjtéshez látott, majd a ťkapottŤ figurát szinte változtatás nélkül átemelte regényébe. Így született meg Farkas Zénó, a környezeténél messzebbre látó, de individualizmusából kitörni képtelen, különc tudós alakja.

Zsurzs Éva rendező - saját szavai szerint - "érzelmi oldalról" közelített a feladathoz: "

A munkásembert körülvevő szorongató légkört próbáltam képernyőre vinni, megidézve tulajdon gyerekkorom ismerős életérzését, amelynek mélyén a család ki nem mondott kérdése lappangott: Mi lesz holnap, ha a papát elbocsátják?... Az akkori társadalom más rétegeire is átterjedt létbizonytalanságot szerettem volna tehát hűen közvetíteni. Talán azért is áll közel hozzám Bálint alakja, mert sorsát nemcsak mint olvasó éreztem át. Ez a regényhős a harmincas évek Magyarországának gazdasági-politikai-társadalmi ellentmondásokkal terhes, a fasizmus spóráit hordozó, nyomasztó levegőjében válik gyerekből öntudatos-tudatos munkássá, akinek útja törvényszerűen vezet majd el a kommunista mozgalomhoz. A mai fiataloktól már távol van a regény ábrázolta világ (a Juliskát játszó pesti kislány például nem tudta, melyik ajtaját kell kinyitni a ťsparherdénekŤ, ha fel akarjuk éleszteni a tüzet...), de remélem, számukra is továbbítani tudjuk a Felelet ťüzenetétŤ".

A Film Színház Muzsika 1975/6. számában a filmsorozat zenei szerkesztője,

Palásti Pál így emlékezett erre a munkára:
"Hatalmas mennyiségű kísérő és aláfestő zenét alkalmaztunk. Szép feladat volt, mert Zsurzs Éva rendezővel nagyszerűen tudunk együtt dolgozni, s zenei ízlésünk is találkozik. Ezúttal Dohnányi Ernő muzsikájából válogattunk, a Pierette fátyola című balettzenéből és a Gordonkaversenyből vettük át a hangsúlyos zenei motívumokat. Farkas Zénó professzor és Júlia szerelmi jeleneteit például mindig ugyanaz a zenei motívum, a Gordonkaverseny néhány taktusa festi alá."

A Rádió és Televízió Szemle1975/4. számában Pomogáts Béla írt cikket Déry Tibor Felelete a képernyőn címmel. Részletek az írásból:
"Ha igaz, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa, a Feleletnek valóban nem mindennapi sors jutott. Egy történelmi korszak összefoglalójának készült, hatalmas szándék fűtötte, a fordulat éve után kibontakozó ország-építő munkát akarta szolgálni és követni a szellemi alkotás terén. Ünneplés fogadta, tanulmányok születtek róla, a szocialista magyar irodalom reprezentatív értékét látta benne a kulturális közvélemény. Aztán egyszerre kíméletlen viták kereszttüzébe került, perfid támadások érték, ellentanulmányok vonszolták sanda mikroszkópok alá. E vita dokumentumai ma már nevetségesen hatnak, egy régvolt szellemi ťvaskorszakŤ groteszk adalékai gyanánt. Akkor azonban, a hamis perek idején nem voltak veszélytelenebbek, mint a beteg fantáziával szerkesztett nyomozati iratok. A Felelet ügyét mindenesetre sikerült elgáncsolniuk, a hatalmas vállalkozás befejezetlen maradt. Az író is hallgatott róla, s még inkább a kritikai közvélemény. Idővel gyanúba is került, vajon a sematizmus nem fertőzte-e meg, mint a korszak, az ötvenes évek annyi más művét. Déry Tibor későbbi útja mindenesetre teljesen átrajzolta az írói pálya ívét; s a Felelet valamiképpen az ív alá jutott, az életmű peremére szorult.
Úgy tetszik, ma már nyugalom állt be a Felelet körül, és a regény elfoglalta helyét abban a rendben, amelyet Déry változó és változatos életműve jelent. És elfoglalta helyét az új magyar irodalomtörténetében is. Kétségtelen, hogy az ötvenes évek legjobb művei közé tartozik, abba a sajnos, szűk körbe, amelyben a művészileg ép, ma is érvényes regények helyezkednek el...
A Magyar Televízió, már az eddigiekből is következik, nem választott rosszul, midőn elhatározta, hogy képernyőre viszi a Feleletet. Déry regénye szinte már eleve kihívást jelent a tévés műfaj számára, maga követeli a sorozatszerű feldolgozást. Gazdag történelmi anyaga, változatos hősei, klasszikus kompozíciója és előadása, valamint a művészi alakzatban megtestesülő szocialista történelemszemlélet és elkötelezettség mindenképpen alkalmas volt arra, hogy új életre keljen a televíziós sorozat keretei között.
Zsurzs Éva rendező és munkatársai igényes munkát végeztek, jól választották ki a hatalmas anyag leginkább filmre kívánkozó részleteit, valójában a cselekmény legfontosabb szakaszait, a történet izületeit, a dráma kulminációs pontjait. És szerencsésen választották meg a film stílusát is: nem akarták megbontani vagy áthangszerelni (ťkorszerűsíteniŤ) a Déry regény nemes klasszicizmusát. Klasszikus, mondhatni, szolid eszközökkel dolgoztak ők maguk is. Különösen Lukács Lóránt operatőr, akinek minden hivalkodástól mentes felvételei igen jól szolgálták annak a klasszikus előadásnak az érvényesülését, amelyet a regény és a film egyként alkalmazott. (Talán csak a kísérőzene, Palásti Pál műve tért el időnként, például a tüntetési jelenet zenei aláfestése során, a felesleges "korszerűsítés" irányában. Ez a néhány eltérés indokolatlanul zavarta meg a film különben egységes stílusát.) A vállalkozás elismerést érdemel, a megvalósítás megbízható és nyugodt színvonalat hozott. A Magyar Televízió idei tevékenységének mindenképpen egyik legnagyobb és legrokonszenvesebb teljesítménye volt a Felelet képernyőre vitele. Egy nagyszabású irodalmi alkotást ismertetett meg a tévénézők millióival, nemes pedagógiával mutatott be egy letűnt történelmi korszakot, és minden bizonnyal új életre keltett egy évtizedes hallgatásba burkolódzó nagyszerű regényt. Déry Felelete alighanem a televíziós sorozattól számíthatja majd ťmásodik életétŤ...
Ha például A befejezetlen mondathoz hasonlítjuk, a Felelet feldolgozása nyilvánvalóan más filmstílust követelt. Azt az emlékeket mozgósító, víziós-szürrealisztikus technikát, amelyet Fábri Zoltán használt A befejezetlen mondat képekben történő tolmácsolása során, Zsurzs Évának természetesen el kellett kerülnie. Mint mondottuk az előbb, maga a regény követelte a realista ábrázolást, a klasszikus felfogásban történő rendezést (és fényképezést). A Felelet és A befejezetlen mondat között mégis érezhető és jellegzetes irodalomtörténeti megfelelés van...
Figyelmet érdemel természetesen Kuna Károly alakítása is. Minden bizonnyal e fiatal színészre hárult a legnagyobb felelősség és a legnagyobb feladat. Köpe Bálint szocialista irodalmunk vonzó és eleven hősei közé tartozik. A regényben nemcsak politikai fejlődésével ismerkedünk meg, hanem töprengéseivel, belső küzdelmeivel, csalódásaival, sőt botlásaival. Gondoljunk az éjszakai kártyázás már-már zülléssel fenyegető jelenetére vagy arra a megalázó szerelmi kapcsolatra, amelybe Ancival, egyik munkatársának ostoba és könnyűvérű lányával került. A sorsát figyelő és összegző olvasó mégis rokonszenvvel figyeli a munkásgyerekben kibontakozó teljes és gazdag személyiséget; elsősorban szilárd karaktere, konok és céltudatos akarata, valamint jellemének tisztasága, erkölcsi érzékenysége és biztonsága miatt.
Az író e szavakkal jellemzi hősét: ťAz akadályokat nemcsak kitartó, szívós izmaival, hanem izmainál is szívósabb akaraterejével emésztette el, amely lassan, meggondoltan szemügyre vette a megoldandó feladatot, lassan, lépésenként közelítette meg, nem csömörült meg tőle akkor sem, ha látszólag sokszorosan felülmúlta az erejét, s addig nem tágított, amíg az végül is hozzá nem édesedett a kezéhez.Ť
Ez a jellemzés válik hitelessé azután Bálint sorsában; leginkább talán abban a drámai erővel komponált jelenetben, amely a gyerek és a hóvihar küzdelmét írja le. Az elemekkel történő összecsapás és a rajtuk aratott győzelem jelképes értelmet hordoz: azt ígéri, hogy Bálint meg fogja állni sorsának próbáit, győzni fog a nehéz helyzeteken.
Kuna Károly tehetségét jelzi, hogy ki tudta fejezni a Bálint egyéniségét meghatározó tisztaságot és erőt. Érzékeltetni tudta azt a fejlődést, amelynek során a kamaszból öntudatos ifjúmunkás válik, s volt néhány emlékezetes jelenete is, így a hóviharral folytatott küzdelem képeiben. De talán több volt benne a naivitás, arcán több volt a mosoly, mint kellene. Hiányzott belőle az a töprengés, az az ébredező tudatosság, az az önmagával is folytatott küzdelem, amely a regényben Köpe Bálint talán legvonzóbb sajátossága volt. Naiv mosollyal, buzgó jóindulattal, fiatalos lelkesedéssel lábolt át sorsának legnehezebb próbáin és küzdelmein. És így az igazi, a regényben Bálint személyiségének csupán az egyik oldalát sikerült megmutatnia. A teljesebb ábrázoláshoz bizonyára hiányoztak a tapasztalatai, az egyoldalúságot semmiképpen sem lehet felróni neki..."

A Film Színház Muzsika 1975/19. számában Bulla Károly írta a sorozatról, részlet:
"Színészválasztás. Minden szerepre a legjobb színészt elve érvényesült. Nagyszerű kabinetalakítások. Farkas Zénó színész szempontból egy intellektuális dúvad, Bessenyei jól megérti, igyekszik intellektuális lenni. Kuna Károly egy amatőr zseni, lágy kamaszossága magával ragadó, de igyekszik kemény és határozott is lenni. Ruttkai megálmodott, Esztergályos Cecília, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Bánki Zsuzsa, Sinkovits Imre, Komlós Juci, Márkus László és a többiek mind képességük, tehetségük, tudásuk legjavát nyújtják. Némelyikük alakítása külön elemzést érdemelne. Rendezés. Zsurzs Éva fortélyos rendező. Megvan benne az alázat az írói mondanivaló iránt, ért a film nyelvén, ért a színészek nyelvén és ismeri a nézők lelkivilágát. Talán pontosan akkorát akar ugrani, mint amit elvárunk tőle..."

a képen, Kuna károly

A Film Színház Muzsika 1975/17. száma. A lap munkatársa, Nagy Judit megkereste a székesfehérvári gimnazistát, Kuna Károlyt, és arról kérdezte, hogyan lett a Felelet tévésorozat egyik főszereplője? Részletek:
"- Hogyan is kezdődött a tévékaland?
A székesfehérvári Korona Irodalmi Színpadon egy összeállítást próbáltunk a magyar történelemről. Voltam benne török, tatár, még Szvatopluk fejedelem is. Azt mondja a vezető, vasárnap 2-re kijönnek a tévétől. Ott voltunk 2-kor. Telefonáltak, hogy 4-re jönnek, aztán meg, hogy 6-ra. Hétre megérkeztek. Balogh Zsolt a vezetőjük, az asszisztens. Az első gyakorlat sehogyan sem akart sikerülni, de a másik, a Juliskával való jó volt.
- Rögtön megtudtad az eredményt?
Nem, egy távirat hívott fel a tévébe. Azt hittem, egyedül leszek. Rengeteg magamfajta Köpe Bálint jelölt ült ott. Ott volt Zsurzs Éva, én nem tudtam, hogy ő a rendező, kedves volt. Én a kameramantól féltem irgalmatlanul, a szerelésétől. Fülem mögé simították a hajam, szép hosszú volt, nézték a profilomat. Azt kellett játszanom, hogy kórterembe vagyok. A következő távirat már a filmfelvétel időpontjában hívott. Ketten voltunk már csak Köpe Bálintok, egy tatabányai fiú, meg én. Ott volt Bessenyei, Ruttkai. Vidám verset kellett olvasni. Bessenyei beült egy fotelba: Mondd, öcsi! Én mondtam, vágtam pofákat. Ő nevetett. Az iskolában másnap nem volt nyugtom, elhatároztuk, hogy fellógunk Pestre az eredményért. Épp indultunk kifelé, mikor finoman hívat a direktor. Már tudja a lógást, pedig még el se kezdtük - szomorkodtam. Az irodában kiderült: én vagyok Köpe Bálint! Majd a plafonig ugrottam örömömben. Azt is megtudtam, hogy az iskola kiengedett három hétre. Ebből hat hónap lett.
- Hogyan ťjöttél kiŤ a színészekkel, illetve ők veled?
- Nem éreztették velem, mennyire fölöttem állnak. Évike nénitől spanyol világító yoyót kaptam. Törőcsik Mariról néha elhittem, hogy ő az anyám. Garasról azt lehetne hinni, hogy nagyokat hülyéskedik, pedig komoly ember. Elfelejtettem, hogy ez munka, én játszottam. Annyira jó játék volt! Voltak más srácok, felvétel után focizunk, megettük a fogyó kellékeket, a sültkolbászt. Nagyon szerettem az éjszakai forgatást. Szeretek hajnalban menni a tejért, tudom, melyik csillag mikor tűnik el. Jó tudni, hogy mindenki alszik, de mi fenn vagyunk, csináljuk a magunk dolgát, azt, ami nekünk tetszik..."

A Magyar Hírlapban május 6-án Bársony Éva írta, részlet:
"A tévéfeldolgozások bemutatói után rendszerint megindul a méricskélés. Az olvasói élmények patikamérlegén méretik meg, miből mennyit raktak a filmbe az alkotók. Egy adaptáció értékét azonban nem a grammok, hanem az egész súlya dönti el. A kérdés: a nyolcrészes tévéfilm közvetítette-e a kétkötetes regény lényegét? Zsurzs Éva közismerten lelkiismeretes rendező, elmondhatjuk produkciójáról, hogy azt mutatta meg, amit Déry szándékozott. Egy felfelé törekvő és egy aláhulló élet ívében a harmincas évek társadalmi mozgásának átfogó képét; benne a megoldást keresők zsákutcákkal, kitérőkkel, dilemmákkal terhelt útját, a munkásmozgalom tragikus megosztottságát. A filmhez szituációkban kell gondolkodniuk az alkotóknak, és ez nem azonos a párbeszédek átmásolásával. A látvány, tudjuk, leírhatatlanul gazdag információkat képes közvetíteni helyzetekről, jellemekről, emberek közötti viszonyról, sőt, az alkotók és hőseik viszonyáról. A rendező és Lukács Lóránt operatőr szegényesen élt a képi ábrázolás e lehetőségével. Gyakran nem is filmet, hanem lefényképezett párbeszédeket láttunk. A lankasztóan egyhangú beállításokból hiányzott az alkotói jelenlét; egy-egy kifejező közeli kép szinte felüdülésnek számított (Bálint látogatása a kórházban vagy búcsúja anyjától). A minden különösebb ötlet nélkül váltott jelenetek egyhangúságát csak ritkán frissítette fel néhány merészebb vágás (a szeptember 1-i tüntetés, a Bálint előtt bezáródó kapuk a befejező részben)..."

Április 11. 20.05 a József Attila szavalóverseny döntője - élő közvetítés a kaposvári Latinka Sándor művelődési központból. Vele párhuzamosan közvetítette a Kossuth rádió is. Műsorvezető Simon István, szerkesztő Hárs György, rendező Csányi Miklós.

A rádió és a televízió nagy nyilvánossága előtt folyó József Attila szavalóversenyt

Gieler Ferenc, a pesterzsébeti "Csili" versenyzője nyeri. Csapatban győztes a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. A műsorvezető, Simon István költő a döntő végén máris javasolja a rádiónak s a televíziónak: 1977-ben, a költő születésének centenáris évében rendezzenek Ady Endre szavalóversenyt.
Ugyanaznap a 2. műsoron Hajduffy Miklós rendezéseiből sorozat indult.

Április 12.,

Nagy Richárd Algírban aláírta a Magyar Televízió és az Algériai TV közötti egyezményt, számolt be a TV Híradó.

16.50 Ipari kaleidoszkóp - új sorozat indulása. A tévé Népgazdasági osztálya januárban indította meg újabb mezőgazdasági műsorát, a Falujárást. E példát követve az Ipari rovat is útra bocsátotta hasonló aktuális műsorát, Ipari kaleidoszkóp címmel. Az első adás témái voltak: a nyereség-részesedés (az egyik gyárban 30, a másikban 6 nap keresete), egy jelentős munkásvédelmi újítás kálváriája, bizonyos "ócskavasak" rejtélyes útja, kiváló és rossz bizonyítványt érdemlő fogyasztási cikkek, valamint műszaki-gazdasági újdonságok, események.

Április 16. 21.10 Színházi Album.
A tartalomból: Katona: Bánk bán (Nemzeti Színház, felújítás), Folyt. köv. (A Mikroszkóp Színpad új produkciója), Bukovcán: Mielőtt a kakas megszólal (Miskolci Nemzeti Színház), Krosínski: Ha megjönnek a fivéreim (Pécsi Komára színház) - részletek. Közvetítés a József Attila Színházból, Shakespeare: Sok hűhó semmiért - főpróba. Beszélgetés Ruttkai Évával, a Vígszínház moszkvai és kijevi vendégjátékáról. Öltözőben... Riport Vajda Lászlóval. Forgószínpad. Színházi hírek.
Műsorvezető dr. Váradi György, riporter Baló Júlia, Kertész Zsuzsa, Kovács P. József, kritikus Bányai Gábor, szerkesztő Virág Katalin, operatőr Nemessói Tamás és Sasvári Lajos, rendező Radó Gyula.

A Magyar Hírlap április 22-i számában, a műsor után Bársony Éva írta, részlet:
"A Színházi albumot korábban nemegyszer érte kritika, hogy nagy késése miatt csak ťutánalőŤ a színházi beszédtémáknak, amikor azok már nem is beszédtémák. Ezt túl sokáig egyetlen műsor sem engedheti meg magának változás nélkül, ha igényt tart a néző érdeklődésére, s hisz a maga fontosságában. A Színházi album sem akar már ťemlék-műsorŤ lenni, nagyon helyesen. Még nem ültek el az új Bánk bán előadás és a Mikroszkóp-revü (Folyt, köv.) bemutatóját követő szellemi izgalmak, viszonylag frissen tette le melléjük a maga voksát a műsor. Az információ szintjén betöltötték szerepüket a vidéki színházak előadásaiból közölt részletek. A legfrissebbnek és igazán tévésnek a két színházi kapcsolást kellett volna éreznünk, de az az igazság, hogy tulajdonképpen csak formálisan feleltek meg az "itt és most" követelményének. Semmi olyannal nem volt fűszerezve a két rutinriport, ami megéreztette volna a friss helyszíni beszámoló utánozhatatlan érdekességét. A Vajda Lászlóval folytatott kaposvári beszélgetés ellenkező értelemben volt időtlen. A nemrég kitüntetett fiatal színész (a tévénéző Kassák: Egy ember és a többiek tévéváltozatában ismerhette meg) olyan egyszerűen, szépen és természetes tisztasággal beszélt munkájáról, hogy csodálkozás helyett tiszteletet ébresztett a megjegyzése: a számára sokat jelentő szerepek miatt nem hagyta ott Kaposvárt a budapesti szerződés kedvéért. És eszünkbe sem jutott azon töprengeni, aktuális volt-e ez a riport, mert frissen időszerűvé tette egy művész lelkesedése, odaadása, hite.
(Csak zárójeles kiegészítésként: tudomásul véve bizonyos körülményeket, amelyek nehezítik a Színházi album naprakész aktualitását, vajon nem lenne-e érdemes olyan időtől függetlenül időszerű témát a programba iktatni, mint egy-egy vidéki színház bemutatása. A felületnél mélyebben, nemcsak a mának, hanem kicsit a jövőnek is dolgozva. Hiszen mostanában gyakran beszédtémája a színházi élet mozgását figyelőknek egy-egy izgalmas, új törekvéseket tükröző vidéki bemutató, és híre kelt annak is, hogy érdekes műhely formálódott egy-egy fiatal vagy kevésbé fiatal rendező körül.)"

Április 16-án a tévé elnökségi ülése többek között tárgyalta a TV Híradó Főosztály szervezeti rendjét is. (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Április 18., a budapesti Gellért Szállóban tanácskoztak a "Sport Tv" szervezet nemzetközi küldöttei. Megyeri Károly köszöntötte őket, számolt be a TV Híradó.

Április 20. 16.05 a Stockholmban megrendezett Eurovíziós dalfesztivál közvetítését sugározta felvételről az I. program.
21.30 Operabarátokat keresünk címmel új sorozatműsor indult. Szerkesztő Bánki László és Kármán György, műsorvezető Baranyi Ferenc, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendezte Horváth Zoltán.

A Rádió és Televízió Újság 1975/15. számában Kármán György írta a műsorról, részlet:
"Világszerte régi hagyomány, hogy egy-egy operaház közönségének törzsgárdája azért alapít társaságot, mert az intézményt különböző módon segíteni, munkáját propagálni kívánja. Egy ilyen közösség - sok esetben - fiatal művészek számára ösztöndíjat biztosít, tagjainak előadássorozatokat tart, híres vendégművészeket fogad, egy-egy új bemutató idején az alkotóművészekkel találkozót készít elő, a közönségszervezőket tájékoztatja, egyszóval: szervez. A mi Operaházunknak szintén van baráti köre, amely ebben a szellemben működik. Ez a szép munka adta azt az ötletet, hogy az operabarátok körét a televízió is tágítsa. Az új műsorakció elsődleges célja: minél több új hívet szerezni az opera műfajának, ugyanakkor a régi operakedvelők számára érdekes, színvonalas műsort sugározni..."

A Tolna megyei Néplap április 22-én Cs. írta a műsorról, részletek:
"Hányan kapcsolják ki rádiójukat és jóval ritkábban a tévékészüléküket, mert operarészletek következnek? Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy kimaradt valami az életükből, akár a körülmények hozták úgy, akár érdektelenség, a jóra való restség okozta. A statisztika legföljebb az operabarátokat tartja számon, azt nem szokták kutatni, hogy hány ember lett szegényebb az elmaradt élmény miatt.
A tévé - s a jó szándékot nem lehet eléggé dicsérni - most megpróbál operabarátokat toborozni, s a nemes vállalkozás élére egy ismert operabarát költő állt, Baranyi Ferenc. A tévé rendszeresen jelentkező adása elsősorban a vidéki nézők millióinak pótolhatja az opera hiányát, amelyben nem is lehet részük, hisz azt soha nem lehet megvalósítani, hogy az Operaház együttese házhoz menjen. A hajdani ťGördülő operaŤ nemes kísérlet volt, de állandósítani nem lehetett.
A tévé eddig elég mostohán kezelte az operát, s csak helyeselni lehet, amit a műsorban megszólaltatott Helga Dernesch mondott: a tévé a zenei ismeretterjesztés beláthatatlan lehetőségeivel rendelkezik. Sajnos nálunk eddig alig éltek vele, pedig nagyon gyakran lenne mi helyett adni operát..."

Április 22.,

magyar-csehszlovák televíziós munkatervet írt alá Budapesten Megyeri Károly és dr. Vlagyimir Divis.
20.01 2. műsor, Antonio Buero Vallejo: Az értelem álmai - dráma közvetítése a Vígszínházból, felvételről.

Április 23. 21.50 Kézfogás. A TV Híradó már április 8-án beszámolt arról, hogy Király István főszerkesztésében megjelent az új magyar nyelvű, de közös szerkesztésű folyóirat, a Szovjet irodalom. Ez a műsor a szerkesztőséget és az első számot mutatta be. Szerkesztő Müller Magda, operatőr Bónis Gyula, rendező Róna Péter.

A Magyar Hírlap április 29-i számában írta Bársony Éva, részlet:
"A Kézfogás című adás a ritka esetek közé tartozik, mert nyíltan vállalta, hogy propagandaműsor. A nemrég indult Szovjet Irodalom című folyóiratnak csinált propagandát. A szokásnak hódolva írhatnánk úgy, hogy bemutatta, vagy mondjuk, ismertette a folyóiratot. De mindkettő kevesebb lenne. Sokkal több volt az a háromnegyed óra szerdán késő este: jó propaganda volt, mert személyes és ezáltal személyre ható. A hazai szerkesztőség vezetői és munkatársai - Király István, E. Fehér Pál, Elbert János és Czine Mihály - ugyanis nem szorítkoztak csupán arra, hogy a folyóirat magyar megjelenésének érdekes műhelymunkájáról, a művek ťmegrendelésérőlŤ, terveikről és a kiadvány szerepéről, céljáról beszéljenek. Ezt a szokásos formát személyessé tették a miniatűr vallomások az orosz, illetve szovjet-orosz irodalom magyar nyelvű megjelenésének múltjáról, Gorkij és a Nyugat kapcsolatáról, József Attila néhány sornyi Majakovszkij-fordításáról, Krúdy erős vonzódásáról az orosz regényhősökhöz. Ezt a személyességet erősítette Weöres Sándor és Károlyi Amy költői vallomása a műfordítás missziójáról, a műfordítás során kibontakozó szellemi vonzásokról.
Talán azért érezzük illetlennek a propagandát emlegetni például az irodalommal kapcsolatban, mert a szóhoz valami méltatlan felhang, a felületesség érzete kapcsolódik. A Kézfogás tagadása ennek és bizonyítása annak, hogy a valóban jó propaganda a képernyőn még többet is felmutathat szorosan vett tárgyánál, az érdeklődésnek az adott témánál tágabb teret nyithat. A műsorban egy folyamat rajzolódott ki a néző előtt, s e folyamat részeként mutatkozott meg a Szovjet irodalom, mint a szellemi Kézfogások új lehetősége és a friss értékek birtokbavételének ösztönzője.
Egy gyenge pontja volt a műsornak. A változatos, érdekes és személyes hangú tartalomhoz némileg merev, szokványos forma járult. Különösen az irodalmi illusztrációk előadásakor volt szembeszökő a közvetlen hangtól elütő megjelenítés. A felolvasó színészt lehangoló, rideg sötétszürke háttér fogta körül..."

Április 24. 21.30 Királyok, szélhámosok, áldozatok címmel tévéjátékot sugárzott a Televízió Egon Erwin Kisch életéről és műveiből. Szerkesztő Farkas Katalin, operatőr Zádori László, rendező Babiczky László. Az írót Bujtor István személyesítette meg. További szereplők voltak A gyilkos anya című részben Szemes Mari és Vitai András fh., a Käsebier és II. Frigyes című részben Garas Dezső, Kállai Ferenc, Kollár Béla, Somogyvári Rudolf és Soproni Ágnes fh.

Április 25. 17.35 a televízió is "beszáll" a tömegek sportolásáért folyó küzdelembe Mozdulj! című, havonta jelentkező sorozatával.

A Rádió és Televízió Újság 1975/16. számában Kővári Péter szerkesztő és Feledy Péter riporter hívta fel a figyelmet a műsorra. Részletek:
"A Mozdulj! című új tévéműsor összeállításának kezdetén a szerkesztőség falára ez az intő mottó került: "A sporthoz mindenki ért, ha csak beszélni kell róla..." A tömör felszólító módban íródott cím minden kétséget el szeretne oszlatni: a műsorban nemcsak beszélgetni kívánnak a sportról, hanem arra törekszenek, hogy lehetőségeihez és képességeihez mérten mindenki tegyen is valamit egészsége érdekében. Sportoljon, de legalábbis mozduljon ki az ülő életmódból.
A sport nemcsak játék: jelentősen befolyásolja az egyén és a közösség életét. Számos pozitív hatása mellett a belőle származó veszélyek sem lebecsülendők. Az orvostudomány sorra meghátrálásra kényszeríti az eddig gyógyíthatatlannak hitt betegségeket és a pusztító járványokat. Ugyanakkor újabb népbetegség fenyeget, mégpedig a civilizációs ártalmak okozta károsodások serege. Korunk technikai vívmányai kényelmesebbé tették életünket, de ha elfeledkezünk a mozgás szükségéről, ha leszokunk a sportolásról, ha beletemetkezünk a renyhe üldögélésbe, elveszíthetjük a betegségekkel szembeni természetes ellenálló-képességünket. Persze máról holnapra nehéz a karosszékből kicsalogatni azokat, akik a pihenést az ücsörgéssel azonosítják...
Az új sorozat hat héten át egy-egy alkalommal jelentkezik, és a mozgást elsősorban elvi oldaláról közelíti meg. A tévé ifjúsági osztályának hasonló című műsora az aktív sportolás örömének bemutatásával kíván "mozdulókat" toborozni. Létrejöttében jelentős szerepe volt a rádió ihletésének: Szélyes Zoltán rendezővel és Vass István Zoltán riporterrel gyakran esett szó arról, hogy milyen jó műsor a Belépés nemcsak tornacipőben! Addig-addig folyt az eszmecsere, míg a tévében is sikerült egy hasonló jellegű műsort indítani.
Az első adás a budapesti Sportcsarnokból jelentkezik. Itt kerül sor a KISZ felszabadulási sportzászló versenyének zárására - sok játékkal, szórakozással. A fiatalok vendége lesz Papp László, Balczó András és Kárpáti Rudolf. A beszerzendő kellékek listáján egyebek között található kerékpár, tej, fogas, billenő-padló, fából készült tégla...
Ez a műsor a későbbiek folyamán havonta jelentkezik majd, mindig vasárnap délelőtt és mindig élőben..."

A Magyar Ifjúság május 21. számában Bersényi Iván írta a műsorról, részletek:
"Legszívesebben azzal kezdeném ezt az írást, hogy gondolom, csaknem mindenki ismeri már azt a kis pálcika-emberkét ott a stúdióban, Szepesi feje felett. Azt, amelyik nemcsak ennek a remek sorozatnak, a Mozdulj!-nak lehetne a cégére, hanem jelképéve válhatna az egész mozgalomnak, melyet ez a sorozat hivatott elindítani.
Ügy látszik, a Kővári Péter szerkesztőből és Kárpáti György rendezőből alakult alkotópárosnak sajátos kedvtelése és különös tehetsége, hogy mozgalmakra mozgósítsanak. Persze könnyű nekik, hisz mindig meg tudják találni mindennapi életünknek azt a jelenségét, melynek hatásos bemutatásával mozgalomhoz méltó tömeges érdeklődést tudnak kiváltani...
Most arra mozgósítanak, hogy ugyan mozduljunk már. Mozduljunk már akár egyénileg is a karosszékünkből egy kis egészséges testmozgásra, és mozduljunk közösen a tömeges egészséges testmozgáshoz szükséges feltételek megteremtésére. Remekül érvelő és ellenállhatatlanul csevegő szaktekintélyek sorát mozgósították, hogy általuk mozgósítsanak minket. Megint csak sikerült rádöbbenteniük mindannyiunkat valami fontos alapigazságra: egészségünk érdekében már születésünk előtt el kell kezdeni a rendszeres testmozgást, és ha ezt addig nem hagyjuk abba, amíg a koporsóig nem érünk, magát a koporsót érjük el lassabban. És ami a legmeggyőzőbb, nemcsak beszélnek a mozgásról, hanem mozognak is. Zseniális ötlet az adások végén testedzés, sportolás közben bemutatni a közismert és közkedvelt sportriportereket..."

A Csongrád megyei Hírlap április 25-i számában Polner Zoltán érdekes kérdést tett fel: Kellenek-e tv-sztárok?
"Jószerével azt válaszolnám, hogy igen, de ugyanakkor ellent is mondanék önmagamnak. Ha csak az utóbbi két-három évet tekintjük e probléma kapcsán, a televízió nem egy jeles művészünket favorizálta hónapról hónapra, hogy azután meglehetősen hosszú ideig ťhallgassonŤ róla. A favorizált művészek között azonban még véletlenül sem fedezhettük fel valamelyik vidéki színház tehetséges fiatal művészét. Tehát innen fúj a szél? - kérdezhetné jogosan az olvasó. Ez a sebezhető pontja a címben felvetett kérdésnek. Ezért marasztaljuk el azokat, akik kisebb vagy nagyobb ideig szinte valamennyi tévéjátékban vagy egyéb műsorban a képernyőre kerültek. A színészi alakítás hitelét, hihetőségét is rontja, ha ugyanazt a színészt az egyik este teljesen ellentétes figurában látjuk viszont, mint a másik adásban.
Ezért is, de nem ez a döntő. Nehogy félreértés essék: nem egyik vagy másik művész túlzott szerepeltetését vitatjuk el. Nem is vitathatjuk. Hiszen sem Mensáros László, sem Harsányi Gábor - kiemelve kettőt az utóbbi hónapokban látott művészek közül - nem érdemelnék meg ezt a méltatlan bírálatot, és nem érdemelné meg tehetségük, sokoldalú művészi munkájuk sem a felelőtlen elmarasztalást.
Akkor hát miért e nagy hűhó a felvetett kérdés körül?
A Magyar Televízió nyilvánvalóan mindenekelőtt az ország legjobb művészeit akarja bemutatni a közönségnek. Ez a törekvése helytálló és reális. Köztudott azonban az is, hogy a művészeti díjasok között évről évre igen sok vidéki művész is szerepel. Ezek a művészek azonban ritkán vagy alig szerepelnek a televízió, műsoraiban. A műsorszerkesztés és az azt megelőző szervezőmunka a könnyebb megoldást választja. Azokkal "játszik" színházat, akik könnyen elérhetők, nem okoznak túl nagy problémát a szervezésben, és bármikor a rendező, a műsorszerkesztő rendelkezésére állnak.
A Magyar Televízió azonban nem a fővárosban élő művészek fóruma. Legalábbis nem kizárólagosan. Miután Magyarország nem rendelkezik vidéki stúdiókkal úgy, mint Lengyelország, a vidéken élő színészeknek nagyon nehéz eljutniuk egy-egy tévéjáték vagy a Nyitott könyv egy-egy adásának bemutatójáig. Ha sikerül a tervezett szegedi stúdió létrehozása, bizonyára javul a szegedi színészek foglalkoztatása. Természetesen számos példával lehetne bizonyítani, hogy az elmondottak nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Jóllehet, hosszú távon előfordult egy-két olyan tévébemutató, amelyben a vidéken élő színészek kaptak jelentős szerepet. Ez azonban egyáltalán nem vált gyakorlattá, és ezek közül a színészek közül még senki sem lett tévésztár.
Kellenek-e tv-sztárok? - kérdeztük cikkünk elején. Sztárokra és az őket megillető nimbuszra nincs szükség. Kiváló fővárosi művészek teljesítményét nem tagadjuk, minden esetben elismerően szólunk alakításukról, művészi kvalitásukról. Azt szeretnénk, ha társaságukban új arcok is helyet kapnának, és azt sem bánnánk, ha ezeket az új arcokat vidéken fedeznék fel a műsorok szerkesztői..."

Április 26. 17.55 képzőművészeti sorozat indul Magyar naiv művészek címmel. Az új sorozat elkészítésére kétféle gondolat sarkallta az alkotókat: bemutatni képzőművészeti életünknek ezt a kissé mostohán kezelt hajtását, de ami talán ennél is fontosabb: a képek, a szobrok alkotóit. A tízrészes - öt adásban, szombatonként jelentkező - sorozat kilenc portréfilmje Benedek Péter, Gyovai Pál, Mokry Mészáros Dezső, Gajdos János, Balázs János, Győri Elek, Bakos Lajos, Süli András és Török Sándor sorsát, s művészi útjának alakulását mutatta be.
Foto 750426 zenés tv
21.25 Zenés TV Színház bemutató, Tamássy Zdenkó: Vendégek - vígopera. Szövegkönyv Sarkadi Imre novellájából Springer Márta, dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Félix László. Szereplők: Palcsó Sándor, Kalmár Magda, Radnai György, Barlay Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Maretics Erika, Lengyel Péter.

Április 29. 20.05 Illyés Gyula: Tűvé-tevők - zenés paraszt-komédia közvetítése a Veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.

Április 30., ezen a napon Dél-Vietnám a Vietnámi Demokratikus Köztársaság részévé válik, tudósított a TV Híradó, valamint arról, hogy a Debreceni Csokonai Színházban vendégszerepelt a Nagyváradi Színház.
20.00 Viktor Rozov: Négy csepp - tévéjáték. Vezető-operatőr Káplár Ferenc, dramaturg Békés Tamás, rendezte Szőnyi G. Sándor. Az író szerepében Egri István. Szereplők: Márkus László, Kiss Gabi, Andaházi Margit, Avar István, Sinkovits Imre, György László, Simon Zsuzsa, Harsányi Gábor, Iványi József, Koós Olga, Csomós Mari, Szabó József, Piróth Gyula.

A Magyar Hírlap május 6-i számában írta Bársony Éva, részlet:
"...Az az irodalom, amit Rozov művel, a magától értetődőséggel hat. A Négy csepp nyilvánvalóan közvetítette az író közönségsikerének megfejtését. Helyzetei, figurái teljesen egyértelműek, a nézőt nem állítják dilemma elé, hogy vajon mit is gondoljon róluk. Igazságai egyszerű igazságok. Megfejtésüket, akárcsak a jellemekét, az író tanítói hevülettel maga végzi. Közönségét a felfedezés és kutatás izgalmának elmaradásáért a ráismerés örömével kárpótolja, a nézőben felkelti az azonosítás elégedettségét, hogy ťbizony, hányan vannak ilyenek az életben...Ť
Szőnyi G. Sándor rendezésében érvényesülnek ezek a közönségre ható vonások. Két remek színészi jellemzést láttunk. Sinkovits Imre vonatbeli kellemetlenkedőjének megnyúlt képe, elszoruló torka, kiszáradt szája lélektanilag hitelesen és árnyaltan közvetítette az indulatok hullámzását..."

Ismét meghirdették az újabb Riporter kerestetik!-et.

Május

Kubai-magyar rádiós-televíziós egyezményt és munkatervet ír alá Havannában Nivaldo Herrera Sardinas, a Kubai Rádió és Televízió vezérigazgatója és Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke.
Felavatják a miskolci gyermekváros tévéstúdióját és zártláncú televíziós rendszerét.
Új átjátszó berendezés segítségével - a tokaji adóról - már Egerben és környékén is látható a 2. tévéműsor.
A szórakoztató tévéműsorok "Arany Rózsa" elnevezésű montreux-i fesztiválján (ahol Szinetár Miklós, a Magyar Televízió művészeti igazgatója a zsűri elnökhelyettese) az Alfonzó-cirkusz című magyar tévéfilm (rendezője Bednai Nándor) a nemzetközi zsűri különdíját nyeri.
Sir Charles Curran, a BBC vezérigazgatója Magyarországon járt, hogy tárgyaljon a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a BBC együttműködéséről.
A Televízió IV-es stúdiója hangversenyteremmé alakul át több hétre: tizenkét szimfonikus mű felvételét készítik el ezalatt (színesben), közönség jelenlétében.

Május 1. 19.30 a május elsejei műsorban mutatkozik be a TV Híradó új, színes főcíme - jeléül annak is, hogy "lendületbe jött" nálunk is a színes televíziózás. A budapesti dolgozók ünnepi felvonulásán Kádár János nyilatkozik Szepesi Györgynek.
20.00 Önök kérték - mi teljesítjük. Szerkesztő Buzáné Fábri Éva, műsorvezetők Horvát János és Tamási Eszter, vezető rendező Kalmár András.

A Békés megyei Népújságban május 3-án írta (Nemesi):
"Akik május elsején a televízió műsorát választottak szórakozásul, kikapcsolódásul, nem csalódtak. Délelőtt változatos, valóban ünnepi volt a felvonulásokról adott körkép, összeállítás. Délután alighogy elbúcsúzott Vértessy Sándor szerkesztő-műsorvezető, máris kezdődött a nos stop délutáni program. De ebbe a programba ezernyi szállal szívódott bele az esti kívánságműsor. Többször is telefonszámok garmada jelent meg a képernyőn: önök kérik, mi teljesítjük. Mindez ťhazai kiadásbanŤ, azaz csakis élő, hazai művészek neve szerepelhet a kívánságokban. Aztán este, a főműsorban Tamási Eszter és Horvát János irányításával megkezdődött a beharangozott attrakció.
Jó volt - milyen volt? Egy nagy kérdőjel húzódott végig a majd négyórás műsoron. Tetszettek az egyes számok, mert kitűnő művészek jó művekkel szerepeltek. S mi az, ami nem tetszett: a körítés. Unalmas volt és bárgyú. Horvát Jánosban izgalmas, igazi ťélőŤ riportert ismertünk meg az elmúlt évek A HÉT adásaiban, más műsorokban. De ebben a tőle távol álló kívánságosdiban nem tudott ő sem mit kezdeni. Szerepe a hosszadalmas - minden ehhez hasonló műsornak unalom-ördögévé váló telefon- és lakcímlista felsorolásában fulladt ki. Mindezt a színházi színhelyek látszólagos változatossága, Tamási Eszter ťszáguldásaŤ sem oldotta fel, sőt, a közbeszúrt ťegyébŤ sem. Az ťegyébŤ, vagyis a hirtelen lakáshoz jutottakkal készített interjúk..."

SZOT- díjat kapott Kígyós Sándor tévérendező.

A Magyar Televízió elnöksége - az elmúlt időszak kiemelkedő műsorteljesítményeit jutalmazva - számos külső és belső munkatársat részesített nívódíjban.
A Televízió nívódíjasai:
Avar István és Piros Ildikó az Asszony a viharban című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Ádám Ottó a Gellérthegyi álmok című tévéjáték rendezéséért,
Balogh János A napsugár nyomában című film forgatókönyvéért és szakértői tevékenységéért,
Balogh Jenő A látás hatalma című sorozat írásáért és vezetéséért,
Bános Tibor a Színészmúzeum forgatókönyveiért,
Bessenyei Ferenc a Keresztút és a Magyar Elektra című tévéjátékban nyújtott alakításáért, valamint A költő felel műsorbeli versmondásáért,
Bitskey Tibor A tavasz 17 pillanata szinkron-főszerepéért,
Czeizel Endre Az öröklődés titkai című műsor vezetéséért,
Dayka Margit A bohóc felesége című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Dobrai György a Változatok Tázlárra című műsorért,
Elek Emil, Fazekas Péter és Miegend Árpád a TV Híradó vidéki tudósításaiért,
Esztergályos Cecília a Téli sport című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Farkas István a Tóth Imre portréfilm rendezéséért,
Ferencsik János a Tv-bérlet sorozatban végzett munkájáért,
Ferenczy Krisztina és Huszti Péter a Gellérthegyi álmokban alakított szerepeiért,
Gábor Pál, Gazdag Gyula és Simó Sándor a Hazai esték külső helyszeneinek rendező munkájáért,
Gáti József és Kohut Magda A költő felel című műsorbeli versmondásáért,
Haumann Péter a Ficzek úr és a Kínai kancsó című filmekben nyújtott alakításáért,
Helyei László és Major Tamás a Volpone főszerepéért,
Horváth Jenő A költő felel című sorozat rendezéséért,
Kárpáti György Az öröklődés titkai című műsor rendezéséért,
Kelemen Pál a Kék fény 50. adása alkalmából,
Komlóssy Erzsébet és Simándy József a Bánk bán tévéopera-változatában nyújtott énekesi és színészi teljesítményéért,
Fekete Tibor, Solti Bertalan és Szakács Eszter a Bánk bánban nyújtott színészi teljesítményéért,
Kútvölgyi Erzsébet a Magyar Elektra című tévéjátékban nyújtott alakításáért, valamint A költő felel sorozatban elhangzott versmondásaiért,
Latinovits Zoltán a Michelangelo című film szinkronfőszerepéért, valamint A költő felel című műsor verstolmácsolásaiért,
Lázár István a Pillantás a karcsai dombról szerkesztéséért és forgatókönyv-írásáért,
Lehel György a róla készült portréfilmért, valamint a négy tévébérlethez kapcsolódó Hangversenykalauzért,
Márk Tivadar a Bánk bán jelmezterveiért,
Mensáros László a Valaki című filmben alakított szerepéért, valamint A költő felel című műsorbeli versmondásáért,
Nepp József a Kérem a következőt című rajzfilmsorozat tervezői és rendezői munkájáért,
Nyina Ivanovna A városparancsnok című filmben végzett munkájáért,
Oláh Gábor dokumentumfilm-rendezéséért,
Oszter Sándor az Ida regényében nyújtott alakításáért,
Palásthy György a Családi kör című sorozat rendezéséért,
Páger Antal Az élet szerelmese című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
dr. Ranschburg Jenő a Családi kör című műsorban való közreműködéséért,
Rátonyi Róbert az Ez is operett, az is operett forgatókönyveiért,
Romhányi József a Kérem a következőt forgatókönyveiért,
Rozsnyói Aladár a Gyökeret eresztve című műsor operatőri munkájáért,
Sívó György A napsugár nyomában című film vágói munkájáért,
Szabó László a Kék fény 50. és a Nyitott boríték 25. adása alkalmából,
Szalóky József A tavasz 17 pillanata dramaturgi munkájáért,
Szanyi László Az öröklődés titkai című műsor szerkesztéséért,
Szemes Mihály a Magyar remekírók sorozat Veres Péter filmjének rendezéséért,
Szepesi György az Ez már együttes cselekvés és A kolóniáktól a lakónegyedekig című filmben végzett munkájáért,
Tenovszky Béla a Kérem a következőt rajzfilmsorozat rendezői munkájáért,
Tóth Imre a róla készült filmben való közreműködéséért, valamint a korábbi folklór-műsorokban való szerepléseiért,
Törőcsik Mari a Kínai kancsó című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Vajó András az Asszony a viharban díszletterveiért,
Varga Károly eddigi televíziós munkájáért,
Vas János A tavasz 17 pillanata filmsorozat szinkronjáért, valamint az Egon Müller különös nekrológja című film dramaturgi és rendezői munkájáért,
Vámos László a Bánk bán rendezéséért,
Vitányi Iván a Dienes Valériáról készült portréfilm riporteri munkájáért,
Wessely Ferenc a Michelangelo című filmsorozat szinkronmunkájáért, valamint az Optimista tragédia című film rendezéséért.

A belső munkatársak közül az alábbi kimagaslónak ítélt produkciók alkotócsoportjai kaptak nívódíjat:
Ez már együttes cselekvés; A kolóniáktól a lakónegyedekig; A városparancsnok; Fórum a Szovjetunióról; Hol vagytok ti régi játszótársak?; A pilóta; Az igazgató; A görögországi választások; Dráma és remény Cipruson; A HÉT kiemelkedő belpolitikai riportjai; Hazai esték; Bánk bán; Nevem Tóth Imre; Asszony a viharban; Ficzek úr; Téli sport; Gellérthegyi álmok; A költő felel; A tavasz 17 pillanata; Városok, művek; Vasárnapi koncertek; A napsugár nyomában; Az öröklődés titkai; Dienes Valéria műsora; Déry Tibor portréfilm; Nagy Lajos műsor; Papírsárkány; Diákabrak; Családi kör; Hókusz- pókusz; Mirr-murr; Pillantás a karcsai dombról; Gulliver a törpék országában; Isteni színjáték: Pokol; Asszonyon száriban; Változatok Tázlárra; valamint a TV Híradó munkás művelődéssel foglalkozó riportjai és a felszabadulási évforduló eseménysorozatának előkészítése jegyében készült híradóműsorok;

Május 2. 22,00 a Magyar tudósok sorozat újabb adása. Kardos István rendező, Molnár Miklós és Szabó Gábor operatőrök filmje Marx György akadémikust mutatta be.

Május 6., a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Hazádnak rendületlenül címmel kiírt pályázatán a filmkategória első díját a MAFILM katonai stúdiója és a Magyar Televízió közös sorozatának Hazámat szolgálom című első része nyerte (rendező Takács I Gábor). Második díjat nyert Eck T. Imre -Vértessy Sándor Ének a végekről sorozatának Obsitosok című epizódja. Harmadik pedig Sípos József - Kovalik Károly Tiszta szívvel című filmje és Bokodi Bélának a szolnoki ejtőernyős-világbajnokságról készült riportsorozata lett. A díjátadásról a TV Híradó is beszámolt.

Ezen a napon meghalt Mindszenty bíboros, 10-én a bécsi Dómban ravatalozzák fel, majd 15-én Mariazel-ben temetik el. A TV Híradó egyik eseményről sem számol be.

Május 7., szovjet filmes delegáció járt a Magyar Televízióban, köztük volt Vjacseszlav Tyihov és Ivan Perevezev színész, Dimitrij Irlov fődramaturg és Igor Gosijev rendező.

Május 8. 18.40 Győzelem napja - közvetítés a Vígszínházból, a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulója alkalmából.
20.01 2. műsor, Jirji Hubac: Hosszú őszi nap - tévéjáték bemutatója. Rendezte Antonin Maskalyk, a Prágai Televízió rendezője, vezető operatőr Mezei István, dramaturg Sipos Tamás. Szereplők: Horváth József, Mészáros Ági, Tordy Géza, Gyöngyössy Katalin.

Május 9. 19.15 ünnepi köszöntőt mondott Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulója alkalmából.
21.40 Győzelem Napja - Breszt, Moszkva, Leningrád, Volgográd, Novorosszijszk és Berlin a színhelye a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulóján sugárzott tévéműsornak.

Ezen a napon a tévé elnökségi ülése tárgyalta az egységes műsorszerkesztési és műsortervezési módszerre való áttérést, és a műsorokkal kapcsolatos információk, meta-adatok egységes nyilvántartását, és az ehhez szükséges műsortörzslap rendszerre való áttérést. A műsortörzslap rendszer pontosan rögzíti a kapacitás-tervezést is. (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)
Az 1975. szeptember 3-i vezetői értekezlet tárgyalja az elnöki utasítás tervezetet, aztán 1976. január 1-től be is vezeti ezeket.

Május 11. 20.15 Ibsen: A nép ellensége - színmű közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

Május 13. 21.00 Miénk a szó... - Kern András és Verebes István műsora.

A Magyar Nemzet május 21-i számában Lőcsei Gabriella írta a műsorról, részlet:
"Akik még nem ismerték volna, az elmúlt héten alapos ismeretséget köthettek Kern Andrással és Verebes Istvánnal a televízió jóvoltából. A Miénk a szó... egy egész estét szánt bemutatásukra, a Brecht-játék pedig, mintegy igazolásul a kedd esti adáshoz, jelentős feladatokat is bízott rájuk. A fiatal színészek tehetségcsillogtató órája, a Miénk a szó... ritkán szokott nagy élményt adni. A kezdő művészek ugyanis részint egyéniségükhöz, részint a közönség ízléséhez kevéssé alkalmazkodó repertoárral lépnek a kamerák elé. Kern András és Verebes István azonban pontosan tudta, mi az, amit úgy játszhatnak, hogy önmagukról a legtöbbet és a legfontosabbat mondhassák el nézőiknek..."

Május 14., Budapesten tartotta konferenciáját az Intervízió hír szekciója. Az eseményről beszámolt a TV Híradó. A résztvevőket Megyeri Károly alelnök és Matúz Józsefné, a TV Híradó főszerkesztője köszöntötte. Ugyancsak tudósítanak a magyar-lengyel tévéegyezmény varsói aláírásáról, a dokumentumot a Magyar Televízió nevében Megyeri Károly írta alá.
18.10 Szamoshát 1975 - öt évvel korábban, ezen a napon kezdődött a Szamos - Tisza - és az országhatár háromszögében - az nagy árvíz. A műsor azt mutatta be, hogy az árvíz óta a térségben milyen változások történtek. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, riporter Horvát János, Molnár Margit, Tóth Károly, vezető-operatőr Halász Mihály, vezető-rendező Eck T. Imre.

Május 15. 20.00 Színház falak nélkül, Bertold Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! Dramaturg Szántó Erika, zene Aldobolyi Nagy György, dalszöveg Verebes István, operatőr Bornyi Gyula, televízióra alkalmazta és rendezte Szász Péter. Szereplők: Aldbolyi Nagy György, Balázs Péter, Benedek Miklós, Boross János, Dózsa László, Gálvölgyi János, Harsányi Gábor, Kern András, Loncz György, Lukács Sándor, Maros Gábor, Mendelényi Vilmos, Pogány Judit, Rátonyi Róbert, Szacsvay László, Székhelyi József, Szombathy Gyula, Tordai Teri, Verebes István.

A Magyar Nemzet május 21-én írta, Lőcsei Gabriella kritikájából részlet:
"Az Arturo Ui-t akkor izgalmas lett volna viszontlátni a televízióban, ha ťcsakŤ eredeti, brechti mivoltában jeleníti meg a rendező. Megtudni végre, mire megy az ő rendhagyó színházával a maga technikai lehetőségei szerint tágabb horizontú film, vagy akár a televízió. Alighanem meglepő hatásokat érhetne el Brecht megfilmesítésével egy Brechthez hasonló merészségű és eredetiségű filmrendező.
Szász Péter azonban valami mást szeretett volna az Állítsátok meg Arturo Uit! című idegtépő politikai revüvel. Harminc év történelmi tapasztalataival a jelen tarsolyában körül akarta játszani Brechtet, hogy hitelesebbé tegye, hogy hátborzongatóbbá, hogy Brechtnél is elidegenítőbbé fokozza. A televízió-műfaj arra volt jó számára, hogy az eredeti műhöz írt keretjáték zökkenő nélkül simuljon a valódi játékhoz.
Brecht azonban - s leginkább az Arturo Ui - nem szorul sem a történelmi hitel, sem a feszültségkeltés, sem a sokkhatás tekintetében fokozásra. Egy más film vagy más színmű témájának talán megfelelne az újonnan kitalált történet, amely szerint halálra szánt színjátszók Hitler színe előtt - vagy egy általuk Hitlernek hitt maszk előtt - előadják a zseniálisan találó Hitler-persziflázst. Jól-rosszul összefűzve azonban Brecht darabjával sem a történet nem hatott igazán, sem a megfejelt Ui. Természetesen ez utóbbiért fájt jobban az ember szíve. Ha csak az eredeti műre figyel a rendező, átírt songok és lendületüket veszített újító ötletek nélkül, emlékezetesen jó előadás kerekedhetett volna a tévébeli Arturo Ui-ból. Úgy tetszik, Szász Péter főleg fiatal színészekből verbuvált állandó tévéstábja nagyszerűen érti Brecht nyelvét és logikáját. A főszereplő Harsányi Gábornak és partnereinek, Szacsvay Lászlónak, Lukács Sándornak és Kern Andrásnak is juttatott egy-két nagyszerű magánszámot az igazi Brecht. Ha viszont Brechten kívüli közegbe kerültek, tétován tébláboltak szerepükben..."

Ezen a napon leváltják az 1968-as reform elindítóját, Fock Jenő miniszterelnököt, és kinevezik utódját Lázár György személyében. A TV Híradó beszámol a személycseréről, és arról, hogy Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke átadta Fock Jenőnek a Parlamentben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést.

Május 16. 21.05 Illés Endre műsora, a Krétarajz Tamási Áronról került a képernyőre.

A Film Színház Muzsika 1975/21. száma hosszú, két oldalas interjút közölt

Szinetár Miklóssal, akit a kineveztek a Magyar Televízió művészeti igazgatójának. Részletek S. Gy. interjújából:
"Egyik tévérendező kollégájától hallottam: Szinetár ezután is azt csinálja, amit eddig, csakhogy amíg korábban kötetlen eszmecserék formájában foglalkozott a televízió művészeti problémáival, ugyanezt ezentúl felelősséggel teszi. Egyetért ezzel a jellemzéssel?
- Nem egészen. Engem talán semmi sem érdekel jobban, mint a tévé művészeti munkája, alkotói gondjai. Az ezzel kapcsolatos témakörökben továbbra is lelkes beszélgetőpartner maradok, de az nem jelenti azt, hogy minden kis részletért felelős is vagyok. Ez nem lehet egy ember dolga.
- Pedig joggal gondolhatnánk, hogy a TV művészeti igazgatójának szerepe valamiféle monopolszerep, hiszen csak egyetlen egy van belőle az egész országban.
- Akkor hát tisztázzuk. A tévé művészeti programjának, műsorpolitikájának megtervezésén dolgozom. A főbb irányvonalak kidolgozása a feladatom. A cél, hogy a program tartalmas, sokoldalú, összehangolt és teljesíthető legyen. Ami persze nem alakítható ki önállóan és függetlenül a tévé egyéb fontos, például aktuális politikai és közművelődési tevékenységétől, sőt abba kell értelmesen és segítően beleilleszkednie. Ebben a komplexitásban rejlik munkám egyik szépsége. Én közvetlenül a Drámai és Irodalmi, a Szórakoztató és Zenei, valamint a Film és Koprodukciós Főosztályok munkájához adok alapelveket, lehetőleg az alkotók szabadságának megsértése nélkül.
- Miként láthatók ezek az alapelvek a néző számára?
- Valóban, ez a legfontosabb kérdés. Ahhoz, hogy a tévé hosszabb távon betölthesse feladatát, hogy egyáltalán működni tudjon, nagy vonalakban ki kell dolgozni egy alapképletet. Ez nagyon lényeges meghatározó tényező, hiszen a tendenciákat, az arányokat, s nem utolsósorban a színvonalat jelöli ki. Azt mondjuk például, hogy a tévé műsorában mindig legyen jelen a klasszikus irodalom, teljesítse ugyanakkor a tévé műhelyfeladatát a kortársi irodalom ápolásában is, és gondoskodjék a közönség nívós szórakoztatásáról. Szép törekvés, nem? De a legszebb törekvést is csak a konkrét művek és produkciók igazolhatják. Persze, hozzá kell tennem, nem mindegyik; ekkora szellemi kapacitással a világ valamennyi televíziója együttvéve sem rendelkezik. Kultúrpolitikai feladatainknak és ideáljainknak mi akkor teszünk eleget, ha jó előre helyesen jelöljük ki, majd megteremtjük egy időszak művészeti és szórakoztató adásainak alappilléreit. Mi adta meg például a karakterét az elmúlt két-három hónap művészeti és szórakoztató tévéműsorainak? Nézzük csak... Erkel Bánk bánja, a Gellérthegyi álmok, a Volpone, a Hazai esték befejeződése, a Felelet-sorozat. Mind nagy közönségvisszhangot keltett műsorok. A legutóbbi időszakban tehát így jelentkeztek a mi alapelveink a néző készülékének képernyőjén.
- Saját munkastílusával hogyan járul hozzá az alapelvek érvényesüléséhez?
- Előre kell bocsátanom, hogy a Magyar Televízió vezetésében bekövetkezett változások folytán bizonyos szervezeti és irányítási módszerek jelenleg a kipróbálás stádiumában vannak. Azt azonban minden körülmények között szem előtt tartom, hogy semmiféle olyan követelményt ne tűzzek a kollégáim elé, amiről a magam gyakorlatából tudom, megvalósíthatatlan, vagy tévútra vezethet. Szerencsémnek tartom, hogy olyan ügyekben dönthetek és hallathatom a véleményemet, amiknek mibenlétét és nehézségeit a saját bőrömön tapasztalom, amikor rendezek. Szeretem a rám bízott dolgoknak ezt a testi közelségét. Nekem iskolában is az a ťdiriŤ imponál, aki maga is tanít, tehát mindennap jelen van és otthonos az osztálytermek légkörében. Vagy a gyárigazgató, aki egy percre sem tesz le a gyakorlati mérnöki munka közvetlen izgalmáról...
- Ha ön most saját magának tehetne fel kérdéseket, mivel kezdené?
- Azzal, hogy tulajdonképpen miért is csinálom ezt a művészeti igazgatást, amikor valójában sok időmet és energiámat vonja el alaphivatásom gyakorlásától, a rendezéstől?
- És miért csinálja?
- Mert úgy látom, úgy érzem, érdemes csinálni. Eleinte ezt még nem láttam ennyire biztosan, de mindig reméltem és bizakodtam benne.
- Mi volt a bizakodás alapja?
- A Magyar Televízió létrejötte első pillanatától kedve kulturális karakterű televízió volt, a színház, a fim, a zenei élet legjobb forrásait és alkotóit igyekezett magába olvasztani. Az élő színházi közvetítéseket például, melyeket a mi tévénk már szinte születésétől fogva műsorára tűzött, a világon nem kultiválják, még a BBC-nél sem. Ugyanakkor már az elején látnivaló volt, hogy a mi tévénk önálló alkotói műhely is, melynek elsőrendű hivatása eredeti műveket létrehozni.
- Elképzelhető másfajta televízió is?
- Nemcsak elképzelhető, hanem van is. A világ televíziói általában képes újságok. Nem egy közülük egészen magas színvonalon. Olyan képes újságok, melyeknek kulturális mellékletük van. Nálunk viszont a művészet nem melléklet, ellenkezőleg, a tévéműsorban kezdetről a fő helyre került. Ezek a hagyományok és ezek az adottságok ma is élnek és továbbfejlődnek a kezünk alatt. Tizenhárom év óta töltöm be ezt a reszortot, s talán elmondhatom, sok munkát fektettünk be abba, hogy tévénk a nézők szívéhez, tudatához eljutó, mégis önálló arculatú - és hozzátehetem: sok arculatú - művészeti intézménnyé váljék...
- Sokat emlegetik a tévészemélyiség elengedhetetlen szerepét a televíziózásban. De ezt általában csak a képernyőn személyesen is megjelenő riporterre, kommentátorra, játékvezetőre értik. Lehet-e valaki tévészemélyiség láthatatlanul is, például olyan vezetői munkakörben, amilyenben ön dolgozik?
- Talán lehet; magam is törekednék rá, hogy azzá váljak. Állítom pedig ezt anélkül, hogy bármiféle emberi, művészi determináltságban különösebben hinnék, tehát abban, hogy valakinek feltétlenül születnie kell rendezőnek, színésznek, írónak, zenésznek, festőnek. Nagyon erősen befolyásoló szerepük lehet ebben a véletleneknek is. Az eredendő tehetség sorsa az élet folyamán sokféle fordulatot vehet, akár véletlen, akár kényszer folytán. Olyan művész szerintem ma sem igen születik, aki, majd ha felnő, csakis a televízióban lesz képes kifejezni magát. De ha csakugyan tehetséges művész és megtanul majd ťtelevízióulŤ gondolkodni és beszélni, bizonyára egy idő múlva jól ki tudja magát fejezni a televízió művészi eszközei révén. Mint ahogyan van már egy egész kis csapat, amelyik a televízióban nőtt fel és művészetétek egyedüli kifejezése a televízió.
- A fiatal tévérendezőkre gondol?
- Többek között rájuk is. Ha van értelme egy művészeti vezető munkájának itt a tévében, aki történetesen még rendező is, akkor annál szebb értelmet nem tudok elképzelni, mint hogy olyan tehetséges fiatal rendezők jelentkezésében és kibontakozásában lehet részes, mint amilyenek - hogy csak néhány nevet említsek - Esztergályos Károlytól Fehér Györgyig, Dömölky Jánostól Horváth Z. Gergelyig, Szitányi Andrástól Kabay Barnáig nálunk felnevelkedtek...
- Mit tart tévészerűnek?
- Semmit. A néző ilyesmit soha nem keres a képernyőn. Semmiféle ťszerűségnekŤ nem vagyok a híve.
- Akkor mit tart a televízió legfőbb sajátosságának?
- A televíziósokat mindennap megrészegítő tömeghatást. Soha nem fáradhatunk el ezt a hatást kutatni, elemezni.
- Előre?
- Előre és visszamenőleg. Ha egy-egy mű a leghatásosabban érte el saját közönségét, ha arra mély hatást gyakorolt, akkor mondhatjuk el, ha már mindenáron akarjuk, hogy a mű "televíziószerű" volt.
- Ki lehet-e előre számítani, hogy mi kell a nézőnek?
- Többé-kevésbé, bár a nézők ízlésvilága eléggé polarizált. De vannak meglepetések. Egyszer a Humoristák klubja nem érte el az Iphigenia a tauruszok földjén című görög tragédia nézettségének húsz százalékát. Akkor jutott eszembe Brecht szava, aki a Szecsuáni jó lélekben azt írta: ťHatalmas a csábítás a jóra.Ť Ha a tévé mindig ilyen csábító lenne..."

Május 18. 16.45 A paprikás ember - dokumentumfilm Fajszon Bera Jenőről, a Kék Duna TSZ elnökéről, aki doktori diplomával rendelkezik. Készítette Major Sándor szerkesztő, Neumann László operatőr és Magyar József rendező.

Hollywoodban a 10. Televíziós Világfesztiválon, huszonkét ország 63 filmje közül a gyermekkategóriában - Alfonzóval a főszerepben - a Keménykalap és krumpliorr első díjat kapott. A tévé Gyermek- és Ifjúsági osztályán ekkor már három éve működő egyszemélyes dramaturgia több fesztiválsikert aratott.
A Rádió és Televízió Újság 1975/19. számában S. E. interjút készített Békés József dramaturggal és Fellegi Tamás főosztályvezetővel. Részletek:
"- Hogyan jutottak el ilyen messzire? - kérdeztük Békés József dramaturgot.
- Erre a seregszemlére más nemzetközi találkozókon jutalmazott produkciókat válogatnak ki. A rendező International TV Magazin főszerkesztője még a moszkvai Telefórumon megkereste a magyar küldöttséget, és a meghívást személyesen kézbesítette. A fesztiválról annyit tudunk, hogy különböző műfajú és nemzetiségű filmeket sugároznak egy héten át, azzal az elsődleges céllal, hogy a világ országainak, tájainak életét ismertessék, beleértve a jóízű szórakoztatást is.
A vidámságból sosem elég. Erről tanúskodik a Montreux-ben minden évben megrendezésre kerülő szórakoztató filmek fesztiválja, melyen Televíziónk az Alfonzó-cirkusszal vett részt.
- Miért éppen ezt választották?
Érdeklődésünkre Fellegi Tamás főosztályvezető, a nemzetközi zsűri egyik tagja válaszolt.
- Három éve mindig hazahozunk valamilyen díjat Montreux-ből; nemcsak részt veszünk a fesztiválon, de figyelemmel is kísérjük a szórakoztatás nemzetközi igényeit, kínálatát. Ügy véltük, hogy Alfonzó puritán, közérthető humora képes lesz nevetést kiváltani, egyéniségével sajátos légkört teremthet. Fontos szempont az is, hogy a versenyfilm viszonylag kevés szöveget és sok látnivalót kínáljon...
- Hogyan oszlottak meg a díjak?
- Az Aranyrózsát és a sajtó díját az olaszok kapták, az Ezüstrózsa az angoloknak jutott, az osztrákokat bronzzal és a város díjával jutalmazták, nekünk a zsűri különdíját ítélték. (Hadd mondjam el, hogy a szavazás során 13:12 arányban maradtunk alul az osztrákokkal szemben, s hogy a bemutató után filmünket több ország is lekötötte.)
A gyors kettős siker nyomán elmondhatjuk, hogy Alfonzó ťa nevettetés nagyköveteŤ lett a világban, az őszinte, szívből fakadó derű varázslója. S hogy hozzá hasonlók nem sokan vannak, erről magunk is meggyőződhetünk majd a megvásárolt külföldi fesztiválfilmek hazai bemutatóján."

A Film Színház Muzsika 1975/28. számában nyilatkozott Alfonzó, azaz Markos József. Az interjút (körmendi) készítette, részletek:
"Markos Józsefnek - illetőleg ahogyan országszerte, sőt világszerte ismerik, Alfonzónak - két nagyobb lélegzetű televíziós produkciója volt, egyik a főleg gyerekeknek szóló, Bácskai Lauró István rendezte Keménykalap és krumpliorr, a másik pedig az Alfonzó-cirkusz, amit Bednai Nándor rendezett. Az utóbbiban való szerepléséért a montreaux-i fesztivál, majd a veszprémi televíziós fesztivál zsűrijének különdíját nyerte el, a Keménykalap és krumpliorrban nyújtott alakításáért Hollywoodban a Prix Jeunesse-szel jutalmazták. Alfonzó, aki most a Balaton mellett piheni ki az elmúlt szezon fáradalmait érthetően nagyon boldog.
- Szeretem a tévészereplést - mondja - mert hallatlanul nagy élmény az embernek, ha tudja: egyszerre milliók nézik. Egyébként a televíziót nemcsak akkor kedvelem, ha én játszom benne. Vonz és leköt a sok információ, a rengeteg élmény. Úgy érzem hibát követ el az, aki csak holmi szobamozinak tekinti a televíziót. Persze nem is színház.Nem nagyon értek egyet a színházi közvetítésekkel. Sőt, tulajdonképpen a mozifilmek sugárzásáért sem lelkesedem. Az élményt - legalábbis számomra - azok a műsorok jelentik, amelyek eredetileg a képernyőre készültek. Van aztán, amit kifejezetten nem szeretek a tévében.
- Mégpedig?
- Azt, ha egy-egy adás előtt megmagyarázzák nekem, mit fogok látni, szóval, amit látni fogok és hogyan kell érteni.
- Beszéljünk, milyen inspirációt adott a televízió eddigi alakításaihoz, új eszközökre volt szüksége a kamerák előtt?
- Amikor először kellett a televízió stúdióban ťprodukálnomŤ magamat, sok volt bennem az ellenérzés, némiképpen megbénított. Úgy éreztem magam, mint az a szülőanya, akit hatvan orvos, tizenhárom bába vesz körül, s aki végül is nagy kín-keservvel egy másfélkilós gyereket hoz a világra. Túl sokan nyüzsögnek a stúdióban, ami bizony zavarólag hat... De azért, ha ezt megszokja az ember, akkor feltétlenül új, addig még nem alkalmazott nevettetési ťeszközöketŤ lehet alkalmazni. Úgynevezett szobaötletekre kényszerítenek. Ahogyan a filmnél tompított eszközökkel kell élni, itt a tévében az intimitás, a közvetlenség az elsődleges. Lényeges, hogy Kovácsék a képernyő előtt úgy érezzék, én is a családhoz tartozom; amit csinálok, az akkor, ott, spontán jutott eszembe. Sok művésztől hallottam, zavarja őket az a tudat, hogy a nézők nagy része pizsamában, papucsban ül a képernyő előtt. Engem ez a tény arra ösztönöz, hogy fokozott mértékben kössem le őket. S még valami: sohasem szabad lenézni a közönséget, azaz humor címén olcsó dolgokkal ťetetniŤ.
- Úgy véli, ez a szemlélete nyerte el a zsűri tetszését?
- Én olyan műfajt képviselek, amit sokan leutánoznak. Kénytelen voltam tehát olyan ötleteken gondolkodni, amit ha le is másolnak, az semmi esetre sem lehet ugyanaz, amit én csinálok. A jó eredményhez hozzájárult az is, hogy mind a két díjnyertes filmszerep születésénél igen jó volt a kapcsolat köztem és a rendezők - Bácskai Lauró István és Bednay Nádor - között. Közös nyelven beszéltünk. Ismerték minden ťdilimetŤ. Tudták, képes vagyok húsz gaget is eldobni egy jobbért, vagy egy jó villanásért feláldozni akár a teljes napot is. Minden ötletet közös nevezőre hoztam a rendezőkkel és az operatőrökkel. Az Alfonzó-cirkuszbeli sikeremet nem utolsósorban Bednay hallatlan nagy türelmének és éleslátásának köszönhetem. Hagyta belőlem lávaként feltörni az ötleteket. Természetesen ezeket megszűrte, válogatott belőlük, csak a legjobbakat engedte rögzíteni. Rengeteget ťpárbajoztunkŤ míg elértük, hogy az Alfonzó-cirkusz úgynevezett nemzetközi artista paródia legyen. Persze vissza kellett nyúlnom hajdanvolt cirkuszi múltamhoz, az ott szerzett élményekhez. A Keménykalap és krumpliorr számomra sokkal nehezebb munka volt, mint az Alfonzó-cirkusz. Öt gyerek vett állandóan körül. Bevallom, eleinte kicsit türelmetlen voltam. Bácskai Lauró érttette meg végül is velem, hogy nekem, a felnőttnek kell alkalmazkodnom..."

Május 20. 20.05 H. Barta Lajos: Embersirató - tévéfilm bemutatója. Az Embersirató az 1966. évi drámapályázaton első díjat nyert. 1967-ben mutatta be a Katona József Színház, Kiáltás címmel. A tévéváltozatot készítették: dramaturg Sipos Tamás, operatőr Németh Attila, rendező Rémiás Gyula. Szereplők: Koncz Gábor, Papp Éva, Mészáros Ági, Molnár Tibor, Szirtes Ádám, Bánhidi László, Hegedűs Géza fh., Jancsó Sarolta, Léka Géza, Dániel Vali, Solti Bertalan, Budai István, Kóti Árpád, Simon Géza, Téry Árpád, Till Attila, Kalocsay Ferenc, Császár Angéla, Velenczey István, Árva János, Hajdú Endre.
21.05 2. műsor, Viktor Rozov: Négy csepp - tévéjáték. Dramaturg Békés Tamás, vezető-operatőr Káplár Ferenc, rendezte Szőnyi G. Sándor. Az író szerepepében Egri István. Szereplők epizódonként: A közbenjáró - Márkus László, Kiss Gabi, Andaházi Margit, Kvittek vagyunk - Avar István, Sinkovits Imre, A pótolhatatlan - György László, Simon Zsuzsa, Harsányi Gábor, Ünnep - Iványi József, Koós Olga, Csomós Mari, Szabó József, Piróth Gyula.

A Pest megyei Hírlapban május 23-án írta Ökrös László, részlet:
"Embersirató címmel most tévéfilm készült a Kiáltásból, s mint hasonló esetekben már annyiszor, ez az adaptáció sem sikerült. A tévéváltozat rossz irányba kanyarodott. Rémiás Gyula, a rendező oly mértékben növelte meg, erősítette fel: a drámai anyag lírai elemeit, amit az károsodás nélkül már képtelen volt elviselni. Az Embersirató túlzásba vitt líraisága a Kiáltás egyik legfőbb erényét, a természetességet, a magától érthetőséget szüntette meg. A filmváltozat mesterkéltnek, kimódoltnak, csináltnak, ha tetszik művészkedőnek hatott..."

Május 21. 21.40 Mindenütt otthon - az akkor öt éve elhunyt költőre, Váci Mihályra emlékezett a televízió. Szerkesztő Müller Magda, operatőr Rozsnyai Aladár, rendező Dobray György.

Az Esti Hírlapban május 22-én írta h.m., részletek:
"A dokumentum felvételek jóvoltából Váci Mihály szüleinek otthonából indulva kezdhette bevezető szavait Illyés Gyula. A költő öccse, Váci András grafikusművész látta vendégül otthonában a szabálytalan emlékezőműsor részvevőit; költőket, művészéket. A beszélgetés és a megszólaltatott versek, novellarészletek, jegyzetek - Latinovits Zoltán szuggesztív előadásában - Váci művészetéről; költői örökségének elevenségéről, továbbsugárzó hatásáról tanúskodtak...
A műsor legfőbb értéke az volt, hogy nem akart mindenáron kegyelet-teljes lenni, inkább eleven valóságában idézte vissza közénk erre a néhány percre a költőt."
.
A Pest megyei Hírlapban május 23-án Ökrös László írta, részlet:
"Az adásból, a résztvevők beszélgetéséből ugyanis különös dolog derült ki: az irodalmi életben régóta szenvedélyes vita dúl Váci költészetének jelentőségéről. Nem, szabad erre a vitára legyintenünk. Nem arról van szó. hogy "már Vácit is kikezdték". Nagyon egyszerűsítve a dolgokat a vita tárgya ennyi: mérhető-e Váci munkássága, mint néhány magyarázója állítja, a legnagyobbak - Ady, József Attila - költészetével? A válasz majdnem egyöntetű: Nem mérhető. Ebben jóformán mindenki egyetért.
A televízió ezzel a vitával többet foglalkozhatott volna. Hullámai ugyanis előbb-utóbb eljutnak a közvéleményhez, azokhoz is, akik Vácit a legjobban szeretik, a fiatalokhoz. Elképzelhető, hogy ez az összetalálkozás megdöbbenést, zűrzavart, sokakban esetleg csalódást okoz. Ezért van itt szükség az okos, meggyőző szóra.
Keresni kellene ehhez egy újabb és jobb alkalmat, a vita ismertetése, kommentálása megérné a fáradságot, éppen mert tényleg nagy tömegeket érintő kérdésről van benne szó."

Május 23. 20.05 indul a Bizonyítás... című vetélkedő sorozat, első rész: Az ipari forradalom. Szerkesztő Fellegi Tamás, és Kiss György, vezető-operatőr Szabados Tamás, rendező Fellegi Tamás. A bíró Révész T. Mihály, ülnökök: Ránki György történész, Glatz Ferenc történész, Gyurkó László író, Almási Miklós irodalomtörténész.

A Rádió és Televízió Újság 1975/20. száma felkonferáló cikkében Kiss György többek között így írt, részlet:
"Valószínűleg minden vetélkedő készítői meg vannak győződve arról, hogy ők ezúttal elkerülik a korábbi vetélkedők hibáit: sikerül megoldaniuk a szórakoztatás és ismeretterjesztés egységét, s a játékot élvezetessé tudják tenni, nemcsak a versenyzők, hanem a nézők számára is. Különösen történelmi vetélkedőknél nagy a nekirugaszkodás, és ilyenkor már az előkészítés során is gyakran hallani: most olyan vetélkedőt csinálunk, amelynek során sem a versenyzőket, sem a nézőket nem terheljük fölösleges, lexikális adatokkal. Az elv helyes és igaz. Valóban, a lexikális adatok visszakérdezése unalmassá, fárasztóvá teszi a műsort.
De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vetélkedő verseny és a verseny lényegéhez tartozik, hogy mérni lehessen. (A labdarúgó-mérkőzés gólokért folyik, a futás másodpercekért, a súlyemelés kilogrammokért és így tovább.) A szellemi vetélkedőkön is mérni kell a teljesítményt, és a mérés pontosságának feltétele a konkrétség. Igen ám, de a konkrétség nem egyenlő a mechanikus adatfelsorolással. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a versenyző az adott eseményt, mozgalmat, történést, személyt stb. el tudja helyezni a korba, értékelni tudja. Így a válaszokban nem adatfelsorolást várunk, hanem önálló véleményalkotást, konkrét tárgyi ismeret alapján. (Úgy véljük, a nézők közül még sokan emlékeznek a sok évvel ezelőtti 12 székre, amely következetesen oldotta meg ezt.)
Az új vetélkedő címe (Bizonyítás) épp arra a célra utal, hogy eredeti történeti, kultúrtörténeti dokumentumok alapján a versenyző bizonyítsa a hallott tételek helyességét vagy helytelenségét. Tehát nem kitalálni kell a választ, vagy egy mondattal válaszolni a feltett kérdésre, hanem a néző elé is tárt konkrétum mellett vagy ellen kell érveket felsorakoztatni... A vetélkedő az elmúlt 200 év történelméből, kultúrtörténetéből emel ki érdekes és többnyire ellentmondásos ťügyekeŤ", általában olyanokat, amelyek mellett és ellen is lehet érvelni..."

Május 24. 20.25 Shakespeare: A makrancos hölgy - vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

Május 25., Kádár János részt vett a

Zánkai Úttörőtábor felavatásán, A HÉT ezen a napon sugározta ott készült riportját.
Ezen a napon négyórás magyar estet tartottak a montreali televízióban, Szinetár Miklós ill. Berkes Zsuzsa bemondónő "tálalásában".

Május 27., a csehszlovák tévé estje a Magyar Televízió első programján. A műsorban 265 perc szólt aznap Csehszlovákiáról.
21.15 Gyárfás Miklós: Beatrix - vígjáték közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

Május 28. 20.10 közvetítés a Bayern München - Leeds United Bajnokcsapatok Európa Kupája döntő mérkőzéséről, Párizsból. A riporter Vitray Tamás.

Május 29. 20.00 Albert Maltz

: Egy nap Jersey szigetén - tévéjáték bemutatója. Vezető-operatőr Nagy József, rendezte Hajdufy Miklós. Főszereplők: Victor Hugo - Gábor Miklós, Adéle, a felesége - Bánki Zsuzsa, Michel Arlet - Lukács Sándor, Claire Arlet - Andai Györgyi, Luise Borel -Farkas Zsuzsa. További szereplők: Csíkos Gábor, Gelley Kornél, Hegedűs Erzsébet, Kéry Gyula, Kútvölgyi Erzsébet, Lőtte Attila, Makay Sándor, Paudits Béla, Sinkó László, Szilágyi Tibor, Vass Zoltán István, Zách János.
21.20 Legenda a partizánról. Szerkesztő-riporter Wisinger István, operatőr Füredi Vilmos és Káplár Ferenc, a filmet írta és rendezte Mata János.

A Rádió és Televízió Újság 1975/21. számában Wisinger István ajánlotta a nézők figyelmébe a műsort, részlet:
"Ha a kutatók olajat keresnek, a geológusok által megjelölt helyen a próbafúrások egész sorát kell elvégezniük. S ha a föld gyomra végül adja is az értékes nyersanyagot, előtte gyakran sok száz méter mélyről értéktelen iszapos szennyeződést vet ki magából. Ilyen mélyfúrás a történelembe ez a dokumentumfilm. S bár a megfúrt réteg látszólag igen vékony - mindössze harminc esztendő - az emberi lélek rétegeire érvényes másfajta mértékegységnek megfelelően a feltörő indulatok ereje és tartalma csak a föld gyomrában az olajat rejtő mélységek természetrajzához hasonlítható. ťTörténelmi mélyfúrástŤ írunk, pedig a film címe a ťlegendaŤ szóval kezdődik, és bizony köznapi értelemben a legendák számítanak talán a legtörténelmietlenebb krónikáknak. Mégis e rendhagyó ellenállási történet feldolgozásakor éppen az jelentette az egyik legnagyobb élményt a film készítőinek, hogy az Ózd környéki, Hangony völgybéli emberek szájról szájra járó legendáiból építhető fel egy ma is vulkán-indulatokat keltő partizántörténet, amelynek hőse a horthysta pilótatisztből lett szovjet partizánparancsnok, Szőnyi Márton - szinte minden történelemkönyv ismert alakja. Csak éppen olyannak nem ismerik, mint amilyennek a kissikátori emberek, a Marcinak, akit 1944 nyarán (miután az ejtőernyőn ledobott kis csoportot a partizánvadász túlerő hamar szétzilálta) előbb kézről kézre bújtattak, rejtegettek, akinek gondját viselték, aztán elárulták, csendőröket hívtak rá s végül saját sorsukat kísértve eltemették bátran és nyíltan megsiratva. Akkor, amikor a puszta részvétel az ilyen temetésen bátor kiállásnak számított. Hogyan lehet egy kis, szinte önmagában falusi közösség jellemzője egyszerre a kiállás és az árulás, a bátorság és a tehetetlenség? Erről is szól ez a dokumentumfilm Szőnyi Márton legendáját bogozgatva, és persze arról is, hogy ez a kis közösség ott és akkor egy nagyobbat is képviselt, hiszen azokban a hónapokban az országnak ezen a részén is múlott később elpusztult ezrek sorsa, egy történelmi árulás következményeként..."

Május 30. 21.10 2. műsor: XV. miskolci fesztivál díjnyertes filmjeinek bemutatása.

Június

Június 3., Szűcs Andor, az Irodalmi és Drámai Főosztály vezetője előterjesztést tesz az MTV Elnökségének. Téma a külföldi színészek magyarországi foglalkoztatása. Részlet az előterjesztésből:
"1. A Magyar Televízió színészfoglalkoztatásai egyre nehezebbek. Nő a produkciók száma és rendkívül nagy a hazai színészek elfoglaltsága (színház, film, Rádió, tévé, szinkron stb.). Gyakran a tervezetthez mérten csak szükségmegoldással oldható meg egy-egy filmünk, tévédrámánk szereposztása. Fentiekben a vidéki színházaink művészeinek szerepeltetése is csak kismértékben segít. Egy jobban nő a külföldi színészek - főleg a szocialista országok művészeinek - igénybevétele.
A külföldről szerződtetett színészek ťütköztetéseŤ általában nem jelent problémát, a munka teljes idejére igénybe vehetők. Jó művészek szerepeltetése minőségi előrelépést is jelent és lehetővé teszi a megszokottság, az ismétlődés kiküszöbölését...
3. A művészcserék egyre központibb gondolattá válnak a bilaterális tévé együttműködések megbeszélésein. Az ez év márciusában Szófiában rendezett találkozón, amelyen a sorozatműsorok gyártásáról volt szó, többek között az alábbi elhatározás született: ťLére kell hozni egy intervíziós adatgyűjtő kartotékot, mindenféle generációjú, profilú és zsánerű kiemelkedő színésszel, amely lehetővé tudja tenni a művészek aktív cseréjét.Ť
4. Az eddigi gyakorlat módszere bevált: javaslatunkra - Szinetár Miklós elvtárs egyetértésével - Nagy Richárd elvtárs engedélyével az ORI a művészeket szerződtette.
Javasoljuk az eddigi gyakorlat általánossá tételét, valamint azt, hogy a televíziós együttműködések éves terveiben külön fejezetként tüntessük fel a színészcserék elvi támogatását..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Június 4. 18.10 Fertődről jelentjük - Interfórum '75 címmel jelentkező hangversenysorozat kezdődik. A Nemzetközi Koncert-igazgatósággal karöltve rendezett sorozaton 14 ország 21 művésze vett részt, a nyolc legjobb versenyzőre a nézőket is megszavaztatta a tévé.
20.01 2.műsor, Nyári Színházi Esték: Móricz Zsigmond: Rokonok - színmű közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Csongrád megyei Hírlap június 14-i száma, részlet Nagy Attila kritikájából:
"A Magyar Televízió a Nemzetközi Koncert-igazgatósággal karöltve, ebben az évben harmadízben rendezte meg az Interfórumot. A hazai és külföldi fiatal előadóművészek egész sorát indította már el a megelőző két Interfórum is a siker, a világhír felé. Számunkra különösen az első hangversenysorozat volt jelentős, hiszen ekkor tűnt fel a magyar előadóművészet két tehetsége: Ránki Dezső és Kocsis Zoltán. Most a harmadik Interfórumon is érte egy meglepetés a jelenlevő kritikusokat, impresszáriókat. Akik a meglepetést szolgáltatták: Rohmam Imre és Schiff András pianisták..."

Június 5., Thomas Mann jubileum a rádióban és a televízióban. A televízió két műsorral emlékezett az íróra.
4-én 20.55 Thomas Mann üdvözlése címmel, majd következő nap,
20.15 Thomas Mann Trisztán című novellájának tévéváltozata. Televízióra alkalmazta és rendezte Szinetár Miklós, operatőr Bornyi Gyula. Szereplők: Jani Ildikó, Tordy Géza, Bősze György, Horváth Tivadar, Kőmíves Erzsi, Sárosi Gábor, Békés Rita, Jákó Pál, Bánfalvi Ági, Fabó Gyöngyi, Hűvösvölgyi Ildikó

Népszava június 10., részlet M. Szebeni Géza kritikájából:
"Az igazi megemlékezést a Trisztán csütörtök este bemutatott televíziós változata jelentette. Szinetár Miklós adaptálásában és rendezésében került képernyőre Thomas Mann-nak ez a fiatalkori novellája. A szanatóriumi környezetben tárgyilagos szemlélettel, ironikus kívülállással ábrázolná. Szinetár Miklós eredményesen küzdött meg az alapul szolgáló novella adaptálásának nehézségeivel, és nagyon pontosan megérezte a történet mögött végig jelenlevő Thomas Mann-i szándékot, és a televíziós műfajnak megfelelő formanyelvvel tolmácsolta..."

A Rádió és Televízió Újság olvasói azt is megtudhatták, hogyan vélekedett az író televízióról. Kátja Mann - a felesége - szerint az író örömét lelte a televízióban, és különösen érdekelte, mit tud a technikai lehetőségek sokrétűsége kibontakoztatni az epikus műfajból. Elgondolkozott azon, milyen formák lennének alkalmasak az ő egyik-másik művének tévére alkalmazásában, sőt azon is gondolkodott, hogy írnia kéne egyenesen a televízió számára.

Június 7. 20.25 újabb Zenés TV Színház bemutató, Huszka Jenő: Lili bárónő - nagyoperett tévéváltozata. Dramaturg Gáspár Margit, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Kalmár András. Szereplők: Márkus László, Kállay Bori (Kalmár Magda), Oszter Sándor (Rozsos István), Galambos Erzsi, Szombathy Gyula, Dayka Margit, Turay Ida, Bodrogi Gyula, Hadics László, Szabó Éva, Berényi Ottó.

A Békés megyei Népújság június 10-i számában írta S. E., részlet:
"Kalmár András rendező valósággal iskolajátékot produkált, bebizonyította, hogy 95 perces televíziós változatban is hibátlan produkciót lehet adni, csak a tehetségen és a hozzáértésen túl két dologra van szükség: megfelelően odafigyelni, koncentrálni arra, amit csinál; másodszor pedig megszabadulni a régi görcstől, hogy az operett ťgyanúsŤ, hogy ťkispolgáriŤ és a többi. Ha azt hozza előtérbe egész koncepciójában, hogy az operett játék, akkor nyert ügye van, és kellemes szórakozás a rendelkezésére álló 95 perc. Mindezt színházaink szombat esti Lili bárónő előadása apropóján mondtam el, vállalva azt az ódiumot, hogy a bővebb és sokoldalúbb kifejezés hiánya nem győz meg mindenkit igazamról. Attól persze a Huszka-est kellemes és továbbiakra is jó példát adó élmény marad, mert köztudott, hogy a tény (egy előadás színvonala) még akkor is makacs dolog, ha akadnak, akik leszólják azt, csak éppen azt nem tudják, miért.
Egyszóval így kell, így jó! Hozzá mindehhez a remek (és nem rossz hagyományúan ťoperettesŤ) színészegyüttes: a szép Kállay Bori, a robbanóan temperamentumos Galambos Erzsi, a percig sem bonviván Oszter Sándor, a nem nyegle humorú Szombathy Gyula és a többiek: Turay Ida, Dayka Margit, Márkus László, és Huszka eleven, áradó, szép muzsikája az MRT nagyzenekarával. Úgy látszik, a sikerhez ennyi is elég."

Június 8. 17.15 a 75 éves gyógypedagógiai oktatás jubileumán a televízió Illyés Gyulánét kérte fel interjúra, aki a Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatója volt.

A Magyar Nemzet június 11-i száma, részlet F.J. írásából:
"Nyugtalan lelkiismerettel nézhettük végig ezt a műsort, nyugtalan lelkiismerettel mi, egészségesek. Nyugtalanul, hogy milyen kevéssé figyelünk oda a betegekre, a fogyatékosokra, mennyire kihagyjuk, kifelejtjük őket életünkből, s velük együtt azokat is, akik nekik áldozzák tudásukat, életüket. És nyugtalanságunk egyre inkább csak nőhetett, ahogy Illyés Gyuláné Kozmocza Flóra okos, komoly szavait hallgattuk. Ahogy ezt a területet jobban megismertük. Mert mikor is olvashattunk utoljára gyógypedagógiáról? Mikor láttunk róla kisfilmet, tévériportot? Lelkiismeret furdalásunkat nem csökkentette az sem, ha eszünkbe jutott, ez a műsor a Gyógypedagógiai Intézet 75 éves fennállásának köszöntésére született. Tehát ünnepi alkalomból..."

A Játék a betűkkel című, egyre népszerűbb televíziós vetélkedő hatására a játékboltokban megjelent a hasonló című társasjáték.

Június 10., Matúz Józsefné átvette Apró Antaltól az MSZBT (Magyar Szovjet Baráti Társaság) emlékérmét, tudósított a TV Híradó.
20.05 Federico Garcia Lorca: Yerma - tragikus költemény közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

Június 11. 20.00 Szepesi György közreműködésével és szakmai szövegével kezdte vetíteni a televízió a

Pelé című filmsorozatot a világhírű labdarúgóról.

Június 11.-18. között rendezték meg a prágai XII. tévéfesztivált. A Magyar Televízió a Vendégek című Zenés TV Színházban bemutatott operával, valamint Császár István - Dömölky János: Gyilkosok című tévédrámájával képviseltette magát. A zsűri tagja volt Sipos Tamás és Békés Tamás is.

Június 11., a tévé elnöksége ülést tartott. Javaslat hangzott el a híradó-, dokumentum-, riport- és ismeretterjesztő műsorok szemléjének megrendezésére. Ajánlás a Miskolci Filmfesztivál megújítására. Részlet Erdős András hozzászólásából:
"Két előterjesztést kellett készíteni. Az egyik: amennyiben a minisztériummal sikerül megegyezni, hogyan rendezzük meg a fesztivált a jövőben. A másik elképzelés: hogyan csináljuk meg idén a televíziós kisfilmek szemléjét. A két előterjesztést egy bizottság véleményének figyelembevételével vetették papírra, amelynek tagjai a televízió megbízott munkatársain kívül a szövetség megbízottai voltak. A szövetség televíziós tagjai voltak: Kígyós Sándor, Vitray Tamás, Vámos Judit, Lénárt István."
Vita bontakozott ki arról, hogy kell-e egyáltalán két szemle, van-e erre valahol pénzügyi fedezet? Nagy Richárd közölte, a két anyagot eggyé kell átdolgozni, és utána kell újra tárgyalni a minisztériummal.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Június 12. 20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: G. B. Show: Ceasar és Cleopatra - színmű közvetítése a Békéscsabai Jókai Színházból, felvételről.

Június 17. 18.20 Szomszédolás: Kassa - Dunaújváros. A műsor a kassai és a Magyar Televízió közös vállalkozása volt. A kassai televízió riporterei és rendezője Dunaújvárosban, míg a Magyar Televízió riporterei Kassán dolgoztak. Az adást mindkét televízió egyenesben közvetítette.

A Magyar Hírlap június 24-i számában írta Bársony Éva, részletek:
"Egyenes? Élő? Milyen? Három riportműsort láthattunk a héten. A Kassa - Dunaújváros közötti tévés Szomszédolásról azt olvastuk, hogy egyenesben sugározza a szlovák és a magyar televízió. Másnap Paksról szólt a Visszaszámlálás..., ezt élő adásnak jelölte az ismertető. Következett Győr a minden megjegyzés nélküli közvetítés megjelöléssel! Végignézve mindhárom műsort, a néző eltöprenghetett, vajon a magyar nyelvben tájékozatlanabb-e, vagy a tévériportok műfaji dzsungelében. Eddig azt hittem, hogy ami élő, az egyenes is; ami egyenes, az élő - akár adásban, akár közvetítésben. De miért volt éppen egyenes az előre készült filmbetétekből és riportokból komponált Szomszédolás, és vajon miért volt élő éjjel 21 óra 30 perckor a jórészt szabadban, nappali világosságnál készült Visszaszámlálás?...
A szlovák-magyar televíziós szomszédolás inkább érdekes lehetőségekkel biztat, semmint eredményével elégít ki. Ezúttal a hallási viszonyokkal volt valami baj; az egyenes adás mintha a zökkenőkkel működő technikának való kiszolgáltatottságot jelentené. Bármilyen tartalmas, tág látókörű volt is a műsor élvezhető része, a figyelmet a kéretlenül főszereplővé előtérbe tolakodó technika orozta el minduntalan magának."

Június 18. 20.01 2. műsor, Nyári Színházi Esték: B. Brecht: A szecsuáni jólélek - dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

Június 20. 18.25 Jó estét Győr! A 155 fős televíziós munkatársból álló stáb élő közvetítése a Kisalföld szívének nevezett városból. Hogy látták a műsort a kritikusok?

A Magyar Hírlap június 24-i számában írta Bársony Éva, részlet:
"Noha épp itt nem jelölte az írás, a Jó estét Győr! volt - elképzelésem szerint - az igazi élő, egyenes közvetítés. Mindaz benne volt, ami a Jó estét... ! műsorokat vonzóvá, érdekessé teszi. Az elve: riportok, a helyszínek közötti élő párbeszédek, a megszólalók lokálpatriotizmusának rokonszenves megnyilvánulásai, a témák sokszínűsége, a műsor műfaji összetettsége. Az ilyen igazán élő adás valóban a tévé szurkolóivá teszi a nézőt. Vajon mit sikerül a televízió közvetítésével elintézni, mondjuk, a munkásklubban ülő győrieknek a másik helyszínen összehívott vezetőkkel? Vajon mit válaszol a gyárigazgató a műhelyben, műszak közben készített riportra? Sőt, most olykor még azon is szurkolhattunk, vajon a helyszíni beszélgetéseket siettető, a hozzászólásokat közbekapcsolódásával lenyesegesse-e Vértessy Sándor szerkesztő-riporter, a műsor gazdája, magához véve végképp a szót vagy kollégái, a helyszínek felkészült riporter gazdái. Az alapos Balogh Mária, a megnyugtató Kovalik Károly, a harcias Molnár Margit, a figyelmes Olajos Csongor, a közvetlen Tóth Pál és a rámenős Vass István Zoltán azért mégis kedvünkre fejezte be riportját."

A Kisalföld június 22-i számából, H.S. írásából részletek:
"Győr - Magyar Televízió 0:0. Nem éppen eszményi labdarúgó és külső helyszíni közvetítésre alkalmas időben kezdődött a magyar tömegkommunikáció egyik fellegvára, és a Győr megyei város közötti barátságos labdarúgó-mérkőzésre hasonlító két, jobban mondva három részes közvetítés.
Mindkét csapat sajnos, tartalékosan állt ki. Volt más baj is. A csütörtöki edzőmérkőzésen, a főpróbán néhány győri kerékpáros szeme fennakadt a tévések tarka seregén, kerékpárjuk pedig az Árpád úton keresztben kifeszített vékony kordonon. Várady György színházigazgató, csapatunk erőssége sérülten lépett a pályára, az ellenfél otthonában Budapesten egy részeg kilökte a 22-es-buszból és karja törött.
Az, hogy a Magyar Televízió is tartalékosan lépett a pályára, csak a pénteki közvetítés kezdetén derült ki - az ťadáshibánálŤ. Az első félidőt a kispadról, vagy ahogy a tévések nevezik, a ťfőhelyszínrőlŤ néztem végig.
A vendégcsapat kedvéért rendezett díszkivilágítás gyönyörű volt, a városháza minden szépsége szemünk elé tárult. Az első másodpercek után az ünnepi pillanatnak megfelelő áhítatos csend borult a megyei tanács földszinti folyosójára; Vértessy Sándor szerkesztőriporter és csapatkapitány kezében alig láthatóan megremegett a mikrofon, és egy karhosszúságú kábel beázása miatt a kép megszakadt, a hang fennakadt, a lehelet nemkülönben. Kigyós Sándor vezető rendező mit tehetett mást. Lefújta a mérkőzést...
A szünet utáni második félidőt már az otthoni lelátóról, papucsban néztem. Nemhiába, a Bartovics családnak és Pálos Györgynek van érzéke a labdához, valódi péntek esti vendéglátók voltak. Kár, hogy beszélgetéseik nem emlékeztettek József remek hajdani lövéseire, de hát ő kézilabdás és nem labdarúgó volt. Gyimesi Tamás lövéseit egy frappáns zárómondattal Vértessy hárította, amire Tóth Pál a könyvtárból, aki a tevések mezét öltötte fel, de a legjobban játszó győri volt, remekül válaszolt. A vasúti témánál már-már gól szag érződött. Sajnos, ekkor a hazaiak visszafordították a labdát saját kapujuk s a Duna-part felé. Meghűlt bennem a vér. Marton János és a nézők bosszúságára Martint Béla, mint kitartó horgász tovább pedzegette feleslegesen a hűtőszekrénnyé változott labdát, Molnár Margit segített...
A munkásközérzetről, a munka, a gép és az ember bonyolult viszonyáról költői tömörséggel valló vagongyári munkások és Lakatos László agitatív, politikus szavai az igazi győri légkört mutatták be. Ide sorolhatjuk Z. Szabó László tanár gondolatait, kis történetét a dohányboltból. A műsor készítőinek kár volt visszatérni Bubihoz, az álmos farkaskutyához és a sutára sikerült, semmitmondó színházi témához, amelyet Várady György okosan nem engedett a ťhűtőszekrényŤ kérdéshez hasonlóvá torzítani. Az örök témáról, a labdarúgásról Vas István Zoltán és Szániel Lajos jóvoltából a kellő terjedelemben szóltak..."

Június 21. 20.25

Németh László Széchenyi című drámája tévéváltozatának bemutatója. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető operatőr Sík Igor, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Sütő Irén, Tímár Béla, Deák B. Ferenc, Körmendi János, Haumann Péter, Bodor Tibor, Némethy Ferenc, Ujlaky László, Lőte Attila, Szénási Ernő, Gyenge Árpád, Basilides Zoltán, Bányai János, Fillár István.

Június 22. 21.35 Leningrád, Budapest utca - az APN és a Magyar Televízió közös filmje Baló György szerkesztésében és riporteri közreműködésével készült.

Június 24., megnyílt a Veszprémi TV Találkozó.

A találkozót Nagy Richárd, a Televízió elnöke nyitotta meg. Az V. Veszprémi Tévétalálkozó zsűrije - Boldizsár Iván elnökletével - a következő döntést hozta:
A találkozó fődíját Urbán Ernő - Szőnyi G. Sándor Írott malaszt című tévéfilmje, Shakespeare III. Richárdjának tévéváltozata (rendező Fehér György) és Szép Ernő - Ádám Ottó Ida regénye című műve kapta.
Veszprém város nagydíját Császár István - Dömölky János Gyilkosok című tévéfilmje kapta.
Különdíjjal jutalmazták Polgár Gézát az Írott malaszt egyik szerepének megformálásáért, Alfonzót (Markos József) az Alfonzó-cirkusz című műsorban nyújtott alakításáért, Edelényi Jánost a III. Richárd operatőri munkájáért és Törőcsik Marit Amire várunk című tévéjátékbeli szerepéért.

A Rádió és Televízió Újság 1975/27. számában kétoldalas beszámolót közölt a találkozóról. Részlet a Simon Emil cikkéből:
"A televízió magasra emelte a mércét, felébresztette a szunnyadó igényeket, most már csak ezen vagy még felsőbb fokon szabad bármely műsort megvalósítani. A vitafórum, melyen az újságírók a tévé vezetőivel találkozhattak - ahogyan Szinetár Miklós félig tréfásan megjegyezte: ťAzok ülnek le itt most kötetlen beszélgetésre, akik egész évben a barikád két oldalán vannak.Ť E látszólagos ellentét valójában egységet jelent: a véleménycserék egy közös ügy nélkülözhetetlen előremozdítói.
A sokfajta kérdés a közvélemény érdeklődését tükrözte. Szó esett egyebek között a színházi közvetítések programjának bővítéséről. (A tévé műsorainak igen fontos része, előbb volt a képernyőn, mint a saját készítésű tévéjáték.) Szűcs Andor főosztályvezető megígérte, hogy a hazai színházakon kívül a külföldön működő magyar társulatokat is bekapcsolják, sőt idegen nyelvű előadások szinkronizált átvételeit is tervezik. Gellért Endre főosztályvezető eloszlatta azt a közhiedelmet, hogy televíziónk olcsó filmeket vásárol (ťmelyeknek csak a dobozát kell megfizetniŤ), s mint kiderült, a filmek művészi színvonala és ára között sem mindig lehet párhuzamot vonni. A sokszor porosnak, avíttnak ható régi filmek olykor drágábbak, mint a legfrissebb termés. Egyes forgalmazó cégek bevezették a ťcsomageladástŤ, ami azt jelenti, hogy kb. 600 filmet kell egy tételben megvásárolni, s abból jó, ha talán 150 adható. De csak így lehet hozzájutni Orson Welles vagy Fred Astaire filmjeihez. A tévévetítés jogdíja még a készülékek számától is függ, s egy-egy ismétlésért az eredeti ár 50-100 százalékát kell kifizetni. Törekvésük: a világ filmtermésének minél szélesebb körű bemutatása: ennek érdekében tartósabb kapcsolatba lépnek az eddig ritkábban szereplőkkel is, pl. Japánnal és a latin-amerikai országokkal.
Fellegi Tamás főosztályvezető a szórakoztató műsorok megítélését célzó kérdésekre válaszolt, kifejtve, mennyi töprengés, kísérletezés előz meg egy-egy akciót. Több türelmet kért a bírálóktól. Ma még ugyanis gyakran előfordul, hogy a kritika elfogadása a műsorkészítők kedvszegésével, s a műsor megszűnésével egyenlő.
Előkerültek még ilyen kérdések is: Miért fogynak a képernyőn a mai életünkből merített témák? Figyelembe veszi-e a tévé, hogy megváltozott a hétvégék rendje, s a hangsúly a péntekre tolódott? Lesz-e több novella? Hová, s miért tűnnek el a sajtóban jó előre beharangozott programok? Mi valósult meg az előző tévétalálkozókon megvitatott, elhatározott tervekből? Mivel gyarapodott és gyarapodik a közönség e találkozók révén? Nem kellene-e a szórakoztató műsorok egy főosztályra történt összpontosítását feloldani?..."

A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontja a Tanulmányok VII. évfolyamának 1. számában közölte a IV. Veszprémi Tévétalálkozón elhangzott viták szövegét: A televízió kritika mai helyzete. Vita az irodalom és a televízió kapcsolatáról címmel.

A televízió kritika helyzetéről szóló vitában részt vett Szecskő Tamás, Bernáth László, Szántó Erika, Szabó György, Hámos György, Szinetár Miklós, Gyertyán Ervin, Szekfű András, Bersényi Iván, Raffai István, Rajnai András, Hanák Katalin, Mihályfi Imre. Idézetek a hozzászólásokból:
Hámos György:
"Ha a televízió szemrehányást tesz a kritikának, hogy miért tárgyalja ilyen túlnyomó százalékban a tévéjátékokat, tévéfilmeket, akkor én szemrehányást teszek a televíziónak, hogy ők miért ezeket a műsorokat teszik a csúcsidőbe. Tehát itt kölcsönösen szemrehányást tehetünk egymásnak. A tévé is ezeket tartja a legfontosabb műsorainak, ha ezeket teszi a csúcsidőbe.
Nagyszerű dokumentumfilmjeik, üzemi riportjaik, helyszíni riportjaik vannak, amik tényleg szenzációsak, mégsem elég bátrak ahhoz, hogy csúcsidőbe tegyék ezeket. Akkor miért legyen a kritika bátrabb a tévénél? Szóval a televízió az a műfaj, a néző szempontjából, amely vitatkozásra serkent. A képernyő előtt ül a család - jó esetben, rossz esetben a vendégek is. Ülnek, közben is vitatkoznak, utána is vitatkoznak, és a vita eredményét függővé teszik - sokszor - a megjelenő kritikától. Ez a kritikusra óriási felelősséget ró, mert az ízlésnevelésnek, műveltségterjesztésnek ilyen eszközével a kritika soha nem rendelkezett. Megjelenik a színházi kritika; aki látta a bemutatót, az még tudja a saját véleményével egyeztetni, aki később látja, már kevésbé, aki az 50. előadásra vált jegyet, az már régen elfelejtette, hogy milyen volt az a kritika, amit ő egy hónappal vagy két hónappal azelőtt olvasott. (Vannak szériák, amelyek éveken át mennek a színházban, moziban.) Vitákat dönt el, és ha megfelelő a kritika, akkor óriási hatása is van a műveltségterjesztésre....
Még valamit följegyeztem magamnak a rétegműsorokról. A rétegműsorokra szükség van. Ha a rétegműsorok mindig egy réteghez fognak szólni, akkor a réteg és a műsorszolgáltatás közt egy egészségtelen belterjesség alakul majd ki. Persze mi föntről számítjuk a rétegeket, mert azt szokták rétegműsornak nevezni, ami keveseknek szól. Ez a rétegműsor, a tömegszórakoztatásra sose mondják, hogy rétegműsor. Ez egy ilyen mentegetőzés, hogy rétegműsor... A rétegműsoroknak helyük van akkor, ha egy karéjt mindig leszakítanak egy másik rétegből. Egy picit - nem sokat. Kielégítik azt a réteget, de ha véletlenül valaki, aki kinyitja azt a rétegműsort, azt mondja, hogy engem a szemiotika érdekel, mint most ebben a vélemény-műsorban, engem a Ránki György könyve érdekel, el fogom olvasni... Szóval a rétegműsorokat e szerint kell megkomponálni, és nem kell okvetlenül éjszakára tenni... Nemcsak azok az intelligens emberek, akik soká vannak fenn... Vannak emberek, akiknek a beosztásuk úgy hozza magával, hogy korán kell lefeküdniük, nem lenne helyes ezeket a kultúrából kirekeszteni. A rétegműsorok lehetnek néha napközben, lehetnek néha délután.
És ha következetesek akarnak lenni ahhoz a kritikához, amit a tévékritikával szemben alkalmaztak, akkor a tévének a főműsorban is kellene adnia üzemi műsort és dokumentumműsorokat. Ami pedig azt illeti, hogy azokról kevés a kritika: kevés bennük a kritizálható elem. Amíg meg nem találja a televízió azt, hogy ezeket a tartalmakat átemelje egy másik rétegbe, majdnem azt mondhatnám, hogy művészi szférába, addig nem számíthat arra, hogy többet írjanak ezekről a műsorokról. Arról, hogy a termelés hogy folyik abban az üzemben, helyesek-e azok a módszerek, és a munkásvándorlás kérdései - ezek mind igaz és komoly dolgok, de üzemi témák, kereskedelmi témák, termelési témák, nem olyanok, amik egy kritikust ihletnek. Ezeknél csak az elkészítés módja érdekelne: azt mondom, hogy ez jól van megírva, mert dacára annak, hogy egy kukkot sem értettem belőle, mégis érdeklődéssel néztem végig. Úgyhogy a szakkritika erőltetése ezen a területen nem tudom, hogy szerencsés-e. Annyit minden művelt és politikában járatos kritikusnak tudnia kell, hogy ez most fontos kérdésekről, helyes kérdésekről szólt-e és hogy jól szólt-e. Nem parcelláznám fel a tévékritikát, lehetőleg. Persze nem baj, ha történelmi művekről történész ír, aki írni is tud... A lényeg az írni tudás, a közölni tudás, az olvasóval való kapcsolatteremtésnek a tudása."
Szinetár Miklós:
"Ez így bizonyos fajta besorolás szerint nyilvánvalóan igaz, de én egyetértek azzal, amit Hámos György és Bernáth László mondtak, és amit az előadó is említett, hogy ezt sugallja a főműsorban való megjelenés ideje is. De engedjék meg, hogy megpróbáljam eloszlatni a félreértéseket: a televíziózáson belül az úgynevezett politikai és az úgynevezett művészeti műsor merev kettéválasztása semmiképpen sem szerencsés. Véleményem szerint mindenfajta televíziós művészeti, kulturális vagy szórakoztató tevékenység politikai tartalmakat hordoz. Még a krimi is. Politikai döntés és politikai elhatározás kérdése, hogy mennyi és milyen fajta krimit - és nem feltétlenül tartalmas szórakoztatást nyújt egy televízió. Ez ugyanolyan fontos politikai döntést igényel, mint egy úgynevezett politikai műsornak a politikai megfogalmazása. A másik oldalon, véleményem szerint egyetlen olyan politikai műsor sincs, amit ki lehetne venni - ha úgy tetszik, a szórakoztató, de ha jobban tetszik, a hatáskeltő - műsorok kategóriájából, mert az a fajta politikai műsor, amely csak ťpolitikaiŤ funkciót tölt be, de semmi néven nevezendő valódi hatást nem gyakorol, az egyszerűen nem áll meg a képernyőn, az csak arra való, hogy kipipáljuk a rubrikákat, hogy ezt is teljesítettük...
Röviden elmondanám még azt is, hogy van nekünk, televíziósoknak még egy másik fajta sérelmünk, ami nem kritikai sérelem, hanem inkább újságírói, tehát ez a sérelem nem a kritikának szól, inkább az újságírói gyakorlatnak. A Magyar Televízió különféle-fajta sikereinek, vállalkozásainak külföldi visszhangja a magyar sajtóban töredékesen jelenik meg más társművészetekhez képest. Egy nagyon egyszerű és tényszerű példa: ha a Magyar Televízió egyik rendezője egy olyan fesztiválon, amin mondjuk 30-40 ország vesz részt, díjat nyer, az bármelyik napilapunkban hátul, a halálozási hírek felett két sor. Ugyanez mozifilm esetén kolumnás cikk. Konkrét példát is említek. Az általam egészen kiválónak tartott és nagyon szeretett Szerelem című film Cannes-ban megnyerte azt a díjat, amit utána Monte-Carloban a magyar televíziósok egymás után kétszer megnyertek. Az egyikből nagy cikk volt, nagyon helyesen és természetes módon, és a másikból megtekinthetően a halálozási hírek felett két sor. Ez látszólag jelentéktelen ügy, nem is panaszként mondtam el, de kicsit kifejezi azt a fajta egyenlőtlen helyzetet, amibe a televíziós műsoroknak és műveknek nem a kritikai, hanem a sajtófogadtatása lényegében az elmúlt két évtizeden keresztül került..."

Az irodalom és a televízió kapcsolatáról szóló vitában részt vett Dobozy Imre, Urbán Ernő, Örkény István, Bárány Tamás, Gyertyán Ervin, Hubay Miklós, Sánta Ferenc, Kovács András, Kállai István, Vészi Endre, Ördögh Szilveszter, Hajdufy Miklós, Szinetár Miklós. Idézetek a hozzászólásokból:
Örkény István:
"Elolvastam Dobozy vázlatát, meghallgattam a szónoklatát, egy árva megveszekedett szavával sem értek egyet. Én belátom azt, hogy ő egy testületet képvisel, az Írószövetséget, tehát írószemmel lát és ítél, de ez nem ok arra, hogy ezt a beszélgetést irodalom centrikussá tegyük, hanem próbáljuk meg egy kicsit tévécentrikussá tenni. Ez két különböző dolog. Attól ez a televízió nem gyógyul meg, hogy a fiatalok, amit mi rosszul csinálunk, vagy amit én rosszul csinálok, öreg fővel, azt ők, akik még kevesebbet értenek hozzá, jobban fogják csinálni. Én nagyon szeretem a fiatalokat, de erre semmi garanciám nincs. Próbáljuk meg egy kicsit a dolgot érdemben vizsgálni. Amikor az írószövetség megszólal, akkor megszólalnak azok a művészetek, illetve azoknak a képviselői, amelyeknek évezredes múltjuk van. Évezredes eszközeik vannak arra, hogy a művészi képzeletet, amely lehet akár költészet, akár dráma, akár próza, hitelesítsék. A televíziónak ilyen eszközei még nincsenek. Nem is lehetnek. Összesen hány éves? 30 vagy 40. Tehát ha mi abból indulunk ki, amit itten ebben a vázlatban elszörnyedéssel olvastam, hogy a legfontosabb irodalmi jelenlét a tévéjáték, ezzel a mondattal mi a televíziót belöktük a szakadékba. Az irodalmi tévéjáték az nem tévé, csak egy gyermekbetegség, az egy átmeneti jelenség, amikor az irodalom felől megpróbálunk egy vizuális műfajnak segíteni abban, hogy célra találjon. De ne mondjuk azt,hogy a tévéjáték az műfaj, az művészet és hogy az a legfontosabb irodalmi jelenlét. A tévéjátékon keresztül kell esni, körülbelül olyan művészértéke van, mint amikor mondjuk egy Péter Brook rendezést megfilmesítenek. Filmre vesznek egy színházi előadást. Nagyon értékes, nagyon izgalmas, érdemes filmre venni, de tökéletesen különbözik a filmtől, a Jancsó-féle vagy Antonioni- vagy Fellini-féle filmtől, amelyek szuverénül gondolkodnak. A televíziónak a szuverén gondolkodása az, hogy a képzeletet hitelessé tudja tenni, még nem adatott meg. Ezt kell megkeresni, tulajdonképpen erről kéne beszélni. Inkább Urbán Ernőhöz közeledem én, nemcsak ahhoz, amit mondott, ahhoz is, amit csinál. A mi irodalmunknak van egy nagy hagyománya. És ez a szociográfia. A szociográfia, amely most világszerte - hogy mondjam - divatos műfajjá válik, csak nem így hívják, hanem általában non-fictionnek. És az én véleményem és meggyőződésem szerint a televízió alapja, jövője, legfontosabb megjelenése, hogy mondjam? Mindjárt mondom - a legfontosabb jelenlét a televízióban a non-fiction, ezért hajlok én Urbán felé. Miért? Mert a képernyőn az, ami valóság, ami tehát nincs áttéve az összes művészi transzmissziókon, sokkal hitelesebben jelenik meg, mint a képzeleti mű, amely még nem találta meg a művészi kifejezést.
Én most nemcsak szép szavakat akarok mondani, hanem van egy konkrét javaslatom is, nyilván el fogják vetni. Én is pénzről fogok beszélni, mert szeretek róla beszélni. A Magyar Állami Operaház miért állami, van tulajdonképpen maszek operaház is. A Magyar Állami Operaház óriási állami szubvencióban részesül, hogy egy évben nem tudom hány előadást tartson, mondjuk 40-50 vagy 60 ezer főből álló törzsközönségének. A televízió csúcsidőben, tehát 8-tól fél 10-ig kétmillió vagy hárommillió embert tud odarögzíteni a székéhez. A következő konkrét javaslatom van. A televízió juttasson százezer forintot mindenkinek, akár író, akár matematikus, akár lóápoló, akár katona, akármicsoda, ha egy olyan műsort mond, szerkeszt, állít vagy gyűjt össze, amely egymillió embert másfél órán keresztül a tévé-készülék elé rögzít, abban az emberben kíváncsiságot ébreszt és valamivel változást, megnyílást, oldódást tud létrehozni benne. Hát mi a fene az a százezer forint - nem nekem, hanem egy ilyen nagy intézménynek, mint a televízió? És akkor nem kell 30 ezer forintos előlegekkel vacakolni, vagyis 30 ezer forintos tandíjakkal nyavalyognunk, hanem megvan a lehetőségünk, mint a totóban is, hogy százezer forintot keressünk. Amit most csinálunk, az nem profi dolog, az amatőr dolog. Létre kell hozni egy zsűrit. Hány olyan műsort láttam én, amikor lélegezni nem tudtam az izgalomtól, mert valami megszólalt, valami igaz dolog, de sosem tévéjátékban, hanem egy beszámolóban az árvíz pusztításáról, vagy óvodás gyerekekről, tehát mindenképpen a valóságos valóságból.
Nem akarom én a tévé-játékot kiirtani. Hiszen időnként magam is írok a televíziónak, s már van is egy állandó rendező-társam, a kiváló Esztergályos Károly. Én csak arra próbáltam rámutatni, hogy a televízió mai műsorában a tévéjáték átmeneti és kihaló jelenség, míg meg nem születik az új, sehol máshol nem életképes műfaj, melynek kiindulópontja a riport, a szociográfia, tehát a valóság spontán megnyilatkozása."
Bárány Tamás:
"Bizonyos mértékben egyetértek Dobozyval, és legalább ugyanannyira nem értek egyet Örkény Istvánnal, mint amennyire ő nem értett egyet Dobozyval. Nem azt mondom, hogy Dobozyval olyan nagyon egyetértek. De még mindig sokkal jobban, mint Örkénnyel. Nem tudom, Pista, mire gondolsz - a százezer forinttal egyetértek, az egy nagyon jó javaslat - de, kérlek szépen: non-fictionnal akarsz te odaültetni embereket a televízió elé? Te, Örkény István, az európai hírű író, a műfajteremtő ťegypercesekŤ feltalálója akarod odaragasztani a nézőket a képernyő elé egy non-fiction műsorral? Megmondom őszintén, az Urbán-félénél én is odaragadok, de ott nem a non-fictiont érzem és értékelem elsősorban, hanem azt a valóságot, amit feltár. Ott aztán odaragadok. Egyet nem értek. Miért gondolod te azt, hogy a valóságanyagot feltárni kizárólag non-fiction alapon lehet. Lehet, hogy - hangsúlyozom Pista, ne indulj ki magadból - te általában picit előtte jársz kulturális érdeklődésedben, kulturális haladottságod fokában az átlagos magyar nézőnek..."

A Magyar Ifjúság június 20-i számában Beresényi Iván az ifjúsági műsorok megújítását sürgette, részlet:
"Sajnos már nem tartoznak a tizenévesek közé azok a televíziónézők, akik előtt felesleges bizonygatnom, hogy még néhány évvel ezelőtt is, vagyis a hazai televíziózás első évtizedében igen határozott társadalom- és művelődéspolitikai célokat szolgáló népszerű műsorok voltak a televízió ifjúsági műsorai. Nem a múlt megszépítő messzesége láttatja, hanem műsorok sora bizonyítja, hogy annak idején a televízióban valóságos ifjúsági alkotóműhely tevékenykedett, amely vállalta - vagy vállalhatta?! - a kísérletezés buktatóit, és olyan műsortípusokat alakított ki, melyek éveken keresztül pillérei lehettek a televízió-műsor egészének.
A Halló! a Ki mit tud? - hogy ezúttal én is csak a két leggyakrabban emlegetett műsort idézzem - e mellett alkalmasnak bizonyult arra is, hogy közelítse egymáshoz a képernyő előtt ülő különböző nemzedékek eltérő látásmódját, ízlésvilágát. Nemcsak arra voltak képesek ezek a műsorok, hogy rossz beidegzésektől és előítéletektől mentes képet rajzoljanak a fiatalokról, hogy bemutassák az ifjúságban levő értékeket, hanem jól szolgálták a frissítő, korszerűbb ízlésáramlatok terjesztését is. Vagyis röviden olyan - a szó legteljesebb értelmében vett - műsorok voltak, amelyek hatékony eszköznek bizonyultak a tudatformálás szolgálatában is.
Az utóbbi Időben - és lassan már ez is évekre megy - megváltozott a helyzet és az ifjúsági műsorok bizonyos sorvadásának kétségtelen jelei tapasztalhatók. Megmutatkozik ez az ifjúsági műsoroknak biztosított műsoridőben is, amely ugyan mennyiségben valamelyest nőtt, de mivel a televízió össz adásideje ennél nagyobb mértékben növekedett, arányaiban bizony semmiféle fejlődés sem mutatkozik. De sokkal lényegesebb ennél, hogy leginkább maguknál az ifjúsági műsoroknál figyelhető meg ez a sorvadás.
Nem hinném, hogy nagyot tévedek következtetésemben: két szemlélet összecsapásának lettek vesztesei a televízió ifjúsági műsorai. Az egyik nézet - helyesen - azt vallja, hogy az ifjúság olyan rétege társadalmunknak, mellyel életkorából adódó sajátos problémái (pályaválasztás, munkába állás, önálló élet kialakítása, családalapítás stb.) és ugyancsak életkorából adódó, de társadalmunk jövőjére is hatással levő formálhatósága, a tapintatos és értő irányításra való rászorultsága miatt sajátosan neki szóló műsorok sorával kell foglalkozni. A másik nézet - bizonyos igazsággal - viszont azt hangoztatja, hogy az ifjúság nem is szereti, ha vele külön foglalkoznak, nem is kell ehhez hozzászoktatni őket, ne érezzék a társadalom egészétől különállónak magukat, tehát a televízió műsor egészével kell rájuk hatni..."

Június 21. 20.25 Németh László: Széchenyi - tévéváltozat. Dramaturg Mészöly Dezső, vezető-operatőr Sík Igor, televízióra alkalmazta és rendezte Vámos László. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Sütő Irén, Tímár Béla, Deák B. Ferenc, Körmendi János, Haumann Péter, Bodor Tibor, Némethy Ferenc, Ujlaky László, Lőte Attila, Szénási Ernő, Gyenge Árpád, Basilides Zoltán, Bányai János, Fillár István.

A Magyar Nemzetben június 25-én F.J. írta, részlet:
"...Ami Németh Lászlónak egyetlen színpadi tér - tovább is szűkíthető fényképezéssel. A tovább párlásnak ezt a lehetőségét érezte meg Ádám Ottó Németh László drámájában, amikor a Széchenyit színpadról televíziós játékká sűrítette. Amikor elhatározta, hogy a színpadi tér mozgáslehetőségeiből, a díszletek együtteséből, a színpad mélységéből csak annyit használ fel. amennyi feltétlenül szükséges.
Veszélyes lehet egy ilyen vállalkozás. Könnyen előfordulhat, hogy a képernyő nemcsak a szobát vetíti síkban elénk, hanem a dráma is veszít plasztikusságából. S amikor a készülék a képernyőn látható alakot derékba szeli, megcsonkítja a történelmi figurákat is. Mészöly Dezső dramaturgi munkája azonban éppen abban segített, hogy a televíziós változat minél hűségesebben követhesse Németh László drámájának gondolatait. Ezt pedig úgy érte el, hogy nemcsak a gondolatokat követte, hanem a dráma tagolását is. Ott tartott szünetet, ahol a színpadi mű is szünetet írt elő, s ott engedte le a képernyő ťfüggönyétŤ, ahol a gondolatváltás ezt szükségessé tette..."

A Magyar Hírlapban június 24-én írta Bársony Éva, részlet:
"Ádám Ottó az üldözöttség, a fenyegetettség külső körülményeit a lélektani helyzet, a felfokozott pszichikai állapot finom árnyalataival ábrázolta érzékletesen. Sikerült megteremtenie azt az atmoszférát, amelyben a fenyegetettség legképtelenebb képzelgései is nyersen valóságosak lehetnek. Előadásában a magánember aggodalmai csak árnyalják a tragédiát, a megrázóan nagy drámát a gondolkodni, cselekedni bátor ember drámájából zengette ki, akit a mindenfajta játékszabályt felrúgó kor matt-helyzetbe szorított.
A nyolc év előtti színpadi bemutató Széchenyijében Bessenyei Ferenc színháztörténeti jelentőségű alakítást nyújtott. A képernyő közel hozta ezt a már legendás játékot, és a szenvedély és indulat belülről jövő ábrázolásának finom árnyalatait tárta fel. Goldmark doktor izgalmas szellemű figuráját Haumann Péter olyannak mutatta meg, hogy ez a "kis fickó" könyörtelen logikájú szkepszisével, pszichológiai érzékével félelmetes tudott lenni..."

Június 23.-29. között közel húsz óra matematikával foglalkozó műsort tűzött műsorára a televízió, hogy bekapcsolódjon az új matematikatanítási módszerek megismertetésébe. A magyarországi matematikaoktatás új tanterve hosszú kísérletező munka után ekkoriban készült el.

Június 27., felavatták Czóbel Béla múzeumát Szentendrén, az eseményen jelen volt az idős mester is, a TV Híradó beszámolója szerint. Különleges eset, élő művész addig saját múzeumot sohasem kapott!
21.15 Szivárvány - a Szovjet Televízió nemzetközi népzenei versenyének magyar műsora. Szerkesztő Lengyelfi Miklós, vezető operatőr Szabados Tamás, rendezte Szitányi András.
20.01 2. műsor, Az üzemi újságírók műsora - a Televízió Ifjúsági Osztályának új sorozata indul. A nyitó adás az iskola és az élet különbségeit tárgyalta. Szerkesztő Fáy László, rendező Sós Mária és Jókai Lóránd.
21.10 Gyöngyössy Imre - Kabay Barna: Giordano Bruno megkísértése - tévéfilm bemutatója. 1600. február 17.-én a római Campo del Fiori közepén emelt máglyán elevenen elégették Giordano Bruno filozófust és természettudóst. A film az inkvizíció börtönében töltött utolsó napokat mutatta be. Dramaturg Benedek Katalin, operatőr Zádori Ferenc, rendező Kabay Barna. Szereplők: Mensáros László, Kalocsay Miklós, Őze Lajos, Kozák András, Paudits Béla, Némethy Ferenc, Fehér Tivadar, Ivánka Csaba.

Június 28., Veszprémben, a tévétalálkozóval szinte egy időben, kihelyezett elnökségi ülést tartott a Televízió vezetősége, témája a Televízió Szervezeti és Működési Szabályzata új tervezete volt. A vitában fontos szerepet kapott a vezetői szintek és felelősségek meghatározása. A dolgozók egy része nemtetszését fejezte ki a szervezeti szabályzat tervezete miatt. Erről a jegyzőkönyv szerint Szinetár Miklós is beszélt:
"Leszögezném azt az álláspontot, minden olyan, ami az igazgatóságokon belül az egyes hatáskörök tisztázását szolgálja, olyanfajta hang, ami a házban van, hogy minek ügyrend, hivatal leszünk? Rendkívül fontos, hogy ügyrend legyen, meggyőződésem, hogy erre mindig szükség van. Döntő dolog, hogy az ügyrendünk sikeres legyen..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 22. doboz. MTV Elnökségi iratok.)

Június 29. 21.35 Zolnay Pál rendező, Bihari Sándor szerkesztő és Forray Tibor operatőr Nagy László költőről készült portréfilmjét mutatta be a Televízió.

Esti Hírlap június 30., részlet bel- kritikájából:
"Zolnay Pál rendező merész elhatározással egy órán át csak Nagy László arcát mutatta be, mozdulatlan kamerával, kizárólag az áttűnések, néha a háttér világítása hozott némi változatosságot, s egyszer-kétszer a beszélgetést vezető Kormos István portréja. Mintha bizonyítani akarta volna, hogy a televízióban semmi nem unalmas, különösen egy emberi fej nem az - ha elég érdekes gondolatai vannak a világról. Nagy László pedig érdekesen, ha prózában szólt, akkor is költői módon beszélt a világról, önmagáról, visszatérő álmairól, a szavakról, a költészetről. Pontosak és rokonszenvesek voltak azok a megfogalmazásai is, amikor egyéniségének kibontakozásáról, az őt körülvevő világ változásairól mondta el gondolatait. Izgalmas és sajátos egyénisége minden bizonnyal azok számára is megragadó volt, akik kevéssé ismerik költészetét..."

A Filmvilág 1975/14. száma, részletek Tandori Dezső kritikájából:
"Az azonosság magasfeszültségét sugározta az ötvenéves Nagy László tiszteletére készült műsor. Egyetlen lélegzetsor, alig rezzenő odanézés volt ez a költészetre; ez az ember-óra. Kormos István, a kérdező, nem azonosult és nem megközelített. Valami tárgyilagos munkát végzett; ahogyan a nagyon-nagyon természeti munkák végeztetnek, akképpen. Nem voltak kérdései külön visszafogottak, tolakodóak még csak véletlenül se lehettek. Nem segítette a vallomás-tevőt, mert azt éreztette ő is inkább: itt nincs szükség irányítgatásra, az olyasmit ez a bölcsen erős egyéniség lerázza. Hanem mégis mindvégig érezhetően ott volt Kormos, emberi jelenlétet adott, bőkezű szerénységgel. Páros produkció, testvér-mutatvány volt ez a javából; testvérkedés nélkül, épp csak az ťitt vagyok, persze, én isŤ biztosításával. Nem emelte külön személlyé, főszereplővé Nagy Lászlót a kérdéssor; annál sokkal evidensebben volt jelen az ünnepi alkalom által meghatározott arányban ez a két nagyszerű költőember, Nagy László és Kormos István...
Zolnay Pál filmjéből mindent megtudtunk, amit szükséges; és úgy tudtunk meg valamivel többet, hogy a sejtések mindig a kellő pillanatban szakadtak meg. A költő-ember Nagy László úgy tudott a háttérbe visszalépni, hogy maga elé vetítse a műfaj kívánta kompozíciót; valóban műsor született itt, hasonlóképpen, ahogy a vers épül Nagy László kezén. A legszívesebben egyetlen szót sem tennék hozzá az elhangzottakhoz; úgy volt az kerek, úgy lett egész..."

Az Országos Béketanács kitüntetésben részesítette Bokodi Béla televízió riportert és Vecsei Marietta operatőrt, a békemozgalomban végzett tevékenységéért.
A Magyar Újságírók Szövetsége és a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Szövetsége pályázatán - amelyet a könyv és az olvasás népszerűsítésére írtak ki - Moldoványi Ákos, a TV Híradó szerkesztő-riportere és B. Révész László tévérendező kapott elismerést.
Az Egertől hat kilométerre levő egedi kilátó 30 méteres tornyára felszereltek egy kis teljesítményű - felügyelet nélkül működő - átjátszó adót. A műszaki berendezést a helyi Universal Ktsz dolgozói társadalmi munkában készítették el.
Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi határozata és az ezt követő aktívaülés tisztázta a közművelődés alapvető problémáit és teendőit. Majd az Országos Közművelődési Tanács vizsgálta meg az egyes területek konkrét terveit és tennivalóit, többek között a Magyar Televízió tennivalóit.
Ezután a Kulturális Minisztérium folyóiratának, a Népművelésnek 1975/6. számában Sándor György, a televízió műsorigazgatója cikkét közölték, A Magyar Televízió közművelődési terve címmel.
A hó végén regisztrálták, hogy a tévé-előfizetők száma fél év alatt majdnem ötvenötezerrel nőtt. Országosan már hetven előfizető jut minden száz háztartásra.

Folytatás a II. részben.